Szülinapok - Pufi 4 és 5

Mi a közös a 4. és az 5. szülinapban? Mindkettő itthon volt a "garázsban" és tematikuus buli volt. Tavaly szeptember a kalózok éve volt. 2016 pedig a szuperhősöké...

Idén már jobban értékeltem volna egy házon kivüli bulit, de a tavalyi sikerre való tekintettel Pufi ragaszkodott a helyzószinhez.

Új technikák

A reggeli készülődés

A reggeli menet nálunk úgy kezdődik, hogy Theo ébred valamikor 6:00 és 6:30 között. Békésen, mosolyogva. Kézen fog és mondja, hogy "gyere". Felteszem a kávémat, megcsinálom a kakaóját, szöszölünk, hatter zajnak megy a Bogyó és Babóca, nekiállunk reggelizni, 10 ből 8 szor kiborul a kakaó és megfogadom, hogy visszatérek az ivóspohárhoz AZONNAL, csak találjam meg... Valamikor 7:00 és 7:30 között - szószerint - berobban Pufi. Ő hangosan ébred, letépi a kilincset majdnem, ahogy kinyitja a szobája ajtaját, mert tele van a keze a kardokkal és egyéb játékokkal ... ha esetleg valami miatt 7:00 előtt lép színre akkor legszívesebben elmenkülnék.
Csakúgy mint az apukája, ő sem a reggelek embere... Finoman fogalmazva.
Ha én se aludtam eleget akkor nincs erőm a reggeli Pufihoz és jön a Youtube... Nem vagyok rá büszke, de az dobja rám az első követ... na mindegy is...

Theót vagy békébe (7 előtt) vagy sebtébe öltöztetem, frizurát készítek és gyorsan magammal is próbálok kezdni valamit (általába nagyon keveset, és marad az autóban smink stb).
Közbe Pufi ébredezik a kakaója felett és megkérdezi százszor párszor , hogy milyen nap van és kell-e oviba mennie, és ha igen akkor egész napra-e. Ezt az utóbbit nem is értem, mindig egész napra megy... na mindegy.

8:20-kor csatlakozik Alex. Sokáig próbáltam előbb bevonni a buliba, de a tapasztalat az, hogy mindenkinek jobb, ha békén hagyjuk. Épp elég egy hisztis pasi ...

Nagy álmom a közös reggeli, de erre (is) még várnom kell...

Szóval Theo kész, én tipródom a tükör előtt, harcolunk az egyszem fürdőszobán és szívom fel magam a következő csatához, ugyanis ahhoz, hogy senki se késsen el 8:30-kor így vagy úgy de el kell hagynunk a lakást...
Pufi kettő darab nadrágot és három polót hajlandó cirkusz nélkül felvenni, amiből egy szett a farsangi jelmeze. Cipőt már csak vele veszek, mert amit én vittem haza az sose volt elég kalózos/kék/akármi... Aztán jön, hogy mit tesz a hátizsákba, majd a siettetés, hogy ha MOST felöltözik akkor lesz időnk pékségbe menni... stb ...stb... A másik nadrág koszos, nem lehet koszosba oviba menni, a koszos az büdös is, nem jó a büdös, mit szólnak majd a barátai stb stb....


a reggeli perec - csak menjünk már

Amíg Theó nem járt bölcsibe, addig ezt a párbeszédet huzavonát egy párhuzamos hiszti zárta, amikor Theó sírt, hogy jönni akar, Pufi sírt, hogy maradni akar.
Közbe Alex elő-elő bukkant, hogy facsarjon-e narancsot, vagy facsarok-e én, melyik inget vegye fel, hol a cipője... Szegény nem kap minőségi stílus tanácsadást, sem narancslevet, inkább pár keresetlen szót, hogy hol is keresse a cipőjét...

Egy ilyen reggelen döntöttem el, hogy Theó is jönni fog, csak csönd legyen ... (Ezt a rugalmas ovi vezetőnek köszönhetően pikk-pakk kiviteleztük és immár harmadik hete bölcsis ő is.)

Az én reggeli mit-vegyek-fel-nincs-egy-rongyom-se krízisemre  Matilda Kahl ihlette a megoldást. Röviden: 3 éve ugyanazokat a jól bevált darabokat váltogatja munkába, időt, energiát és hosszú távon pénzt spórolva. Nem állítja, hogy ő találta ki ezt a koncepiciót, hiszen ha jól belegondolunk a férfiak ezt már régóta bevezették a munkaruhák közé, úgy hívják, hogy öltöny...

Így csökkent a reggeli játékunk két drámával, egy hónap alatt...

Nálatok, hogy mennek a reggelek? Mivel motiváljátok a kicsiket, hogy elkészüljenek? Trükkök? Csodaszerek?

 

#1week1outfit

 

Hasonló öltözködős játék 4 évvel ezelőttről: 30 ból 30

 

Az ovis szerelem

Negyedszer kezdek bele ebbe a bejegyzésbe, de nem találom  a szavakat. Csöpögős olvadozós dolgok és közbe egyfolytába fülig ér a szám.

A hétvégén három ovis buli is volt így minden nap volt alkalmam rácsodálkozni az ovis szerelem erejére és szépségére!

Jöjjenek az ezer szónál is többet érő képek:

Szabadtéri gyerekszínház - egymás mellett

 

A Pufi szerint Dimitra a legjobb barátja

Egymás mellett mindig

 

Még a széken is osztoznak

Közös korona színezés

 

Torta sütés

Vonatozás

Végezetül csak egy szösszenet:
Dimitra anyukája mesélte, hogy a cipő amit a szülinapi zsúrra felhúzott a lánya sebesre torte a lábát már délelőtt, de nem tudta leimádkozni róla, mert meg akarta mutatni a Pavlosznak... Volt náluk persze váltás cipő, de esélytelen volt. Összeszorított szájjal tett meg minden lépést a buliig és akkor vette csak le amikor már P is látta.
 

Két gyerek egy szoba

Az utóbbi 20 hónapban annyiféle alvási és szobaleosztási verziónk volt, hogy már nem is tudom követni. Volt ugye Pufinak rövid egyke léte alatt egy szép kis kuckója... lásd itt. Mielőtt a húga megszületett, szépen az ágyában aludt. Egy eves korától átaludta az éjszakát, este nyolctól reggel hétig miénk volt a világ az apukájával...

Mikor Theo megérkezett, a fix helye, mellettem/rajtam lett. Már a kórházba is összebújva aludtunk, és ez így is maradt. Volt mózes, bölcső, kiságy... Üresen. Aztán volt lázadó Pufi, aki nem akart egyedül aludni a szobájában (érthető, de nehezen viselhető), volt lázadó Alex, aki nem akart tovább egyedül a kanapén aludni... 4-en a nagyágyba nem is férünk el és valahogy nem is vált be, pedig egy békés alvásért már ez is jöhetett volna... Gyerekeket egymás után altatni egy örökkévalóság, együtt: nem kis logisztika. Az egyik álmos a másik még nem, az egyik mesét akar, a másik az ágyon ugrál... Sorolhatnám.

A kordiuszi csomót Alex vágta el, amikor is kaptam egy matracot, hogy azt vigyem be a gyerekszobába és ő márpedig a nagyágyba alszik, és nem hajlandó számkivetett lenni. Az új munkája miatt az altatásra nem mindig sikerül hazaérnie, úh, ki kellett találnunk a rendszert amibe én egydül tudok két gyereket, egyszerre fürdetni, játszani, mesélni, elaltatni. Ehhez a keret a gyerekszoba.

Kiságy, Pufi ágy, matrac, játékok, szekrény, fotel..stb a kisszobába nem fér be. Szobacsere. Rumli, felfordulás... Amit gyerekek előtt egy hétvége alatt megcsináltam, most egy (!) évbe került! De kész. Vagyis nincs kész, mert a falak még üresek, és  mi hálószobánkra is még várnak az igazán látványos utolsó simítások...

A rendszer most tökéletes, szinte már kiszámíthatóak az esték.
A kisággyal nem áltattuk magunkat tovább, fotel se kell a földön zajlik az élet.
Theó alszik matracon velem, Pufi vagy mellettünk, vagy az ágyában, de verge békében, és én szépen kiosonok Alexhez lámpaoltás után, majd éjjel/hajnalba vissza.

Mindenki boldog és jót alszik... majd egyszer én is...

Working Girl

Több, mint egy éve, pontosabban, 16 hónapja újra dolgozom.

A félelmeimre és aggodalmaimra, hogy két pici gyerek marad „anya nélkül” azzal nyugtattam magam, hogy boldog anya = boldog család.

Sajnos a munkábaállás mindenné tett, csak nem bolodoggá… Állandó rohanás, ÁLLANDÓ lelkiismeretfurdalás, ÁLLANDÓ kimerültség, ingerültség… Meg is keseredtem, kicsit be is bedarálódtam...

irodai 

Persze voltak jó szakmai pillanatok, voltak feladatok amiket nagyon élveztem és akkor mindig jobban éreztem magam, és akkor tudtam, hogy EZÉRT nem vagyok otthon, vagyis jobban hangzik úgy, hogy EZÉRT vagyok itt (a munkahelyen).

Ha már itt tartunk nagy csalódás volt a munkába állás anyagi vonzata… Nem is gondoltam volna…

Az otthon töltött idő alatt, elsétálva a csillogó kirakatok előtt nem keveset fantáziáltam, arról a napról, amikor csakúgy megvehetek dolgokat, akár magamnak is…

Most, hogy pénzem még cask lenne egy-egy csecsebecsére,  időm nincs. Még kirakatot nézegetni se. Nemhogy válogatni, és próbálgatni. Amikor így vagy úgy akad egy kis idő (egy – egy ebédszünet) rohanok és futtába és remegve a lebukástól… semmi élvezet. Mire hazaérek  a cuccal elfog a lelkiismeret-furdalás, hogy most EZÉRT dolgozom. EZEK a rongyok miatt vagyok távol a gyerekeimtől… 90 %, hogy másnap ebédszünetbe vissza is viszem.

A legfrissebb csapás, hogy babysittert is kellett váltanunk… A fenti lelkiállapotba a projekt eleve halálra volt ítélve… el se bírtam kezdeni keresni. Nagyon szerettük az első dadát és nem tudtam elképzelni, hogy rajta és rajtam kívül más is lehetne… (persze nagyszülők és Alex is, de közülük senki nem vállal egész napos, állandó gyerekfelügyeletet)

Aztán vártam (bíztam???) hátha mégse hosszabbítják meg a munkaszerződésem és akkor minek a macera. Kijött szerencsére anyukám is segíteni és unokázni majd’ két hónapra, úgyhogy "nyertem" egy kis időt…

Aztán már nem lehetett tovább halogatni és el kellett kötelezni magunkat valaki mellett. Találtunk egy igazi görög pótnagymamát. Annak minden hozományával… Az első hónap nagyon nehéz volt! Mindenkinek. A gyerekek betegek lettek, Alex túlórázott, én szétszakadva… Bizalom szinte semmi, közös nyelv (görög) döcögött… Ő igyekezett én a kákán is csomót találtam… na nem részletezem, mert rábízni egy totál idegenre a gyerekeket, úgy, hogy én se fogadtam még 100% - an el a helyzetet…

Hosszú és hideg telünk volt… többször esett a hó… sok eső… kevés napsütés…

Mára örömmel jelentem, és írom, hogy V néni imádja a gyereket, nagyon lelkiismeretes, bír Pufival és a bizalom is erősödik. Tekintettel, hogy a lánya lehetnék, sokszor úgy is kezel, ami gyengébb napokon kifejezetten jól esik, máskor kevésbé. Tegnap Theó sírt amikor hazement. Féltékeny voltam és egyszerre volt igazolása a választásunknak és mart a szívembe.

16 hónap munka után már egész jól tudom magam érezni, már van, hogy büszke is vagyok, hogy bírom , hogy csinálom, hogy egy másik fronton is létezem.

Ma különösen.

Gyerekkori kedvenc film : Working Girl

Folyt. Köv.

Egy rózsaszín bejegyzés

A lányomról.
Aki hagyja, hogy ölelgessem, puszilgassam, bújik, hízeleg.
Aki az orromhoz dugja az orrát, simogatja az arcom, befészkelődik az ölembe és megfogja mindkét kezem, hogy fogjam közre...
Reggelente együtt készítjük a frizuráját, hagyja, hogy fésülgessem.
Akinek van saját kistáskája amibe gyűjti a kincseit és viszi magával a játszótérre. De nem úgy hanyagon. Törzshez szorított könyökkel, és testtől eltartott alkarral, ahol a könyök hajlatba simul be a táska pántja. (Jelzem, rövid életében engem még csak hátizsákkal látott)
Ha esetleg megtelne a retikül, akkor elkezdni Pufi hátizsákjának az első, pici zsebét megtölteni. Persze neki más meglepetéseket is tartogat. A minap kis mazsolákat pakolt szép módszeresen a Pufi játékautóiba…

De a legnagyobb kedvence a LABDA!!! Ennél jobb ajándék, vagy elfoglaltság nincs egyenlőre. Kicsi, nagy, kosár-, foci-, vizi-... teljesen mindegy. Van egy egész pici ami úgy fér a tenyerébe, hogy észre se vesszük, és általába órákig ott is van... Esetleg alvás közbe kigurul...

Ja és ha valami nem tetszik neki, mert ilyen is akad bőven, akkor nem kiabál, dobál vagy csapkod, mint például a nagyobb testvére, hanem úgy ahogy van és ott ahol van elfekszik és nem mozdul. Kifeszül és kinevet...

Pufival is kellőképpen Nő. Reggel, amikor ő a legjobb formájában van, és már egy jó fél órája várja, hogy végre felébredjen a Pufi, majd amikor végre színre lép, hosszan átöleli Pufi aki még azt se tudja mi van és nem is lát a csipátől, még egyáltalán nincs szerepében így megfeledkezve önmagáról a meglepettségtől visszaöleli! Ezt még nem sikerült megörökítenem, mert inkább nézem őket és olvadozok... (nem tart túl sokáig)
A másik verzió, amikor gyűlik - gyűlik benne a bosszú, de nem mer nyíltan szembeszállni a nagyobbal, inkább csak futtába jól oldalba löki és gyorsán tovább szalad - menti a bőrét... Ismét győz a meglepetés erejével és mire Pufi felfegyverkezne, ő már mosolyog ránk a lakás másik feléből.

Imádom!!!!
 

Életünk napjai

Megint eltüntem. 5 hónap telt el a legutolsó írásom óta és még csak fel se tűnt. Ez a blog sok felé célt szolgál és szolgált az életemben, többek között terápiás, kommunikációs… Hát a jó hír, hogy jól vagyunk, a rossz hír, hogy nincs időnk, nem jól lenni… Azt hiszem ahol most vagyok azt hívják MÓKUSKERÉKNEK.

 Vannak pillanatok amiket örökre a lelkembe akarok zárni, mert olyan jók! Mert van már párbeszéd, van vélemény, van CSALÁD! Már letudunk ülni együtt az asztalhoz és akár 5 percig mindenki a helyén marad… Van újra esténk… Akár 6 óra alvás egyhúzamban.

 

Vannak rossz napok. Hisztis gyerekek, elhúzódó vírusok és elhúzódó munkaórák. Nem alvás, nem evés…

 

Nincsenek nagy kalandok, nincsenek csajos napok, nincsenek görbe esték, nincsenek wellness hétvégék, nincsenek ágyban töltött esős vasárnapok, világmegváltó beszélgetések.

 Ami alap, hogy csordultig van velük a szívem, olyannyira, hogy kicsit mintha ki is zártam volna a világot, még azt is ami beférne.



 

Pavlos 3.

Ma három éve...
Három év.

Kisbabából kisfiú lett.
Ha megkérdezi nagykorába milyen kisbaba volt, mit is mondanék neki...

Egy éves koráig nem aludta át az éjszakát, hogy két éves koráig minta alvó legyen. De amióta testvére született egyszerűen megőrült, már ami az alvást illeti. Egy éve nem sikerül átütő sikereket elérnünk. Kitartó.
Mindig mindent megevett (MINDENT), nagyon ügyes és mozgékony, a csúzdára előbb mászott menetiránynak ellenkezőleg, mint csúszott le rajta.
Sokáig cumizott, nem lett alvós játéka (valószínű, mert engem használ erre a célra. khm), későn kezdett kommunikálni, odacsapott más gyerekeknek, a kedvencei a séta és a kertkapuk nyitogatása.
A kismotor sokkal később fogta meg, mint a kortársait és tiszavirág életű volt a motorozós korszak. A roller még annyira sem jött be. A futóbicikli nagyon, de túl gyors vele, uh azt mi nem erőltetjük...
Sokszor szó szerint a falra mászott.
Nagyon szereti a vizet, a tengert.
Vakmerő.

Nem túl mosolygós, barátkozós. Az újdonságot nem kedvelte és nem kedveli. Új embereket nagyon lassan és szelektíven fogad bizalmába. Nagyon lassan! Vannak családtagok, akiket születése óta rendszeresen látott és mostanra, mosolyog rájuk egyáltalán, vagy vesz akár tudomást róluk!
Nem bújós, nem hízelgős.
A pelust úgy hagytuk el, hogy egy reggel azt mondta nem kéri többet. Majd pár nap múlva rám szólt, hogy éjszakára se kéri.

Újabban nem lehet neki mesét olvasni, mert vagy két oldal után megunja, fel áll és szerel kicsit, vagy ő akar mesét olvasni. Ha hosszabb időt el is töltünk egy könyv felett, akkor azzal, hogy minden kis részletet a képen átbeszélünk. Minden könyvébe van egy-két kép ami megfogja és ahhoz kell újra meg újra visszatérni. (ahol sír a maci, ahol beragadt a majom a sárba, ahol ott a kalapács, ahol sír a sárkány, ahol csavarhízó van...stb)
A TV/DVD mesék se hatották meg, vagy kötötték le. Kivéve a Dorás mese. Az egy éve töretlen siker. Reggelente 20 perc. Hétvégén dupla epizód.
1 éves kora óta a szerszámok a kedvencei. Ő egy "mastoras", azaz mesterember. Olyannyira, hogy amikor tegnap átadtuk a szülinapi ajándékait, amik javarészt a tűzoltó koncepció köré épültek, sírva kiszaladt a szobából, hogy ő egy mastoras és semmi más, és NEM tűzoltó!
Nagyon fél a farkastól.
A földön alszik, most már egy kis matracon, de sokáig simán a szőnyegén, még lepedőt se engedett maga alá tenni.
Imád mezítelenül lenni (ez persze az éghajlatnak is köszönhető). Hazeérünk valahonnan és az előszobába a cipőel együtt mindent levesz magáról.
Lecsavart tetejű pici cumisüvegből issza a kakaóját, szívószállal. A vizet egy zöld pohárból. Ettől eltérni nem lehet.

Nagyon sokszor elalvás előtt elmondom neki, hogy szeretem. A minap elalvás előtt odasúgta nekem, hogy "szeretlek" és "jóbarátok vagyunk''...

Arra nincsenek szavak, hogy nekem ő mit jelent! Ha meg is találnám, se írná le azt az ezer féle érzést, amit egy átlagos nap átélek vele.

Ha ezt valha olvasni fogod drága szőke-kék-szemű görögöm, röviden azt szeretném, hogy tudd: NAGYON BÜSZKE BAGYOK RÁD és IMÁDLAK!

 

Bazi nagy görög keresztelő

Ismét kereszteltünk (2 éve így), ezúttal Theodórát. Theodóra. Ez volt az a név, ami már akkor megszületett, amikor még szó sem volt gyerekekről, vagy házasságról. Egy nyaralás alkalmával, miközben labdáztunk a tengerbe és az élet nagy dolgairól elmélkedtünk.

A szövetség másik fontos kelléke a keresztszülő (k)... Ez már nehezebb volt, mert az elmúlt két év Pavlos esetében nem váltotta be a keresztszüleihez való reményeinket, úgyhogy sehogy se álltunk ehhez a témához. Kiábrándultan és fenntartásokkal leginkább... De a mostaniak keresztszülők, mindamellett, hogy önként jelentkeztek, nagyon lelkesek és aktívak (egyenlőre) Theó életében. Remélem ez így is marad és ha minden kötél szakad "beveszik" a Pufit is :)

Az előkészületekről és az esemény fontosságáról már írtam itt, tudtuk is, hogy mire számíthatunk és mire nem. Meglepetések nem voltak, csak meleg és egy nagyon nyűgös Pufi!!! A nagy szervezkedésben sok mindenre gondoltunk és készültünk csak arra nem, hogy egy dackorszakban tobzódó majdnem-három-éves, nem veszi olyan könnyedén a húga körüli felhajtást, pláne nem a megszokott délutáni szieszta helyett...

Jó hír, hogy ezt a keresztelőt Gabi örökítette meg nekünk, ahol egy csodálatos nap köszön vissza, és kevésbé az a káosz amit én éreztem...

Boys don't cry...

Az ünnepi menet

a megszokott helyszín

itt még "csak" fáradt és megszeppent

Az első kör sírás

kis szünet...

újabb sírás

kész vagyunk, jöhetnek a hódolók.

anyát az ital...

Pufit a cukor teszi boldoggá

Barátnők 1

Barátnők 2

A buli végén (Pufi a szó szoros és átvitt értelmében is kivetkőzött önmagából)

Randi guru

Nálunk ebben az új, dolgozó-anyás felállásban, mindenki mindenkivel randizik... Hófehér a lelkiismeretem, mert megpróbáltuk négyesben is, de az egyenlőre nagyon kaotikus.

A családi béke - viszonylagos - megtartása érdekében, osztódunk és vagy én megyek a Pufival vagy Alex. Kezdek komolyan rákapni ezekre a programokra! Pufi már komolyan kezd kisfiúsodni és ő is nagyon komolyan veszi ezeket a kiruccanásainkat.

Elmentünk kávézni, egyik szombat délelött például. A kedvenc helyemre, ahol a pincer volt olyan rendes és megértette, majd Oscar díjasan elő is adta, hogy P is igazi kávét kap, ugyanolyan presszós csészébe, mint én. (tejhab volt csak benne) Az idillt én rontottam csak el azzal, hogy annyira izgultam, nehogy leejtse, kiöntse a "kávéját", hogy a nagy hadonászásba én borítottam fel a saját csészémet...

A jutalomfalat

Pufi nem keveset nyúzza a kishugát... Ezt többféle képpen próbáljuk kordában tartani. Sokáig csak a fenyegetőzésig, büntetésig jutottunk... Mentségünkre legyen, nem is volt nagyon példa a jó magatartásra... ergo nem volt, mit megerősíteni. Mígnem egy szép tavaszi napon, Pufi megint erőteljesen közelített Teóhoz (valami kemény játékkal a kezében), aki vakmerően játszott a testvére egyik kedvenc játékával. Én ijedtemben már ugrottam is, de csodák csodájára az alábbi párbeszéd (monológ) fültanúja lettem:
-Tessék bébi, ez a tied - átnyújtotta a nála lévő játékot - és aftó ine dikomou, parakallo (a mondat második fele görögül kb.: az az enyém, kéremszépen...)

A lélegzetem is elállt, vártam egy pillanatot, hátha csak fejbe vágja... de nem... úgyhogy határtalan örömömben egyből megjutalmaztam Pufit egy csokival!

Rá is érzett az ízére, ugyanis, most már többször előfordult, hogy hirtelen kedves lesz vele: a fenti mondatot ismétli, majd ugyanazzal a lendülettel rám néz és kéri a csokiját. A sokadik csoki után már próbáltam alkudozni valami más jutalomfalat felé, de hiába! Kedvességért CSOKI jár...


Valamit, valamiért...

 

Soros vagy parhuzamos

A ket gyerekre valo felkeszulest segito szakirodalom nem tul sok tippel szolgal 2 (vagy tobb), gyerek parhuzamos ellatasat illetoen, azon kivul, hogy legyen az embernek segitsege "az elejen"... Theodora mar a hetedik honapjat tapossa, de meg mindig egy kezemen meg tudom szamolni azokat az esteket, amikor zokkenomentesen egyedul lefektettem mindkettot... (Zokkenomentes alatt azt ertem, hogy Alexszel kettesben valtottunk par szot, TV-ztunk...stb)

Felreertes ne essek, ez nem egy panasz, vagy itt-ontom-ki-a-lelkem poszt... A puszta tenyek egy atlagos estenkrol. (Az utokornak leginkabb, amikor majd mar edes nosztalgiaval gondolunk erre az idoszakra...)

A cel, hogy este kilenc orara mindket gyermek aludjon.

Innen haladtunk visszafele. Ahhoz, hogy ez sikeruljon, de legalabbis kozelitsunk, este fel 7-kor kezdunk a vacsoraval. Egyenlore eleg kaotikusan es inkabb soros kapcsolasban, azaz amig Theo eszik Alex Pufival jatszik, aztan amig en furdetek, esznek ok. Neha sikerul egyszerre mindenkinek, de ez egyenlore a kivetel.

Amig T furdik P elokeszul

Amig Pufi furdik en elvonulok Theot altatni... Ez altalaban viszonylag egyszeru folyamat, de a latszat csal (lasd. a kesobbiekben)

Furdes utan P meg egy kicsit velunk van a nappliban, megissza a kakaojat, fogmosas es megyunk a szobajaba, mese olvasas..stb

 

 Nem sokkal kesobb, de az esetek 99%-ban meg az esti mese alatt, felebred T. es kisebb nagyobb megszakitasokkal fel 11-11-ig sir/eszik/ebren van.

Pufival Alex fejezi be az esti meset, vagy en T-vel kozosen...
9 elott kicsivel elhagyjuk a gyerekszobat es innentol, ismet napja valogatja 20-60 perc es kb. 8 kimaszkalas utan elalszik P is.

Most mar csak T van... itt tobb lehetseges forgatokonyv all fenn... de minden esetben csendben kell tartan a Lanyt, hogy ne ebressze fel a masikat... a vege az, hogy Alex a nappaliban marad mi lanyok a haloszobaban, amig ejjel 3-4 kozott meg nem erkezik hozzank P. (Termeszetesen nem akkor, amikor T is epp ebren van, hanem miutan pont elaludt ... es en is... )