Politikai fordulat(ok)

9 éve jöttem először Athénba (2006). Még bőven a fénykorban. Emlékszem az itteni kollegáim mind olyan csinosnak és divatosnak tűntek. Csupa márkás cucc, fizura stb. Keleti kényelem. Kérdeztem az akkori főnökömet, hogy milyen itt az élet, milyen volt az olimpia végeredménye, visszhangja. Annyit mondott, hogy figyeljem meg az árát még az unokái is fizetni fogják. Most már az enyémek is. Vagy euróban vagy drachmában.
Ugyanazon a munkahelyemen egy másik (portugál) főnök mondta, hogy nem létezik, hogy a görög statisztikák stimmelnek. Ha bárki is volt itt és esetleg elhagyta a főváros határát, vagy akár csak a szállodáját, látnia kell, hogy a számok nem fed(het)ik a valóságot!!! Vagy egyszerre két Nostradamusnak is dolgoztam, vagy valakik nem akarták észrevenni. Kényelmesebb volt, vagy inkább jövedelmezőbb?! Egyszerűbb egy bűnbakot találni és kliséket zengeni.

Persze előbb-utóbb lehullt a lepel, 4 év múlva 2010-ben először bedőlni készült az ország, és nagy sietve meg is lett mentve az ún. Troika által. Akik nagyjából a saját magukat és a bankjaikat mentették ki. Az emberek akkor még jól éltek.

Én is akkor érkeztem. Ez a világ még így is, jobban élt, mint a hazai, magyar megfelelőjük. Gondolok itt arra, amikor anyósom meggyászolta a 14-ik és 13-ik havi nyugdíját én meg belegondoltam mit is csinálnak az én nagyszüleim a nyugdíjukkal. Az ingatlan árakról és az álatlános költekezésről nem is beszélve. Minden északi nép kikészült volna.
Attól is, hogy anyósom az, aki kb. 40 évesen nyugdíjba ment. 30 éve. Egy teljesen más politikai rendszerben, EU és Euró tagság előtt. Ma már nincs ilyen, ahogy szieszta sincs. Az én generációm sokat dolgozik, erőn és munkidőn túl, európai viszonylatban sokkal kevesebb pénzért. Adót fizet és 67 évesen megy majd nyugdíjba, évi 4 hét szabadsággal és 4 hónap gyessel/gyeddel.

A jelenlegi, legújabb felfordulásra én csak vasárnap kaptam fel a fejem, ugyanis Alex munkája miatt már reggel nekiállt válságstábozni. Illetve, mondta, hogy akkor ugorjak már el a bankautomatához és vegyek ki valamennyit. Nem sokat, csak, hogy legyen nálunk. Engem sorbanállás közben kapott el a gépszíj, és vágott fejbe a helyzet súlya, ahogy egymást gerjesztik az emberek. Meg eleve a tény, hogy akkor most tényleg sorbanállunk, mert ki tudja mi lesz???
Egy pillanat alatt fordult velem a világ, pedig ez még semmi, ahoz képest amit a nagyszüleink generációja átélt.

Ami most van az gondolom nem más, mint ami eddig is volt, csak hála a médiának, minden részletről értesülünk, minden mozdulatot és szót ki-beforgatnak.

Minden reggel adrenalin gomboccal kelek. Mi legújabb fejlemény. Népszavazás még mindig? Van még pénz a bankokban? Csak 3-ik napja vannak zárva és megállt az élet. Ez a rémisztő. A kiszolgáltaottság. Városi patkányok lettünk. A legerősebb várakat is így vették be. Kiéheztették őket.

A lényeg, hogy ez az ország is a bankok kezeibe van. Függetlenül attól, hogy mit szavaznak vasárnap, ha lesz egyáltalán népszevazás.

van benzin, nincs sor

nincs lencse, pánik van

 

Ha egyszer itt a nyár...

Teljes gőzzel a nyárra készülök...

A szezont 2 hét múlva ünnepélyesen megnyitjuk Alex-szel, egy két napos, esküvős mini vakációval KETTESBEN... Spetses szigetén!!! Zárójelben jegyzem meg, hogy egy egész hétvégét kettesben lassan 4 éve nem töltöttünk el, ahogy a varázslatos Spetsesen is utoljára Pufival a hasamban voltam. Szüléses könyveket olvasgattam, és babakocsi márkákon  és színeken töprengetem.

Ma, és immár három hónapja pedig azon töprengek, hogy milyen logisztikával lenne kivitelezhető egy 48 órás távollét...
Nem részletezném a verziókat, cask annyit, hogy a gordiuszi csomót, az új pótnagyink (Vivi néni a bébiszitter) vágta el, azzal, hogy a hétvégére elviszi magához a kis ördögöket. Ők szomszéd kerületbe  nyaralnak majd, mi pedig hátra se nézünk! ??? Remélem!!! Zárójelben csak annyit, hogy amennyire várom már, annyira izgulok is a külön töltött idő miatt... Tuti trauma? Átsírt éjszakák? Krónikus és gyógyíthatatlan anyahiányusz? Az a szerencsém, hogy Vivi néni nem ma kezdte a bizonytalan anyákkal és amikor elkezdenék variálni, leállít és meggyőz, hogy SEMMI BAJ nem lesz, nyugodjak meg! Úgy legyen... Nagyon szeretnék csak úgy henyélni a parton, pletyka lapokat nézegetni, meginni együltő helyemben egy egész kávét, Alex-szel BESZÉLGETNI, ALUDNI!!!

Drukkoljatok!!!

Egy kis nosztalgia amíg nekiállhatok verge bőröndöt pakolni... Képeket újra meg újra köszönöm, Gabbynak - En Route Photo

 

 

U.I.: Spetses egy kis, autómentes sziget, ideális Athénból hósszúhétvégezőknek, kirándulóknak.
Kedvelt esküvőhelyszín is. (lásd. legutóbbi ex- királyi esküvő : itt és itt)



 

A modern mediterrán

A görög nő az én szememben: öntudatos.

A görög anya az én szememben: öntudatos és magabiztos.

A görög anya saját bevallása szerint: a széltől is óvja a gyerekét.

Amikor itt egy nőből feleség és anya lesz, kiteljesedik. Méhkirálynő lesz! Méhkirálynő és Anyatigris egyben. A világ(a) ura!

Diploma, karrier, házasság és mellesleg anyaság. Nem kapkodják el. Nem akarnak otthonszülni vagy igény szerint szoptatni.

Az egész szoptatási és fájdalomcsillapító-nélküli-szülés „kényszer” ami Magyarországon van, itt (még) nincs! A nőgyógyászom szerint a pánciensei közül 1 %, szoptat 6 hónapon túl. Itt a világon a legmagasabb, a választott császáros szülések száma.

Nem lesznek háztartásbeliek. Két gyereket szülnek. Kettőt. Nem egyet és nagyon ritkán többet. A férj nem családfő. Ketten keresik a kenyeret, majd a mérleg jelentősen átbillen feleség javára,mikor megszületik az első gyerek, és m ő már anya is. Az apa szerepét, pláne az első 3 évben, ahhoz a régi vicchez hasonlítanám, hogy „Jean megtette a kötelességét.” „Jean, elmehet!” Képbe kerül valamelyikük anyukája, A Jájá (nagymama görögül) és a házban életbelép a teljes nőuralom!

Alexszel való vitánkba ez így vagy úgy elő is jön. Túl „puhány” vagy, jegyzi meg építő jelleggel. Döntsek már egyedü!. Ha segítség kell? Szóljak az anyukájának! Ő volt az egyik legnagyobb támogatója a munkába való visszatérésemnek is, mondván minden nő dolgozik, a kolleganőinek is vannak gyerekei és ez a normális. Otthonmaradni nem szokás...
 

 Védőnő-rendszer nincs. A nőgyógyász után a gyerekorvost lehet igény esetén hivogatni. Ez utóbbi csak borsos áron jön házhoz, cserébe a telefonja megállás nelkül csörög. Az öntudatos görög anya(tigris) nem szabadkozik, ha pánikol akkor AZZONNAL és HANGOSAN követeli a törődést. Utána kifizeti az árát és visz egy kis ajándékot, mert úgy járja…és a görög nő mindig tudja mi és hogy járja. Egy szépen becsomagolt édességes doboz mindig legyen kéznél. Nem házi! 

De kinek kell a védőnő amikor ugyis „beköltözik” a Jájá…

Nálunk már eleve ott volt, ( itt )2 szinttel lejebb, csak épp esze ágában sincs babázni, szóval a jó hír, hogy nem avatkozik bele, a rossz hír, hogy mindig függünk a bébiszittertől.

A gyes/gyed alapból 4 és maximum 10 hónap. Miután visszamennek a nők dolgozni még egy-másfél évig munkaidő kedvezményük van, amit a többség inkább egybe kivesz, vagy csak heti négy napot dolgozik. A gyerek(ek)et a nagymama, nagymamák veszik át. Ha ez nem megoldás akkor bébiszitter vagy bölcsöde.

Az itteni anyukáknak nagyon fontos a saját és a gyerekek megjelenése. Haj, köröm, cipő, ruha, napszemüveg. A gyerek dettó. A "játszós ruha" nem létező fogalom, ahogy gyerek turi sincs. Igazából semmilyen turi sincsJ Egy görög nő elsüllyedne szégyenében ha valaki más levetett holmiját kényszerülne felhúzni.

Egyedül a konyha a régi. A konyha nem tréfa. Az étel szent. Bébiétel, mint olyan nincs is. A nagyobb szupermarketekbe van 2 (!) féle. A mindennapi melegétel még a férjnek is jár, a gyereknek kötelező. Ha nem eszi meg, valaki a családból addig megy utána a tányérral amig el nem fogy. Játszótéren, hintázás közbe… Az ételt meg kell enni. Az ételt meg kell főzni. Valami nőszemélynek a családba főzni kell. Anya vagy jájá. Kolléganőimtől tudom, hogy nekik ez komoly rivalizálás is. Ki főz jobban… Nem akarom elhinni, hogy még Alex szájából is elhangzott a minap, hogy nincs-e kedvem megtanulni az anyukájától görög ételt főzni… Pedig ez eddig nem volt téma. Olyan hálás és igenytelen fogyasztója volt eddig a konyhaművészetemnek… Öregszik! Persze szuper a görög konya és is imádom.

Mi a hozzátáplálást is úgy kezdtük, hogy menjen a pépbe egy kis citrom a vitamin miatt és egy kis oliva olaj, hogy ne legyen székrekedés. Az olivaolaj univerzális balzsam mindenre. Ebbe fürdettem az újszülötteket, ezt kentem a fenekükre ha kipirosodott.

Játszótéren nem kötöttem még barátságot görög anyukával, valahogy mindig úgy alakult, hogy hasonszőrűekkel (egyéb külföldi vagy itteni magyar) hozott össze a jósorsom. Most az ovis élet egy új helyzet elé állított, mert beindultak az ovis szülinapi bulik. Ezeken a „szűkkörű” bulikon a csoport nagyjából összes szülője ott van, gyerekekkel és tesókkal. Olyan ez most nekem kicsit, mint az első év a főiskolán. Méricskélés, feszengés, lassan beinduló beszélgetések, majd a nagy kérdés, a mindent beígérő, gyertek-át-egyszer-és-igyunk-meg-egy-kávét-amíg-játszanak-a-gyerekek utén tényleg felhívnak-e másnap az újdonsült mami ismerettségek … Aztán Pufi elújságolja, hogy a legfrissebb barátnő-jelölt anyuka gyerekével sikerült összeverekedni és a másik gyerek sírt. Nem fognak áthívni. Összefutunk a játszótéren. Pufinál két szivacskard, amiből az egyiket még át is engedi a fiának.(Yeah!) Az anyuka szívbajt kap, hiszen ez nagyon veszélyes. Én is elkezdem álszenten magyarázni a gyereknek, de hamar abbahagyom, mert szerintem nem olyan gáz, hiszen szivacs… Szerinte megijesztik vele a többi gyereket. Most már biztos nem fog áthívni. …

Nem baj majd a mi szülinapi bulinkra szerzünk egy pónit!J

UI: A fent írtak a személyes tapasztalatim és ismerettségeim alapján íródtak,  nem állítom, hogy mindenkire igaz, és természetesen nem szeretnék általánosítani.

Az országról még: itt

Tekerd fel a szőnyeget

Rövid görög életem leghosszabb telét éljük…

Hideg van, havazik, esik és esik…

Már a második tavaszi munkaszüneti napot mossa el az eső.

Nyomasztó!

És hol van még a szőnyegtisztító*!!!

 *Akkor van végérvényesen tavasz, amikor feltekerjük a szőnyegeket és mennek a tisztító/raktárba.

Ez egy külön iparág (mint az esküvő/keresztelő bolt). A tisztító cégeknek van egy kisteherautójuk amivel házhoz jönnek a legények, feltekerik a szőnyegeket, raktározzák egész nyáron, kitisztítják és ősszel visszahozzák. Válság előtt fixen évente, most már hagytunk ki évet, de anyósom még sose… Rend a lelke!

 Nálunk most a gyerekek miatt nem rossz ez az évi egy alaposabb tisztítás (feltételezem/ remélem, hogy nem csak kiporszívózzák és lefújják egy kis illatosítóval) de például jogos lehet a kérdés, hogy mondjuk gyerek és háziállat nélküliek hova tisztogatnak ennyire?!

 Hát mert SENKI nem veszi le a cipőjét!!! Se vendég, se házigazda, se senki!! Alapvetően előszoba sincs… Az újabb lakásokba a bejárati ajtók mind egy nagy térbe nyílnak, ami rendszerint a nappali vagy az ebédlő. Van olyan ismerősünk, ahol a fogas, csak a fogas (cipős szekrényüket még nem láttam) a nappali/konyhából nyíló folyosó végén van a gyerekszobák után és a hálószobájuk előtt. Anyuka építész, amit csak azért jegyzek meg, mert gondolom így tuti nem emberi mulasztás történt. Az üzenet világos: kabát nem kell, cipő marad!

Ha hozzánk jönnek vendégek…

Amióta gyerek van szólok és ugyan a legtöbben kérdően Alex-re néznek („most tényleg?”) nagy nehezen engedelmeskednek, vagy nem, mondván csak kimennek az erkélyre... Bikakaka (ejtsd.: bullsitt)…  Apósom nem tudja megérteni, és mert szívből szeretem és tisztelem nem is szólok többet, mert egyszerűen NEM ÉRTI…

4 fős, előbb említett építész család hova teszi a vizes esőkabátot és a sáros/vizes gumicsizmákat??? Leveszik??? Ja, nem! Fel se húzzák, mert nem mozdulnak ki. Eső előtt, alatt és után kijárási tilalom van… de játszótérre biztos nem mennek....ők se...

Egyedül a játszótéren... UNALMAS

TÖMEG

   

Csak apa maradt mérleghintázni...

A keresztelőd

Drága Egyévesem!

Mivel nem feltételezem, hogy emlékszel az első születésnapodra, amin meg is kereszteltünk, itt és most elmesélem!

2012. szeptember 15. Szombat.

Ünnepi reggelivel kezdjük a napot, itt van velünk a Mami is Pécsről, pont, mint egy évvel ezelőtt, amikor megszülettél!

A hétvégére viharjelzés van érvényben, ami ránk, a szüleidre elég nagy nyomást gyakorol, mert az egész nap a templomot leszámítva, szabadtéri és csak nyáriruhákkal készültünk. Ezt csak azért említem meg, mert háromszor leszel átöltöztetve a nap folyamán.

Reggeli és a játék után szerencsére, jól elfáradtál, úgyhogy a templomba menet szunyókálsz egyet, aminek nagyon örülünk, mert hosszú nap áll még előtted!

A templom előtt már gyülekeznek a vendégek, és 11 órakor elkezdődik a keresztelőd! Kipihent vagy és kiváncsi, forgolódsz és nézelődsz, nem zavar a felhajtás. 

A szertartás első része, amikor a templom ajtóban a pap kimondja -elvileg- életedben először a nevedet és a keresztszüleid elmondanak a nevedben egy imát. Miután ez a kinyilatkoztatás megtörtént beléphetünk a templomba és kezdetét veszi a keresztelő maga.

Miközben a pap megáldja az olajat és a vizet mi lemezítelenítünk és a keresztelő dézsa egyik oldalán állunk. Szembe veled a keresztszüleid, akik - miután a pap bekente a szemhéjad, füled mögött, kézfejed, lábfejed, mellkasad és hátad olajjal - beolajozzák az egész tested. (Az olaj megvéd a bűnöktől és a kísértéstől az életed során.)
Az olajozás után jön a víz. A pap háromszor a nyakig beleültet a medencébe és a fejedet is lelocsolja, ami lemossa a (még nem létező) bűneidet. Csak ennél a résznél sírdogálsz kicsit, pedig nagyon kedves veled! (Más gyerekeket le nyomnak simán a víz alá) Ennél a papbácsinál házasodtunk össze, talán ezért is gyengédebb...

A keresztszüleid kezébe adnak egy szép, új, fehér lepedőbe. Itt levágnak 4 kis tincset a hajadból - ez a te ajándékod az Úrnak, hogy az egyházába fogadott.

 Felöltöztetünk, először ünnepi alsóneműbe és kis sapkába, ami az olajat felszívja, utána pedig a fehér öltönyödbe.

A nyakadba akasztják a következő ajándékodat, egy aranyláncot kereszttel és háromszor körüljárjuk az oltárt, kvázi örömtáncot járunk a nevedben.

A szertartás a végéhez ért, kezetcsókolunk a keresztszüleidnek, és a papnak, meghallgatjuk az áldást és végre visszakaplak a kezembe!!!

 Hogy aztán tovább is adjalak ....

 És tovább...

Míg végül jöhet az ebéd! A Bakalogatos, alimosi, taverna kerthelysége nagyon kellemes, süt a nap, de nincs túl meleg, kellemes szél fúj.

Pikk pakk el is lalszol...

 És csak alszol és alszol, amíg mi eszünk, iszunk, beszélgetünk...

Próbálunk várni a tortáddal, hogy te fújhasd el a gyertyádat, de vannak vendégek akik már mennének, így egy alvó Pavlos mellett énekelünk és én fújom el a gyertyádat.
Később, amikor felébredtél persze a Mami megetetett egy kis szelettel:)))

Ébredés után, újult erővel veted bele magad a forgatagba, feltérképezed a tavernát és a tágabb környezetét, galambokat hajkurászol, játszol a többi kisgyerekkel, vagyis inkább együtt csináljátok a fenti tevékenységeket! Nagyon jól érzed magad!

Sőt még azt is "kibírod", amikor a taverna után átmegyünk pár "maradék" vendéggel, azaz a kemény maggal, a Skipper bárba egy-egy italra.
A nagymamák, pláne a magyar Mami nélkül nem ment volna ilyen könnyen, mert így én is sokat ünnepeltem,  beszélgettem. Te ugyanis nem ülsz egyhelybe, állandóan menni akarsz, futni, mászni, megkóstolni és valakinek mindig a nyomodban kell lennie!

Este 7-kor indulunk haza, kibontogatjuk a szuper ajándékaid és autómatikusan megfürdetünk! Már a vízben ülsz amikor eszembe jut, hogy a keresztelő után három napot várni kell (ett volna)... Khm.... Azzal vigasztalom magam, hogy a fürdővized nem engedjük le a lefolyóba, hanem a szokásnak itt már eleget téve, a virágokra öntjük.
Úgy alszol, mint egy kis angyal, reggelig!!!
Gyönyörű nap volt, és te szuperül bírtad, nagyon nagyon büszkék voltunk (vagyunk) Rád!!!!!
 

A keresztapa

A kis Pumfyink keresztelője jó darabig nem volt egyértelű... Katolikus lesz, vagy ortodox, itt tartjuk-e a keresztelőjét vagy Magyarországon... kik legyenek a keresztszülők?

Keresztszülőnek, mi nem szerettünk volna rokont, mert hát ők már amúgy is részei az életének, a családjának. Legyen olyan barát, akinek az életvitele szimpatikus, példaértékű és úgy érezzük tud majd tanítani valamit, példát mutatni, úgymond szellemi vezetője lenni...

Nagy szervezkedések és beszélgetések után, az ortodox vallás és Magyarország nyert. A helyszín logisztikáját azonban én nem tudtam megszervezni, így maradt a legkézenfekvőbb verzió: A templom ahol mi is esküdtünk és egy közeli taverna.

Laza, modern és kötelező köröktől mentes eseményt terveztünk. Ebben maximálisan partnerek voltak a leendő keresztszülők is. Elméletileg.

De ahogy azt már egy korábbi bejegyzésbe írtam (Az ördög a részletekben rejlik) itt a keresztelő egy esküvő fényével vetekszik. Sajnos, bármennyire is próbáltuk magunkat és pláne a válságtól érintett keresztszülőket kímélni, a rendszer ellen nem tudtunk tenni, bármilyen modern elvileg mindenki, a gyakorlatban egyáltalán NEM!

De mégis mit is kell a keresztszülőnek itt tenni a lényegen kívűl (hogy foglalkozzon majd a keresztgyerekével)?
Venni kell:

1. Alkalmi ruhát
2. Alkalmi cipőt
3. Alkalmi sapkát
4. Keresztelő gyertyát
5. Olaj tartó üveg tégelyt
6. Olaj felfogó lepedőt
7. Szappant
8. Kézi törölközőt
9. Nagy törölközőt
10. Egy bőröndöt, táskát, díszes ládát amibe a fentieket teszi
11. Egy arany nyakláncot, kereszttel
12. Minden meghívottnak kitűzőt

Szerencsétlenségükre ezeket csak szettben lehet megvenni, csillagászati áron. Itt is megpróbáltunk a rendszer ellen menni. Nem lehet! Amit megspórolnánk a vámon elveszítjük a réven. Illetve egy kis félelmet is láttam a megtisztelt keresztszülők szemében, mondván, mit szólnak majd a többiek ha nem szolgálnak a kellő szintű csillivillivel.
Az előkészületeknek eddig számomra két tanulsága van:

1. A görög kiskereskedők kikezdhetetlenek! 
2. A látszatot minden áron fenn kell tartani!

A külsőségektől eltekintve nagyon várom a keresztelőt, mert maga a szertartás - mint az esküvő is - tele van szimbolikus elemmel, cselekménnyel. A következő bejegyzésben le is írom, hogy mik a főbb részek és miben különbözik az általam megszokottól, nem utolsó sorban mivel kell készülnie a szülőknek.

Görögországról...

Azt szeretem Görögországban, hogy...
.... minden görög szerint ez a világ legszebb országa , olyan büszkék a kultúrájukra és az országukra, mint semmilyen másik - általam ismert - ország népe

.... a kis üzletekben lévő kedves és közvetlen hangnemet, azt, hogy ha nem tudnak visszaadni, akkor hagyjuk és majd legközelebb behozod a pénzt

.... ott lehet parkolni, ahol helyet találsz

.... szeretnek élni - ez leginkább ezekben az őrült időkben szembetűnő, és a külföldi média által kritizált, holott a társasági élet lételemük, és igen egy kávé mellett a napon ücsörögve a 4-6 fős társaságok (minden generáció) megbeszélik/kibeszélik a fájdalmukat (és van bőven minden háztartásban!). Szerintem így sokkal könnyebb - csapat szellemben - átvészelni a nehéz időket, mint otthon begubózni egy Tesco sörrel.

.... a család, a barátok fontosak és rendkívül összetartóak.

.... adnak a külsőségekre és onnan kezdve, hogy a szupermarketbe dunsztosgumit tesznek a friss sajt és felvágott papírcsomagjára, hogy a legkisebb ajándéktárgy is olyan csomagolást kap, mint egy Herendi készlet otthon, az hogy a cukrászdás termékeket milyen gyönyörű dobozokba teszik pedig egy külön iparág lehet. Mondanom sem kell, hogy mekkora selyemszalag és díszdoboz gyűjteményre tettem szert csak 1,5 év alatt. az esküvői és keresztelői dekorációról nem is beszélve. ez szintén egy külön szakma és borsos áron dolgoznak!

... imádnak vásárolni és ajándékozni. az utóbbi külön tetszik, mert akár mi adunk, akár mi kapunk olyan jó. a kis szertartás az ajándék beszerzésére, a szép csomagolások... és tényleg nem az értéke miatt... hihetetlen mennyiségű "kütyü" és "bizgentyű" cserél itt gazdát és táplál egy másik iparágat.

.... van vitakultúra, lehet és elvárt is, hogy legyen véleményed és azt jó hangosan de SÉRTŐDÉS NÉLKÜL meg lehet vitatkozni, családdal, barátokkal kollégákkal. 

NEM szeretem Görögországban, hogy

.... ugyan ez a világ legszebb országa, mégse vigyáznak rá. Szemét, kutyagumi... stb.

.... saját tulajdonú kis üzletben az is nem egyszer előfordulhat, hogy ha a tulajnak úgy tartja kedve, akkor goromba, nem szolgál ki, nem ad blokkot, nem fogadja vissza a cserét, és egyáltalán te miért zavarod őt...

.... a leglehetetlenebb helyeken is parkoló autókat találsz. ez akkor kezdett el igazán nem tetszeni, amikor babakocsival le kellett mennem a 4*4 sávos autóútra, ahol átlag 100-al mennek az autók, mert egyszerűen felparkoltak a járdára, úgy, hogy még gyalog se fértem el ha fejemre tettem volna a babakocsit.

.... szeretnek élni, tudnak élni, tudnak jól élni és leginkább könnyen, mert ismerik a TITKOT. A titok szerintem, a görög társadalom láthatatlan (kívülállóknak, naiv külföldieknek..stb) szabályrendszerét. Nagy tévedés azt hinni, hogy itt káosz van (kivéve a héten a miniszterelnök körül) és nem tartják be a szabályokat. Nagyon is betartja mindenki , több, mint öt ezer éve túlélnek, hogy lehetne ezt szabályok nélkül. Az egy más kérdés, hogy ezek nem azok a szabályok , amiket közzé is tesznek. A titkos rendszer ismerője tudja, hogy és mikor és mennyit teszünk az orvos zsebébe, hogy kell beszélni ákmesteremberekkel, úgy, hogy dolgozzanak is (a megfelelő egyensúly a barátságos, közvetlen sör felszolgálás és a szigorú kiabálós megbízó között), hogy hogy jelent az "igen" nemet és a "nem" igent, hogy melyik mosoly az igazi, és melyik csak udvariasság, melyik bűntetést kell tényleg befizetni és melyiket nem...

... sokszor túlértékeltek a külsőségek, és túúúúl drágák (esküvői, keresztelő dekor, lakberendezés, babacuccok) és pláne, hogy ezen mérik is az embert

... a vitakultúra a nem edzetteknek, csak kiabálás és könnyen ijesztő lehet, amíg meg nem tanulja nem a szívére venni

A listát sokáig lehetne folytatni (mindkettőt), sok az ellentmondás, de tény, hogy gyönyörű ország kivételes kulturális örökséggel és tiszta szívemből drukkolok, hogy a mostani nehézségek visszazökkentség ezt a társadalmat arra a pályára ahonnan egy-két évtizede letértek és most a visszanyaló fagyi súlya alatt roskadoznak.

A riporter - 1. rész

Azt hiszem eleget hallottatok az "én Görögországomról". Egy időre :). Nagyon jó ötletet kaptam Agnitol, aminek köszönhetően, igyekszem az elkövetkező időszakban, minél több itteni bartátot, ismerőst, munkatársat és rokont - a hozzájárulásukkal - "meginterjuvolni" és bemutatni. :) 


Első "áldozatom" a kedvenc kolleganőm, és első athéni barátnőm, Panagiota.
Panagiota 29 éves, Athénban született és itt él a szüleivel egy háztartásban. A barátja nem hivatalosan múlt hét pénteken kérte meg a kezét!!! (Hivatalosan a fiú a szüleivel megy Panagiota szüleitől megkérni a kezét. :))

1. Mi jut először eszedbe Görögországról?
Először is, a legjobb hely nyaralni, én el se tudom képzelni, hogy külföldre menjek nyaralni. Aztán az életvitel, ahogy a szabadidőnket töltjük, az éjszakai élet, az isteni ételek!!! Ugyanakkor a drágaság is fő jellemzőnk. Az emberek erőlködnek, hogy vidámak maradjanak, miközbe küszködnek, hogy fenntarthassák a megszokott életvitelüket.

2. Mit csinálsz a szabadidődben?
A barátaimmal vagyok. A baráti társaságom 6-10 fő, és hetente 3-4 alkalommal szervezünk közös programokat, az évszaktól függően. Nyáron a tengerhez megyünk a hétvégéken és kávézókba és hangulatos bárokba ülünk be a hétköznapokon. Télen egymásnál találkozunk, sütögetünk (BBQ)...stb. A tél a nagy bulizások ideje is, amikor az éjszakai élet a csúcson van! Mi is akkor megyünk nagy diszkókba és buzukiákra*.

*Nori: A Buzukiáról majd akkor írok részletesebben, ha személyesen is részt veszek egyen. Egyenlőre Alex "dugdossa" előlem ezt a szórakozást. Elmondások alapján az én fejemben egy Lagzi Lajcsi féle Dáridó és elő Megsztár keveréke egy nagy diszkóban. Kvázi egy diszkó féle, minden korosztálynak, ahol különboző fellépők adják a talpalá valót. "A nemzet aranya" SAKIS, is egy Buzukia fellépő volt, amíg fel nem figyelt rá egy ügyes manager, és lett az abszolut görög szupersztár!!!

3. Élnél másik országban?
Nem! Bár most a válság miatt, meggondolnám, de nagyon nehezen hagynám itt a családomat és a barátaimat.

4. Szerinted Görögország miben különbözik a többi országtól? (EU.)
A többi ország tisztább és rendezettebb, az emberek betartják a szabályokat. Viszont nálunk kedvesebb és barátságosabb a légkör. Nagy a különbség van szerintem a családhoz való hozzáállásban, a családi összetartásban is. Például mi a szüleinkkel élünk, amíg meg nem házasodunk.
Végül, azt hiszem minket görögöket, jobban érdekel az élet élvezete, mint a munka.

5. Megváltozott az életed a válság óta?
Még nem, de nem vagyok nyugodt,  én is félek a holnaptól. A közvetlen környezetemben sok mindenkinek fordult rosszabbra a sorsa. Látom, hogy az emberek már nem mosolyognak, félnek és szomorúak, nem tudja senki mire számíthat.

6. Mi a különbség a ti és a szüleitek generációja között?
A szüleim idejében az emberek találékonyabbak, ügyesebbek voltak. Mi már mindent készen kapunk és csak igyekszünk megtartani azt, amit ők megteremtettek nekünk.
Szerintem a mi generációnk kevesebbet dolgozik és többet fogyaszt.
Különbség az is, hogy a szüleim például másként ünnepeltek. Többet és egyszerűbben, bensőségesebben. Leginkább az otthonaikban gyűltek össze a barátaikkal. Jobban bántak az idővel is, mert bár többet dolgoztak, de mégis több időt tudtak a szeretteiknek szentelni.
Nem volt annyi igényük, mint nekünk. Nem volt ennyi válás sem. Korán házasodtak (az én anyukám 18 évesen) , majd együtt "nőttek fel". Most mindenki habzsolja az életet és minél több tapasztalatot szeretne szerezni házasság előtt, hogy később ne érezzék úgy, hogy lemaradtak valamiről. A mai lányok/nők 28-35 éves koruk körül állapodnak meg, és nem akarják a családalapítás miatt feladni a karrierjüket.

Az ördög a részletekben rejlik

Ebben a kis jegyzetben azokat a "görög tényeket" osztom meg veletek, amik engem megleptek/megnevettettek/meghökkentettek/elborzasztottak. Általuk eddigi "átlagos" magyar dolgaink új értelmet nyertek ...

Az első "ügyintézésem" az esküvőnk körüli adminisztráció volt. A házasságkötés első feltétele az újsághírdetés feladása! Igen :) Addig nem lehet befoglalni a détumot a papnál vagy az anyakönyvvezetőnél, amíg nem viszi oda az ember a meghatározott országos napilap friss példányát a házasságikötési rovattal, ahol szerepel a neve. A hiredetés szövege körülbelül így hangzik: " Menyassony apja neve + menyasszony anyja neve és vőlegény apja neve és vőlegény anyja neve bejelentik, hogy menyasszony, aki lakhely kerületre pontosan, és vőlegény, aki lakhely, kerületre pontosan, dátum, időpont, pontos helyszín házasságot fognak kötni." Az egyházi esküvő automatikusan polgári esküvő is, azaz nem kell "duplázni".
Az ifjú feleség automatikusan megtartja a lánynevét és csak akkor veheti fel a férje család nevét, ha ezt külön kérvényezik.

Ha már kérvényeknél és jogoknál tartunk....

Hivatalos iratokon nem létezik "anyja neve" rovat. Alapvetően az embereket az apjuk neve alapján azonosítják, néha - néha megkérdezik az anyja nevét is (ez maximum abban az esetben, ha még minumum 2 oldal információt is meg kell adni). Olyannyira meghatározó az "apja neve", hogy bizonyos hivatas jegyzékekben, beépül az ember nevébe. A havi bankszámla kivonatomat úgy postázzák nekem, hogy: Nora Attila Aczel.

Vasárnapokon tartanak itt is szavazásokat, ám az iskolák a megelőző pénteken és a következő hétfőn is zárva vannak. Miért? Mint, ahogy nálunk is az iskolák adják a voksolások helyszínét, ám a terep biztosítását már péntek reggel elkezdik és hétfő estig pakolnak a demokrácia hívei után.

Ha már nyitvatartások....

A nyitvatartási rendet 2 hónap után tanultam csak meg, de még most is ellenőrzöm egy helyivel mielőtt elindulnék, mert sok a kivétel. Hétfőn, szerdán és szombaton minden bezár délután 3-kor, cserébe kedden, csütörtökön és pénteken este 9-ig lehet tobzódni. (A bankokok persze kivételek, a hosszú napokon is bezárnak legkésőbb 4-kor, pénteken 2-kor.) A plázak és az ikea már profit orientáltabb itt hétfő-péntekig este 9, szombat este 8.
Vasárnapokon, minden, de tényleg MINDEN üzlet, plaza, teszkó, sok benzinkút MINDEN zárva van. Non-stop alapból nem létezik, cserébe minden utcasarkon vannak úgynevezett "periptero"-k, (a mi utaci ujságárus bódéjainkhoz tudnám leginkább hasonlítani). Itt megtalálható hétfőtől vasárnapig, kora reggeltől késő estig az ujság, buszjegy, cigaretta, pipa dohány, üdítő, chips, csoki , rágó és sör és egyéb a túléléshez elengedhetetlen kellék. (Bor nem!)

Ha már vásárlás...

A vásárlást segíti, hogy 14 havi fizetés van (a közszférában már nincs, a magánszférában még van): plusz egy fizu a karácsonyi bevásárláshoz, egy fél fizu a husvéti mulatságra és egy fél fizetés a nyaralásra. (Ez a közszférában tényleg plusz pénz volt, de a magán szférában ennyivel kevesebbet kapunk az év többi részében, azaz a vállalat tesz félre helyettünk a fentiekre.

Ha már szabadságok...

Szülési szabadság, gyes, gyed együtt 4 hónap. Gyakori trükközéssel elérheti a 6 hónapot. A kedvenc trükköm, amit eddig hallottam, hogy a TB felé benyújtott papírra későbbi szülési dátumot iratnak az orvossal. Hogy ez, hogy egyztethető össze az anyakönyvi kivonattal stb, ne is kérdezzétek ...

... Talán "megkönnyíti"az adminisztrációt, hogy a gyerekeknek a keresztelőig egyáltalán nincs KERESZTnevük. A már említett "apja neve" vagy egyszerűen "meg nem keresztelt + vezetéknév" a családban és barátok között egyszerűen csak " A Pici" névre hallgat a gyerek. Zárójelben jegyzem, meg, hogy itt illik minimum akkora keresztelőt tartani, mint esküvőt, ami azért egy jobb családot is megrendít anyagilag, ezért olyan leleményes megoldások vannak, mint pl. az első gyereket a másodikkal együtt megkeresztelni, vagy a modernebb pároknál, magát az esküvőt a keresztelővel együtt megtartani. Magyarul: egy kosszal! Alexet például a bátyjával együtt keresztelték, ami időt adott a szülőknek megegyezni (közel 2,5 évet), hogy mi is legyen a bátyja neve. De itt amúgy se idegeskednek az idő miatt...

Ha már a neveknél tartunk...

....még javában él a hagyomány, mi szerint az első fiú gyerek az apai nagypapa nevét kapja. Lánygyerek kicsit rugalmasabb, ott preferált az apai nagymama neve, de bármilyen név jó lehet a CSALÁDBÓL. Ha mondjuk a bátyj már teljesítette a névfenntartási kötelességét, régen ez se jelentett felmentést a fiatalabb testvéreknek, a szabály az szabály. Könnyen előfordulhat, hogy hagyomány tisztelő családokban az összes fiú unokatestvér ugyanarra a névre hallgat.

Ha már ünnepek... (a húsvét a legnagyobb ünnep, erről tavasszal egy külön fejezetet írok)

...A karácsonyi ajándékot nem december 24-én vagy 25-én adják át, hanem december 31-én, szilveszterkor. Ami majdnem úgy néz ki, mint nálunk a szent este azzal a különbséggel, hogy reggel 8-kor ér véget. Vacsora időben (este 9-10 körül) összül a család, falatozás ajándékozás, éjféli koccintás, majd éjjel 1 és 2 között kezdődnek a bulik, ahova mindenki megy. Persze mindenki máshova a saját baráti társaságával. Csak a nagyon nagyon idősek fekszenek le éjjel 3 előtt.

Nem rég volt hallottak napja, ami felvetett bennem is pár logikus kérdést... Itt nincs. Mármint se logikus válasz se halottak napja.
Temetőbe imátkozni, a szeretteink sírjához pappal illik menni, de legtöbb esetben elég csak a papot küldeni. Gyertyát gyújtani és sírt rendezni hivatásos gyertyagyújtók járnak. Igen, itt ez egy foglalkozás. Természetesen se a pap, se a gyertyagyújtó nem ingyen dolgozik. (Egy ima 50 euro. )Az a család, amelyik nem engedheti meg magának a papot és a gyertyagyújtót szégyenben marad és azárt nem látogatja a temetőt. Nem sokáig, mert egy sírhelyet 3 évre lehet bérelni, boros áron. Ha egy család nem tudja fenntartani, akkor 3 év után áthelyezik az eltávozottat ... ezt most nem tudom szebben megfogalmayni és nekem pontosan ezzel a szóval fordították ... szóval áthelyezik egy "postafiókba". Ott már nem kell gyertyagyújtó, de papot lehet még célirányosan küldeni. Ha egy család esetleg még "postafiokot" sem tud fenntartani, akkor - és aki eddig nem borzadt el kellőképpen - akkor egy kút szerű tömegsír a megoldás a temető egy eldugodtabb szegletében. Amikor ezeket meghallottam, azonnal jeleztem a társaságban, hogy én biztosan hamvasztást szeretnék. A válasz: nem lehet! Görögorszában illegális a hamvasztás, az ortodox egyház nem engedi. De nem ez lenne a leleményes Odüsszeusz őshazája, he nem lenne megoldás! Bulgáriában ugyanis tombol a hamvasztás turizmus. (Ott is ortodox egyház van, tehát a logika ismét csúfos vereséget szenvedett)...

A hagyma

A külkeres évek alatt tanultunk a hagyma elméletről, amely szerint, egy kultúra megismerése, megértése és végül magunkévá tétele olyan, mint a hagyma és annak a rétegei.



A külső rétegtől haladunk befelé, rétegről-rétegre. Kezdjük a nyelv megismerésével, majd jönnek a szokások, ünnepek, történelem, konyhaművészet, magatartás formák, vallás, láthatatlan társadalmi kötelékek feltérképezése..stb. A hagyma belseje elérhetetlen, abból mindenkinek csak egy van és egy is marad. Ezeket a tartalmakat a korai gyerekkorral kapjuk illetve a közegből, ahol felnövünk.

Tulajdonképpen ez a blog az én naplóm is, a személyes hagyma történetem. De mivel én még a csak "hagymát pucolok", valaki más hagymájáról mesélek most Nektek!

Október elején elkezdtem görögül tanulni egy itteni magyar hölgynél, Gabi-nál, aki görög-olasz szakon végzett és sok-sok éve itt él/dolgozik/gyereket nevel...

A tegnapi óránk egy spontán vacsora meghívásba torkollott, mert vendégeket várt - nevezzük a vendégeket, személyiségi jogaikat figyelembe véve, Baracskay Úrnak és Baracskaynénak. Gabi úgy gondolta, nekem jó nyelv gyakorlás lesz, és biztos jól esik egy magyaros vacsora: Csirkepaprikás nokedlivel és uborka salátával. Kedves és kitartó marasztalása, a menü (5 hónap szuvlaki után), a kíváncsiság és nem mellékesen a welcome pálinka meggyőzött!
De még mindig nem értettem, hogy ha egyszer magyaros vacsora lesz és Baracskay Úr jön - ami vitathatatlanul magyar név, hogy lesz nekem ebből nyelvgyakorlás???

Na nem húzom a sztorit... Baracskay Úr nagypapája felvidéki magyar volt és 1908-ban érkezett Athénba, ahol feleségül vett egy bajor hölgyet. Baracskay Alexis Árpád Andreas nem beszél egyáltalán magyarul, Magyarországon is csak turistaként járt. Ómamája és ópapája(ahogy ő hívta őket) németül beszéltek otthon. Ópapa ugyanakkor sokat mesélt neki Magyarországról, az irodájába egy Nagy-Magyarország térkép és Petőfi "Talpra Magyar" verse lógott, aminek az első versszakát Baracskay Úr, aki ma már maga is többszörös nagypapa, (akcentus nélkül) szavalt el... majd hozzátette, hogy hiába a otthona Görögország és csordogál az ereiben, német és görög vér vegyesen, a magyar mellett, ő márpedig a szívében magyar! Görög felesége megerősítette, hogy valóban ők ketten tűz és víz. A férjének semmi köze a görög mentalitáshoz, otthonukban és 5 gyeremekük felnevelésében is németes precizitás uralkodott!

Summa summárum, tegnap este egy tálból csirkepaprikásoztam egy görög bácsival, aki életvitelében német, szívében magyar és bizonyos tengerpartszakaszokban a Balatont véli felefedezni!

Ezt a sokat három nyelven beszéltük meg, ugyanis Gabi tanárnő természetesen görögül beszélt végig, Gabi férje, aki svéd (bonyhádi sváb gyökerekkel) kicsit tud csak görögül, így ő németül beszélt Baracskay Úrral és angolul Baracskaynéval (aki nyugdíj előtt angol tanárnő volt és ugy nézett ki még most is, mint egy Viktória korabeli Audrey Hepburn). Én, Gabi "mély víz" technikájanak köszönhetően elmakogtam görögül a történetetemet, hogy kerültem Görögországba, kiféle, miféle vagyok... A sztorit, érthető okokból, a teljes társaság nagy megértéssel fogadta ...

Jó hétvégét! Sok puszi.

Népmesék

Nem szándékozom történész babérokra törni, de nagyon érdekes szem és fültanuja lenni a történelem hullámainak és, gondoltam Veletek is megosztom a török – görög vélt és valós ellentétekről szóló, eddigi tapasztalataimat.
Az biztos, hogy görög – magyar jövedőbeli gyerekeink meséi közös ellenségképpel rendelkeznek és bőven van görög megfelelője a „török gyerek megvágta, magyar gyerel gyógyítja” mindenféle mohácsi, szigeti és egri veszedelemkeről szóló történeteknek.

Sőt... Itt 300-al több év állt az emberek rendelkezésére... ami a huszadik század történelmi viharaiban újabb erőre kapott és amíg mi trianont sírattuk, addig Leonidasz leszarmazottai egy ún. „megali idea”-t (nagy ötlet, értelem szerűen inkább nagy tervnek fordítanám) kergettek... A Nagy Terv a mai nemzetközi reptér névadójának a fejéből pattant ki, könnyen megjegyezhető a neve: Elefteriosz Venizelosz. Partizán harcosként kezdte pályafutását Kréta szigetén – mondanom sem kell, hogy a törökök ellen, és arra tette az életét, hogy megalkossa, vagyis visszaállítsa a Nagy Görögországot, azaz körülbelül az ezer éves bizánci birodalom területét.
Az első világháborút követő párizsi béketárgyalásokon ő egyszemélyben kilobbizta az antant támogatását Törökország égei tengeri partvidékének elfoglalásához. Nem mennék bele a részletekbe, maradjunk annyiba, hogy a nagy terv pár év után belpolitikai töréshez vezetett, a török-görög háborúból az utóbbiak szó szerint hanyatt-homlok menekültek kiegészülve közel 2 millió görög vallású és ajkú menekülttel. Hasonló sors előtt álltak, mint a tőlünk kitelepített svábok, akik nálunk németek lettek, Németországba pedig magyarok. Azaz a hiába a közös vallás és nyelv ők „mások” voltak. Na de, hogy ne szakadjak el az eredeti témától és ne sajnáljuk annyira a görögöket, akik sok stratégiai hibát elkövettek abban a háborúban, maguknak keresték a bajt, és nem kevés török civil áldozatot is szedtek. Csak még egy hosszú zárójel: A fent említett háború alapozta meg a pályafutását Mustafa Kemal Ataturknek is, aki a modern Törökország alapító atyja. Történelmi források szerint Kemal és Venizelosz is a huszadik század legnagyobb politikusai közé tartozott.
A fenti nagyon tömören és felszínesen megfogalmazottak alapján elmondható, hogy 450 év és jó néhány háború emlékei, tapasztalatai és legendái húzodnak a „ki találta fel a Baklavát” dilemma mögött. A legútóbbi konfrontálódás borzalmai pedig a nagyszülőkben még elevenen élnek. A görög hadsereg a mai napig fokozott készenlétben áll és törzsvásárlói kártyája van a francia és német hadiiparjához.
Ez t a hosszú hosszú bevezetőt csak azért írtam le, mert azt hiszem így talán jobban érzékeltethető, hogy mit jelent az én munkámba, Athéni központtal Görögország, Bulgária, Románia és Törökország irányítása. Az első projektem a dolgozói elégedettségi mutatók javítása... Nem szeretnék túlozni, sem Tony Blair közel-keleti béke projektjéhez hasonlítani magam, sőt... de nagyon érdekes és izgalmas utazás ez két ennyire hasonló és ugyanennyire különböző kultúrában kívülállóként egyensúlyozni és „békét teremteni”... Csak két rövid sztori és érteni fogjátok, mire is gondolok 
Görög kolléga aki most lett a török csapat főnöke, vicces beszámolót tart az irodában az isztambuli látogatásáról: „Kérdezték a lányok, hogy török kávét vagy espressot kérek-e? Mondtam, hogy nem tudom mi az a török kávé, mert ha zaccos kávéra gondolnak az görög kávé.”
Ugyanez a kolléga: „Kérdezték, hogy Konstaninápolyt mondjanak vagy Isztambult? Mondtam, hogy teljesen mindegy, mert mindkettő görög szó.”
Török kollegina: „Imádom Athént, olyan nyugodt és laza hely. Itt a tenger, stb stb...” (Athénba 5 millióan laknak, és háztartásonként két autó van és minimum egy motor. Infrastruktúra hagy kivetni valót maga után. Minden csak nem nyugodt... A laza is inkább nézőpont kérdése..)
Én: „De hát Isztambulban is van tenger??”
Kollegina: „Nem lehet összhasonlítani a kettőt. Isztambul egy 15 milliós város, Athén pedig... (nem fejezte be a mondtatot...)
Ugyanez a kollegina: Egyszer kaptam egy előléptetési lehetőséget, de át kellett volna költöznöm Athénba. El se mertem mondani a nagymamámnak. (Visszautasította az előléptetést).
A legmenőbb szappanopera ami jelenleg fut a török verziója a Bartátok Közt-nek és Ezeregy éjszaka címen fut. Alex anyukájától kezdve a kolleganőkig, mindenki a török fiúkba szerelmes. Tegnap este, az asszimilációm jegyében, megnéztem a híres szépfiúkat. Hát nem voltam túl kitartó, miután törökül ment görög felirattal.

Néhány kép a főhősökről, majd az én személyes kedvencemről a görög Sakis Rouvas..