Mindent anyósomról

Lehet, hogy korai még ez a téma - lévén összesen 6 hónapja és 23 napja van hivatalosan anyósom. (Összesen is csak 3 és fél éve “osztozkodunk” Alexen...)

Hosszú zárójel: A márciusban megvásárolt lakásból az albérlő júniusban költözött ki és a felújítások további 2-3 hónapot tesznek ki. Alex március elején érkezett Athénba én pedig május végén. Az anyukája felajánlotta, hogy amíg elkészül a lakás lakjunk nála a kisszobában.Hosszú zárójel vége.

Ahogy ezeket a sorokat írom, csak úgy visszhangzik a fejembe a sok jó tanács, bölcselet és ismerősök ismerősével történt “horror” amikor külföldre ment valaki férjhez, ne adj isten déli országba. Elkerülhetetlen sors: Férj átváltozás, anyós uralom, beleszólás, elnyomás.... stb stb... természetesen sehol egy happy end.

Újabb hosszú zárójel: Alex anyukája a földszintjén lakik annak a háznak, ahol mi a másodikon fogunk lakni. Újabb hosszú zárójel vége.

Szóval, megtörtént eseményeken alapuló féltésektől, előítéletektől és sztereotípiáktól nem mentesen érkeztem új hazámba 2 hónapja... Minden korábbi tapasztalat ellenére valami ilyesmi kép kezdett körvonalazódni a fejemben A GÖRÖG ANYÓSRÓL...



Holott...

Holott 2007 végén, látatlanba is szimpatizáltam Alex anyukájával:
1/A volt férje (Alex apukája) az egyik legjobb barátja maradt a válásuk után és közösen és szeretetben lépnek fel minden családi eseményen
2/Amikor úgy érezte, hogy nem jó irányba megy az élete nem félt változtatni és feladva a tuti közalkalmazotti állását (ami Görögországban - idén májusig - felért egy életbiztosítással nagyon kevés munkáért cserébe), 2 gyerekkel kiment Amerikába, hogy vállalkozást indítson. (Abban az időben, amikor a görög nők többsége főállású háziasszony, férj és gyereknevelőként üzemelt)
3/Folyékonyan beszél angolul, csak úgy, mint a teljes baráti társasága
4/Beutazta a fél világot

Az első találkozás csak megerősítette bennem, hogy egy nem mindennapi nőszemély, aki hihetetlenül nyitott, lelkes és befogadó szerettel fordul felém. Ezt az állapotot nem volt nehéz megőrízni évente 3-4 találkozással és nem sok fejtörést okozott a kapcsolat ápolása.
Aztán idén pünkösdkor megérkeztem és beköltöztem. Az elmúlt két hónapban kiderült, hogy nem csak az én viszonylataimban nem átlagos a Mamma, de a görög sémába se illik... (ezt az itteni kollégáim erősítették meg)

1/Elvált
2/Elvált és jóba van a volt férjével
3/Beszél angolul
4/Nem tanít görögül sütni-főzni
5/Nem ad használati utasítást a fiához
6/Jogázni és pilatesre jár.
7/Fogyókurázik (20 kilót fogyott november óta)
8/Asztrológushoz jár

A nagy világlátés, nezetköziség és szeretet ellenére azért nincs kolbászból a kerítés. Az együttélés tartogat mindenkinek meglepetéseket. Hiába a nyaraló, a tökéletes nyugalom és béke, amikor nem mer két hétnél tovább maradni, csak ha 2-3 napra hazajöhet ellenőrizni, hogy megvan –e még a macska, (mindig a lelkünkre köti, hogy adjunk neki enni/inni), elszáradt-e a kertje (pedig csak egy nagyon kicsi sarok száradt ki a mi felügyeletünk alatt).
Távollétében, biztos ami biztos, átugrik Alex apukája. Ő a macskán és a kerten kívűl értünk is aggódik, ezért egy kis elemózsiát is hoz mindig magával.

Mindemellett, a mi legnagyobb igyekezetünk ellenére is, el – el törik egy – egy váza, nyitva “felejtődik” a kerti csap, besurran pár hangya a konyhába... Lebukunk, hogy nem cserélünk kinti/benti papucsot amikor csak kiszaladunk valamiért, és a munkások is tuti akkor csöpögtetnek ki maltert az ablakon, amikor ő tereget... Látni lehet az arc izmai megfeszülnését és szinte ordít a hasi légzése az elfojtott indulatoktól, amikor egy-egy “bakit” elkap. De szerencsére egy Buddha veszett el benne, és a traumák ellenére is hősiesen bír és tűr. Szinte biztosra veszem, hogy legalább annyira, ha nem jobban várja a költözést, mint én!!!

... Akkor visszatér az egyensúly, a rend és a makulátlan tisztaság a kütyü birodalomába, lehül a levegő, eltűnnek az izzadt, koszos munkások, a malter és festék fröccsök a kertből. Mi a kisszobából...
Szabad lesz a pálya a két kis párnás kezű, pufipofi, baba illatú vadorzó unokája előtt,(Alex tesójának a 4 éves fia és a 2 éves lánya) hogy szétkapják a lakását. Akkor már sorstársak is leszünk, mert lesz egy "nálunk" is, ahova beugranak majd a gyerekek, egy csomó szétszerelhető, eltüntethető Nóri-kütyüvel:))) Majd küldök képet az én arcomról, amikor ez-az "eltörődik" vagy "összekenődik" ...

Anyós, Após, az Uram és én:))))A kép a szentenderi skanzenben készült, 2009 októberében

Kandalló - vázlat 3

Summer in the city

Őrült meleg napokat éltünk múlt héten... A hőség ellen napközbe az irodai légkondi segített, munka után irány a tenger. Még egy gumi motorcsónak is "előkerült" ...:)))

Kandalló - vázlat 2

Kandalló - vázlat

It`s been a hard days night...

Jó magyar terminusz technikusszal élve "multinál" dolgozom. Augusztusban lesz 5 éve... persze nem ugyanannál :) (az nem is én lennék)...
Aki hasonló cipőben jár, az a következő képeken csak mosolyogva bólogat, hogy hát igen... Van ilyen...


Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az agár kutya versenyeken a kutyák egy rúdra erősített "illatozó" nyúl imitációt kergetnek, amit sose érnek utol... Ezzel bírják őket újra meg újra futásra. Egy multinál mindenkinek van saját "nyula", csoport "nyula" és van céges "nyúl" is természetesen. Az esetek 99% ez a három, három különboző állat ezért lehetetlen egyirányba futnunk. És mégis mindenki ezt szeretné... De azért mi futunk...
Ez még rendben is lenne, mert azért jó oldalai is vannak a "multi létnek"... Csak vannak nehéz napok amikor a nagy rohangálásba és nyúl vadászatba, egy kicsit így érzi magát az ember:

És ha nagynehezen végig is ér a labirintuson, és még a nyula is megmarad, akkor ott a következő állomás:

A jó öreg "bullshit"... magyarul : "nesze semmi fogd meg jól legyen ez mostantól a nyulad, és fuss végig gyorsan a labirintuson"."Miii? Nem tudod merre indulj? Azt én se, de mostanra már vissza kellett volna érned!"
Aki még tud követni, az megérti, hogy mennyire borzalmas napom volt szerdán!!! A fent említett multi élet mind 3 eleméből jutott ... bőven!!
Alig vártam a 6 órát, amikor jött értem Alex a "fehér lovon" és haza robogtunk. 40 fok volt még fél nyolckor is, hasogatott a fejem és azon gondolkoztam, hogy is tudnék nyitni egy kis turkálót, lehetőleg az utcánkban, ahol semmi nyúl téma nem üldözne. (A kezdő árukészlet a dobozainkban. Athénba ,még egy "angol turit" se láttam. (sajnos)...egyre jobban tetszett a terv!)
Alex látta a sápadt, elnyűtt képemen, hogy lépnie kell...

Elvitt az esküvőnk helyszínére romantikázni...


uszkálni...


egy kis vacsi...


... kert mozi telis tele vámpír szerelemmel...



Kell ennél több akkut multisz depisz ellen??

UI - a turi gondolatát nem vetem el, csak még "gyorsan" meg kell tanulnom görögül :)

Rombolás

Shoppingoltunk ;)

Terasz:


Járólapunk: előszoba, konyha, étkező, nappali


A fürdőszobánk elemei:

Kalo Kalokeri

Kalo kalokeri, tükörfordításban “Jó jóidőjárást!“ magyarul: „ Jó nyarat!”
Az időjáras, ugyan 30 fok körül van mindennap, állítólag 15 éve nem volt itt ilyen rosszidő… (2szer is esett júniusban az eső…)
Ünnepélyesen jelentem, hogy a mai nappal megkezdődött a lakásunk tatarozása!!! 3 szakitól kértünk árajánlatot. 2 görög és egy albán származású. Azon kívül, hogy a két görög dolgozott volna a legdrágábban, ragasykodtak az augusztusi leálláshoz is, arra hivatkozva, hogy augusztusban úgyis minden drágább lenne... Az egyikük még azt a szemtelen kérdést is feltette, hogy 2010 szeptemberében tervezünk beköltözni, vagy 2011... egy 500 euros tollal jegyzetelt... Hihetetlenek. De mi türelmesen (Alex türelmesen én pedig komoly önuralommal) kivártuk a két görög árajánlatát is... a drága tollas pont 3szor annyit kért volna mint az albánunk. Mondanom se kell ki mellett döntöttünk. Ja és Markosz (az albán) dolgozik augusztusban, és beszerez minden anyagot júliusban, hogy ne legyen áremelkedés se csúszás...
Kiváncsian várom a fejleményeket...
Beilleszkedésem – haladok, haladok:) Napi 4 koffein bombával (ebbe az itt fellelhető összes kávé forma beletartozik) már egész jól bírom fizikailag is. Múlt héten elkötöttem az autót és egyedül – gps nélkül – vezettem munkába majd haza!!! Egyéb tervezett integrációs segítséget, mint pl. nyelviskola vagy közösségi sportolás nem tudok igénybe venni, mert októberig mindenhol szünet van. Addigra – ha Márkosz nem élt költői túlzásokkal – már mindezt a szép új otthonunkból intézhetem... Bár lehet, hogy akkor majd én megyek "nyaralni", és szép görögösen állok hozzá az élethez!

Mindenkinek jó nyarat, sok sok napsütést és intenzív pihenést kívánok!!!

Népmesék

Nem szándékozom történész babérokra törni, de nagyon érdekes szem és fültanuja lenni a történelem hullámainak és, gondoltam Veletek is megosztom a török – görög vélt és valós ellentétekről szóló, eddigi tapasztalataimat.
Az biztos, hogy görög – magyar jövedőbeli gyerekeink meséi közös ellenségképpel rendelkeznek és bőven van görög megfelelője a „török gyerek megvágta, magyar gyerel gyógyítja” mindenféle mohácsi, szigeti és egri veszedelemkeről szóló történeteknek.

Sőt... Itt 300-al több év állt az emberek rendelkezésére... ami a huszadik század történelmi viharaiban újabb erőre kapott és amíg mi trianont sírattuk, addig Leonidasz leszarmazottai egy ún. „megali idea”-t (nagy ötlet, értelem szerűen inkább nagy tervnek fordítanám) kergettek... A Nagy Terv a mai nemzetközi reptér névadójának a fejéből pattant ki, könnyen megjegyezhető a neve: Elefteriosz Venizelosz. Partizán harcosként kezdte pályafutását Kréta szigetén – mondanom sem kell, hogy a törökök ellen, és arra tette az életét, hogy megalkossa, vagyis visszaállítsa a Nagy Görögországot, azaz körülbelül az ezer éves bizánci birodalom területét.
Az első világháborút követő párizsi béketárgyalásokon ő egyszemélyben kilobbizta az antant támogatását Törökország égei tengeri partvidékének elfoglalásához. Nem mennék bele a részletekbe, maradjunk annyiba, hogy a nagy terv pár év után belpolitikai töréshez vezetett, a török-görög háborúból az utóbbiak szó szerint hanyatt-homlok menekültek kiegészülve közel 2 millió görög vallású és ajkú menekülttel. Hasonló sors előtt álltak, mint a tőlünk kitelepített svábok, akik nálunk németek lettek, Németországba pedig magyarok. Azaz a hiába a közös vallás és nyelv ők „mások” voltak. Na de, hogy ne szakadjak el az eredeti témától és ne sajnáljuk annyira a görögöket, akik sok stratégiai hibát elkövettek abban a háborúban, maguknak keresték a bajt, és nem kevés török civil áldozatot is szedtek. Csak még egy hosszú zárójel: A fent említett háború alapozta meg a pályafutását Mustafa Kemal Ataturknek is, aki a modern Törökország alapító atyja. Történelmi források szerint Kemal és Venizelosz is a huszadik század legnagyobb politikusai közé tartozott.
A fenti nagyon tömören és felszínesen megfogalmazottak alapján elmondható, hogy 450 év és jó néhány háború emlékei, tapasztalatai és legendái húzodnak a „ki találta fel a Baklavát” dilemma mögött. A legútóbbi konfrontálódás borzalmai pedig a nagyszülőkben még elevenen élnek. A görög hadsereg a mai napig fokozott készenlétben áll és törzsvásárlói kártyája van a francia és német hadiiparjához.
Ez t a hosszú hosszú bevezetőt csak azért írtam le, mert azt hiszem így talán jobban érzékeltethető, hogy mit jelent az én munkámba, Athéni központtal Görögország, Bulgária, Románia és Törökország irányítása. Az első projektem a dolgozói elégedettségi mutatók javítása... Nem szeretnék túlozni, sem Tony Blair közel-keleti béke projektjéhez hasonlítani magam, sőt... de nagyon érdekes és izgalmas utazás ez két ennyire hasonló és ugyanennyire különböző kultúrában kívülállóként egyensúlyozni és „békét teremteni”... Csak két rövid sztori és érteni fogjátok, mire is gondolok 
Görög kolléga aki most lett a török csapat főnöke, vicces beszámolót tart az irodában az isztambuli látogatásáról: „Kérdezték a lányok, hogy török kávét vagy espressot kérek-e? Mondtam, hogy nem tudom mi az a török kávé, mert ha zaccos kávéra gondolnak az görög kávé.”
Ugyanez a kolléga: „Kérdezték, hogy Konstaninápolyt mondjanak vagy Isztambult? Mondtam, hogy teljesen mindegy, mert mindkettő görög szó.”
Török kollegina: „Imádom Athént, olyan nyugodt és laza hely. Itt a tenger, stb stb...” (Athénba 5 millióan laknak, és háztartásonként két autó van és minimum egy motor. Infrastruktúra hagy kivetni valót maga után. Minden csak nem nyugodt... A laza is inkább nézőpont kérdése..)
Én: „De hát Isztambulban is van tenger??”
Kollegina: „Nem lehet összhasonlítani a kettőt. Isztambul egy 15 milliós város, Athén pedig... (nem fejezte be a mondtatot...)
Ugyanez a kollegina: Egyszer kaptam egy előléptetési lehetőséget, de át kellett volna költöznöm Athénba. El se mertem mondani a nagymamámnak. (Visszautasította az előléptetést).
A legmenőbb szappanopera ami jelenleg fut a török verziója a Bartátok Közt-nek és Ezeregy éjszaka címen fut. Alex anyukájától kezdve a kolleganőkig, mindenki a török fiúkba szerelmes. Tegnap este, az asszimilációm jegyében, megnéztem a híres szépfiúkat. Hát nem voltam túl kitartó, miután törökül ment görög felirattal.

Néhány kép a főhősökről, majd az én személyes kedvencemről a görög Sakis Rouvas..