2012/01/30

A kanapén

2012/01/26

A pelenkázón

2012/01/16

4 hónap



TEN-SI hétvége

48 óra leforgása alatt usztunk a tengerbe (Alex és az apukája) és hógolyóztunk és mindezt úgy, hogy fél óránál többet nem autóztunk...
Szombaton szikrázó napsütés és 16 fok, ami a napon még többnek érződött, uh irány a tengerpart, Alex apukájával "vágódeszka teniszeztek" egy jót, majd irány a víz - a finn szauna görög verziója... Palkó meg óriásit aludt a friss levegőn.
Vasárnap barátokkal felmentünk a Parnitha-ra (  a hegyet egyszer már meg is másztuk lásd. The Cliffhanger)hógolyózni és egy jó kis húsos tavernába estebédelni... Szuper hétvége volt. (Azt gondolná az ember, hogy ennyi friss levegőtől biztos mekkorákat alszik a gyerek, de nem, a mi fiúnk nem szereti átaludni az éjszakát továbbra se...:)))


2012/01/11

Családi állapot: HÁZAS, már 2 éve, gyermekek száma:1

Ebben az évben lettünk házastársakból CSALÁD!
Januártól márciusig, Alex tartotta a lavrot hányásokkor, ágyba hozta a reggelit amikor nem tudtam felkelni. Együtt hallottuk először ex-csikóhalunk szuper gyors szívdobogását, olvastuk a terheskönyvet és vártuk, hogy nőjön a hasam.
Áprilistól - szeptemberig hősiesen tűrte (csak párszor háborodott fel amikor a pincéből felcibáltam a lomokat), a fészekrakási őrületemet, a hőhullámokat. Testvérisen osztoztunk a terhes-szoptatós-kukac párnán, amivel szuper kényelmesen lehetett aludni. Így visszagondolva milyen szuper nyarunk is volt!!! Csupa várakozás, csupa izgalom.
(Ugyan volt egy mélypont, majdnem elváltunk amikor a gyerekszoba polcokat kellett felfurni a falra:) de erről már írtam, ja és az ISOFIX-szel is kicsit magamra maradtam, de erről is írtam:)))
Együtt szültünk szeptemberben és lebegtünk eufóriában az azt követő napokban.
Szeptembertől - decemberig próbára tett minket az éjszakázás, a szoptatás kezdeti nehézségei, a kimerültségem amitől, minden idő amit itthon töltött kevésnek tűnt...voltak könnyek, voltak nehéz percek.
Arra a következtetésre jutottam, hogy a házasságunk második évében nem sok romantika volt, nem sok kaland és nem sok nyugalom... Egy év elteltével, nem ő és én van, nem azzal hív fel napközbe, hogy én hogy vagyok... és az én szívemen is osztoznia kell már...
A házasságunk második évében család lettünk és nap mint nap gyakoroljuk ezt az új fellállást..és napról napra jobb!!!

A hátam

... beszakad a hátam és leszakadnak a kezeim, olyannyira, hogy reggel, éjjel, hajnalba arra ébredek, hogy zsibbad... kenegetem, masszírozzuk, de hát NEM TUDOM LETENNI A GYEREKET:)))))) Egyszerűen IMÁDOM!!! .
A betegségem - a gyerekosz szerelemosz - azt hiszem gyógyíthatatlan.