Gyermekágy - az első napok

Gyorsan megírom ezt a bejegyzést, mert félek, hogy az idő előrehaladtával már nem emlékeznék ugyanígy vissza. Márpedig ezeket a napokat sose szeretném elfelejteni!

A kórházat, amennyire vártam, annyira nem volt szanatóriumi. Arra számítottam ugyanis a Pufis tapasztalat után, hogy én majd ott nyaralok! Ez nem egészen sikerült. A pici besárgult, a Pufi rettentően hiányzott, alig vártam a hazajövetelt! A jó része persze az volt, hogy háborítatlanul rázódhattam vissza a szoptatásba és ágyba kaptam az ételt:)))

Továbbra is állítom, hogy a szoptatás csak messziről tűnik egyszerünek, másodszorra is meg kell tanulni!

A hazaérkezésre nagyon készültünk és nagyon izgultunk, hogy jól sikerüljön, és, hogy az első benyomás a kistestvérrel szemben pozitív legyen. Kapott a Pufi szép nagy ajándékot a babától, a kicsit nem kézbe hoztuk (és pláne nem én fogtam), hanem a babahordozóba, csak úgy mellesleg.
Bemutattuk a Pufinak és hagytuk, hogy megfogdossa, nézegsse. Megfogdosta a kezét és a lábát és rámosolygott, majd pár játékát ami kéznél volt odahozta és bette neki a hordozóba. Oooolyan aranyos volt!:)
A kis Theodórára a délelött hátralevő részében senki rá se nézhetett, csak letettük a sarokba és játszottunk a Pufival és a szuper új játékával. Ez így együtt mind, az első napra megtette hatását és teljesen zökkenőmentes volt.

Az ajándéka

A száműzött

A hét további részében teljes energiánkkal azon voltunk Alexszel, hogy Pufi élete amennyire lehet változatlan maradjon, kapjon elég figyelmet és legyen neki is programja a lakáson kívül. Alex szuperül helyt állt, vitte reggel egy körre motorozni, délután strandolni, vagy együtt négyesbe játszóterezni, éjjel felkelt ha kellett...stb. Igazából az egész hét nagyon meghitten telt és minden olajozottan működött. (Csak megjegyzem, hogy a szabadtéri programok embert próbálóak a nap még este 6-kor is perzsel és a játszóterek, utcák teljesen kihaltak. Minden "normális" ember este 9 után dugja ki az orrát a légkondi alól... Hát nálunk nem megy a légkondi és 9kor altatás van, így mi IZZADUNK!!!)
Egy (nagy) kihívás van jelenleg, hogy a szoptatás látványát (vagy a velejáró babusgatást) még nem szokta meg és akkor sok a csintalanság, ön- és közveszélyes akció, illetve azt ismetételgeti, hogy "náni náni" azaz menjen a baba aludni. Ezt nem segíti, hogy a kicsi még nem olyan ügyes és egy evés minimum fél de inkább másfél órás (ebbe a böfiztetés és két peluscsere is benne van)... Ettől vannak besokallások azért...

Este tízre minden gyerek alszik és csendes a ház, ekkora még maradt annyi energiánk, hogy örüljünk és szusszanjunk és megbeszéljük, hogy milyen kerek lett a világ és valamiféle egyensúly lépett az életünkbe az újabb gyerekkel. Én is nagyon jól érzem magam, de az a változás amit Alexnél láttam ezen a héten még külön boldogság! Kettesben is szervez programot a Pufival, és jól érzi magát, csillogó szemmel meséli, hogy miket csinált, órákig tartogatja a lányát és nézegeti, és végre sokat mosolyog!!!

Ismerkedés - minden nap egy kicsi

Persze vannak kérdések, leginkább a Pufival kapcsolatba, hogy azokat a bizonyos fel-akarja-csak-magára-hívni-a-figyelmet "csintalanságokat" mennyire büntessük, büntessük-e egyáltalán, ha igen - hogyan és leginkább MIKOR NÖVI MÁR KI A MINDENT LEDOBUNK KORSZAKOT??? :))))))))))))

UI. Alex hétfőtől újra megy dolgozni, és mi haladunk az új hétköznapjaink felé... arról szól majd a következő írás...