Pufi iskolas lett

De nehez az iskolataska ...

Ujabb merfoldko az eletunkben, Pufi iskolas lett! 2017 szeptember 11-en megkezdte a tanulmanyait!  (nincs magyar billentyuzetem)

Az iskolakezdes nagyon jol sikerult, egyutt beszereztuk a felszerelest, o valasztotta ki az iskolataskat, tolltartot, uj cipot..stb. Szivesen es buszken ment es megy azota is minden reggel. 

"Anya en mar iskolas vagyok, nem kisfiu!" "Anya en mar ferfi vagyok...hagyjal..."

O maga vallotta be, hogy sokkal jobb az iskola, mint varta es a tanar neni is kedves. Zarojelbe megjegyzem, hogy az oviba a Dimitra azt meselte neki, hogy o tudja a batyjatol, hogy az iskolaba a rossz gyerekeket bezarjak egy szobaba es nagyon nagyon szigoruak veluk. Hozzatette meg, hogy a Pufit tuti bezarjak majd, mert o eleg eleven!!! Szoval Pufi erre keszult egesz nyaron, ezt varta az iskolatol... Valljuk be ezt azert nem volt nehez felulmulnia a tanito neninek :) (Plane, hogy nem katonai iskolaba kuldtuk)

Hogyan alakulnak az iskolas napok? Eloszor is hirtelen ontudatara ebredt divatot illetoen, igy mar nem mindegy mit huz fel reggel! Theo mellett meg egy divatdiktator gyerek! Kar, hogy ez a szekreny szinte teljes kipalasaval jar minden reggel... 

Bufepenz ... az oviba mindent megevett. A suliba nincs menza, reggelit es ebedet is otthonrol visznek a gyerekek. Nagy lelkesen tupperekkel felszerelkezve, kezdok lelkesedesevel allitottam ossze az elso heti menut! A hozzataplalashoz hasonlitott a folyamat:)

 Kicsi doboz mandula, kis gyumolcs, babybell sajt (mert a TVbe is az van), szenyo, aztan valami jol melegitheto de egeszseges ebed. Ja es a sok folyadek. Plusz 10 kilo a taskaba.

Ebed egy resze (mar amikor a tupper nem felejtodik az iskolaba) a taskaba a konyveken es fuzeteken szetkenve. Reggeli megragva es sajtot leszamitva szinten a taska kulonbozo zsebeibe gondosan visszaturva... Mandula erintetlen.

Bezzeg a bufe! Egyezseget kellett kotni, hogy ha 2 szer megeszi amit en csomagolok kap penzt bufezni. Kiveve amikor a hatam mogott egyeb csaladtagokat nyul le zsebpenzzel es bufezik!!! 

Maga a tanulas nagyon jol megy, szepen ir es mar olvasgat (oktober!!!). 

Az egyhelyben ules es csondben maradas meg nehezen megy. Mar az elso padbaultettek egy streber kislany melle. Khm khm. 

Negyed kilenctol negyed kettoig van a tanitas. (Jo az orarend, van szabadfoglalkozas, informatika, angol, zene, szinhaz, kornyezet es heti 3 tesi a napi matek es iras-olvasas mellett).

Utana ebed + jatek es 3 ig napkozi, ahol elvileg a hazit kellene megirnia. Na az mar plane nehez Pufinak. Probalkozott mar hazifeladat elsunnyogassal is, hogy akkor itthon mar ne kelljen leulni... De hivott mar este fel kilenckor Dimitra anyukaja, hogy Pufi munkafuzete az o lanya taskajaba van... 

Ujabb egyezseg, hogy haza KELL hoznia az uzeno fuzetet es a hazikat !

A baratkozassal nincs baj, eleve az ovibol egyutt kezdtek egy csapat lannyal. (lasd lent) Az uj gyerekek kozul eddig egy kisfiut emleget rendzeresen, Irakliszt. Iraklisz (sajnos) ugyanolyan eleven (ha nem rosszabb), mint Pufi, igy ezt a burjanzo kapcsolatot kicsit aggodva figyeljuk, mert ketten egyutt mar most bajba keveredtek... 

Fius anyukaknak talan (remelem) ismeros terep, hogy mar visszajaro vagyok a tanito neninel, reggel messzirol integet, hogy mondanivaloja van. Pufi persze artatlanul nez, hogy neki aztan fogalma sincs...  Aztan frissitem a memoriajat... "nincs zsebpenz" "ne baratkozz vele" "fogadj szot a tanarneninek" stb stb.... 

Hat roviden igy kezdtuk Pufival az iskolat!

folyt kov.

Indulas a suliba!

Szulokkel mar ciki fotozkodni, igy rongybabat jatszott... 

Az ovis csapatbol aki maradt. Iskolai horrorsztorik szerzoje Dimitra a legszelen.

Maddo neni a tanito neni

R

Csapat szelfi!

Karacsonyi ajandekom

Theó 3. (2,1)

 Theó szülinapja augusztusban van, így az ovis/iskolás buli kiesik neki még egy darabig. Próbáltam kompenzálni egy spontán "tengerparti partival" idén. A legnagyobb sikere a nyalóka gyertyáknak lett :)

 Ha egyszer majd elolvassa ezeket a sorokat, akkor azt szeretném, hogy arra emlékezzen, milyen jól érezte magát aznap, és a rózsaszín - fagyi - nyalóka buli szuper volt. A tortás kép NEM tükrözi a nap hangulatát - Boldog kis hableány volt!

Vár - amíg anya "szerez" egy két gyereket a strandról. Reggel 10-kor Görögországban ez nem kis kihívás.

Tiszta szerencse, hogy van egy bátyád - 1 vendég tuti!

Elöétel

Csak előkerült egy két gyerek... 

Ennél jobban örültél... 

Pufi a fotómodell

Biciklizni nem sikerült megtanulni, csak hátrafelé tekersz ... de ez a képen nem látszik :)

 Végezetül egy - egy kép az első és második szülinapról, ami mind nyaralás alatt volt.

Nem vagyok büszke a tortára, de legalább gyertyát sikerült szerezni

Cukiság faktor - 100

Futás futás

 És a második szülinap...

Kár, hogy egy kék szemetes van a háttérben...

Második szülinap a magyar tengernél...

Szülinapok - Pufi 4 és 5

Mi a közös a 4. és az 5. szülinapban? Mindkettő itthon volt a "garázsban" és tematikuus buli volt. Tavaly szeptember a kalózok éve volt. 2016 pedig a szuperhősöké...

Idén már jobban értékeltem volna egy házon kivüli bulit, de a tavalyi sikerre való tekintettel Pufi ragaszkodott a helyzószinhez.

A reggeli készülődés

A reggeli menet nálunk úgy kezdődik, hogy Theo ébred valamikor 6:00 és 6:30 között. Békésen, mosolyogva. Kézen fog és mondja, hogy "gyere". Felteszem a kávémat, megcsinálom a kakaóját, szöszölünk, hatter zajnak megy a Bogyó és Babóca, nekiállunk reggelizni, 10 ből 8 szor kiborul a kakaó és megfogadom, hogy visszatérek az ivóspohárhoz AZONNAL, csak találjam meg... Valamikor 7:00 és 7:30 között - szószerint - berobban Pufi. Ő hangosan ébred, letépi a kilincset majdnem, ahogy kinyitja a szobája ajtaját, mert tele van a keze a kardokkal és egyéb játékokkal ... ha esetleg valami miatt 7:00 előtt lép színre akkor legszívesebben elmenkülnék.
Csakúgy mint az apukája, ő sem a reggelek embere... Finoman fogalmazva.
Ha én se aludtam eleget akkor nincs erőm a reggeli Pufihoz és jön a Youtube... Nem vagyok rá büszke, de az dobja rám az első követ... na mindegy is...

Theót vagy békébe (7 előtt) vagy sebtébe öltöztetem, frizurát készítek és gyorsan magammal is próbálok kezdni valamit (általába nagyon keveset, és marad az autóban smink stb).
Közbe Pufi ébredezik a kakaója felett és megkérdezi százszor párszor , hogy milyen nap van és kell-e oviba mennie, és ha igen akkor egész napra-e. Ezt az utóbbit nem is értem, mindig egész napra megy... na mindegy.

8:20-kor csatlakozik Alex. Sokáig próbáltam előbb bevonni a buliba, de a tapasztalat az, hogy mindenkinek jobb, ha békén hagyjuk. Épp elég egy hisztis pasi ...

Nagy álmom a közös reggeli, de erre (is) még várnom kell...

Szóval Theo kész, én tipródom a tükör előtt, harcolunk az egyszem fürdőszobán és szívom fel magam a következő csatához, ugyanis ahhoz, hogy senki se késsen el 8:30-kor így vagy úgy de el kell hagynunk a lakást...
Pufi kettő darab nadrágot és három polót hajlandó cirkusz nélkül felvenni, amiből egy szett a farsangi jelmeze. Cipőt már csak vele veszek, mert amit én vittem haza az sose volt elég kalózos/kék/akármi... Aztán jön, hogy mit tesz a hátizsákba, majd a siettetés, hogy ha MOST felöltözik akkor lesz időnk pékségbe menni... stb ...stb... A másik nadrág koszos, nem lehet koszosba oviba menni, a koszos az büdös is, nem jó a büdös, mit szólnak majd a barátai stb stb....


a reggeli perec - csak menjünk már

Amíg Theó nem járt bölcsibe, addig ezt a párbeszédet huzavonát egy párhuzamos hiszti zárta, amikor Theó sírt, hogy jönni akar, Pufi sírt, hogy maradni akar.
Közbe Alex elő-elő bukkant, hogy facsarjon-e narancsot, vagy facsarok-e én, melyik inget vegye fel, hol a cipője... Szegény nem kap minőségi stílus tanácsadást, sem narancslevet, inkább pár keresetlen szót, hogy hol is keresse a cipőjét...

Egy ilyen reggelen döntöttem el, hogy Theó is jönni fog, csak csönd legyen ... (Ezt a rugalmas ovi vezetőnek köszönhetően pikk-pakk kiviteleztük és immár harmadik hete bölcsis ő is.)

Az én reggeli mit-vegyek-fel-nincs-egy-rongyom-se krízisemre  Matilda Kahl ihlette a megoldást. Röviden: 3 éve ugyanazokat a jól bevált darabokat váltogatja munkába, időt, energiát és hosszú távon pénzt spórolva. Nem állítja, hogy ő találta ki ezt a koncepiciót, hiszen ha jól belegondolunk a férfiak ezt már régóta bevezették a munkaruhák közé, úgy hívják, hogy öltöny...

Így csökkent a reggeli játékunk két drámával, egy hónap alatt...

Nálatok, hogy mennek a reggelek? Mivel motiváljátok a kicsiket, hogy elkészüljenek? Trükkök? Csodaszerek?

 

#1week1outfit

 

Hasonló öltözködős játék 4 évvel ezelőttről: 30 ból 30

 

Az ovis szerelem

Negyedszer kezdek bele ebbe a bejegyzésbe, de nem találom  a szavakat. Csöpögős olvadozós dolgok és közbe egyfolytába fülig ér a szám.

A hétvégén három ovis buli is volt így minden nap volt alkalmam rácsodálkozni az ovis szerelem erejére és szépségére!

Jöjjenek az ezer szónál is többet érő képek:

Szabadtéri gyerekszínház - egymás mellett

 

A Pufi szerint Dimitra a legjobb barátja

Egymás mellett mindig

 

Még a széken is osztoznak

Közös korona színezés

 

Torta sütés

Vonatozás

Végezetül csak egy szösszenet:
Dimitra anyukája mesélte, hogy a cipő amit a szülinapi zsúrra felhúzott a lánya sebesre torte a lábát már délelőtt, de nem tudta leimádkozni róla, mert meg akarta mutatni a Pavlosznak... Volt náluk persze váltás cipő, de esélytelen volt. Összeszorított szájjal tett meg minden lépést a buliig és akkor vette csak le amikor már P is látta.
 

Tekerd fel a szőnyeget

Rövid görög életem leghosszabb telét éljük…

Hideg van, havazik, esik és esik…

Már a második tavaszi munkaszüneti napot mossa el az eső.

Nyomasztó!

És hol van még a szőnyegtisztító*!!!

 *Akkor van végérvényesen tavasz, amikor feltekerjük a szőnyegeket és mennek a tisztító/raktárba.

Ez egy külön iparág (mint az esküvő/keresztelő bolt). A tisztító cégeknek van egy kisteherautójuk amivel házhoz jönnek a legények, feltekerik a szőnyegeket, raktározzák egész nyáron, kitisztítják és ősszel visszahozzák. Válság előtt fixen évente, most már hagytunk ki évet, de anyósom még sose… Rend a lelke!

 Nálunk most a gyerekek miatt nem rossz ez az évi egy alaposabb tisztítás (feltételezem/ remélem, hogy nem csak kiporszívózzák és lefújják egy kis illatosítóval) de például jogos lehet a kérdés, hogy mondjuk gyerek és háziállat nélküliek hova tisztogatnak ennyire?!

 Hát mert SENKI nem veszi le a cipőjét!!! Se vendég, se házigazda, se senki!! Alapvetően előszoba sincs… Az újabb lakásokba a bejárati ajtók mind egy nagy térbe nyílnak, ami rendszerint a nappali vagy az ebédlő. Van olyan ismerősünk, ahol a fogas, csak a fogas (cipős szekrényüket még nem láttam) a nappali/konyhából nyíló folyosó végén van a gyerekszobák után és a hálószobájuk előtt. Anyuka építész, amit csak azért jegyzek meg, mert gondolom így tuti nem emberi mulasztás történt. Az üzenet világos: kabát nem kell, cipő marad!

Ha hozzánk jönnek vendégek…

Amióta gyerek van szólok és ugyan a legtöbben kérdően Alex-re néznek („most tényleg?”) nagy nehezen engedelmeskednek, vagy nem, mondván csak kimennek az erkélyre... Bikakaka (ejtsd.: bullsitt)…  Apósom nem tudja megérteni, és mert szívből szeretem és tisztelem nem is szólok többet, mert egyszerűen NEM ÉRTI…

4 fős, előbb említett építész család hova teszi a vizes esőkabátot és a sáros/vizes gumicsizmákat??? Leveszik??? Ja, nem! Fel se húzzák, mert nem mozdulnak ki. Eső előtt, alatt és után kijárási tilalom van… de játszótérre biztos nem mennek....ők se...

Egyedül a játszótéren... UNALMAS

TÖMEG

   

Csak apa maradt mérleghintázni...

Working Girl

Több, mint egy éve, pontosabban, 16 hónapja újra dolgozom.

A félelmeimre és aggodalmaimra, hogy két pici gyerek marad „anya nélkül” azzal nyugtattam magam, hogy boldog anya = boldog család.

Sajnos a munkábaállás mindenné tett, csak nem bolodoggá… Állandó rohanás, ÁLLANDÓ lelkiismeretfurdalás, ÁLLANDÓ kimerültség, ingerültség… Meg is keseredtem, kicsit be is bedarálódtam...

irodai 

Persze voltak jó szakmai pillanatok, voltak feladatok amiket nagyon élveztem és akkor mindig jobban éreztem magam, és akkor tudtam, hogy EZÉRT nem vagyok otthon, vagyis jobban hangzik úgy, hogy EZÉRT vagyok itt (a munkahelyen).

Ha már itt tartunk nagy csalódás volt a munkába állás anyagi vonzata… Nem is gondoltam volna…

Az otthon töltött idő alatt, elsétálva a csillogó kirakatok előtt nem keveset fantáziáltam, arról a napról, amikor csakúgy megvehetek dolgokat, akár magamnak is…

Most, hogy pénzem még cask lenne egy-egy csecsebecsére,  időm nincs. Még kirakatot nézegetni se. Nemhogy válogatni, és próbálgatni. Amikor így vagy úgy akad egy kis idő (egy – egy ebédszünet) rohanok és futtába és remegve a lebukástól… semmi élvezet. Mire hazaérek  a cuccal elfog a lelkiismeret-furdalás, hogy most EZÉRT dolgozom. EZEK a rongyok miatt vagyok távol a gyerekeimtől… 90 %, hogy másnap ebédszünetbe vissza is viszem.

A legfrissebb csapás, hogy babysittert is kellett váltanunk… A fenti lelkiállapotba a projekt eleve halálra volt ítélve… el se bírtam kezdeni keresni. Nagyon szerettük az első dadát és nem tudtam elképzelni, hogy rajta és rajtam kívül más is lehetne… (persze nagyszülők és Alex is, de közülük senki nem vállal egész napos, állandó gyerekfelügyeletet)

Aztán vártam (bíztam???) hátha mégse hosszabbítják meg a munkaszerződésem és akkor minek a macera. Kijött szerencsére anyukám is segíteni és unokázni majd’ két hónapra, úgyhogy "nyertem" egy kis időt…

Aztán már nem lehetett tovább halogatni és el kellett kötelezni magunkat valaki mellett. Találtunk egy igazi görög pótnagymamát. Annak minden hozományával… Az első hónap nagyon nehéz volt! Mindenkinek. A gyerekek betegek lettek, Alex túlórázott, én szétszakadva… Bizalom szinte semmi, közös nyelv (görög) döcögött… Ő igyekezett én a kákán is csomót találtam… na nem részletezem, mert rábízni egy totál idegenre a gyerekeket, úgy, hogy én se fogadtam még 100% - an el a helyzetet…

Hosszú és hideg telünk volt… többször esett a hó… sok eső… kevés napsütés…

Mára örömmel jelentem, és írom, hogy V néni imádja a gyereket, nagyon lelkiismeretes, bír Pufival és a bizalom is erősödik. Tekintettel, hogy a lánya lehetnék, sokszor úgy is kezel, ami gyengébb napokon kifejezetten jól esik, máskor kevésbé. Tegnap Theó sírt amikor hazement. Féltékeny voltam és egyszerre volt igazolása a választásunknak és mart a szívembe.

16 hónap munka után már egész jól tudom magam érezni, már van, hogy büszke is vagyok, hogy bírom , hogy csinálom, hogy egy másik fronton is létezem.

Ma különösen.

Gyerekkori kedvenc film : Working Girl

Folyt. Köv.

Egy rózsaszín bejegyzés

A lányomról.
Aki hagyja, hogy ölelgessem, puszilgassam, bújik, hízeleg.
Aki az orromhoz dugja az orrát, simogatja az arcom, befészkelődik az ölembe és megfogja mindkét kezem, hogy fogjam közre...
Reggelente együtt készítjük a frizuráját, hagyja, hogy fésülgessem.
Akinek van saját kistáskája amibe gyűjti a kincseit és viszi magával a játszótérre. De nem úgy hanyagon. Törzshez szorított könyökkel, és testtől eltartott alkarral, ahol a könyök hajlatba simul be a táska pántja. (Jelzem, rövid életében engem még csak hátizsákkal látott)
Ha esetleg megtelne a retikül, akkor elkezdni Pufi hátizsákjának az első, pici zsebét megtölteni. Persze neki más meglepetéseket is tartogat. A minap kis mazsolákat pakolt szép módszeresen a Pufi játékautóiba…

De a legnagyobb kedvence a LABDA!!! Ennél jobb ajándék, vagy elfoglaltság nincs egyenlőre. Kicsi, nagy, kosár-, foci-, vizi-... teljesen mindegy. Van egy egész pici ami úgy fér a tenyerébe, hogy észre se vesszük, és általába órákig ott is van... Esetleg alvás közbe kigurul...

Ja és ha valami nem tetszik neki, mert ilyen is akad bőven, akkor nem kiabál, dobál vagy csapkod, mint például a nagyobb testvére, hanem úgy ahogy van és ott ahol van elfekszik és nem mozdul. Kifeszül és kinevet...

Pufival is kellőképpen Nő. Reggel, amikor ő a legjobb formájában van, és már egy jó fél órája várja, hogy végre felébredjen a Pufi, majd amikor végre színre lép, hosszan átöleli Pufi aki még azt se tudja mi van és nem is lát a csipátől, még egyáltalán nincs szerepében így megfeledkezve önmagáról a meglepettségtől visszaöleli! Ezt még nem sikerült megörökítenem, mert inkább nézem őket és olvadozok... (nem tart túl sokáig)
A másik verzió, amikor gyűlik - gyűlik benne a bosszú, de nem mer nyíltan szembeszállni a nagyobbal, inkább csak futtába jól oldalba löki és gyorsán tovább szalad - menti a bőrét... Ismét győz a meglepetés erejével és mire Pufi felfegyverkezne, ő már mosolyog ránk a lakás másik feléből.

Imádom!!!!