Életem legszebb és legboldogabb napja volt amikor megszületett Pavlos és az első pár hét jobb volt, mint bármilyen nyaralás, utazás...
De az év hosszú volt. Nagyon hosszú! Minden nap 24 teljes órából állt, a hét 7 teljes napból. Nem volt hétvége, nem volt ünnepnap, nem volt pihenés. Mint a terhesség kevésbé napos oldalaira, ez az első év kihívásira se érzem, hogy kellőképpen felkészültem volna. Azt hittem, csak pelenkázni kell tudni, és a többi megy majd magától. Fennhangon mondtuk Alexszel egymásnak, hogy minket a gyerekünk kiegészít és nem közénk épül, és, hogy nem ő lesz az életünk középpontja, hanem a MI.
Visszatekintve: HAHA, ahogy azt Móricka elképzelte. A közös gzerekünk érkezése kiforgatta a sarkaiból a világunkat és az elmúlt egy év arról szólt, hogy újra felépítsük.
A jó hír, hogy sikerült! Mindenki visszatalált önmagához, megtalálta a helyét az új felállásba. Kiderült, hogy aminek hittem magam az nem annyira vagyok... Azt hittem laza vagyok. NEM. Görcsöltem, bizalmatlan voltam mindenkivel a gyerek körül, de ahhoz nem elég tapasztalt, hogy magamban bízzak... Azt hittem nem vagyok nagy alvó, nem fog megviselni egy kis éjszakázás. Egy éve nem aludtam egyhuzamba át egy éjszakát se, és nagyon nagyon megvisel. Vannak jó napok, és vannak nagyon nyűgös fajták is.
Azt hittem tudom milyen igazán szeretni. Fogalmam se volt!
A házasságomról is tanultam ez az év alatt... ez is fájdalmas volt néhanapján... Egyszerűen nem fért bele a lelkembe a kapcsolatunk. Elvárásaim voltak! Sok! Neki is! Leginkább ugyanaz egymás felé: Tedd le a gyereket aludni és foglalkozz velem is! Ismerd el, milyen keményen dolgozom! És hiába kívántuk ugyanazt a másiktól, nem akaródzott teljesíteni.
Nálam mégis fordulópont lett ez az első szülinap. Valahogy magától, napról napra lett lényegesen jobb az életünk, aminek hála azon kapom magam, hogy élvezem a napjaim, nem szenvedek semmi miatt (szoptatás, evés, alvás, nem alvás, meleg, hideg, munka, nem-munka... és sorolhatnám, hogy mi minden miatt voltam fél másodperc alatt a plafonon, majd a padlón), jó kedvem van és tele vagyok energiával és tervekkel.
És milyen igaz, hogy azt kap az ember amit ad...
Pufi első szülinapja úgyanolyan szép nap lett, mint amikor megszületett. Szerelemben, szeretetben, fellegekben.Nagyon boldog és hálás vagyok a triónkért és a családunkért, a barátainkért, mindkét hazánkban! Mind segítettek ez az év alatt, nem is tudnám felsorolni mi mindennel, sokszor olyan dologgal, ami nem is segítségnek készült. Köszönöm!
Azt hiszem, és úgy érzem végre felnőttünk a feladathoz!
