Theó 3. (2,1)

 Theó szülinapja augusztusban van, így az ovis/iskolás buli kiesik neki még egy darabig. Próbáltam kompenzálni egy spontán "tengerparti partival" idén. A legnagyobb sikere a nyalóka gyertyáknak lett :)

 Ha egyszer majd elolvassa ezeket a sorokat, akkor azt szeretném, hogy arra emlékezzen, milyen jól érezte magát aznap, és a rózsaszín - fagyi - nyalóka buli szuper volt. A tortás kép NEM tükrözi a nap hangulatát - Boldog kis hableány volt!

Vár - amíg anya "szerez" egy két gyereket a strandról. Reggel 10-kor Görögországban ez nem kis kihívás.

Tiszta szerencse, hogy van egy bátyád - 1 vendég tuti!

Elöétel

Csak előkerült egy két gyerek... 

Ennél jobban örültél... 

Pufi a fotómodell

Biciklizni nem sikerült megtanulni, csak hátrafelé tekersz ... de ez a képen nem látszik :)

 Végezetül egy - egy kép az első és második szülinapról, ami mind nyaralás alatt volt.

Nem vagyok büszke a tortára, de legalább gyertyát sikerült szerezni

Cukiság faktor - 100

Futás futás

 És a második szülinap...

Kár, hogy egy kék szemetes van a háttérben...

Második szülinap a magyar tengernél...

Új technikák

Egy rózsaszín bejegyzés

A lányomról.
Aki hagyja, hogy ölelgessem, puszilgassam, bújik, hízeleg.
Aki az orromhoz dugja az orrát, simogatja az arcom, befészkelődik az ölembe és megfogja mindkét kezem, hogy fogjam közre...
Reggelente együtt készítjük a frizuráját, hagyja, hogy fésülgessem.
Akinek van saját kistáskája amibe gyűjti a kincseit és viszi magával a játszótérre. De nem úgy hanyagon. Törzshez szorított könyökkel, és testtől eltartott alkarral, ahol a könyök hajlatba simul be a táska pántja. (Jelzem, rövid életében engem még csak hátizsákkal látott)
Ha esetleg megtelne a retikül, akkor elkezdni Pufi hátizsákjának az első, pici zsebét megtölteni. Persze neki más meglepetéseket is tartogat. A minap kis mazsolákat pakolt szép módszeresen a Pufi játékautóiba…

De a legnagyobb kedvence a LABDA!!! Ennél jobb ajándék, vagy elfoglaltság nincs egyenlőre. Kicsi, nagy, kosár-, foci-, vizi-... teljesen mindegy. Van egy egész pici ami úgy fér a tenyerébe, hogy észre se vesszük, és általába órákig ott is van... Esetleg alvás közbe kigurul...

Ja és ha valami nem tetszik neki, mert ilyen is akad bőven, akkor nem kiabál, dobál vagy csapkod, mint például a nagyobb testvére, hanem úgy ahogy van és ott ahol van elfekszik és nem mozdul. Kifeszül és kinevet...

Pufival is kellőképpen Nő. Reggel, amikor ő a legjobb formájában van, és már egy jó fél órája várja, hogy végre felébredjen a Pufi, majd amikor végre színre lép, hosszan átöleli Pufi aki még azt se tudja mi van és nem is lát a csipátől, még egyáltalán nincs szerepében így megfeledkezve önmagáról a meglepettségtől visszaöleli! Ezt még nem sikerült megörökítenem, mert inkább nézem őket és olvadozok... (nem tart túl sokáig)
A másik verzió, amikor gyűlik - gyűlik benne a bosszú, de nem mer nyíltan szembeszállni a nagyobbal, inkább csak futtába jól oldalba löki és gyorsán tovább szalad - menti a bőrét... Ismét győz a meglepetés erejével és mire Pufi felfegyverkezne, ő már mosolyog ránk a lakás másik feléből.

Imádom!!!!
 

Életünk napjai

Megint eltüntem. 5 hónap telt el a legutolsó írásom óta és még csak fel se tűnt. Ez a blog sok felé célt szolgál és szolgált az életemben, többek között terápiás, kommunikációs… Hát a jó hír, hogy jól vagyunk, a rossz hír, hogy nincs időnk, nem jól lenni… Azt hiszem ahol most vagyok azt hívják MÓKUSKERÉKNEK.

 Vannak pillanatok amiket örökre a lelkembe akarok zárni, mert olyan jók! Mert van már párbeszéd, van vélemény, van CSALÁD! Már letudunk ülni együtt az asztalhoz és akár 5 percig mindenki a helyén marad… Van újra esténk… Akár 6 óra alvás egyhúzamban.

 

Vannak rossz napok. Hisztis gyerekek, elhúzódó vírusok és elhúzódó munkaórák. Nem alvás, nem evés…

 

Nincsenek nagy kalandok, nincsenek csajos napok, nincsenek görbe esték, nincsenek wellness hétvégék, nincsenek ágyban töltött esős vasárnapok, világmegváltó beszélgetések.

 Ami alap, hogy csordultig van velük a szívem, olyannyira, hogy kicsit mintha ki is zártam volna a világot, még azt is ami beférne.



 

Bazi nagy görög keresztelő

Ismét kereszteltünk (2 éve így), ezúttal Theodórát. Theodóra. Ez volt az a név, ami már akkor megszületett, amikor még szó sem volt gyerekekről, vagy házasságról. Egy nyaralás alkalmával, miközben labdáztunk a tengerbe és az élet nagy dolgairól elmélkedtünk.

A szövetség másik fontos kelléke a keresztszülő (k)... Ez már nehezebb volt, mert az elmúlt két év Pavlos esetében nem váltotta be a keresztszüleihez való reményeinket, úgyhogy sehogy se álltunk ehhez a témához. Kiábrándultan és fenntartásokkal leginkább... De a mostaniak keresztszülők, mindamellett, hogy önként jelentkeztek, nagyon lelkesek és aktívak (egyenlőre) Theó életében. Remélem ez így is marad és ha minden kötél szakad "beveszik" a Pufit is :)

Az előkészületekről és az esemény fontosságáról már írtam itt, tudtuk is, hogy mire számíthatunk és mire nem. Meglepetések nem voltak, csak meleg és egy nagyon nyűgös Pufi!!! A nagy szervezkedésben sok mindenre gondoltunk és készültünk csak arra nem, hogy egy dackorszakban tobzódó majdnem-három-éves, nem veszi olyan könnyedén a húga körüli felhajtást, pláne nem a megszokott délutáni szieszta helyett...

Jó hír, hogy ezt a keresztelőt Gabi örökítette meg nekünk, ahol egy csodálatos nap köszön vissza, és kevésbé az a káosz amit én éreztem...

Boys don't cry...

Az ünnepi menet

a megszokott helyszín

itt még "csak" fáradt és megszeppent

Az első kör sírás

kis szünet...

újabb sírás

kész vagyunk, jöhetnek a hódolók.

anyát az ital...

Pufit a cukor teszi boldoggá

Barátnők 1

Barátnők 2

A buli végén (Pufi a szó szoros és átvitt értelmében is kivetkőzött önmagából)

Napi Teo

Theodóra már lassan 10 hónapos nagylány! Kinn van 4 foga, kapaszkodva megtesz egy-két lépést, és a kedvence a paradicsomos tészta husival vagy anélkül és a banán. Ezeket bármennyit, bármikor...
Nyílik az akarata is, nem hagyja magát elterelni olyan könnyen, ha kinézett egy játékot magának, vagy konnektort...
Nem bírja az orszívózást egyáltalán!!!

 

A jutalomfalat

Pufi nem keveset nyúzza a kishugát... Ezt többféle képpen próbáljuk kordában tartani. Sokáig csak a fenyegetőzésig, büntetésig jutottunk... Mentségünkre legyen, nem is volt nagyon példa a jó magatartásra... ergo nem volt, mit megerősíteni. Mígnem egy szép tavaszi napon, Pufi megint erőteljesen közelített Teóhoz (valami kemény játékkal a kezében), aki vakmerően játszott a testvére egyik kedvenc játékával. Én ijedtemben már ugrottam is, de csodák csodájára az alábbi párbeszéd (monológ) fültanúja lettem:
-Tessék bébi, ez a tied - átnyújtotta a nála lévő játékot - és aftó ine dikomou, parakallo (a mondat második fele görögül kb.: az az enyém, kéremszépen...)

A lélegzetem is elállt, vártam egy pillanatot, hátha csak fejbe vágja... de nem... úgyhogy határtalan örömömben egyből megjutalmaztam Pufit egy csokival!

Rá is érzett az ízére, ugyanis, most már többször előfordult, hogy hirtelen kedves lesz vele: a fenti mondatot ismétli, majd ugyanazzal a lendülettel rám néz és kéri a csokiját. A sokadik csoki után már próbáltam alkudozni valami más jutalomfalat felé, de hiába! Kedvességért CSOKI jár...


Valamit, valamiért...

 

Soros vagy parhuzamos

A ket gyerekre valo felkeszulest segito szakirodalom nem tul sok tippel szolgal 2 (vagy tobb), gyerek parhuzamos ellatasat illetoen, azon kivul, hogy legyen az embernek segitsege "az elejen"... Theodora mar a hetedik honapjat tapossa, de meg mindig egy kezemen meg tudom szamolni azokat az esteket, amikor zokkenomentesen egyedul lefektettem mindkettot... (Zokkenomentes alatt azt ertem, hogy Alexszel kettesben valtottunk par szot, TV-ztunk...stb)

Felreertes ne essek, ez nem egy panasz, vagy itt-ontom-ki-a-lelkem poszt... A puszta tenyek egy atlagos estenkrol. (Az utokornak leginkabb, amikor majd mar edes nosztalgiaval gondolunk erre az idoszakra...)

A cel, hogy este kilenc orara mindket gyermek aludjon.

Innen haladtunk visszafele. Ahhoz, hogy ez sikeruljon, de legalabbis kozelitsunk, este fel 7-kor kezdunk a vacsoraval. Egyenlore eleg kaotikusan es inkabb soros kapcsolasban, azaz amig Theo eszik Alex Pufival jatszik, aztan amig en furdetek, esznek ok. Neha sikerul egyszerre mindenkinek, de ez egyenlore a kivetel.

Amig T furdik P elokeszul

Amig Pufi furdik en elvonulok Theot altatni... Ez altalaban viszonylag egyszeru folyamat, de a latszat csal (lasd. a kesobbiekben)

Furdes utan P meg egy kicsit velunk van a nappliban, megissza a kakaojat, fogmosas es megyunk a szobajaba, mese olvasas..stb

 

 Nem sokkal kesobb, de az esetek 99%-ban meg az esti mese alatt, felebred T. es kisebb nagyobb megszakitasokkal fel 11-11-ig sir/eszik/ebren van.

Pufival Alex fejezi be az esti meset, vagy en T-vel kozosen...
9 elott kicsivel elhagyjuk a gyerekszobat es innentol, ismet napja valogatja 20-60 perc es kb. 8 kimaszkalas utan elalszik P is.

Most mar csak T van... itt tobb lehetseges forgatokonyv all fenn... de minden esetben csendben kell tartan a Lanyt, hogy ne ebressze fel a masikat... a vege az, hogy Alex a nappaliban marad mi lanyok a haloszobaban, amig ejjel 3-4 kozott meg nem erkezik hozzank P. (Termeszetesen nem akkor, amikor T is epp ebren van, hanem miutan pont elaludt ... es en is... )

 

Csak ugy...

5 honappal kesobb

Ut a tzatzikis marhaporkolthoz 2.resz

A hetvegen Teodorank is elkezdte a szolid taplalekokat. Elso falatok - repa pure.

Lentiekben pedig egy kis emlekezteto milyen volt ugyanez Pufi eloadasaban:) http://pallisathene.blogspot.gr/2012/02/ut-tzatzikis-marhaporkolthoz-1resz.html
 

8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozas

2013 december 2-a ota ez az uj felallas nalunk! (Cserebe van egy kis idom, ide irogatni:))
Vagyis, 8 ora munka, 10 ora babazas, 6 ora alvas...(Bocsanat, de nincs ekezet)

Az elmult 4 honap ugy elszallt, mint egy szempillanat, hiaba 2 picivel mar nincs megallas es egyfolytaba hetvege volt, meg hetfo... jatszoterezes, etetes, altatas es allasinterjuk jellemeztek ez ev oszet.

2 es fel hete dolgozom, es az idoszak eleg nehez lelkileg es fizikailag is. Igazabol az segitett csak at a holtpontokon, hogy vivodas ide-vagy-oda en reggel szivesen jottem el otthonrol es delutan lelkesen ertem haza, tele ujult energiaval. Ami persze rohamtempoban csokkent es este 9-kor az esetek 99%-ban mar en is aludtam. A hetvegek is uj ertelmet nyertek, mert nem csak egy ujabb nap, hanem alapvetoen mas az elozo 5-hoz kepest es orom boldogsag a jatszoterezes, ket gyerekkel valo cuccolas...

Persze arnyoldal is van boven, fokozott alvashiany, mert ugye nincs mar jo kis delutani szieszta, macera a tejfejogeppel es az irodai fejessel. Kiderult, hogy hiaba van hova feloltozni es fesulkodni, 1-a ruhataram katasztrofa, munkaruhak egy elozo eletbol valoak , 2-az auto lett a pipereasztal, koromreszeles, smink es fesulkodes a piros lampaknal.
A bevasarlas - fozes is kulon logisztikat igenyel... miutan lassan feleljuk a melyhutot, most az a felallas, hogy en itt a munkahelyen kigondolom a menut, Alex este bevasarol a Pufival en addig megetetem es furdetem Theocit es mire hazajonnek johet a mi vacsink. Ez jo esetben sikerul, rossz esetben, a Pufi addigra annyira elfarad, hogy mar csak egy kakaoert konyorog, azaz eves nelkul jon az o furdetese es mese\alvas. Itt valamelyikunk bealszik vele, a masik a kanapen.
Ez most meg kicsit nehez... de majd belerazodunk... Egy - egy este amikor vagy mindannyian le ulunk egyutt az asztalhoz vacsorazni, vagy esetleg 9-kor csak a gyerekek alszanak es mi ebren birunk maradni es beszelgetni..stb... unnepnappa valik!

Hat roviden igy fejezzuk be ezt a 2013-as evet!
Sok tanulsaga volt az otthontoltott 2,5 evnek es ha majd mar egy kicsit megemesztettem szivesen le is irom... Leginkabb magamnak, hogy a harmadik babanal mar nagyon okos lehessek:))))))))))))))