Showing posts with label ünnepek. Show all posts
Showing posts with label ünnepek. Show all posts

2017/02/21

2016/10/25

Szülinapok - Pufi 4 és 5

Mi a közös a 4. és az 5. szülinapban? Mindkettő itthon volt a "garázsban" és tematikuus buli volt. Tavaly szeptember a kalózok éve volt. 2016 pedig a szuperhősöké...


Idén már jobban értékeltem volna egy házon kivüli bulit, de a tavalyi sikerre való tekintettel Pufi ragaszkodott a helyzószinhez.





2015/03/26

Tekerd fel a szőnyeget

Rövid görög életem leghosszabb telét éljük…

Hideg van, havazik, esik és esik…
Már a második tavaszi munkaszüneti napot mossa el az eső.
Nyomasztó!
És hol van még a szőnyegtisztító*!!!

 *Akkor van végérvényesen tavasz, amikor feltekerjük a szőnyegeket és mennek a tisztító/raktárba.

Ez egy külön iparág (mint az esküvő/keresztelő bolt). A tisztító cégeknek van egy kisteherautójuk amivel házhoz jönnek a legények, feltekerik a szőnyegeket, raktározzák egész nyáron, kitisztítják és ősszel visszahozzák. Válság előtt fixen évente, most már hagytunk ki évet, de anyósom még sose… Rend a lelke!

 Nálunk most a gyerekek miatt nem rossz ez az évi egy alaposabb tisztítás (feltételezem/ remélem, hogy nem csak kiporszívózzák és lefújják egy kis illatosítóval) de például jogos lehet a kérdés, hogy mondjuk gyerek és háziállat nélküliek hova tisztogatnak ennyire?!

 Hát mert SENKI nem veszi le a cipőjét!!! Se vendég, se házigazda, se senki!! Alapvetően előszoba sincs… Az újabb lakásokba a bejárati ajtók mind egy nagy térbe nyílnak, ami rendszerint a nappali vagy az ebédlő. Van olyan ismerősünk, ahol a fogas, csak a fogas (cipős szekrényüket még nem láttam) a nappali/konyhából nyíló folyosó végén van a gyerekszobák után és a hálószobájuk előtt. Anyuka építész, amit csak azért jegyzek meg, mert gondolom így tuti nem emberi mulasztás történt. Az üzenet világos: kabát nem kell, cipő marad!
Ha hozzánk jönnek vendégek…

Amióta gyerek van szólok és ugyan a legtöbben kérdően Alex-re néznek („most tényleg?”) nagy nehezen engedelmeskednek, vagy nem, mondván csak kimennek az erkélyre... Bikakaka (ejtsd.: bullsitt)…  Apósom nem tudja megérteni, és mert szívből szeretem és tisztelem nem is szólok többet, mert egyszerűen NEM ÉRTI…

4 fős, előbb említett építész család hova teszi a vizes esőkabátot és a sáros/vizes gumicsizmákat??? Leveszik??? Ja, nem! Fel se húzzák, mert nem mozdulnak ki. Eső előtt, alatt és után kijárási tilalom van… de játszótérre biztos nem mennek....ők se...

Egyedül a játszótéren... UNALMAS
TÖMEG
   
Csak apa maradt mérleghintázni...




2014/01/08

Vizkereszt, vagy amit akartok – Tragikomedia 3 felvonasban


Ez a hetvege itt hosszuhetvege volt, vizkeresztet unnepeltuk. Nyugati kereszteny egyhazakban, Haromkiralyok unnepe (pl. Spanyolo., Portugalia), nalunk a viz unnepe – Jezus megkeresztelkedese ..stb– a vizek nagy felszentelese. A fenypontja, amikor mise utan a pap a tengerbe dob egy keresztet es sok bator ferfiember beuszik erte, es aki kihalassza az kulonleges szerencsenek es aldasnak orvend!

 
 

 
1 felvonas


A szombati nap reszletei mar most torlodtek a memoriambol (olyan lehetett, mint a szules) csak arra emlekszem, hogy egyszerre voltam faradt, ketsegbeesett, tanacstalan, duhos, es hatarozottan hatarozatlan, hogy mi tortent a gyerekemmel… Pufi tombolt! Csak most irtam a dackorszakos dolgokrol, de ezen a hetvegen egy uj szintre ertunk. Valahogy az egesz nap kicsuszott a kezeink kozul! Ha jol belegondolok mar pentek este elkezdodott… A haloszobabol hallgattam, ahogy Alex probalja «altatni», miutan en feladtam kb 50 perc utan. Eloszor o is szep szoval, aztan hatarozottan, majd konyorogve, igergetve, vegul fenyegetozve. SEMMI! Este 10-kor lerogytunk a kanapera, de addigra mar egymasra sem tudtunk nezni… Talan nem is koccintottunk, csak valami tea felet szurcsolhettunk, mert az egyszeruseg kedveert valami natha is van a levegoben.

2 felvonas

Delelott tovabbra is orulet, kozbe ebedre vendegeket vartunk. En gulyasleves es makosgubakeszites kozbe oda-oda sugom Alexnek, hogy szerintem mondjuk le, mert ma meg rank omlik a haz is, ha meg 2 kisgyerek idejon.. Alex szerint rosszabb mar ugysem lehet, uh vagjunk bele, egyunk egy jot es majd lesz valahogy... En haromnegyed kettokor meg pizsomaban, pedig 6-kor kezdtuk a napot... A ketsegbeesesen tul, az eselytelenek nyugalmaval. Alex felvaltva megy el otthonrol, hol Pufival, hol a fogzastol nyugos-siros Teoval, hogy haladjon az ebed. Kozbe porszivozni is kellene, esetleg meg fel is mosni, jatekokat legalabb egy kupacra/sarokba tenni, ruhak szaradnak mindenhol, mert kint akkora a paratartalom, hogy 4 nap se eleg, hogy megszaradjanak. Pelenkak, cumisuvegek, kenyercsucskok, kakao foltok, ceruzak...nem is folytatom... Le kellett volna fenykepzeni. Pufit egy oran keresztul probaltam alvasra birni, mesevel, enekkel, osszebujva, en alvast szimulalva....Eppen csak nem rohogott az arcomba.
Feladtam.
Titokba azt fontolgattam, hogy en igy ahogy vagyok beulok az autoba es elmegyek! Akarhova, csak el innen a szemetdomrol, el innen az orultekhazabol. Vegulis megsajnaltam Alexet (akit hol utaltam, hol imadtam a delelott folyaman - attol fuggoen, hogy hozzamszolt-e vagy sem...), ugy igyekezett, annyira szerette volna ezt az ebedet...
Az osszeomlast megelozendo elmentem letusolni. 2 visito gyerekre - es az apjukra - csuktam ra a furdoajtot es kulcsrazartam. (Pufi ujabban nem szereti ha szemelol teveszt es MINDENHOVA kovet), igy o a visitas mellett vegig pufolte a furdoajtot. Egy forro zuhany es fogmosas utan, fesulkodes nelkul (eljen a lofarok!) kivonultam a konyhaba, emelt fovel, erzelemmentesen es neman kitoltottem magunknak egy kupica hazai paleszt! Lehuztuk!
A hetvege folyaman, de talan iden eloszor elnevettem magam!!! A kovetkezo fel oraban csoda tortent, es MINDEN a helyere kerult. Pufi 2:25-kor elaludt! Teo 2:35-kor. Az ebed ugy zajlott, mint a meseben! A kaja isteni lett - nem is ertem... Az amugy tokeletes csaladnak tuno barati hazasparrol  kiderult, hogy ok se robotok es amikor a tokeletes-anyuka bevallotta, hogy a tokeletes eletukbe bizony benne van az is amikor alomba sirja magat a kimerultsegtol es tehetetlen/tanacstalansagtol... boldogsag ontotte el a lelkem! Nem karorom! Boldogsag, hogy nem vagyunk egyedul es nem vagyunk benabbak masoknal! Az angyal, szofogado gyerekeik ugyanugy tudnak hisztizni, szandekosan kart okozni stb...
...ja merthogy, ezen a vasarnapon szembesultem eloszor Pufi sotet oldalaval! Lesulyto elmeny latni az edes-kedves-tokeletes-okos-cuki-artatlan gyerekem, amint szoros szemkontaktust tartva velem, szep lassan leveszi a tutyijat, a zoknijat es mezitlab odaall a konyhakore, majd amikor megunhatta hallgatni az ellenerveimet, kiment az erkelyre MEZITLAB...! Szandekosan!!! Pusztan azert, hogy provokaljon!!! Tokeletesek gyereke ugyanilyen arccal pisil allitolag a kanapera - szandekosan, bosszubol! Edesek ezek a gyerekek...

3 felvonas

Hetfore uj strategiat allitottunk fel! Ha a figyelmunkert tombol, nem figyelunk ra. Ledobalt mindent, ami kezeugyebe kerult az eloszobaba, erre Alex szolt, hogy a hatizsakomat elfelejtette. Teljes nyugalommal! Pufi meglepett, es a dobalastol kipirult arccal felnezett, majd otthagyott csapot-papot es visszament jatszani....
A nap mar majdnem jol sikerult volna, ha hazafele a vizkeresztes-kereszt-a-tengerbe-dobasbol el nem aludt volna 5(!) percre a babakocsiba.... Igy lottek a delutani alvasnak es ugy mentunk nagycsaladi ebedre, hogy nem aludt. Katasztrofa boritekolva! Az en gyomrom megint 1 cm atmeroju lett, miutan a nagymamaja eleve nem akarta, hogy Pufi reszt vegyen ezen az ebeden es o jobbnak latta volna, ha eljon az Andi (o vigyaz hetkozbe rajuk amig en huzom az igat) es addig jatszotereznek...akarmi...csak nala ne legyen! (no comment) Mi, erre (klasszikus) felajanlottuk neki, hogy akkor mi se jonnenk ... Aztan mindenki kicsit visszavett es mentunk gyerekestul es be is lettunk engedve... De a gyomorideg igy mar jol ertheto gondolom... Vegul Pufi egy sarokba ult es kipakolta a nagypapa szerszamosladajat, szetszort 200 szoget, de meg se nyikkant es semmi baj nem volt vele... En meg kesobb osszeszedtem a szogeket.
Este Alex lefektette es fel 10-re mar aludt is! Megint csak osszerogytunk! A dvd-t, amit a nagy evfordulo alkalmabol kivettunk, ma vissza is visszuk (szerda) es majd megnezzuk maskor....

Epilogus, tanulsagok

1-Minden gyerekben egy ordog (is) elveszett!
2-Aludni kell!
3-El kell hagyni a lakast!
4-EGYEDUL NEM MEGY!!!!!
A gyerekszoba elott hallgatozva ...
Orzom a gyerek almat!/Verem a fejem a falba/Nem engedem kijonni a szobajabol



  

2012/10/04

A keresztelőd

Drága Egyévesem!

Mivel nem feltételezem, hogy emlékszel az első születésnapodra, amin meg is kereszteltünk, itt és most elmesélem!

2012. szeptember 15. Szombat.

Ünnepi reggelivel kezdjük a napot, itt van velünk a Mami is Pécsről, pont, mint egy évvel ezelőtt, amikor megszülettél!

A hétvégére viharjelzés van érvényben, ami ránk, a szüleidre elég nagy nyomást gyakorol, mert az egész nap a templomot leszámítva, szabadtéri és csak nyáriruhákkal készültünk. Ezt csak azért említem meg, mert háromszor leszel átöltöztetve a nap folyamán.

Reggeli és a játék után szerencsére, jól elfáradtál, úgyhogy a templomba menet szunyókálsz egyet, aminek nagyon örülünk, mert hosszú nap áll még előtted!

A templom előtt már gyülekeznek a vendégek, és 11 órakor elkezdődik a keresztelőd! Kipihent vagy és kiváncsi, forgolódsz és nézelődsz, nem zavar a felhajtás. 

A szertartás első része, amikor a templom ajtóban a pap kimondja -elvileg- életedben először a nevedet és a keresztszüleid elmondanak a nevedben egy imát. Miután ez a kinyilatkoztatás megtörtént beléphetünk a templomba és kezdetét veszi a keresztelő maga.



Miközben a pap megáldja az olajat és a vizet mi lemezítelenítünk és a keresztelő dézsa egyik oldalán állunk. Szembe veled a keresztszüleid, akik - miután a pap bekente a szemhéjad, füled mögött, kézfejed, lábfejed, mellkasad és hátad olajjal - beolajozzák az egész tested. (Az olaj megvéd a bűnöktől és a kísértéstől az életed során.)
Az olajozás után jön a víz. A pap háromszor a nyakig beleültet a medencébe és a fejedet is lelocsolja, ami lemossa a (még nem létező) bűneidet. Csak ennél a résznél sírdogálsz kicsit, pedig nagyon kedves veled! (Más gyerekeket le nyomnak simán a víz alá) Ennél a papbácsinál házasodtunk össze, talán ezért is gyengédebb...




A keresztszüleid kezébe adnak egy szép, új, fehér lepedőbe. Itt levágnak 4 kis tincset a hajadból - ez a te ajándékod az Úrnak, hogy az egyházába fogadott.

 Felöltöztetünk, először ünnepi alsóneműbe és kis sapkába, ami az olajat felszívja, utána pedig a fehér öltönyödbe.


A nyakadba akasztják a következő ajándékodat, egy aranyláncot kereszttel és háromszor körüljárjuk az oltárt, kvázi örömtáncot járunk a nevedben.



A szertartás a végéhez ért, kezetcsókolunk a keresztszüleidnek, és a papnak, meghallgatjuk az áldást és végre visszakaplak a kezembe!!!
 Hogy aztán tovább is adjalak ....

 És tovább...
Míg végül jöhet az ebéd! A Bakalogatos, alimosi, taverna kerthelysége nagyon kellemes, süt a nap, de nincs túl meleg, kellemes szél fúj.

Pikk pakk el is lalszol...
 És csak alszol és alszol, amíg mi eszünk, iszunk, beszélgetünk...



Próbálunk várni a tortáddal, hogy te fújhasd el a gyertyádat, de vannak vendégek akik már mennének, így egy alvó Pavlos mellett énekelünk és én fújom el a gyertyádat.
Később, amikor felébredtél persze a Mami megetetett egy kis szelettel:)))


Ébredés után, újult erővel veted bele magad a forgatagba, feltérképezed a tavernát és a tágabb környezetét, galambokat hajkurászol, játszol a többi kisgyerekkel, vagyis inkább együtt csináljátok a fenti tevékenységeket! Nagyon jól érzed magad!

Sőt még azt is "kibírod", amikor a taverna után átmegyünk pár "maradék" vendéggel, azaz a kemény maggal, a Skipper bárba egy-egy italra.
A nagymamák, pláne a magyar Mami nélkül nem ment volna ilyen könnyen, mert így én is sokat ünnepeltem,  beszélgettem. Te ugyanis nem ülsz egyhelybe, állandóan menni akarsz, futni, mászni, megkóstolni és valakinek mindig a nyomodban kell lennie!

Este 7-kor indulunk haza, kibontogatjuk a szuper ajándékaid és autómatikusan megfürdetünk! Már a vízben ülsz amikor eszembe jut, hogy a keresztelő után három napot várni kell (ett volna)... Khm.... Azzal vigasztalom magam, hogy a fürdővized nem engedjük le a lefolyóba, hanem a szokásnak itt már eleget téve, a virágokra öntjük.
Úgy alszol, mint egy kis angyal, reggelig!!!
Gyönyörű nap volt, és te szuperül bírtad, nagyon nagyon büszkék voltunk (vagyunk) Rád!!!!!