38.

Alex napi erkély buli, ahol az is kiderült milyen praktikus tud lenni egy nagy has, mert még a kisasztalig se kellett mozdulnom...

37.

Kali elefteria

Az a szép a görög nyelvben, hogy mindenre, de tényleg MINDENre van külön köszönés és jókivánság. (A magyar nyelv is nagyon gazdag, tudom, inkább az angol szegényes nekem ebben egy kicsit...)
Írtam már, a "Boldog/Jó nyarat" (lásd. tavalyi Kalo kalokeri bejegyzést), a "Boldog/Jó 40 napos böjtöt", valamint minden hónap elsején "Boldog/Jó hónapot" kívánunk ill. így köszönünk... és még sorolhatnám...

Terhes anyuka-jelöltetknek "Kali elefteria"-val illik köszönni, vagy jókívánni, ami annyit jelent, hogy "Boldog/Jó szabadulást". Ehhez még hozzá lehet tenni az "egy fájással" kiegészítést is...
Mint büszke 9 hónapos kismama, már egy ideje kapom a boldog szabadulásos köszönéseket, de sose éreztem át igazán, sőt volt időszak, amikor kifejezetten "ünneprontónak" éreztem, hiszen a terhesség nem terhes (pláne ha nem hányunk), hanem áldott állapot, miért emlegetik a szabadulást...

Aztán fordult a kocka.... Most szinte zene füleimnek:)))))
Múlt hét óta átléptem egy újabb fázisba, amikor is nem tudok már normális ember módjára felkelni a kanapéról, nem tudok rendesen lehajolni, csak terpeszállásban. Éjjel minimum 3-szor megyek a fürdőbe.  Nem tudok rendesen ülni, ( most miközbe ezeket a sorokat írom a babánk alulról ÉS felülről nyom.) Nem tudom már kilakkozni a lábkörmömet és a szőrtelenítést is mostantól szakemberre kell, hogy bízzam. Elkezdett fájdogálni a derekam is, itt szúr ott szúr, feszül...
Úgy érzem magam, mint amikor egy tavaly-ez-még-rámjött-farmerba akartam bele paszírozni magam egy fontos buli vagy randevú előtt, majd egész este rosszul voltam, mert nem kaptam levegőt...Most ez a farmer én magam vagyok és nem tudom levenni a buli végén és a szekrény mélyére süllyeszteni...

Ugyanakkor mégse vagyok ideges vagy nagyon türelmetlen, sőt a legutóbbi bejegyzéshez képest angyali nyugalom szállt meg. Nem félek már a barátságtalan szülőszobától, és elhatároztam, hogy nem fogok megszökni a kórházból.
Úgyhogy a szűk farmer érzése mellett nagy az öröm és kiváncsiság a házunk táján, hiszen közel a "szabadulás".

A szülőszoba

"Először egészen másképp lesz.

Másodszor, úgy ahogyan a szülők gondolják.

 Harmadszor pedig minden magától kialakul."  

(A bába válaszol c. könyvből. Stadelmann, Indgeborg.)

Tegnap körbevezettek minket a kórházba, ahol szülni fogunk. Megnézhettük minden helységet, ahol eséllyel megfordulhatok. A legnagyobb hatással - érthető okokból - a szülőszoba volt rám, és egy angolul nem beszélő, pökhendi nővér, mert megkérdeztem, hogy ha ott van annyi gép a szobába (a babának is meg nekem is), akkor szülés után miért viszik el a babát egy másik szobába és nem lehetne, hogy a gyerekorvos jönne ide, lesz elég baja a gyereknek úgyis??? Aztán egyre hangosabban ismételgette, hogy meg kell melegíteniük a babát és azért viszik el... Hát nem vagyok egy Geréb Ágnes, de nem az anyja mellén a helye??? Hozzanak egy rohadt takarót neki, vagy tekerjék fel a légkondit a mínusz 17 fokról... Szóval lesz ott még pár köröm azt hiszem. A bábánk mellettem állt és értette mit akarok- ergó nem vagyok teljesen UFÓ. A diskurzus végén csak annyit kérdezett a nővérke, hogy "első baba, ugye?"... Hát igen, és mint ilyen szeretnék élni a hisztis először szülő nő minden jogával. :))))

Ahogy haladunk előre a terhességgel, egyre valóságosabb a szülés. Az ember olvas mindenfélét. Hall mindenféle történetet, élménybeszámolót... Manapság a szülés is egy árucikk lett, amit lehet kérni kékbe, zöldbe, lilába. Földön, vizen, levegőben. Az információ mennyisége ami egy kiváncsi, még rosszabb, bizalmatlan kismamára hárul feldolgozhatatlan... Csak két élménybeszámoló, ízelítőül...
Az egyik kolleganőm annyit izgult a terhessége alatt, és nem bírta már idegekkel, és nem akarta a vajúdást, megbeszélte az orvosával, hogy X hónap Y napján reggel 9:00-kor császármetszés. 10:00 - kor kezében a babával. Mindketten nagyon jól vannak, és boldogok. (És a babának soha sem kell horoszkópra és asztrológusra költenie)
Egy másik ismerősöm múlt héten szülte meg a kisfiát a lakásukban, egy bábával, egy segítővel és a férjével. Ott is öröm boldogság, mindenki jól van.

Én valahogy a kettő közé sorolnám magam. Igazából nem tudnám elképzelni az otthon szülést, és azt hittem a kórház szag és sok köpenyes alak majd megnyugtat és biztonságot sugall a nehéz percekben, órákban. Nem utolsó sorban náluk van a fájdalom csillapítás kulcsa is.


Az se segít jelen esetben, hogy szerencsémre még nem voltam igazán kórházban. Akkor utoljára talán, amikor én születtem. Megvan a vakbelem, a mandulám, a fogaim... stb. Nem tudom milyen a fájdalom küszöböm és még mindig félek a tűktől, vértől stb.

De vissza a történethez: A kórházunkban nincs külön vajúdó szoba és aztán szülőszoba. Csak szülőszoba. Nem tologatnak jobbra-balra. Egy közepesen hosszú folyosóról nyílik tizenvalahany szölőszoba. Kisebb a normálisnak számító szüléshez és nagyobb a macerás eseteknek. Szóval a szülőszobába belépve (a normálisat mutatta meg a kedves nővér) (lásd kép, amit a kórházunk honlapjáról kalózkodtam le) összeszorult a gyomrom, elkezdtem izzadni és amikor kifelé menet mégegyszer bekukkantottam akkor már a könnyeimmel küzködtem és legszívesebben sírva elrohantam volna. Alexre a frászt hoztam a hirtelen sápadtságommal és az üveges tekintetemmel, amint éppen könnyeimet nyelem le. Egész este ment itthon a vallatás, hogy mi történt, és hogy ő most komolyan aggódik, hogy én majd az utcán fogok megszülni, mert képesnek érez nem bemenni a kórház kapuján, az előbb látott tekintetem alapján. Nem tudom mi történt... Lehet, hogy csak a felismerés volt rám ilyen hatással, hogy ilyen közel vagyunk, hogy szülőszobát látogatunk. Vagy a sok műszer, kapcsoló gép, stb, amiről a laikusnak nyilván az jut eszébe, hogy atyaég, ha valaki a vonat WC-jébe megszül, akkor miért kell az a sok cucc nekem? Ezt mind rám és a babára kötik??? Hát mit fognak velünk csinálni??? Szervátültetéshez kell szerintem ennyi kütyü... Nem mellesleg,  abba a pici szobába (max. 10 nm), hogy nem szívjuk el egymás elől a levegőt, a bába, Alex, a doki, esetleg egy nővérke is ha betéved... Vagy még rosszabb... egyedül leszek hagyva esetleg, azt tervezik??? De arra a kérdésre se tudnék válaszolni, hogy mit vártam... hát nem tudom, ez az első szülőszoba amit életemben látok...

Aztán kialudtam magam és megnyugodtam. Eszembe jutottak a bábánk bíztató és nagyon megnyugtató szavai, hogy amikor beindul a buli, akkor idejön hozzánk és itthon lehetünk ameddig lehet, aztán szépen lassan elsétálunk a kórházba (10 perces séta tőlünk, normál körülmények között) és az undok szülőszobába csak szülni megyünk. Nem leszek ott kikötözve és csöveken hosszú órákig. Most ezt a verziót vizualizálom magamban, és persze nem is gondolok bele egy 10 óránál hosszabb folyamatba, aminek a nagy részét kórházon kívül tölthetem. Bízom a kis Csikóhalunkban, hogy amennyire csodálatosan csöppent az életünkbe, olyan jó segítője lesz a hülye anyjának is amikor szükség lesz rá. 

Csalóka a kép, mert a valóságban sokkal kisebb a szoba, vagyis ahonnan fényképeznek ott a másik fala.

Mindenesetre a kórház után olyan jó volt hazajönni, hogy egy újabb ravasz gondolat kezdett el motoszkálni  zavarodott elmémben... miszerint, ha úgyis ilyen közel a kórház, a nőgyógyász a szomszédunk, Alex anyukája 2 emelettel lejebb, akkor miért kellene 3 napot a kórházban töltenünk, ha nem nagyon muszály. Még egy kicsit ülök ezen az ötleten, és jövő héten megkérdezem az illetékeseket... Ha még akkor is menekülhetnékem lesz...

DIY Baba szoba

Nagy örömömre és még nagyobb megkönnyebbülésemre, végre bemutathatom Nektek a DIY (Do It Yourself - csináld magad) gyerekszobánkat, ahova egy-két apróságon kívűl (itt újabb bókok az IKEA áruháznak, ahol Athénban a legolcsóbb a babacucc, mint pl. pelenkázó, polcok, műanyag tárolók és a Praktikernek, ahol nagyon jó pofa falmatricákat adnak és festéket a polcokhoz).
A függönyök a 10 évesek és az első budapesti legénylakásomból vannak (IKEAból, már akkor is:)))), a fotelt Alex anyukája hagyta ránk, a kiságyat Alex testvéréék, a piros fiókos pedig ismerős lehet az előszobánkból.

Az egész szóba május vége óta alakul és ma délután végeztük el az utolsó simításokat, a polcok felfúrását és a falmatricák felhelyezését. A projekt ugyan majdnem válóperrel végződött, mert hol nem volt megfelelő csavar, hol a tipli ragadt be, vagy ferdült el...stb. Alex szerint a polcok voltak szarok és miért is akartuk túlkomplikálni... Minden jó ha a vége jó és a polcodobozok szépen a falon vannak, a falmatricázás közben pedig a szerelem is visszatért. Ha valaki tud falra ragasztható polcokról feltétlenül szóljon!!!! Azt hiszem sok kapcsolati krízist mentene meg... Legalábbis a mi házunk táján biztosan.

Festés előtt le kellett őket smirglizni...

A piros polcocska nem került be a döntőbe és megy a pincébe

Tádááááám

Igen, az a kis fehér cucc a piros komód sarkán az első csomag miniatűr pelenkánk!!!!:))))

"A farm, ahol élünk" a falon. (A házikó és az állatok arányai nem stimmelnek nagyon, hm...)

  

Terhesnapló 3 - A gyerekek jogai

Kedves Babánk!

Képzeld az Unicef 1989-ben megfogalmazott egy Gyermekjogi Egyezményt, amit 1990 az ENSZ tagországai el is fogadtak.
A fentiek tükrében a jogaid (a világ összes gyerekével együtt) három fő kategóriába sorolhatóak:

1. Ellátás: Jogod van egy otthonra, megfelelő táplálkozásra, játékra és pihenésre, iskolába járásra.
2. Védelem: Meg kell, hogy védjünk minden féle veszélytől, megrontástól, bántalmazástól, diszkriminációtól.
3. Részvétel: Jogod lesz részt venni közösségek életében, programokon és képzéseken, gyerekek és fiatalok érdekképviseleteiben.

Ettől függetlenül vagy mindemellett, jogod van a szüleid szeretetére és bizalmára.

Gondoltam mielőtt eldöntöd mikor jössz tájékoztatunk ezekről a jogokról. Ne nevess, sok amerikai filemet nézünk manapság... Ott a nagyvíz túlpartján minden a jogokról szól. (Nem akarlak elijeszteni a világunktól, de sajnos kötelességek is társulnak a jogainkhoz, de erről még lesz sok sok időnk értekezni:))))))

Hogy telnek a napjaink?
Így nyaralás útán, Rád várva, meleg ide vagy oda, számomra vége a nyárnak. Nem bírom a napot már egyáltalán. A tengerhez is egy héten egyszer ha megyünk, akkor is este amikor már hűvösebb van.
Minden nap kitakarítom és rendbe teszem a lakás egy sarkát. Sokszor ez kisebb átrendezést is jelent, és apu nem mindig találja meg mostanába a dolgokat. Kicsit morog, de nagyon megértő velem. Amikor ideje engedi ő is bekapcsolódik és rendet tesz a cuccai között.Szükség van apa türelmére, mert vannak "kicsit" hisztisebb napjaim és ahhoz az ő szakértelme kell, mert én nem látok ki a hiszti függöny mögül. Remélem neked kevés ilyened lesz. Ha meg egyszer- egyszer mégis előfordulna, majd apa kezelésbe vesz téged is.
Délutánonként pihenek. Sorozatot nézek. Esetleg valami vacsora félét is intézek. :) Hétvégén azért mindig jobb, akkor van program barátokkal, barátnőkkel.
Sajnos én azért, nem bírom már úgy az iramot, mint pár hete, de napi háromszor még meg tudom mászni a második emeletet.
Átléptem a plusz tíz kilós hízást, remélem te a 2, 5 kiló körül vagy már vagy több.
Sokat olvasok a szülésről is, milyen is lehet majd az első találkozásunk. Nem félek egyáltalán. Inkább izgatott vagyok és nagyon kíváncsi. Nem tervezünk semmit, mert állítólag úgyse úgy megy, ahogy az ember eltervezi, szóval majd te diktálsz.
Remélem a visszalévő pár hetet még kiélvezed a hasamba, mert aztán nincs visszaút (sajnos). Lesznek jogaid, meg kötelességeid - najó az elsőt elárulom: jó sokat kell enned és rendesen kakilnod!!!Semmi hasfájást nem szeretnénk itt kint. Szóval te csak nyaralj még, mi nagyon várunk itt kint és nagyon szeretünk már most!

Az isofixes este

35. hét
A hormonjaim az idegeimmel kézenfogva keringőznek. Rendrakás, nagytakarítás, utolsó babacuccok beszerzése, babaszobán az utolsó előtti simítások.
Most épp sírva üvöltenék. Gondoltam inkább kiírom magamból.
Ma megkaptuk a szuper biztonságos gyerekülésünket és a hozzávaló EU konform, ISOFIX csillivilli rögzítő rendszert...
50 fok még este fél 8-kor is, de nem bírtam már tovább és bepróbáltam őket az autóba. Azaz, bepróbáltam volna... mert sajnos kiderült, hogy a rögzítő talp csak 2007 után gyártott autókkal kompatibilis. Persze miután 2 liter vizet leizzadtam jutott eszembe, hogy a gyártó által beígért klikk-klikk hiányában elolvassam a útmutatót... majdnem eltörtem a törhetetlent, majd csalódottan visszacsomagoltam.
Gondoltam megkérdezem Alexet mennyire látja reálisnak, hogy gyorsan szerezzünk egy új(abb) autót, mert nem megy a gyereküléshez a mostani... Erre mondják, hogy gombhoz kabátot... ??? Nem kérdeztem meg inkább.
Na mindegy, szerencsére van B verzió is , ugyan nem lesz klikk-klikk, de azért működőképes. Vissza a jó öreg biztonsági öves verzióhoz. Hangsúlyozom 50 fok van és 100 ezer a páratartalom.
De lássuk a biztonsági öves verziót. Első körben nem is éri át a biztonsági öv az ülést. Második körben körbe éri de kibillenti, mert annyira megfeszül. Még 3szor megpróbálom és az 5-ik kísérlet után feladom. Szét tudnám ütni az autót is meg a hülye ülést is. Ennyit a mosolyogva klikk-klikk, babakocsira rá, majd autóba vissza, baba fel se ébred, anyuka tűsarokban a kisujjával intézi a manővert. Én már 6 liter vizet leizzadtam, a gyerek 4-szer kiesett volna, és 2 szer az ülés támlához paszirozódott volna. 
Autósülés vs. ifjú anyuka 5-0. Holnap visszamegyek a boltba és szépen megkérem őket, hogy szereljék be nekem. Úgyse volt szimpatikus az eladó... haha (hangos marokban nevetés).

Miért nem Alex szerel? Jogos a kérdés és a terheskönyvünk szerint is az apuka feladata az autósüléses mindennemű macera, de..
1- Én autózom az esetek 90 % ban és nekem kell majd ki-be manővereznem a kis Csomagunkat.
2- Alex 50 fokban egyáltalán nem beszámítható és ő már tuti, hogy a fenti 3 szereplő (isofix talp, gyerekülés, autó) közül egyet szétvert volna.