Politikai fordulat(ok)

9 éve jöttem először Athénba (2006). Még bőven a fénykorban. Emlékszem az itteni kollegáim mind olyan csinosnak és divatosnak tűntek. Csupa márkás cucc, fizura stb. Keleti kényelem. Kérdeztem az akkori főnökömet, hogy milyen itt az élet, milyen volt az olimpia végeredménye, visszhangja. Annyit mondott, hogy figyeljem meg az árát még az unokái is fizetni fogják. Most már az enyémek is. Vagy euróban vagy drachmában.
Ugyanazon a munkahelyemen egy másik (portugál) főnök mondta, hogy nem létezik, hogy a görög statisztikák stimmelnek. Ha bárki is volt itt és esetleg elhagyta a főváros határát, vagy akár csak a szállodáját, látnia kell, hogy a számok nem fed(het)ik a valóságot!!! Vagy egyszerre két Nostradamusnak is dolgoztam, vagy valakik nem akarták észrevenni. Kényelmesebb volt, vagy inkább jövedelmezőbb?! Egyszerűbb egy bűnbakot találni és kliséket zengeni.

Persze előbb-utóbb lehullt a lepel, 4 év múlva 2010-ben először bedőlni készült az ország, és nagy sietve meg is lett mentve az ún. Troika által. Akik nagyjából a saját magukat és a bankjaikat mentették ki. Az emberek akkor még jól éltek.

Én is akkor érkeztem. Ez a világ még így is, jobban élt, mint a hazai, magyar megfelelőjük. Gondolok itt arra, amikor anyósom meggyászolta a 14-ik és 13-ik havi nyugdíját én meg belegondoltam mit is csinálnak az én nagyszüleim a nyugdíjukkal. Az ingatlan árakról és az álatlános költekezésről nem is beszélve. Minden északi nép kikészült volna.
Attól is, hogy anyósom az, aki kb. 40 évesen nyugdíjba ment. 30 éve. Egy teljesen más politikai rendszerben, EU és Euró tagság előtt. Ma már nincs ilyen, ahogy szieszta sincs. Az én generációm sokat dolgozik, erőn és munkidőn túl, európai viszonylatban sokkal kevesebb pénzért. Adót fizet és 67 évesen megy majd nyugdíjba, évi 4 hét szabadsággal és 4 hónap gyessel/gyeddel.

A jelenlegi, legújabb felfordulásra én csak vasárnap kaptam fel a fejem, ugyanis Alex munkája miatt már reggel nekiállt válságstábozni. Illetve, mondta, hogy akkor ugorjak már el a bankautomatához és vegyek ki valamennyit. Nem sokat, csak, hogy legyen nálunk. Engem sorbanállás közben kapott el a gépszíj, és vágott fejbe a helyzet súlya, ahogy egymást gerjesztik az emberek. Meg eleve a tény, hogy akkor most tényleg sorbanállunk, mert ki tudja mi lesz???
Egy pillanat alatt fordult velem a világ, pedig ez még semmi, ahoz képest amit a nagyszüleink generációja átélt.

Ami most van az gondolom nem más, mint ami eddig is volt, csak hála a médiának, minden részletről értesülünk, minden mozdulatot és szót ki-beforgatnak.

Minden reggel adrenalin gomboccal kelek. Mi legújabb fejlemény. Népszavazás még mindig? Van még pénz a bankokban? Csak 3-ik napja vannak zárva és megállt az élet. Ez a rémisztő. A kiszolgáltaottság. Városi patkányok lettünk. A legerősebb várakat is így vették be. Kiéheztették őket.

A lényeg, hogy ez az ország is a bankok kezeibe van. Függetlenül attól, hogy mit szavaznak vasárnap, ha lesz egyáltalán népszevazás.

van benzin, nincs sor

nincs lencse, pánik van

 

A reggeli készülődés

A reggeli menet nálunk úgy kezdődik, hogy Theo ébred valamikor 6:00 és 6:30 között. Békésen, mosolyogva. Kézen fog és mondja, hogy "gyere". Felteszem a kávémat, megcsinálom a kakaóját, szöszölünk, hatter zajnak megy a Bogyó és Babóca, nekiállunk reggelizni, 10 ből 8 szor kiborul a kakaó és megfogadom, hogy visszatérek az ivóspohárhoz AZONNAL, csak találjam meg... Valamikor 7:00 és 7:30 között - szószerint - berobban Pufi. Ő hangosan ébred, letépi a kilincset majdnem, ahogy kinyitja a szobája ajtaját, mert tele van a keze a kardokkal és egyéb játékokkal ... ha esetleg valami miatt 7:00 előtt lép színre akkor legszívesebben elmenkülnék.
Csakúgy mint az apukája, ő sem a reggelek embere... Finoman fogalmazva.
Ha én se aludtam eleget akkor nincs erőm a reggeli Pufihoz és jön a Youtube... Nem vagyok rá büszke, de az dobja rám az első követ... na mindegy is...

Theót vagy békébe (7 előtt) vagy sebtébe öltöztetem, frizurát készítek és gyorsan magammal is próbálok kezdni valamit (általába nagyon keveset, és marad az autóban smink stb).
Közbe Pufi ébredezik a kakaója felett és megkérdezi százszor párszor , hogy milyen nap van és kell-e oviba mennie, és ha igen akkor egész napra-e. Ezt az utóbbit nem is értem, mindig egész napra megy... na mindegy.

8:20-kor csatlakozik Alex. Sokáig próbáltam előbb bevonni a buliba, de a tapasztalat az, hogy mindenkinek jobb, ha békén hagyjuk. Épp elég egy hisztis pasi ...

Nagy álmom a közös reggeli, de erre (is) még várnom kell...

Szóval Theo kész, én tipródom a tükör előtt, harcolunk az egyszem fürdőszobán és szívom fel magam a következő csatához, ugyanis ahhoz, hogy senki se késsen el 8:30-kor így vagy úgy de el kell hagynunk a lakást...
Pufi kettő darab nadrágot és három polót hajlandó cirkusz nélkül felvenni, amiből egy szett a farsangi jelmeze. Cipőt már csak vele veszek, mert amit én vittem haza az sose volt elég kalózos/kék/akármi... Aztán jön, hogy mit tesz a hátizsákba, majd a siettetés, hogy ha MOST felöltözik akkor lesz időnk pékségbe menni... stb ...stb... A másik nadrág koszos, nem lehet koszosba oviba menni, a koszos az büdös is, nem jó a büdös, mit szólnak majd a barátai stb stb....


a reggeli perec - csak menjünk már

Amíg Theó nem járt bölcsibe, addig ezt a párbeszédet huzavonát egy párhuzamos hiszti zárta, amikor Theó sírt, hogy jönni akar, Pufi sírt, hogy maradni akar.
Közbe Alex elő-elő bukkant, hogy facsarjon-e narancsot, vagy facsarok-e én, melyik inget vegye fel, hol a cipője... Szegény nem kap minőségi stílus tanácsadást, sem narancslevet, inkább pár keresetlen szót, hogy hol is keresse a cipőjét...

Egy ilyen reggelen döntöttem el, hogy Theó is jönni fog, csak csönd legyen ... (Ezt a rugalmas ovi vezetőnek köszönhetően pikk-pakk kiviteleztük és immár harmadik hete bölcsis ő is.)

Az én reggeli mit-vegyek-fel-nincs-egy-rongyom-se krízisemre  Matilda Kahl ihlette a megoldást. Röviden: 3 éve ugyanazokat a jól bevált darabokat váltogatja munkába, időt, energiát és hosszú távon pénzt spórolva. Nem állítja, hogy ő találta ki ezt a koncepiciót, hiszen ha jól belegondolunk a férfiak ezt már régóta bevezették a munkaruhák közé, úgy hívják, hogy öltöny...

Így csökkent a reggeli játékunk két drámával, egy hónap alatt...

Nálatok, hogy mennek a reggelek? Mivel motiváljátok a kicsiket, hogy elkészüljenek? Trükkök? Csodaszerek?

 

#1week1outfit

 

Hasonló öltözködős játék 4 évvel ezelőttről: 30 ból 30

 

Working Girl

Több, mint egy éve, pontosabban, 16 hónapja újra dolgozom.

A félelmeimre és aggodalmaimra, hogy két pici gyerek marad „anya nélkül” azzal nyugtattam magam, hogy boldog anya = boldog család.

Sajnos a munkábaállás mindenné tett, csak nem bolodoggá… Állandó rohanás, ÁLLANDÓ lelkiismeretfurdalás, ÁLLANDÓ kimerültség, ingerültség… Meg is keseredtem, kicsit be is bedarálódtam...

irodai 

Persze voltak jó szakmai pillanatok, voltak feladatok amiket nagyon élveztem és akkor mindig jobban éreztem magam, és akkor tudtam, hogy EZÉRT nem vagyok otthon, vagyis jobban hangzik úgy, hogy EZÉRT vagyok itt (a munkahelyen).

Ha már itt tartunk nagy csalódás volt a munkába állás anyagi vonzata… Nem is gondoltam volna…

Az otthon töltött idő alatt, elsétálva a csillogó kirakatok előtt nem keveset fantáziáltam, arról a napról, amikor csakúgy megvehetek dolgokat, akár magamnak is…

Most, hogy pénzem még cask lenne egy-egy csecsebecsére,  időm nincs. Még kirakatot nézegetni se. Nemhogy válogatni, és próbálgatni. Amikor így vagy úgy akad egy kis idő (egy – egy ebédszünet) rohanok és futtába és remegve a lebukástól… semmi élvezet. Mire hazaérek  a cuccal elfog a lelkiismeret-furdalás, hogy most EZÉRT dolgozom. EZEK a rongyok miatt vagyok távol a gyerekeimtől… 90 %, hogy másnap ebédszünetbe vissza is viszem.

A legfrissebb csapás, hogy babysittert is kellett váltanunk… A fenti lelkiállapotba a projekt eleve halálra volt ítélve… el se bírtam kezdeni keresni. Nagyon szerettük az első dadát és nem tudtam elképzelni, hogy rajta és rajtam kívül más is lehetne… (persze nagyszülők és Alex is, de közülük senki nem vállal egész napos, állandó gyerekfelügyeletet)

Aztán vártam (bíztam???) hátha mégse hosszabbítják meg a munkaszerződésem és akkor minek a macera. Kijött szerencsére anyukám is segíteni és unokázni majd’ két hónapra, úgyhogy "nyertem" egy kis időt…

Aztán már nem lehetett tovább halogatni és el kellett kötelezni magunkat valaki mellett. Találtunk egy igazi görög pótnagymamát. Annak minden hozományával… Az első hónap nagyon nehéz volt! Mindenkinek. A gyerekek betegek lettek, Alex túlórázott, én szétszakadva… Bizalom szinte semmi, közös nyelv (görög) döcögött… Ő igyekezett én a kákán is csomót találtam… na nem részletezem, mert rábízni egy totál idegenre a gyerekeket, úgy, hogy én se fogadtam még 100% - an el a helyzetet…

Hosszú és hideg telünk volt… többször esett a hó… sok eső… kevés napsütés…

Mára örömmel jelentem, és írom, hogy V néni imádja a gyereket, nagyon lelkiismeretes, bír Pufival és a bizalom is erősödik. Tekintettel, hogy a lánya lehetnék, sokszor úgy is kezel, ami gyengébb napokon kifejezetten jól esik, máskor kevésbé. Tegnap Theó sírt amikor hazement. Féltékeny voltam és egyszerre volt igazolása a választásunknak és mart a szívembe.

16 hónap munka után már egész jól tudom magam érezni, már van, hogy büszke is vagyok, hogy bírom , hogy csinálom, hogy egy másik fronton is létezem.

Ma különösen.

Gyerekkori kedvenc film : Working Girl

Folyt. Köv.

Vége a nyárnak

A jó hír, hogy sok a munkám, ezért nem jelentkeztem, a rossz, hogy annyi minden történt, hogy azt se tudom, hol kezdjem ... De elkezdem és jönnek a friss bejegyzések!

Mi a munka...

Mivel az elso terhessegemmel veget is ert az elso gorog munkahelyem, ugy indultam neki az "anyasag vs. karrier" kerdeskornek, mint egy nyitott mondatnak... Voltak menet kozben anyagi melypontok (errol mar irtam tavaly), de alapvetoen tuleltuk es meg egy daragbig biztos meg is lettunk volna, ha ugy dontok haztartasbeli maradok. A dilemma vegigkiserte az elmult 3 evet... es a mai napig nem mondhatom, hogy rajottem a tutira. Voltak jo napok otthon is, es nagyon rosszak es ugyanezt elmondhatom a mostani felallasrol is... A hetfo es a pentek a legnehezebb. Hetfon meg nagyon benne vagyok az "otthon uzemmodban" es pentekre mar nagyon hianyoznak... A ketto kozott rendben vagyok...
Meg kell jegyeznem itt, hogy oriasi szerencsem van, mert a fonokom eleve ugy vett fel, hogy tudta van ket pici gyerekem es megbeszeltuk, hogy amig a feladatok el vannak vegezve felole mehetek utamra. Azaz en 5:00-kor, az esetek 90%-ban eldobom a ceruzat es robogok haza.
Az elso ket honap igy is sok lelkifurdalassal, faradtsaggal es nyuglodessel telt.

Az elmult hetvegen Alexnek el kellett utaznia a munkaja miatt es egyedul voltunk a hetvegen - apa nelkul. Amennyire feltem tole, (lasd. tombolo Pufi) annyira jol ereztem magam. Azt hiszem ez kellett! Egy kis nyugi, egy kis figyelem, CSAK rajuk! Vagy akarmi is, de mintha atkattant volna bennem valami, es amig eddig az otthonlet es az ezzel jaro feladatok, feladatok voltak es MUNKA amit el kellett vegezni (etel, furdetes, altatas..stb stb), es ugy ereztem mindenkinek kutya kotelessge, onkent es dalolva ebben nekem/nekunk segitenie (apuka, nagyszulok, keresztszulok) addig most mar mas let a MUNKA es az otthonlet lett a SZABADSAG.

Az, hogy az eltelt ido, vagy a tenyleges munkavegzes jutatta el az agyamig, hogy minden szakaszat a kisbaba/kisgyerekkornak lehet lazan es termeszetesen kezelni, es elvezni... hogy vegre nem nyavalygok (se magamnak se masoknak), hogy nem alszom, nincsenek spontan programok, nincsenek atlustalkodott hetvegek, ... sorolhatnam. Ezeket a dolgokat sokaig gyaszoltam es sokszor elegedetlen voltam... Aztan a hetvegen bekattant. Majd lesz ujra, majd lesz mashogy, ez most JO!!!



Aztan hazaert Alex egy masik vilagbol, ahol megmesszebb kerult a mi mikro valosagunktol es ahogy elneztem a szenvedeset, hogy nem tudja kipakolni a borondjet, mert a Pufi rajta/benne ugral, nem tudja megnezni a nem-tom-mi-a-sz*art a laptopjan, nem tudunk ket epkezlab mondatot valtani, ahogy nem tud meg atoltozni se... de leginkabb, hogy ezen mennyire ki van borulva ...
Persze az o vedelmere legyen, hogy nem konnyu egy apa elete (se)!!! Sokszor a legnagyobb igyekezete ellenere se eleg jo a Pufinak es barmekkora jatek kozepen is elkezd vadul keresni. Akkor cserelunk gyereket, de Teo meg fogzik es este mar eleg sokat sir, igy Alex konnyen masodszorra is eluatsitva erezheti magat...

 

Hiusagok vasara

Szazadszorra is nekifutottam a napokban, hogy kicsit osszeszedettebb legyek... itt most a kulsomre gondolok... Kicsit csinos, kicsit noises, kicsit nem jatszoruhaban, mint egy lefo##tt kilometerko...
Nagy elhatarozas ez! Azt hittem a munkabajaras automatikusan elohozza belolem, hogy lepest tartsak a kolleginakkal es megse pizsomaba induljak el otthonrol. Ez az elso 2 napon sikerult is, amikor az autoban sminkeles azert megiscsak osszejott! Aztan inkabb "pihentem" ott is, majd sikerult megint osszetorni (koccanas) az autot es Alex mogott a motoron megse alhattam neki szempillat festeni...

De a heten - megint - elhataroztam, hogy ez igy nem allapot! Legalabb egy kicsit...

Tapasztalat es tanulsagok:
#1 Szemhejpuder alapozo! Igen, tudom hogy hangzik, de nagyon jol tettem, hogy hallgattam az eladoszemelyzetre, mert onmagaban egy natur szemhejpuderkent is funkcional, (kicsit kipihentebb tekintetet biztosit, plane szemuveg mogul) valamit helyen tartja a sminket (szemceruzat) 12 oran keresztul. En tapasztalatbol mondom, hogy a 48 orat is megutottuk!!! (pl. mellekelt kep)

#2 A ruzs! Azt hiszem ehhez be kellett toltenem a 30-at:) Sose szerettem a ruzst, nem is hasznaltam, max szajfeny, labello stb... Persze ez abban az eletemben amikor negyfele szemhejfesteket pamacsoltam magamra, eppen az aznapi ruhahoz illot, szepen minden reszletre ugyelve... Hat ez az ami ELMULT! Cserebe  meg kellett allapitanom, hogy a minimal sminket nagyon klasszul feldobja a ruzs (lesz szine a fejemnek:)es mar-mar ugy festek, mint aki raert.

Azt hiszem ha egy jo minosegu szarazsamponra meg szert tennek, egesz felkeszulten futnek neki az piros-lampanal valo szepitkezeshez.

Jo hetveget! Jo szepitkezest!

8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozas

2013 december 2-a ota ez az uj felallas nalunk! (Cserebe van egy kis idom, ide irogatni:))
Vagyis, 8 ora munka, 10 ora babazas, 6 ora alvas...(Bocsanat, de nincs ekezet)

Az elmult 4 honap ugy elszallt, mint egy szempillanat, hiaba 2 picivel mar nincs megallas es egyfolytaba hetvege volt, meg hetfo... jatszoterezes, etetes, altatas es allasinterjuk jellemeztek ez ev oszet.

2 es fel hete dolgozom, es az idoszak eleg nehez lelkileg es fizikailag is. Igazabol az segitett csak at a holtpontokon, hogy vivodas ide-vagy-oda en reggel szivesen jottem el otthonrol es delutan lelkesen ertem haza, tele ujult energiaval. Ami persze rohamtempoban csokkent es este 9-kor az esetek 99%-ban mar en is aludtam. A hetvegek is uj ertelmet nyertek, mert nem csak egy ujabb nap, hanem alapvetoen mas az elozo 5-hoz kepest es orom boldogsag a jatszoterezes, ket gyerekkel valo cuccolas...

Persze arnyoldal is van boven, fokozott alvashiany, mert ugye nincs mar jo kis delutani szieszta, macera a tejfejogeppel es az irodai fejessel. Kiderult, hogy hiaba van hova feloltozni es fesulkodni, 1-a ruhataram katasztrofa, munkaruhak egy elozo eletbol valoak , 2-az auto lett a pipereasztal, koromreszeles, smink es fesulkodes a piros lampaknal.
A bevasarlas - fozes is kulon logisztikat igenyel... miutan lassan feleljuk a melyhutot, most az a felallas, hogy en itt a munkahelyen kigondolom a menut, Alex este bevasarol a Pufival en addig megetetem es furdetem Theocit es mire hazajonnek johet a mi vacsink. Ez jo esetben sikerul, rossz esetben, a Pufi addigra annyira elfarad, hogy mar csak egy kakaoert konyorog, azaz eves nelkul jon az o furdetese es mese\alvas. Itt valamelyikunk bealszik vele, a masik a kanapen.
Ez most meg kicsit nehez... de majd belerazodunk... Egy - egy este amikor vagy mindannyian le ulunk egyutt az asztalhoz vacsorazni, vagy esetleg 9-kor csak a gyerekek alszanak es mi ebren birunk maradni es beszelgetni..stb... unnepnappa valik!

Hat roviden igy fejezzuk be ezt a 2013-as evet!
Sok tanulsaga volt az otthontoltott 2,5 evnek es ha majd mar egy kicsit megemesztettem szivesen le is irom... Leginkabb magamnak, hogy a harmadik babanal mar nagyon okos lehessek:))))))))))))))

 

A megcsalásról

Hálivúdi ifi rom-kom műfaj szerint, már akkor se beszélünk megcsalásról, ha más az irányítószámunk... Nem ám a konzervatívok szerinti, ha-már-másra-gondolok az is megcsalás...
De mik a végpontjai annak a skálának ami szülő, na adj isten, anya és gyerek között van?
Én a saját "skálám" szerint a múlt héten félreléptem... Nem tudom, még hogy alkalmi volt-e az eset, vagy viszonyt kezdek, még csak nem is rajtam múlik...

Az történt, hogy első lépésként -.a fenti konzervatív álláspont szerint már itt bűnbe estem - érdeklődést mutattam a munka világa iránt, sőt még az önéletrajzomat is beküldtem egy helyre... Itt még nem szenvedtem a bűntudattól csak kis bizsergés volt... Mondhatni ártatlan flört...

Pár héttel később behívtak egy személyes interjúra... Na itt már komoly szívdobogás ás tenyérizzadásos nem alvás kínzott... A lehető legkésőbbi időpotot kértem, amikor Alex is eséllyel hazatud érni gyerekvigyázni, mert hátha a nagymamája nem lesz elég... Következő lépés a szekrény legeldugodtabb szegletéből előbányászni olyan ruhákat, amik amellett, hogy rám jönnek, még valami hivatalos formájuk is van. Aztán majd 24 óra évődés, könnyes szemmel és megszakadt szívvel távozás az iroda felé... Itt egyértelműen úgy éreztem, hogy a világ legjobb pasija se elég jó nekem és tessék, hűtlenkedni készülök, ergo én vagyok a világ legszörnyűbb anyukája. nem kell ecsetelnem mennyire szétmart a lelkiismeret furdalás.

(Az interjú jó hangulatban telt, a görög tudásom nincs megfelelő szinten, erre jutottunk illetve, hogy őnekik mégegyszer át kell gondolniuk pontosan mennyi görögtudás is kell a feladatok elvégzéséhez...)

Ez egy hete volt, azóta várok és alkudozok magammal, hogy miért is tudnék munkába állni, és nem okozni sérülést egy kilenc - tíz hónaposnak... Elképzelem magamban, hogy milyen lenne egy napja, ha a közös programoknál nem én asszisztálnék, nem én mennék be hozzá amikor a délutáni alvásból felébred és olyan kisimult az arca, amilyen csak akkor... Ha elesik más vigasztalja meg, más adná az ebédet ... Persze vannak pillanatai a napnak, amit szívesen átengednék, illetve tényleg van szabad energiám amit sokkal jobban tudnék egy munkahelyen kamatoztatni, és most írnám a sablon szöveget, hogy a minőségi együtt töltött idő számít és nem a mennyiségi... de ettől még nem sikerült feloldoznom önmagam, és izgalommal, bűntudattal és félelemmel várom a visszajelzést. Örülök annak is ha igen, de nagy kihívás lesz elszakadnom a nap 8 órájában, illetve egyenlőre fogalmunk sincs, hogy kire is bízzuk. Önkéntes jelentkezők száma egyenlő a nullával, úh biztos külsös segítséget kell majd megfizetnünk, ami nekem plusz érzelmi teher is amellett, hogy az én munkába állásom gazdasági indokát erősen gyengíti. Ha nemleges a cég válasza, egy jó nagy kő esne le a szívemről, fellélegeznék és a nyáron biztos nem adnék be újabb pályázatot. Ugyanakkor tudjuk, hogy aki egyszer félrelép, az újra félre fog csak idő kérdése, vagyis előbb - utóbb akkor is munkába kell, szeretnék állni, ami persze visszahozza a fent részletezett összes nyavalyámat...

Egy kis remény azért van ...
P nem túl barátkozós baba, sőt bizonyos embereket ki nem állhat, amit úgy jelez, hogy amint megszólalnak, nemhogy felé közelítenek, hangosan sírni, visítani kezd és két kézzel kapaszkodik belém. Kevés (nagyon kevés) olyan ember van, akivel korlátlanul elvan. Olyan, hogy valakihez magától menne, meg pláne nem fordult még elő. Hajlamos a környezetem arra a tudományos megállapításra jutni, hogy nagyon anyás... (persze melyik kisbaba nem az? vagy van nem anyás? na mindegy!)
Tegnap a tengerbe pancsoltunk, amikor egy nagyon szép tinilány odajött hozzánk üntyümpüntyümözni és P az én teljes döbbenetemre, nem csak ránevetett (nevetett, nem mosolygott, nevetett) a lányra, hanem teljes testével felé fordult és nyújtogatta a karját, hogy vihetné...
Lehet, ha egy nagyon szép bébiszittert találnánk, meg se kottyanna az én másik életem neki???

A közös délutáni alvásaink még a télről... már csak a múlt?

Szabadnapok

Hétfő óta nem kell munkába mennem, vagyis alkotói szabadságon / gyesen / munkanélküli ..stb vagyok. A péteki - utolsó napom fénypontja a "Biztos, hogy törölni akarja a kiválasztott fájlokat? IGEEEEN" része volt. Azaz a számítógépem és az én lelkem 3 gb-i levél, fájl, táblázat stbvel lett könnyebb. Felemelő érzés volt. Azóta is repkedek. A költözés óta nem sikerült rendesen elpakolni, szortírozni, cipőket a cipészhez elvinni...stb. Ma aztán igazán belekóstoltam a dolcsevitába, ugyanis kismama barátnőmmel és 2 és fél éves kisfiával ebédeltünk, kávéztunk és játszótereztünk.
Az egyetlen kényelmetlenség, hogy amióta nem KELL reggel korán kelnem, az ébresztő előtt fél órával ébredek és tele energiával állok neki a napnak.
Hát így telt az első 3 szabadnapom. Most jön még 15 családdal és barátokkal, hazai ízekkel és anyai kényeztetéssel.
Irány Magyarország! Puszi

Karate Kid

Alex a karate vizsgáján

Mivel Alex múlt szombaton szerezte meg a kék övet (még 3 szín a feketééig). A karate hobby oltárán áldozva meg kellett néznem az eredeti ÉS az új feldolgozású „Karate Kid” című filmeket.


Alaphelyzet, hogy a család új városba/országba költözik és bár az anyuka lelkesedése töretlen, a gyerek uuuuuutálja az új helyet. Csak a nagy megfigyelőképességgel rendelkező nézőnek esik le, hogy azért uuuuuuuuuuuuuuutálja az új helyet, mert nehézségekbe ütközik, és reménytelennek tűnik a megoldás.

Azt hiszem az elmúlt hónapokban én is Mr. Miyagi segítségére szorultam, mert sok nehézséggel, új helyzettel találtam szembe magam, és semmi energiát/reményt nem éreztem arra, hogy megbírkózzak velük. Egyszerűbb volt utálni a rendszert ... és ez nagyon jól ment...

Szeretek dolgozni, szeretem értelmesen, tartalmasan tölteni a napjaimat és úgy nyugovóra térni, mint aki jól végezte a dolgát. Szeretem a munkával járó anyagi függetlenséget és viszonylagos szabadságot. Szeretem a társaságot az irodában, szeretek emberek között lenni, emberekkel dolgozni.

Mégis, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a munkakeresés projektet befagyasztottam, kivéve azt az egy helyet, ahol már elkezdtem az interjúkat, az „Akasztják a hóhért” idején. A sok – sok (mind a 6 darab) fordulót sikeresen zártam és megkaptam az állást. Vagyis megkaptam volna, ha nem lennék terhes.... De nagyra értékelték, hogy bevallottam az állapotom és cserébe abba maradtunk, hogy a babázás után jelentkezzem, szeretettel várnak, HA lesz éppen akkor üresedés. Végülis érthető a helyzet részükről, felvegyenek valakit aki 2 hónap munka után anyasági szabadságra megy... Hozzáteszem, itt nem olyan vészes a helyzet munkáltató szempontjából, ugyanis 4 hónapot fizet az állam, meg hozzá lehet csapni az éves szabadságot, tehát össz-vissz 5 hónap után erősen ajánlott felvenni a „fegyvert”. Van ugyan lehetőség még 6 hónapot igénybe venni, de a cégnél, illetve a tág ismerettségi körünkben SENKI sem veszi/vette igénybe.

Amíg a leendő munkaadóm válaszára vártam, nem is tudtam minek örülnék jobban, mivel leszek felelősségteljesebb anyuka... Ha van egy jó állásom és hozzájarilhatok ezzel a család kézzelfogható javaihoz, vagy nem kapom meg az állást és az egyetlen dolog amit a gyereknek adhatok a tengernyi szabadidőm lesz. Végül a negatív válasszal megkönnyebbülést éreztem, meg persze egy adag ijesztő bizonytalanségot is.

Mert akkor hátra volt még a görög gyes, gyed, anyasági segély ... és társintézményeivel való harc. Arra ugyanis nem sikerült elég sokáig egyértelmű választ kapnom, hogy az én helyzetemben hova pályázhatok és mire vagyok jogosult. A cég méregdrága ügyvédje annyival intézte el az ügyemet, hogy „jogszabály nincs, csak gyakorlat”, azaz az intézmények maguk állítnak szabályokat... stb stb ezt most oldalakon keresztül tudnám részletezni. Maradjunk annyiban, hogy Magyarország nagyon rendezett ország 

De minden jó ha látjuk a fényt az alagút végén...A rendszert átláttuk, sikerült kibogoznunk, hogy kitől milyen papirt kell beszerezni, azt hova kell benyújtani, mitől függ a jogosultságom. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban megegyezni a mostani munkáltatómmal, hogy segítsenek a kritériumok teljesítésében.

Tanulság: Türelem rózsát terem, esetemben kiterjesztett egészségbiztosítást (szülésig) és gyest (vagy gyedet vagy mit)

Még 2 hét munka és indul főállású babavárás, és a hivatalba járás... és bár lassan, de biztosan JÖN A NYÁR!!!

Akasztják a hóhért... (17,18)

A 17. napi ruha együttes összeéllítása volt az eddigi legnehezebb, mert ez volt az a "szerelés" amiben az első görög állásinterjúmra mentem... Állandó dilemma(m), hogy állásinterjúra mibe menjen az ember. Legyen alkalomhoz illő, de ne túl sok (végülis nem a miniszterelnöki , vagy az év titkárnője állásra pályázok), ne túl kevés ... de legyek "én", legyen kényelmes...stb stb. Végül a sötét farmer voltam "én" és a fehér ing - mint örök klasszikus - adta meg az esemény hivatalosságát... (A sálat levettem).

De ha már "az eseménynél" tartunk... Interjúra menni mindig stresszes és azt hiszem nem lehet hozzászokni. Elmondhatom magamról, hogy közepesen tapasztalt interjúzó és interjúztató vagyok, leginkább az utóbbi, amit 5 éve aktívan űzök. Tegnap mindennek ellenére úgyanúgy izgultam, mint a legelső állásinterjúmon.

A megfelelő öltözék kiválasztása mellett, azért van még pár részlet, amire érdemes felkészülni, annak ellenére, hogy tuti recept nincs:

1. Tanulmányozni a saját önéletrajzunkat, átgondolni, hogy a kérdező mikre kérdezhet rá. Nem egy nagy tudomány ez, és akár egy gyors internetes böngészéssel az ember megtalálja az esetek 90%-ban feltett kérdéseket. (Nem azért nem kérdeznek mást vagy máshogy a HR-esek mert hülyék, hanem mert tényleg ezekre a kérdésekre adott válaszok tartalma és minősége érdekli őket. Nem több és nem kevesebb)
2. Érdemes az önéletrajzot nem csak átolvasni, de a saját szavainkkal összefoglalni (RÖVIDEN ÉS LÉNYEGRE TÖRŐEN). Egy - egy állásnak, vagy pozíciónak mi volt a lényege, mi volt benne az új egy korábbihoz képest és mi volt benne a kihívás. Ez arra a szintén klasszikus kérdésre készít fel minket, hogy "Foglalja össze pár mondatban az eddigi tapasztalatait?" vagy a szintén örökzöld "Mit kell Önről tudni?". Amilyen egyszerűek ezek a kérdések, a rájuk adott válaszok mégis annyira nehézen jönnek, és a legtöbb esetben nem is sikerül rájuk válaszolni... Láttam nem egyszer tapasztalt szakembereket az ilyen típusú kérdéseken összezavarodni, majd "szakszerűen" visszavágni, hogy ez egy internetes kérdés... Hát persze hogy az, de mi is a válasz... kik is vagyunk szakmailag... Mit tudunk és mit szeretnénk... Ez a jó válasz lényege és egy sikeres interjú bevezetése.
3. Mondanom sem kell, hogy érdemes frissen és kipihenten az interjúra érkezni. Ha nagyon izgulunk a kávé helyett kamilla teát igyunk. A kávé és az adrenalin keveréke mindenféle kellemetlen mellékhatással járhat a hascsikarástól, a vörös fejen keresztül az erős szívverés ... stb stb. Egyik sem segít.
4. Legyünk határozottak, őszinték, de egyiket se vigyük túlzásba...
5. Aki hajlamos a történeteket Ádámtól és Évától kezdeni, különösen figyeljen arra az interjún, hogy mindig a kérdésre válaszoljon, nem kell a sztorizás. Ki? Mit? Kivel? Miért? Mikor v. Mennyi idő alatt? Mi lett az eredménye?
6. Semmi esetre se alkossunk (negatív) véleményt volt v. jelenlegi munkatársakról, vezetőkről.
7. Az interjúzás egy társas érintkezés, és mint olyan (sajnos vagy szerencsére, attól függ) nagy szerepet játszik benne a kémia, a szubjektivitás. Ezt igyekszik a HR tudomány minimálisra csökkenteni, de önámítás lenne azt mondani, hogy nem létezik...
8. A visszautasítás.... Nehéz dió....de sok esetben olyan tényezők játszanak benne szerepet, amikre nem is gondolnánk. (Szerencsés esetben az interjúztató ezt pontosan meg is osztja az illetővel). Nem kifogás, de emberi gyarlóság, hogy nem szeretünk rossz híreket közölni ... De ne magunkban keressük a hibát!!!! Előfordulhat, hogy valaki minden elvárással rendelkezik a meghirdetett állás betöltéséhez, de a meglévő csapat tagjainak/ leendő főnök személyisége ahova érkezne más típusu embert kíván. Végül, de nem utolsó sorban, igenis létezik az a verzió is, hogy valaki túl jó egy állásra és azért utasítjék el, mert szinte biztosra lehet vélni, hogy rövid időn belül előléptetést és mégrosszabb (a cégnek) fizetésemelést is fog kérni/érdemelni. Az ún. makro környezeti tényezők perdöntőek... Egy - egy visszautasítást NE éljünk meg kudarcank, mert csak megkímél minket egy még nagyobb csalódástól és teret nyit megtalálni az igazi IGAZIT.

Még hosszasan sorolhatnám, de az egész álláskeresés lényegét az eddigi legkedvencebb főnököm fogalmazta meg a legfrappánsabban:

"Állást/munkatársat keresni olyan, mint házastársat"

Van szerelem első látásra, van aki 20 évesen férjhez megy és gyémánt lakodalmat ül, de van aki hosszan keresgél esetleg el is kell válnia egyszer (kétszer), míg végül megtalálja élete párját. Az őszinteség azért fontos(itt is), mert ha nem vagyunk tisztában magunkkal, a céljainkkal és, hogy mit várunk el egy munkahelytől/munkatárstól a kudarc és csalódás borítékolható! Ha valami "bűzlik" már az első pillanatban, nem szabad erőltetni. Nem lesz jobb, sőt... Az interjún mindkét(!) fél a legjobb formáját igyekszik mutatni... Igen, van hogy kompromisszumot kell kötni, de nem mindegy milyet és mennyit még akkor se ha a MENNYIÉRT-re a válasz felülmúlja az elvárásainkat...

Ha már aláírtuk a munkaszerződést, de nem az állás nem az amire számítottunk, meddig maradjunk, hogy "jól mutasson" az önéletrajzunkban?

Erre a kérdésre, egy több, mint 20 év tapasztalattal rendelkező felsővezető azt mondta nekem: "Sokkal nagyobb bátorság kell, ahhoz, hogy feláljunk 3 hónap után, hogy köszönöm, de ez nem nekem való, TÉVEDTEM, mint sem lapítani 1-2-3 évig és vágni a centit."

Az egész elmélet, ami a válságos időkben sokkal nehezebb, mert nagy a tét, hitelek, igények, család, stb stb... Nem ritkán megtépázott önbizalom, ami ROMBOL....
De csak úgy, mint egy szerelmi csalódás után, itt is fel kell állni, az élet megy tovább, össze kell szedni magunkat, önbizalmat kell meríteni, majd tiszta fejjel és (szóismétlés) ŐSZINTÉN leírni egy nagy fehér papírra, hogy igazából mit várunk el egy következő munkahelytől, (újra)megírni az önéletrajzunkat, magunkba nézni, hogy kik vagyunk, miben vagyunk jók és mit nem szerettünk az eddigi munkánkban. Ezek után kezdjünk TUDATOSAN keresni. Hívjunk fel ismerősöket, barátokat, hogy mi a helyzet, mit keresünk és tudnak - e esetleg segíteni. Ha ismerőstöl kérünk szívességet különösen fontos, hogy el tudjuk neki világosan mondani mit keresünk. Ne használjuk a "bármi érdekel" mondatot, mert ez úgysem igaz...

És végül, de nem utolső sorban meg kell csókolni pár békát, amíg az egyikből királyfi/lány nem lesz...

A kimerítő bevezető után,  mi is történt velem tegnap az interjún...

10 perccel korábban érkeztem, egy nagy kávé után, ami köztudottan vízhajtó, és az interjú (2,5 órás) végén már alig bírtam egyhelyben ülni... Miután bátran beleírtam az önéletrajzomba, hogy kezdő szinten beszélek görögül, egy bizonyos ponton az interjúztatóm tesztelte is a tudásomat. Hát igen, lehet, hogy hatékonyabb lett volna a kávé helyett két kupica pálinkát inni...Szerencsé(m)re a rövid görög kitérő, "csak" felmérni hivatott, hogy milyen szinten is állok igazából, a nyelvtudást illetően. (Engem közben és azóta is erős lelkiisemeret furdalásom gyötör, hogy mennyi minden mást csináltam/ok a görög házim helyett)...

A jó hír, hogy van remény!!! Van egy lehetőség, ami nagyon is érdekel, és "beneveztek"...

Jelen állás szerint, a háború megnyeréséhez még előttem áll három forduló:

1. Egy on-line személyiség és logikai teszt - AAAAAAA (Utálom!!!) - Ha sikerül és nem derül fény komoly pszihológiai vagy logikai hiányosságokra,
2. Egy újabb interjú, ha az is sikerül,
3. Egy csoportos helyzet gyakorlat/ magyarul: Assessment Center/

A tesztet tegnap este már meg is csináltam (vaciláltam, hogy egy pohár borral öljem az adrenalint, de végül a kamilla tea mellett döntöttem). Izgulok, hogy mennyi logika is kell, a betölteni kívánt álláshoz és a teszt alapján én ebből mennyivel rendelkezem... hm...

Na hát itt tartok... Nézegetem a telefonom... Be van - e kapcsolva, van-e rendes térerő, csörög-e rendesen... A szokásos tünetek, amikor az ember VÁÁÁÁR....

***FOLYT.KÖV.***

UI: A "fél" macskánk, Bella ma reggel velünk reggelizett :))))

Zöld nap és 9,10,11,12

Ma ZÖLD napom van!

Összetevők:

• Alex és a Ti tippeitek, biztatásotok és tanácsaitok! Köszönöm!
• Kiírtam és kisírtam magamból minden bánatom itt a blogon és egy jó filmen, egy pohár finom borral. (Victoria Hislop: Sziget c. könyve alapján  filmsorozat készült, aminek tegnap meg néztem az első részét.(A könyv magyarul is kapható - a legjobb karácsonyi ajándék a család nő tagjainak!). A legátfogóbb háttérinfo a történetről ITT olvasható.
• Holnap és holnapután nem dolgozom! Karácsonyi sütiket és ételeket fogok futószalagon gyártani és készülni az első házas szentestémre. Nem fogok a munkámra gondolni és nem kapcsolom be a számítógépen hétfőig!!!
• Ma felvettem a kapcsolatot négy fejvadász céggel és van két interjú időpontom januárra, azaz hivatalosn is megtettem az első lépéseket.
• Bár egy kicsit megakadtam a héten és felakartam rúgni a 30-ból, 30-at játékomat (is), végül kitartottam/kitartok.
• Találtam egy új kihívást is, mely szerint egy hétig nem panaszkodhatok és nem zsörtölődhetek semmin. Belevágtam!

Az ünnepekre kívánok mindenkinek csupa-csupa "zöld napot", ne zsörtölődjetek, ne mérgelődjetek!

Ha negyon feszít a helyzet próbáljátok ki a fentiek mellett ezt is ki:

"BÉKE IMA

Istenem adj lelki békét annak elfogadására,

Amin változtatni nem tudok,

Bátorságot,

Hogy változtassak azon amin tudok,

És bölcsességet,

Hogy felismerjem a különbséget." (Julitól!-Köszi!:)))

Érdekházasság

Létezik egy naptár fajta, ami minden nap "megkér", hogy jelöld be milyen napod volt. A dátumra kell ragasztani egy piros vagy zöld cetlit. Piros ha rossz és zöld, ha jó... A naptár az év 12 hónapját egy nagy lapon tüntei fel, amit ki kell függeszteni a falra. Tehát csak egy pillantás és máris tudod piros vagy zöld volt a heted, hónapod, éved.

Mert ugye van a nagy tervem, minden féle A B C D forgatókönyvvel és van időm ...és... bla bla bla bla bla. És már százszor megbeszéltem a közvetlen környezetemmel is, hogy minden ok, és elméletben tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy pánikra, hirtelen mozdulatokra és kapkodásra semmi ok!
De a gyakorlatban "bedaráltak és eltüntem"...
Ma reggel snem akarózott munkába mennem, de miután Alex-szel nem tudtam elhitetni, hogy súlyos beteg vagyok és nem mehetek így emberek közé, összeszedtem magam és kb. egy órás késéssel beértem az irodába. Megnéztem a leveleimet, céges és privát (nincs kedvem válaszolni) , feltérképeztem ki mit osztott meg magáról és másokról a világhálón, mi történt a világban, melyik híresség vált el/házasodott/szült gyereket az éjszaka. Majd egy kávé. Listát készítettem, hogy mi mindent kell aznap elintézni, felgöngyölíteni. (Nem túl sok minden, mintha már kímélnének... vagy valahol elvágtak egy zsinórt, ami hozzám vezetett). Pont annyira van mostanság munkám, hogy több legyen annál, hogy jó szívvel jelenthessek beteget, de nem elég ahhoz, hogy sürgessen...Így az se volt égető, hogy azonnal nekiálljak bárminek is(Valamit holnapra is kell hagynom). Újabb kör az interneten. Ebéd előtt egy két dolgot azért mégis megcsináltam, csak hogy jól essen az étel. Ebéd után kávé a kollegákkal, de nem is nagyon hallottam amit modanak, mert annyira sajnáltam magam. A maradék teendőim befejeztével még mindig el kellett ütnöm valahogy 3 órát. Utolsó kör az interneten. Majd Alex felmentett és indulás haza.

Ez így leírva borzalmasan hangzik. Elárulom átélni még rosszabb!!! Igazából nem is tudom, kire legyek mérges? Hozzáteszem, magammal se vagyok kibékülve...


Pedig elméletben annyi mindenre használhatnám azt a napi négy (khm. 6) óra "szabad" időt egy íróasztalnál internettel... Például a görög leckéim megírására... Görög honlapok olvasására és fordítására...

GRAAAAAAA, VAAAAAAAAAHHHHHH , de én mégis legszívesebben kisétálnék, hogy köszönöm, de én képtelen vagyok még 9 hónapig vegetálni és inni az ingyen kávét a fizetésemért cserébe.
Tudom - tudom van akinek egyik napról a másikra szólnak, és nekem hálásnak kellene lennem, hogy ilyen jó előre szóltak, hogy fel tudjak készülni az álláskeresésre vagy az akaármire is ami előttem áll, de úgy érzem így napról napra HÜLYÜLÖK!!! Azt hiszem nem véletlen, hogy aki nem önszántából távozik egy munkahelyről, attól maximum egy hónap teljesítmény várható el, de sok esetben még ettől is eltekintenek...
Persze (le)lépni nincs elég bátorságom és elállni az egyezségtől, mert olyan ijesztő a külvilág, ahol mindenki kesereg és panaszkodik, nem is beszélem a nyelvet és mi van ha az otthon ülés mégjobban kikészít...


Olyan ez, mint egy érdekházasság lehet ahol érzelmek nélkül csak a hideg fejjel végig kell csinálni, eljátszani egy szerepet a jó kis örökségért cserébe...
 Ez a munka sose volt szerelem. Érdekházasságot kötöttem vele és most vissza van az utolsó felvonás. 
Egyenlőre fel szeretném rúgni az egészet.

Ma erősen piros napom volt.

És, igen, nagyon sajnálom magam. És, igen, hisztizni szeretnék. Mellőzöttnek és tehetetlennek érzem magam, miközben nem is tudom mit kellene tennem, azon kívül, hogy nyugodtan ülni a fenekemen.(Ami sose ment jól!!)


Na most összeszedem magam és nem nyalogatom tovább a sebeimet, mint egy elkényeztetett liba. De muszály volt kiírnom magamból a világfájdalmam!!!
Köszönöm, hogy meghallgattatok, már sokkal jobb!!! El is határoztam, hogy ha fene fenét eszik holnap akkor is zöld napom lesz és egyébként is itt a karácsony és újabb zöld napok előtt állok :)))))

Fát ültettünk és közben kisütöttek a reménysugarak...

1 reménysugár: a munkaszerződésem 2011 augusztus 31-én jár le. Az még 9 hónap... 9 hónappal ezelött azt se tudtam, hogy Athénba költözünk... 9 hónap hosszú idő és addig még sok víz lefolyik a Dunán... Ha egy ember "elkészül" 9 hónap alatt, akkor egy új feladatkört/munkahelyet is lehet "szülni"... Nem?

2 reménysugár: van egy egész pofás kis listám, hogy mi mindent szeretnék és fogok tudni csinálni magammal a következő 9 hónapban és utána. Nem tudom, ki hogy van vele, de a listák engem mindig megnyugtatnak. A listák, a napló írás, vagy jelen esetben a blog írás is...
De vissza térve a papír alapú LISTÁmhoz... Sőt.... nevezzük inkább TERVnek! Máris mennyivel jobban hangzik! Kiszerveznek 9 hónap múlva, de VAN EGY TERVEM! Persze mondhatjátok, hogy jaj Nóri, hát nem tudod? Ember tervez és Isten végez.. DE, tudom! És ez is része a tervnek. Kalkulálok az ismeretlennel, azaz az "X" ismeretlen tényezővel. Hopp, nem is listám van hanem egy DÖNTÉSI FÁM!!! Igen - igen elültettem a (döntési) fámat!!! Természetesen meg is osztom majd Veletek a fánkat (mégiscsak házas vagyok, vagy mi, nem illik egyesszám első személyben írogatnom...) Elöljáróban biztosítok mindenkit, hogy megérte az a sok álmatlan éjszaka amikor az op.kutatás, a valószínűség számítás és a bestseller "Befektetési Döntéshozatal" c. könyvek fölött görnyedtem, majd csillagos ötösre vizsgáztam belőlük!!!

Így néztünk ki "fa ültetés" közben, a Delfi környéki hegyekben (Parnasszus - 2457 m, még sípályák is vannak... hopp!)

"Nagyvárosi forgatag"

A télies idő még itt is csak átmeneti és vasárnap szikrázó napsütésre ébredtünk! Irány a romok, azaz az ókori VILÁG KÖZEPE (Delfi)!!!

Útközbe láttunk egy-két kóbor olajfát is...

Majd összefutottunk a helyi lakosokkal:

Megnéztük hol élnek...

... és hazamentünk...

A fán kívül, az alábbiak is történtek velünk:

- A romantikus hétvége nulladik órájában a sötét péntek éjszakába, körbe körbe mentünk a szántóföldek között, mire rájöttünk, hogy megőrült a GPS és nem megbízható azon a környéken vagy az orákulum viccelt velünk vagy én nyomtam meg valahol menet közben egy rossz gombot... (pl... a leggyorsabb út, helyett a legrövidebbet...) Az utóbbi KIZÁRT!!!

- Mielött rájöttünk volna, hogy mi történik velünk, "kicsit" nézeteltértünk, hogy ki miatt vagyunk az autópálya helyett a szántóföldeken... Nem én voltam!!! A GPS "elromlott"!!!!

- Túl sokat ettünk és ittunk...

- ... ami Alex emésztését jól megviselte és immár harmadik napja kétszersültön és kamilla teán él. Esténként meleg borogatást is tesz a hasára (no comment)

- A lakás felújítás témáról nem tettünk említést

- A hazaérkezés után, (mert 48 órán keresztül csak magamban beszélgethettem a nappali elrendezéséről) azonnal nekiálltam bútort tologatni és kipróbálni egyéb elrendezési módszereket....

- A kanapé csak ott jó, ahol van, bárhol máshol a lakásban

a) nem fér el

b) a többi bútor nem fér el a kanapétól

Jó karácsonyi készülődést és ajándék vásárlást !!!

UI: Elkészítettem a karácsonyi ajándék listáimat is:)))

14 hosszú nap

Hát hol is kezdjem...

Emlékeztek a 2 héttel ezelőtti "vigyázz mit kívánsz, mert valóra válhat" mondatomra/írományomra... Boszorkány vagyok! Vagy Nora Potter... Valóra vált. Fél év múlva már nem kell - ide - dolgozni jönnöm. 10 perce hivatalosan is tudom. Az átszervezés kiszervezett ...

Ugyan függőbe van egy svéd főnökös verzió, ami még 2-3 hét mire eldől. Ha sikerül is masszív utazással jár majd. A masszív alatt heti 3 nap Malmö- minimum. Meglátjuk. Egyik nap így vagyok vele a másik nap úgy. A nagy büdös igazság az, hogy ez a cég sose került közel a szívemhez és az első perctől kezdve a "kényelmes" megoldás volt. Lehet, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni ???


Most úgy érzem megkönnyebbültem. Az elmúlt 2 hét nagyon nyügösen telt. Nyügösen ?Hisztisen. AAAAAAAAA GGGGGGGGGGRRRRRRRRRR UUUUUUUUUUGGGGGGGGGGHHHH. Valahogy így!!! Szegény Alex! Természetesen ő itta meg az "ámokfutásom" levét. Az elmúlt 2 heti "beszélgetéseinkre" nem vagyok büszke, ezért nem is részletezném. Maradjunk annyiban, hogy kitartott és ápolja a lelkem, hősiesen!!!

A nehéz idők másik mentsvára : a görög óráim! Ami Alexnek a karate, az nekem ezek az órák! A gondolataim egész máshol vannak, az agyam dolgozik és erőlködik. Kikapcsol a munkahelyi bosszúságokból. Teljesen más vizeken evezek és az órák végén 20 kilóval könnyebben érek haza.

Gabi (a tanárnőm) lelkesedése, tudása és energiája teljesen feltölt! (És a tündéri 10 hónapos kislánya, akivel első látásra egymásba szerettünk!!!) Tegnap például a rendhagyó, múlt idejű igék mellett, jutott idő egy kis mitológiára és zene hallgatásra, ahol a dalszöveget kellett lefordítotanom.

A két leghíresebb 20. századi görög zenesyerző, Mikis Theodorakis es Manos Hadjidakis közül, mi az utóbbival keztük. Az alábbi szám címe magyarul "A varázslatos város"... Jó zenehallgatást :)))



UI 1: Az órák hangulata fertőző, ugyanis tegnap Alex is beiratkozott Gabihoz, és túl van az első magyar óráján! Nagyon tetszett neki és most közösen írunk házifeladatot és járunk nyelvórára!


UI 2: Ugyan a lakás tatarozás utáni, békés napok nem tartottak sokáig, és ismét idegbajos napokat élek, az athéni nap csak süt és csak süt!!! 85 éve nem volt ilyen meleg november. Az alábbi kép ma készült az iroda előtt!!!

UI 3: Másfél óra múlva idulunk egy romatikus hétvgére Delfibe. Ókori jósda és hegyi levegő! Azt hiszem mindkettő rámfér! Jövő héten megírom mit jósoltak... Mindenestre egy darabig igyekszem óvatosan kívánni... :)
Sok puszi , Jó hétvégét!!!

Szélcsend vagy vihar elötti csend ???

Hogy a legútóbbi volt főnököm kedvenc szava járását idézzem:

"Vigyázz mit kívánsz, mert a végén valóra válhat!"

Tegnap, a legnagyobb nyugalomba, egy baráti felhívásnak eleget téve (Igaz, Judzsi?:)) nekiálltam egy új bejegyzésnek/beszámolónak "Szélcsend" címmel...

A fészekrakás lendületéről és az új lakás körüli örömökről és a nagy nyugalomról készültem írni. Arról, hogy komoly gondot jelent reggelente a munkába indulás és egyáltalán a kimozdulás otthonról. Legszívesebben 2 hónap szabadságot vennék ki és ki se mozdulnék a lakásból!!!! Alig várom délutánonként/esténként, hogy hazaérjek és olyan átlagos örömök elé nézzek, mint vacsora, mosógép beindítása, teregetés, ujság olvasgatás, borozgatás ... magyarul: háborítatlan szöszölés! Alex zökkent ki néha a világomból, amikor a karate tudományát csiszolgatja a nappali-konyha-ebédlőben és közbe kell lépnem, nehogy kárt tegyen valamiben, vagy engem kér fel "támadónak"...

Tegnap reggel is ebben rózsaszín ködben indultunk el otthonról és a motor hátsó ülésén épp azon álmodoztam, milyen jó is lenne otthon lenni , és ahogy már említettem békésen szöszölni.
Jön a karácsony, egy csomó dolgom lenne, amire minden éveben tervezek elegendő időt szakítani, nagyon kevés sikerrel, például: Adventi naptár készítés, mézeskalács és a sok még-soha-nem-sütött-de-állandóan-tervezett sütemény legyártása. Végre időben és jól átgondoltan beszerezni / elkészíteni az ajándékokat...

Ennek a nagy nyugalomnak része az is, hogy épp kezdtem kevésbé érezni a német főnökasszonyom fogait a torkomon és most már szinte lazák vagyunk egymással. Szóval 4 hónap beszoktatás után kezdtem picit hátradőlni és nem aggódni, mérgelődni, idegeskedni. Magyarul bizakodva néztem a jövőbe, sőt el is kényelmesedtem, mert olyan "bűnös" gondolataim is támadtak, mint például mi lenne ha nem kellene egy ideig egyáltalán munkába mennem és milyen lehet fő állásban háztartásbelinek lenni, piacra járni, megtanulni vitorlázni, idővel egy fél tucat gyerekkel adventi naptárat és sógyurma figurákat készíteni... Na de nem szaprítom a szót...

... mert felébresztettek egy tegnap délutáni megbeszélésen, ahol csak úgy mellékesen feldobtak egy prezentációt "HR Transformation EMEA" címmel... Először fel se tűnt, mert a mi cégünknél minden osztály legálább kétszer átszerveződött már az utóbbi egy évben amióta én itt dolgozom... A HR is átszerveződött április 1 -el, úgy hogy csak egy kis nosztalgiát sejtettem a dologban. Véltlenül esett csak le, hogy hopp, ez egy új koncepció és december 15-el életbe is lép... Szóval az a hatalmas rutin amit az elmúlt 4 hónapban szereztem és leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy vergődünk, mint malac a jégen, biztos, hogy valamilyen formában átalakul és engem is érint. Azt pontosan még nem tudom, hogy hogyan... Nagyon valószínű, hogy a német főnököt egy svéd váltja fel ... a következő két hétben dől el, hogy ki kivel, mit és meddig...

Aggodalomra semmi ok, mert bár érződik, hogy a lelkesedésem nem az igazi, nagyon drukkolok, hogy svéd főnököm legyen .... Svédország nagyon ember és családbarát! És ez a kultúra a mi svég központunkba is irányadó. Pénteken 4 órakor sehol senki, fizetik a túlórát, vagy szabadnapot adnak a plusz munkáért cserébe. A nőknek és a férfiaknak is jár szülési szabadság. Tudják mi fán terem a táv munka és az én személyes kedvencem, hogy heti egy napot lehet otthonról dolgozni...

Szóval most minden energiámmal elfordultam a fészekrakástól és szugerálom a svéd-álmot, ami remélhetőleg rendszert visz a munkámba (közelebb kerülhetek a HR-esek tüzéhez) és remek lenne ha csak egy nappal többet otthon lehetnék ... Szugeráljatok velem!!!!

Sok puszi

It`s been a hard days night...

Jó magyar terminusz technikusszal élve "multinál" dolgozom. Augusztusban lesz 5 éve... persze nem ugyanannál :) (az nem is én lennék)...
Aki hasonló cipőben jár, az a következő képeken csak mosolyogva bólogat, hogy hát igen... Van ilyen...


Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az agár kutya versenyeken a kutyák egy rúdra erősített "illatozó" nyúl imitációt kergetnek, amit sose érnek utol... Ezzel bírják őket újra meg újra futásra. Egy multinál mindenkinek van saját "nyula", csoport "nyula" és van céges "nyúl" is természetesen. Az esetek 99% ez a három, három különboző állat ezért lehetetlen egyirányba futnunk. És mégis mindenki ezt szeretné... De azért mi futunk...
Ez még rendben is lenne, mert azért jó oldalai is vannak a "multi létnek"... Csak vannak nehéz napok amikor a nagy rohangálásba és nyúl vadászatba, egy kicsit így érzi magát az ember:

És ha nagynehezen végig is ér a labirintuson, és még a nyula is megmarad, akkor ott a következő állomás:

A jó öreg "bullshit"... magyarul : "nesze semmi fogd meg jól legyen ez mostantól a nyulad, és fuss végig gyorsan a labirintuson"."Miii? Nem tudod merre indulj? Azt én se, de mostanra már vissza kellett volna érned!"
Aki még tud követni, az megérti, hogy mennyire borzalmas napom volt szerdán!!! A fent említett multi élet mind 3 eleméből jutott ... bőven!!
Alig vártam a 6 órát, amikor jött értem Alex a "fehér lovon" és haza robogtunk. 40 fok volt még fél nyolckor is, hasogatott a fejem és azon gondolkoztam, hogy is tudnék nyitni egy kis turkálót, lehetőleg az utcánkban, ahol semmi nyúl téma nem üldözne. (A kezdő árukészlet a dobozainkban. Athénba ,még egy "angol turit" se láttam. (sajnos)...egyre jobban tetszett a terv!)
Alex látta a sápadt, elnyűtt képemen, hogy lépnie kell...

Elvitt az esküvőnk helyszínére romantikázni...


uszkálni...


egy kis vacsi...


... kert mozi telis tele vámpír szerelemmel...



Kell ennél több akkut multisz depisz ellen??

UI - a turi gondolatát nem vetem el, csak még "gyorsan" meg kell tanulnom görögül :)

Népmesék

Nem szándékozom történész babérokra törni, de nagyon érdekes szem és fültanuja lenni a történelem hullámainak és, gondoltam Veletek is megosztom a török – görög vélt és valós ellentétekről szóló, eddigi tapasztalataimat.
Az biztos, hogy görög – magyar jövedőbeli gyerekeink meséi közös ellenségképpel rendelkeznek és bőven van görög megfelelője a „török gyerek megvágta, magyar gyerel gyógyítja” mindenféle mohácsi, szigeti és egri veszedelemkeről szóló történeteknek.

Sőt... Itt 300-al több év állt az emberek rendelkezésére... ami a huszadik század történelmi viharaiban újabb erőre kapott és amíg mi trianont sírattuk, addig Leonidasz leszarmazottai egy ún. „megali idea”-t (nagy ötlet, értelem szerűen inkább nagy tervnek fordítanám) kergettek... A Nagy Terv a mai nemzetközi reptér névadójának a fejéből pattant ki, könnyen megjegyezhető a neve: Elefteriosz Venizelosz. Partizán harcosként kezdte pályafutását Kréta szigetén – mondanom sem kell, hogy a törökök ellen, és arra tette az életét, hogy megalkossa, vagyis visszaállítsa a Nagy Görögországot, azaz körülbelül az ezer éves bizánci birodalom területét.
Az első világháborút követő párizsi béketárgyalásokon ő egyszemélyben kilobbizta az antant támogatását Törökország égei tengeri partvidékének elfoglalásához. Nem mennék bele a részletekbe, maradjunk annyiba, hogy a nagy terv pár év után belpolitikai töréshez vezetett, a török-görög háborúból az utóbbiak szó szerint hanyatt-homlok menekültek kiegészülve közel 2 millió görög vallású és ajkú menekülttel. Hasonló sors előtt álltak, mint a tőlünk kitelepített svábok, akik nálunk németek lettek, Németországba pedig magyarok. Azaz a hiába a közös vallás és nyelv ők „mások” voltak. Na de, hogy ne szakadjak el az eredeti témától és ne sajnáljuk annyira a görögöket, akik sok stratégiai hibát elkövettek abban a háborúban, maguknak keresték a bajt, és nem kevés török civil áldozatot is szedtek. Csak még egy hosszú zárójel: A fent említett háború alapozta meg a pályafutását Mustafa Kemal Ataturknek is, aki a modern Törökország alapító atyja. Történelmi források szerint Kemal és Venizelosz is a huszadik század legnagyobb politikusai közé tartozott.
A fenti nagyon tömören és felszínesen megfogalmazottak alapján elmondható, hogy 450 év és jó néhány háború emlékei, tapasztalatai és legendái húzodnak a „ki találta fel a Baklavát” dilemma mögött. A legútóbbi konfrontálódás borzalmai pedig a nagyszülőkben még elevenen élnek. A görög hadsereg a mai napig fokozott készenlétben áll és törzsvásárlói kártyája van a francia és német hadiiparjához.
Ez t a hosszú hosszú bevezetőt csak azért írtam le, mert azt hiszem így talán jobban érzékeltethető, hogy mit jelent az én munkámba, Athéni központtal Görögország, Bulgária, Románia és Törökország irányítása. Az első projektem a dolgozói elégedettségi mutatók javítása... Nem szeretnék túlozni, sem Tony Blair közel-keleti béke projektjéhez hasonlítani magam, sőt... de nagyon érdekes és izgalmas utazás ez két ennyire hasonló és ugyanennyire különböző kultúrában kívülállóként egyensúlyozni és „békét teremteni”... Csak két rövid sztori és érteni fogjátok, mire is gondolok 
Görög kolléga aki most lett a török csapat főnöke, vicces beszámolót tart az irodában az isztambuli látogatásáról: „Kérdezték a lányok, hogy török kávét vagy espressot kérek-e? Mondtam, hogy nem tudom mi az a török kávé, mert ha zaccos kávéra gondolnak az görög kávé.”
Ugyanez a kolléga: „Kérdezték, hogy Konstaninápolyt mondjanak vagy Isztambult? Mondtam, hogy teljesen mindegy, mert mindkettő görög szó.”
Török kollegina: „Imádom Athént, olyan nyugodt és laza hely. Itt a tenger, stb stb...” (Athénba 5 millióan laknak, és háztartásonként két autó van és minimum egy motor. Infrastruktúra hagy kivetni valót maga után. Minden csak nem nyugodt... A laza is inkább nézőpont kérdése..)
Én: „De hát Isztambulban is van tenger??”
Kollegina: „Nem lehet összhasonlítani a kettőt. Isztambul egy 15 milliós város, Athén pedig... (nem fejezte be a mondtatot...)
Ugyanez a kollegina: Egyszer kaptam egy előléptetési lehetőséget, de át kellett volna költöznöm Athénba. El se mertem mondani a nagymamámnak. (Visszautasította az előléptetést).
A legmenőbb szappanopera ami jelenleg fut a török verziója a Bartátok Közt-nek és Ezeregy éjszaka címen fut. Alex anyukájától kezdve a kolleganőkig, mindenki a török fiúkba szerelmes. Tegnap este, az asszimilációm jegyében, megnéztem a híres szépfiúkat. Hát nem voltam túl kitartó, miután törökül ment görög felirattal.

Néhány kép a főhősökről, majd az én személyes kedvencemről a görög Sakis Rouvas..