Szélcsend vagy vihar elötti csend ???

Hogy a legútóbbi volt főnököm kedvenc szava járását idézzem:

"Vigyázz mit kívánsz, mert a végén valóra válhat!"

Tegnap, a legnagyobb nyugalomba, egy baráti felhívásnak eleget téve (Igaz, Judzsi?:)) nekiálltam egy új bejegyzésnek/beszámolónak "Szélcsend" címmel...

A fészekrakás lendületéről és az új lakás körüli örömökről és a nagy nyugalomról készültem írni. Arról, hogy komoly gondot jelent reggelente a munkába indulás és egyáltalán a kimozdulás otthonról. Legszívesebben 2 hónap szabadságot vennék ki és ki se mozdulnék a lakásból!!!! Alig várom délutánonként/esténként, hogy hazaérjek és olyan átlagos örömök elé nézzek, mint vacsora, mosógép beindítása, teregetés, ujság olvasgatás, borozgatás ... magyarul: háborítatlan szöszölés! Alex zökkent ki néha a világomból, amikor a karate tudományát csiszolgatja a nappali-konyha-ebédlőben és közbe kell lépnem, nehogy kárt tegyen valamiben, vagy engem kér fel "támadónak"...

Tegnap reggel is ebben rózsaszín ködben indultunk el otthonról és a motor hátsó ülésén épp azon álmodoztam, milyen jó is lenne otthon lenni , és ahogy már említettem békésen szöszölni.
Jön a karácsony, egy csomó dolgom lenne, amire minden éveben tervezek elegendő időt szakítani, nagyon kevés sikerrel, például: Adventi naptár készítés, mézeskalács és a sok még-soha-nem-sütött-de-állandóan-tervezett sütemény legyártása. Végre időben és jól átgondoltan beszerezni / elkészíteni az ajándékokat...

Ennek a nagy nyugalomnak része az is, hogy épp kezdtem kevésbé érezni a német főnökasszonyom fogait a torkomon és most már szinte lazák vagyunk egymással. Szóval 4 hónap beszoktatás után kezdtem picit hátradőlni és nem aggódni, mérgelődni, idegeskedni. Magyarul bizakodva néztem a jövőbe, sőt el is kényelmesedtem, mert olyan "bűnös" gondolataim is támadtak, mint például mi lenne ha nem kellene egy ideig egyáltalán munkába mennem és milyen lehet fő állásban háztartásbelinek lenni, piacra járni, megtanulni vitorlázni, idővel egy fél tucat gyerekkel adventi naptárat és sógyurma figurákat készíteni... Na de nem szaprítom a szót...

... mert felébresztettek egy tegnap délutáni megbeszélésen, ahol csak úgy mellékesen feldobtak egy prezentációt "HR Transformation EMEA" címmel... Először fel se tűnt, mert a mi cégünknél minden osztály legálább kétszer átszerveződött már az utóbbi egy évben amióta én itt dolgozom... A HR is átszerveződött április 1 -el, úgy hogy csak egy kis nosztalgiát sejtettem a dologban. Véltlenül esett csak le, hogy hopp, ez egy új koncepció és december 15-el életbe is lép... Szóval az a hatalmas rutin amit az elmúlt 4 hónapban szereztem és leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy vergődünk, mint malac a jégen, biztos, hogy valamilyen formában átalakul és engem is érint. Azt pontosan még nem tudom, hogy hogyan... Nagyon valószínű, hogy a német főnököt egy svéd váltja fel ... a következő két hétben dől el, hogy ki kivel, mit és meddig...

Aggodalomra semmi ok, mert bár érződik, hogy a lelkesedésem nem az igazi, nagyon drukkolok, hogy svéd főnököm legyen .... Svédország nagyon ember és családbarát! És ez a kultúra a mi svég központunkba is irányadó. Pénteken 4 órakor sehol senki, fizetik a túlórát, vagy szabadnapot adnak a plusz munkáért cserébe. A nőknek és a férfiaknak is jár szülési szabadság. Tudják mi fán terem a táv munka és az én személyes kedvencem, hogy heti egy napot lehet otthonról dolgozni...

Szóval most minden energiámmal elfordultam a fészekrakástól és szugerálom a svéd-álmot, ami remélhetőleg rendszert visz a munkámba (közelebb kerülhetek a HR-esek tüzéhez) és remek lenne ha csak egy nappal többet otthon lehetnék ... Szugeráljatok velem!!!!

Sok puszi