Showing posts with label ünnepek. Show all posts
Showing posts with label ünnepek. Show all posts
2017/02/21
2016/10/25
2015/03/26
Tekerd fel a szőnyeget
Rövid görög életem leghosszabb telét éljük…
*Akkor van végérvényesen tavasz, amikor
feltekerjük a szőnyegeket és mennek a tisztító/raktárba.
Nálunk most a gyerekek miatt nem rossz ez az évi
egy alaposabb tisztítás (feltételezem/ remélem, hogy nem csak kiporszívózzák és
lefújják egy kis illatosítóval) de például jogos lehet a kérdés, hogy mondjuk
gyerek és háziállat nélküliek hova tisztogatnak ennyire?!
Hát mert SENKI nem veszi le a cipőjét!!! Se
vendég, se házigazda, se senki!! Alapvetően előszoba sincs… Az újabb lakásokba
a bejárati ajtók mind egy nagy térbe nyílnak, ami rendszerint a nappali vagy az
ebédlő. Van olyan ismerősünk, ahol a fogas, csak a fogas (cipős szekrényüket
még nem láttam) a nappali/konyhából nyíló folyosó végén van a gyerekszobák után
és a hálószobájuk előtt. Anyuka építész, amit csak azért jegyzek meg, mert gondolom
így tuti nem emberi mulasztás történt. Az üzenet világos: kabát nem kell, cipő
marad!
Ha hozzánk jönnek vendégek…
Hideg van, havazik, esik és esik…
Már a második tavaszi munkaszüneti napot mossa el
az eső.
Nyomasztó!
És hol van még a szőnyegtisztító*!!!
Ez egy külön iparág (mint az esküvő/keresztelő
bolt). A tisztító cégeknek van egy kisteherautójuk amivel házhoz jönnek a
legények, feltekerik a szőnyegeket, raktározzák egész nyáron, kitisztítják és
ősszel visszahozzák. Válság előtt fixen évente, most már hagytunk ki évet, de
anyósom még sose… Rend a lelke!
Amióta gyerek van szólok és ugyan a legtöbben
kérdően Alex-re néznek („most tényleg?”) nagy nehezen engedelmeskednek, vagy
nem, mondván csak kimennek az erkélyre... Bikakaka (ejtsd.: bullsitt)… Apósom nem tudja megérteni, és mert szívből
szeretem és tisztelem nem is szólok többet, mert egyszerűen NEM ÉRTI…
4 fős, előbb említett építész család hova teszi a
vizes esőkabátot és a sáros/vizes gumicsizmákat??? Leveszik??? Ja, nem! Fel se
húzzák, mert nem mozdulnak ki. Eső előtt, alatt és után kijárási tilalom van… de játszótérre biztos nem mennek....ők se...
2014/01/08
Vizkereszt, vagy amit akartok – Tragikomedia 3 felvonasban
1 felvonas
2 felvonas
Delelott tovabbra is orulet, kozbe ebedre vendegeket vartunk. En gulyasleves es makosgubakeszites kozbe oda-oda sugom Alexnek, hogy szerintem mondjuk le, mert ma meg rank omlik a haz is, ha meg 2 kisgyerek idejon.. Alex szerint rosszabb mar ugysem lehet, uh vagjunk bele, egyunk egy jot es majd lesz valahogy... En haromnegyed kettokor meg pizsomaban, pedig 6-kor kezdtuk a napot... A ketsegbeesesen tul, az eselytelenek nyugalmaval. Alex felvaltva megy el otthonrol, hol Pufival, hol a fogzastol nyugos-siros Teoval, hogy haladjon az ebed. Kozbe porszivozni is kellene, esetleg meg fel is mosni, jatekokat legalabb egy kupacra/sarokba tenni, ruhak szaradnak mindenhol, mert kint akkora a paratartalom, hogy 4 nap se eleg, hogy megszaradjanak. Pelenkak, cumisuvegek, kenyercsucskok, kakao foltok, ceruzak...nem is folytatom... Le kellett volna fenykepzeni. Pufit egy oran keresztul probaltam alvasra birni, mesevel, enekkel, osszebujva, en alvast szimulalva....Eppen csak nem rohogott az arcomba.
Feladtam.
Titokba azt fontolgattam, hogy en igy ahogy vagyok beulok az autoba es elmegyek! Akarhova, csak el innen a szemetdomrol, el innen az orultekhazabol. Vegulis megsajnaltam Alexet (akit hol utaltam, hol imadtam a delelott folyaman - attol fuggoen, hogy hozzamszolt-e vagy sem...), ugy igyekezett, annyira szerette volna ezt az ebedet...
Az osszeomlast megelozendo elmentem letusolni. 2 visito gyerekre - es az apjukra - csuktam ra a furdoajtot es kulcsrazartam. (Pufi ujabban nem szereti ha szemelol teveszt es MINDENHOVA kovet), igy o a visitas mellett vegig pufolte a furdoajtot. Egy forro zuhany es fogmosas utan, fesulkodes nelkul (eljen a lofarok!) kivonultam a konyhaba, emelt fovel, erzelemmentesen es neman kitoltottem magunknak egy kupica hazai paleszt! Lehuztuk!
A hetvege folyaman, de talan iden eloszor elnevettem magam!!! A kovetkezo fel oraban csoda tortent, es MINDEN a helyere kerult. Pufi 2:25-kor elaludt! Teo 2:35-kor. Az ebed ugy zajlott, mint a meseben! A kaja isteni lett - nem is ertem... Az amugy tokeletes csaladnak tuno barati hazasparrol kiderult, hogy ok se robotok es amikor a tokeletes-anyuka bevallotta, hogy a tokeletes eletukbe bizony benne van az is amikor alomba sirja magat a kimerultsegtol es tehetetlen/tanacstalansagtol... boldogsag ontotte el a lelkem! Nem karorom! Boldogsag, hogy nem vagyunk egyedul es nem vagyunk benabbak masoknal! Az angyal, szofogado gyerekeik ugyanugy tudnak hisztizni, szandekosan kart okozni stb...
...ja merthogy, ezen a vasarnapon szembesultem eloszor Pufi sotet oldalaval! Lesulyto elmeny latni az edes-kedves-tokeletes-okos-cuki-artatlan gyerekem, amint szoros szemkontaktust tartva velem, szep lassan leveszi a tutyijat, a zoknijat es mezitlab odaall a konyhakore, majd amikor megunhatta hallgatni az ellenerveimet, kiment az erkelyre MEZITLAB...! Szandekosan!!! Pusztan azert, hogy provokaljon!!! Tokeletesek gyereke ugyanilyen arccal pisil allitolag a kanapera - szandekosan, bosszubol! Edesek ezek a gyerekek...
3 felvonas
Hetfore uj strategiat allitottunk fel! Ha a figyelmunkert tombol, nem figyelunk ra. Ledobalt mindent, ami kezeugyebe kerult az eloszobaba, erre Alex szolt, hogy a hatizsakomat elfelejtette. Teljes nyugalommal! Pufi meglepett, es a dobalastol kipirult arccal felnezett, majd otthagyott csapot-papot es visszament jatszani....
A nap mar majdnem jol sikerult volna, ha hazafele a vizkeresztes-kereszt-a-tengerbe-dobasbol el nem aludt volna 5(!) percre a babakocsiba.... Igy lottek a delutani alvasnak es ugy mentunk nagycsaladi ebedre, hogy nem aludt. Katasztrofa boritekolva! Az en gyomrom megint 1 cm atmeroju lett, miutan a nagymamaja eleve nem akarta, hogy Pufi reszt vegyen ezen az ebeden es o jobbnak latta volna, ha eljon az Andi (o vigyaz hetkozbe rajuk amig en huzom az igat) es addig jatszotereznek...akarmi...csak nala ne legyen! (no comment) Mi, erre (klasszikus) felajanlottuk neki, hogy akkor mi se jonnenk ... Aztan mindenki kicsit visszavett es mentunk gyerekestul es be is lettunk engedve... De a gyomorideg igy mar jol ertheto gondolom... Vegul Pufi egy sarokba ult es kipakolta a nagypapa szerszamosladajat, szetszort 200 szoget, de meg se nyikkant es semmi baj nem volt vele... En meg kesobb osszeszedtem a szogeket.
Este Alex lefektette es fel 10-re mar aludt is! Megint csak osszerogytunk! A dvd-t, amit a nagy evfordulo alkalmabol kivettunk, ma vissza is visszuk (szerda) es majd megnezzuk maskor....
Epilogus, tanulsagok
1-Minden gyerekben egy ordog (is) elveszett!
2-Aludni kell!
3-El kell hagyni a lakast!
4-EGYEDUL NEM MEGY!!!!!
| A gyerekszoba elott hallgatozva ... Orzom a gyerek almat!/Verem a fejem a falba/Nem engedem kijonni a szobajabol |
2012/10/04
A keresztelőd
Drága Egyévesem!
Mivel nem feltételezem, hogy emlékszel az első születésnapodra, amin meg is kereszteltünk, itt és most elmesélem!
2012. szeptember 15. Szombat.
Ünnepi reggelivel kezdjük a napot, itt van velünk a Mami is Pécsről, pont, mint egy évvel ezelőtt, amikor megszülettél!
A hétvégére viharjelzés van érvényben, ami ránk, a szüleidre elég nagy nyomást gyakorol, mert az egész nap a templomot leszámítva, szabadtéri és csak nyáriruhákkal készültünk. Ezt csak azért említem meg, mert háromszor leszel átöltöztetve a nap folyamán.
Reggeli és a játék után szerencsére, jól elfáradtál, úgyhogy a templomba menet szunyókálsz egyet, aminek nagyon örülünk, mert hosszú nap áll még előtted!
A templom előtt már gyülekeznek a vendégek, és 11 órakor elkezdődik a keresztelőd! Kipihent vagy és kiváncsi, forgolódsz és nézelődsz, nem zavar a felhajtás.
A szertartás első része, amikor a templom ajtóban a pap kimondja -elvileg- életedben először a nevedet és a keresztszüleid elmondanak a nevedben egy imát. Miután ez a kinyilatkoztatás megtörtént beléphetünk a templomba és kezdetét veszi a keresztelő maga.
Miközben a pap megáldja az olajat és a vizet mi lemezítelenítünk és a keresztelő dézsa egyik oldalán állunk. Szembe veled a keresztszüleid, akik - miután a pap bekente a szemhéjad, füled mögött, kézfejed, lábfejed, mellkasad és hátad olajjal - beolajozzák az egész tested. (Az olaj megvéd a bűnöktől és a kísértéstől az életed során.)
Az olajozás után jön a
víz. A pap háromszor a nyakig beleültet a medencébe és a fejedet is
lelocsolja, ami lemossa a (még nem létező) bűneidet. Csak ennél a
résznél sírdogálsz kicsit, pedig nagyon kedves veled! (Más
gyerekeket le nyomnak simán a víz alá) Ennél a papbácsinál házasodtunk össze, talán ezért is gyengédebb...

A keresztszüleid kezébe adnak egy szép, új, fehér lepedőbe. Itt levágnak 4 kis tincset a hajadból - ez a te ajándékod az Úrnak, hogy az egyházába fogadott.
Felöltöztetünk, először ünnepi alsóneműbe és kis sapkába, ami az olajat felszívja, utána pedig a fehér öltönyödbe.
A nyakadba akasztják a következő ajándékodat, egy aranyláncot kereszttel és háromszor körüljárjuk az oltárt, kvázi örömtáncot járunk a nevedben.
A szertartás a végéhez ért, kezetcsókolunk a keresztszüleidnek, és a papnak, meghallgatjuk az áldást és végre visszakaplak a kezembe!!!
Hogy aztán tovább is adjalak ....
És tovább...
Míg végül jöhet az ebéd! A Bakalogatos, alimosi, taverna kerthelysége nagyon kellemes, süt a nap, de nincs túl meleg, kellemes szél fúj.
Próbálunk várni a tortáddal, hogy te fújhasd el a gyertyádat, de vannak vendégek akik már mennének, így egy alvó Pavlos mellett énekelünk és én fújom el a gyertyádat.
Később, amikor felébredtél persze a Mami megetetett egy kis szelettel:)))
Ébredés után, újult erővel veted bele magad a forgatagba, feltérképezed a tavernát és a tágabb környezetét, galambokat hajkurászol, játszol a többi kisgyerekkel, vagyis inkább együtt csináljátok a fenti tevékenységeket! Nagyon jól érzed magad!
Sőt még azt is "kibírod", amikor a taverna után átmegyünk pár "maradék" vendéggel, azaz a kemény maggal, a Skipper bárba egy-egy italra.
A nagymamák, pláne a magyar Mami nélkül nem ment volna ilyen könnyen, mert így én is sokat ünnepeltem, beszélgettem. Te ugyanis nem ülsz egyhelybe, állandóan menni akarsz, futni, mászni, megkóstolni és valakinek mindig a nyomodban kell lennie!
Este 7-kor indulunk haza, kibontogatjuk a szuper ajándékaid és autómatikusan megfürdetünk! Már a vízben ülsz amikor eszembe jut, hogy a keresztelő után három napot várni kell (ett volna)... Khm.... Azzal vigasztalom magam, hogy a fürdővized nem engedjük le a lefolyóba, hanem a szokásnak itt már eleget téve, a virágokra öntjük.
Úgy alszol, mint egy kis angyal, reggelig!!!
Gyönyörű nap volt, és te szuperül bírtad, nagyon nagyon büszkék voltunk (vagyunk) Rád!!!!!
Mivel nem feltételezem, hogy emlékszel az első születésnapodra, amin meg is kereszteltünk, itt és most elmesélem!
2012. szeptember 15. Szombat.
Ünnepi reggelivel kezdjük a napot, itt van velünk a Mami is Pécsről, pont, mint egy évvel ezelőtt, amikor megszülettél!
A hétvégére viharjelzés van érvényben, ami ránk, a szüleidre elég nagy nyomást gyakorol, mert az egész nap a templomot leszámítva, szabadtéri és csak nyáriruhákkal készültünk. Ezt csak azért említem meg, mert háromszor leszel átöltöztetve a nap folyamán.
Reggeli és a játék után szerencsére, jól elfáradtál, úgyhogy a templomba menet szunyókálsz egyet, aminek nagyon örülünk, mert hosszú nap áll még előtted!
A templom előtt már gyülekeznek a vendégek, és 11 órakor elkezdődik a keresztelőd! Kipihent vagy és kiváncsi, forgolódsz és nézelődsz, nem zavar a felhajtás.
A szertartás első része, amikor a templom ajtóban a pap kimondja -elvileg- életedben először a nevedet és a keresztszüleid elmondanak a nevedben egy imát. Miután ez a kinyilatkoztatás megtörtént beléphetünk a templomba és kezdetét veszi a keresztelő maga.
Miközben a pap megáldja az olajat és a vizet mi lemezítelenítünk és a keresztelő dézsa egyik oldalán állunk. Szembe veled a keresztszüleid, akik - miután a pap bekente a szemhéjad, füled mögött, kézfejed, lábfejed, mellkasad és hátad olajjal - beolajozzák az egész tested. (Az olaj megvéd a bűnöktől és a kísértéstől az életed során.)
Az olajozás után jön a
víz. A pap háromszor a nyakig beleültet a medencébe és a fejedet is
lelocsolja, ami lemossa a (még nem létező) bűneidet. Csak ennél a
résznél sírdogálsz kicsit, pedig nagyon kedves veled! (Más
gyerekeket le nyomnak simán a víz alá) Ennél a papbácsinál házasodtunk össze, talán ezért is gyengédebb...
A keresztszüleid kezébe adnak egy szép, új, fehér lepedőbe. Itt levágnak 4 kis tincset a hajadból - ez a te ajándékod az Úrnak, hogy az egyházába fogadott.
Felöltöztetünk, először ünnepi alsóneműbe és kis sapkába, ami az olajat felszívja, utána pedig a fehér öltönyödbe.
A nyakadba akasztják a következő ajándékodat, egy aranyláncot kereszttel és háromszor körüljárjuk az oltárt, kvázi örömtáncot járunk a nevedben.
A szertartás a végéhez ért, kezetcsókolunk a keresztszüleidnek, és a papnak, meghallgatjuk az áldást és végre visszakaplak a kezembe!!!
Hogy aztán tovább is adjalak ....
És tovább...
Míg végül jöhet az ebéd! A Bakalogatos, alimosi, taverna kerthelysége nagyon kellemes, süt a nap, de nincs túl meleg, kellemes szél fúj.
Pikk pakk el is lalszol...
És csak alszol és alszol, amíg mi eszünk, iszunk, beszélgetünk...Próbálunk várni a tortáddal, hogy te fújhasd el a gyertyádat, de vannak vendégek akik már mennének, így egy alvó Pavlos mellett énekelünk és én fújom el a gyertyádat.
Később, amikor felébredtél persze a Mami megetetett egy kis szelettel:)))
Ébredés után, újult erővel veted bele magad a forgatagba, feltérképezed a tavernát és a tágabb környezetét, galambokat hajkurászol, játszol a többi kisgyerekkel, vagyis inkább együtt csináljátok a fenti tevékenységeket! Nagyon jól érzed magad!
Sőt még azt is "kibírod", amikor a taverna után átmegyünk pár "maradék" vendéggel, azaz a kemény maggal, a Skipper bárba egy-egy italra.
A nagymamák, pláne a magyar Mami nélkül nem ment volna ilyen könnyen, mert így én is sokat ünnepeltem, beszélgettem. Te ugyanis nem ülsz egyhelybe, állandóan menni akarsz, futni, mászni, megkóstolni és valakinek mindig a nyomodban kell lennie!
Este 7-kor indulunk haza, kibontogatjuk a szuper ajándékaid és autómatikusan megfürdetünk! Már a vízben ülsz amikor eszembe jut, hogy a keresztelő után három napot várni kell (ett volna)... Khm.... Azzal vigasztalom magam, hogy a fürdővized nem engedjük le a lefolyóba, hanem a szokásnak itt már eleget téve, a virágokra öntjük.
Úgy alszol, mint egy kis angyal, reggelig!!!
Gyönyörű nap volt, és te szuperül bírtad, nagyon nagyon büszkék voltunk (vagyunk) Rád!!!!!
Subscribe to:
Posts (Atom)






























