A balek

Mikor fogom végre megtanulni a leckét ???
Nem is tudom leírjam-e, és ezáltal világgá kürtöljem milyen hülye is vagyok... meg naiv, de leginkább hülye.
Szóval van nekünk a cégnél ez a csillivilli magán betegbiztosításunk, amit reklámoznak nekünk agyba-főbe és mindent fedez stb. Na ki az aki nem olvassa el az apróbetűs részt ???? Haha: ÉN!!!

Igen, valóban, korlátlanul mehetnék vér-és egyéb vizsgálatokra, orvosi beutaló nélkül is... minden esteben... kivéve terhesen!!!

Szóval én mint a jógyerek, megyek is a magánrendelőbe (mert hát szinte ingyen van) január óta a szükséges laborvizsgálatokra...stb, és csak küldöm a számlákat a biztosítónak, csak küldöm... És ők, aranysziveim, nem kapkodták el a visszajelzést, hogy hát te marha minek küldöd, úgyse fizetünk... Biztos az ünnepek miatt, nem tudom, de a  lelkiisemeretük nem bírthatta tovább és ma azért visszaküldték az összes számlámat, egy kedves levélkével, hogy nem fizetnek semmit és olvassam a 1320-ik oldal, 45-ik bejegyzését, mert ott részletezik, hogy mit nem fedeznek.

Na ennyit erről. Biztos csak a hormonok miatt esett ez ma egy kicsit rosszul, és persze mielőtt rájöttem, hogy az én felelősségem lett volna mind az 1500 oldalt elolvasni és kiszótárazni (angol verzió nincs), inkább jól leszúrtam az ügyintézőt, hogy miért csak most szólnak, aztán Alexet, hogy miért nem fordította le nekem. Aztán persze most már szégyellem magam, mert hát sose kértem meg rá, hogy fordítsa le.... AZ ügyintézőt is sajnálom már, biztos sok hülye marakodik vele egy nap... Legalábbis remélem, hogy legalább nem vagyok egyedül, és akár majd alakíthatunk egy önsegítő klubbot is, ahol megtanulunk apróbetüket olvasni.

Ez a mai nap tanulsága. Puszi.

20 hetesen

Hát ez voltam ma reggel.... Sok puszi.

Enni vagy nem lenni

Nem értem...

Közhely, és már a "mekkora az elég nagy terhes has" témánál lenyugtattatok, hogy vastag bőrt kell növeszteni a "jótanácsokra", de mi van akkor ha érezem, hogy talán igazuk van, és ugyan a hasam mérete nem bosszant (lassan de biztosan növöget), de tény, hogy a hányásos hónapok óta sem tért vissza a régi jó étvágyam, és finnyásabb vagyok, mint valaha....

Alex anyukája példásan viselkedik, mert igazán békén hagy és semmilyen népi bölcselettel, vagy a sajátjával nem boldogít, rendszeresen főz nekünk és csak annyit mond nekem, hogy mindennap egyek húst vagy tojást.

Az egyetlen étel ami jól esik a reggeli müzlim, az összes többit aggyal gyűröm le... A minap úgy megörültem, hogy kívánnék egy kis csirke húslevest. Alex anyukája azonnal lépett, időm se volt feltenni egy kis hazai ízesítésű húslvest, mert már kaptuk is készen... a kakas levest. Görög félét, aminek citromsárga a leve és egész más az illata... A kívánásom azonnal elmúlott. :((((( Kakas és leve a hűtőben várja a lassú halált. Én nem merek főzni egy másik adagot... :(((

Frissen facsart narancslevet is kell innom, hogy felszívódjon a vas tablettám, de a narancsot se szeretem újabban. Cserébe meg tudom enni önmagában a citromot... Ki érti ezt... ???

Alex tegnap este közölte, hogy szerinte többet kellene ennem, mert így kövér lesz a gyerek, mármint ha az anyuka diétázik a terhesség alatt...  Ki a fene diétazik??? Megbolondult Alex is... Erre mondják, hogy egy ágyban az ellenséggel!!! De van remény... (Ja Alexnak nincs, ő elrúgta a pettyest :))))

Még 2 hét és megyünk Magyarországra, úgyhogy kedves családom, ha ezt olvassátok lepjetek meg olyan ételekkel amiket most éppen nagyon ennék:
* Marha húsleves
* Rakott kel sok tejföllel (útáltam a kelbimbót, meg a rakott kelt is, de most napok óta gondolok rá)
* Valami pörköltet
* Harcsa paprikást kapros túrós csuszával
* MÁKOS TÉSZTÁT, MÁKOS GUBÁT, MÁKOS RÉTEST
* Zöldbab főzeléket, krumpli főzeléket
* Paprikás tört krumplit és vörös párolt káposztát, valami hússal
* Töltött csirkecombot
* Bablevest, ami BARNA és nokedli is van benne

Most hirtelen ennyi jut eszembe és közbe próbálom magam ráhangolni a küszöbön álló görög húsvéti menüre...

Karate Kid

Alex a karate vizsgáján

Mivel Alex múlt szombaton szerezte meg a kék övet (még 3 szín a feketééig). A karate hobby oltárán áldozva meg kellett néznem az eredeti ÉS az új feldolgozású „Karate Kid” című filmeket.


Alaphelyzet, hogy a család új városba/országba költözik és bár az anyuka lelkesedése töretlen, a gyerek uuuuuutálja az új helyet. Csak a nagy megfigyelőképességgel rendelkező nézőnek esik le, hogy azért uuuuuuuuuuuuuuutálja az új helyet, mert nehézségekbe ütközik, és reménytelennek tűnik a megoldás.

Azt hiszem az elmúlt hónapokban én is Mr. Miyagi segítségére szorultam, mert sok nehézséggel, új helyzettel találtam szembe magam, és semmi energiát/reményt nem éreztem arra, hogy megbírkózzak velük. Egyszerűbb volt utálni a rendszert ... és ez nagyon jól ment...

Szeretek dolgozni, szeretem értelmesen, tartalmasan tölteni a napjaimat és úgy nyugovóra térni, mint aki jól végezte a dolgát. Szeretem a munkával járó anyagi függetlenséget és viszonylagos szabadságot. Szeretem a társaságot az irodában, szeretek emberek között lenni, emberekkel dolgozni.

Mégis, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a munkakeresés projektet befagyasztottam, kivéve azt az egy helyet, ahol már elkezdtem az interjúkat, az „Akasztják a hóhért” idején. A sok – sok (mind a 6 darab) fordulót sikeresen zártam és megkaptam az állást. Vagyis megkaptam volna, ha nem lennék terhes.... De nagyra értékelték, hogy bevallottam az állapotom és cserébe abba maradtunk, hogy a babázás után jelentkezzem, szeretettel várnak, HA lesz éppen akkor üresedés. Végülis érthető a helyzet részükről, felvegyenek valakit aki 2 hónap munka után anyasági szabadságra megy... Hozzáteszem, itt nem olyan vészes a helyzet munkáltató szempontjából, ugyanis 4 hónapot fizet az állam, meg hozzá lehet csapni az éves szabadságot, tehát össz-vissz 5 hónap után erősen ajánlott felvenni a „fegyvert”. Van ugyan lehetőség még 6 hónapot igénybe venni, de a cégnél, illetve a tág ismerettségi körünkben SENKI sem veszi/vette igénybe.

Amíg a leendő munkaadóm válaszára vártam, nem is tudtam minek örülnék jobban, mivel leszek felelősségteljesebb anyuka... Ha van egy jó állásom és hozzájarilhatok ezzel a család kézzelfogható javaihoz, vagy nem kapom meg az állást és az egyetlen dolog amit a gyereknek adhatok a tengernyi szabadidőm lesz. Végül a negatív válasszal megkönnyebbülést éreztem, meg persze egy adag ijesztő bizonytalanségot is.

Mert akkor hátra volt még a görög gyes, gyed, anyasági segély ... és társintézményeivel való harc. Arra ugyanis nem sikerült elég sokáig egyértelmű választ kapnom, hogy az én helyzetemben hova pályázhatok és mire vagyok jogosult. A cég méregdrága ügyvédje annyival intézte el az ügyemet, hogy „jogszabály nincs, csak gyakorlat”, azaz az intézmények maguk állítnak szabályokat... stb stb ezt most oldalakon keresztül tudnám részletezni. Maradjunk annyiban, hogy Magyarország nagyon rendezett ország 

De minden jó ha látjuk a fényt az alagút végén...A rendszert átláttuk, sikerült kibogoznunk, hogy kitől milyen papirt kell beszerezni, azt hova kell benyújtani, mitől függ a jogosultságom. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban megegyezni a mostani munkáltatómmal, hogy segítsenek a kritériumok teljesítésében.

Tanulság: Türelem rózsát terem, esetemben kiterjesztett egészségbiztosítást (szülésig) és gyest (vagy gyedet vagy mit)

Még 2 hét munka és indul főállású babavárás, és a hivatalba járás... és bár lassan, de biztosan JÖN A NYÁR!!!

Madrid képek

Madrid

Madrid - Á la carte

 Amióta beindultak a fapadosok, beindultak a mini vakációk, hétvégi városlátogatások... És milyen csábítás... 2, maxiumum 3 nap alatt megnézni, megmászni MINDENT!!!

Az én fejemben ezeknek az utaknak 3 fajtáját különböztetem meg:

1- All you can eat / Svéd asztal - azaz, fix árért annyit "fogyasztunk az adott városból amennyi csak belénk fér, és akkor még egy picit.

2- Á la carte - kényelmesen átnézzük az étlapot, válogatunk, majd azért fizetünk, amit fogyasztunk

3- Menu del dia / napi menü - megint csak fix áron, de limitált mennyiségű, általunk kevésbe befolyásolt ízek és adagok.

Az egész 2005-ben kezdődött... Az első igazi munkahelyem és az első igazi fizetésem után befizettünk anyukámmal egy "Párizs - All you can eat" útra. Csak a repjegyünk és a szállásunk volt fix, minden mást mi válogattunk össze. Nem akartunk csoportot, idegenvezetőt - azaz "Napi Menüt", ami aztán eszed-nem-eszed-ez-van... Sose felejtem el, amikor a kalandos reptér - busz - szállás - földalatti után végre napfényre értünk az Operánál... Aznap már többet nem is metróztunk. Egy lendülettel átvágtunk a Tuilerak kertjén és meg sem álltunk a Diadalivig, majd vissza az Eiffel toronyhoz. Vacsorazi (még mindig gyalog) a St. Michael térre mentuk, Ady verset ujraelni. Ugyanezt a tempót diktáltuk még 2 teljes napig. MINDENT láttunk. Rengeteget gyalogoltunk, nem válogattunk a látnivalok között. Mint akik még sose "ettek". Otthon, ugyan pár hetig még pihentuk az utat, de megérte!!!!

Én azóta is így néznék várost, ami belefér, összeesésig, majd-alszunk-otthon alapon. Alex-et mértékkel ugyan (hiába a pasik nem bírják a strapát) de sikerült bevonnom ebbe a "hobbiba" és bár százszor többre értékel egy görög tengerpartozást, uszkálással, pihivel és tavernázással, és egyébként is templom, templom, főtér, főtér... de azért sikerül meggyőznöm néha és városnázünk. Alex egyszerűen, csak masírozásnak hívja. 

Idén. ahogy elmúltak a hányingeres heteim és éreztem az Erőt visszatérni egyenesarányba a napsugaras órák számával, semmit se szerettem volna jobban, mint egy tavaszi városlátogatást, kettesbe, meg-nem-állva. Alex nem értett egyet velem, és nem is tűnt egyáltalán kaphatónak a fapadpzásra... Amíg egy nap a munkája Madriba nem szólította. Egy csütörtöki napon... Nekem pénteken nem kellett dolgoznom, mert zárva volt az irodánk. Minden JEL Madridba mutatott. És mire észbe kaptam már az internetet és az utikönyveket bújtam, és dolgoztam az erőltett 2,5 napos Madrid Discovery túránkon. Az utazás előtti este már olyan izgalomba voltam, hogy nem bírtam elaludni, hullafáradtan érkeztem, és sajnos az első fél nap a célállomáson azzal telt, hogy próbáltam összeszedni magam és lenyugodni annyira, hogy legalább egy órát sziesztázzak, különben összeesem. De hát ki bír aludni, amikor hívnak az utcák.... De nem ment, nem teljesítettem az aznapi tervet.
Szombaton aztán, viszonylag kipihenten, nekivágtunk. Minek ide turista busz. Sétalni jó, sétálni nem fárasztó...
Csak annyira, hogy a délután 5-re, már a metróig se bírtam, taxival mentünk a szállodába, lepihenni, hogy este bírjuk. Ahogy a szobába beléptünk, megint felébredtem, lett erőm és fél óra múlva már megint mehetnékem volt. És mentünk. A szombatból így nem sok minden maradt ki, szerencsére... Ugyanis éjjel megint felébredtem, ezúttal - sajnos - a gyomrom miatt. Igen, a gyomrom felmondta a madridi szolgálatot és megálljt parancsolt a masírozásnak. Az utolsó madridi napunkat a szállodai szobában töltöttünk, pontosabban én annak a fürdőszobájában....

Sokat akart a szarka de nem bírta a farka...

Ugyan egy vírus okozta a "bökkenőt", nekem ez JEL volt, hogy váltanom kell az "All you can eat" városnézésről az "Á la carte-ra". Mint komoly, felnőtt és felelősségteljes anyuka-jelölt nem rohangálhatok, mint egy félőrült idegen városokban, mint akit hajt a tatár. Szépen megválogatjuk majd - még itthon - a programot, napi egy max. kettő. Délutáni pihenéssel és sok kávé szünettel.

De hova is megyünk legközelebb ??? El kellene-e kezdenem tervezni ???? :)))) Esetleg megfelelő gyerekprogramok után nézni???  :)))))

Egyenlőre pár kép a telefonomról, és nemsokára a hivatalos képek is, csak meg kell várnom, hogy Alex is meggyógyuljon, most rajta tombol a H.F. (hányós-fo**ós) vírus. :((((