Ha egyszer itt a nyár...

Teljes gőzzel a nyárra készülök...

A szezont 2 hét múlva ünnepélyesen megnyitjuk Alex-szel, egy két napos, esküvős mini vakációval KETTESBEN... Spetses szigetén!!! Zárójelben jegyzem meg, hogy egy egész hétvégét kettesben lassan 4 éve nem töltöttünk el, ahogy a varázslatos Spetsesen is utoljára Pufival a hasamban voltam. Szüléses könyveket olvasgattam, és babakocsi márkákon  és színeken töprengetem.

Ma, és immár három hónapja pedig azon töprengek, hogy milyen logisztikával lenne kivitelezhető egy 48 órás távollét...
Nem részletezném a verziókat, cask annyit, hogy a gordiuszi csomót, az új pótnagyink (Vivi néni a bébiszitter) vágta el, azzal, hogy a hétvégére elviszi magához a kis ördögöket. Ők szomszéd kerületbe  nyaralnak majd, mi pedig hátra se nézünk! ??? Remélem!!! Zárójelben csak annyit, hogy amennyire várom már, annyira izgulok is a külön töltött idő miatt... Tuti trauma? Átsírt éjszakák? Krónikus és gyógyíthatatlan anyahiányusz? Az a szerencsém, hogy Vivi néni nem ma kezdte a bizonytalan anyákkal és amikor elkezdenék variálni, leállít és meggyőz, hogy SEMMI BAJ nem lesz, nyugodjak meg! Úgy legyen... Nagyon szeretnék csak úgy henyélni a parton, pletyka lapokat nézegetni, meginni együltő helyemben egy egész kávét, Alex-szel BESZÉLGETNI, ALUDNI!!!

Drukkoljatok!!!

Egy kis nosztalgia amíg nekiállhatok verge bőröndöt pakolni... Képeket újra meg újra köszönöm, Gabbynak - En Route Photo

 

 

U.I.: Spetses egy kis, autómentes sziget, ideális Athénból hósszúhétvégezőknek, kirándulóknak.
Kedvelt esküvőhelyszín is. (lásd. legutóbbi ex- királyi esküvő : itt és itt)



 

A reggeli készülődés

A reggeli menet nálunk úgy kezdődik, hogy Theo ébred valamikor 6:00 és 6:30 között. Békésen, mosolyogva. Kézen fog és mondja, hogy "gyere". Felteszem a kávémat, megcsinálom a kakaóját, szöszölünk, hatter zajnak megy a Bogyó és Babóca, nekiállunk reggelizni, 10 ből 8 szor kiborul a kakaó és megfogadom, hogy visszatérek az ivóspohárhoz AZONNAL, csak találjam meg... Valamikor 7:00 és 7:30 között - szószerint - berobban Pufi. Ő hangosan ébred, letépi a kilincset majdnem, ahogy kinyitja a szobája ajtaját, mert tele van a keze a kardokkal és egyéb játékokkal ... ha esetleg valami miatt 7:00 előtt lép színre akkor legszívesebben elmenkülnék.
Csakúgy mint az apukája, ő sem a reggelek embere... Finoman fogalmazva.
Ha én se aludtam eleget akkor nincs erőm a reggeli Pufihoz és jön a Youtube... Nem vagyok rá büszke, de az dobja rám az első követ... na mindegy is...

Theót vagy békébe (7 előtt) vagy sebtébe öltöztetem, frizurát készítek és gyorsan magammal is próbálok kezdni valamit (általába nagyon keveset, és marad az autóban smink stb).
Közbe Pufi ébredezik a kakaója felett és megkérdezi százszor párszor , hogy milyen nap van és kell-e oviba mennie, és ha igen akkor egész napra-e. Ezt az utóbbit nem is értem, mindig egész napra megy... na mindegy.

8:20-kor csatlakozik Alex. Sokáig próbáltam előbb bevonni a buliba, de a tapasztalat az, hogy mindenkinek jobb, ha békén hagyjuk. Épp elég egy hisztis pasi ...

Nagy álmom a közös reggeli, de erre (is) még várnom kell...

Szóval Theo kész, én tipródom a tükör előtt, harcolunk az egyszem fürdőszobán és szívom fel magam a következő csatához, ugyanis ahhoz, hogy senki se késsen el 8:30-kor így vagy úgy de el kell hagynunk a lakást...
Pufi kettő darab nadrágot és három polót hajlandó cirkusz nélkül felvenni, amiből egy szett a farsangi jelmeze. Cipőt már csak vele veszek, mert amit én vittem haza az sose volt elég kalózos/kék/akármi... Aztán jön, hogy mit tesz a hátizsákba, majd a siettetés, hogy ha MOST felöltözik akkor lesz időnk pékségbe menni... stb ...stb... A másik nadrág koszos, nem lehet koszosba oviba menni, a koszos az büdös is, nem jó a büdös, mit szólnak majd a barátai stb stb....


a reggeli perec - csak menjünk már

Amíg Theó nem járt bölcsibe, addig ezt a párbeszédet huzavonát egy párhuzamos hiszti zárta, amikor Theó sírt, hogy jönni akar, Pufi sírt, hogy maradni akar.
Közbe Alex elő-elő bukkant, hogy facsarjon-e narancsot, vagy facsarok-e én, melyik inget vegye fel, hol a cipője... Szegény nem kap minőségi stílus tanácsadást, sem narancslevet, inkább pár keresetlen szót, hogy hol is keresse a cipőjét...

Egy ilyen reggelen döntöttem el, hogy Theó is jönni fog, csak csönd legyen ... (Ezt a rugalmas ovi vezetőnek köszönhetően pikk-pakk kiviteleztük és immár harmadik hete bölcsis ő is.)

Az én reggeli mit-vegyek-fel-nincs-egy-rongyom-se krízisemre  Matilda Kahl ihlette a megoldást. Röviden: 3 éve ugyanazokat a jól bevált darabokat váltogatja munkába, időt, energiát és hosszú távon pénzt spórolva. Nem állítja, hogy ő találta ki ezt a koncepiciót, hiszen ha jól belegondolunk a férfiak ezt már régóta bevezették a munkaruhák közé, úgy hívják, hogy öltöny...

Így csökkent a reggeli játékunk két drámával, egy hónap alatt...

Nálatok, hogy mennek a reggelek? Mivel motiváljátok a kicsiket, hogy elkészüljenek? Trükkök? Csodaszerek?

 

#1week1outfit

 

Hasonló öltözködős játék 4 évvel ezelőttről: 30 ból 30

 

Az ovis szerelem

Negyedszer kezdek bele ebbe a bejegyzésbe, de nem találom  a szavakat. Csöpögős olvadozós dolgok és közbe egyfolytába fülig ér a szám.

A hétvégén három ovis buli is volt így minden nap volt alkalmam rácsodálkozni az ovis szerelem erejére és szépségére!

Jöjjenek az ezer szónál is többet érő képek:

Szabadtéri gyerekszínház - egymás mellett

 

A Pufi szerint Dimitra a legjobb barátja

Egymás mellett mindig

 

Még a széken is osztoznak

Közös korona színezés

 

Torta sütés

Vonatozás

Végezetül csak egy szösszenet:
Dimitra anyukája mesélte, hogy a cipő amit a szülinapi zsúrra felhúzott a lánya sebesre torte a lábát már délelőtt, de nem tudta leimádkozni róla, mert meg akarta mutatni a Pavlosznak... Volt náluk persze váltás cipő, de esélytelen volt. Összeszorított szájjal tett meg minden lépést a buliig és akkor vette csak le amikor már P is látta.
 

Két gyerek egy szoba

Az utóbbi 20 hónapban annyiféle alvási és szobaleosztási verziónk volt, hogy már nem is tudom követni. Volt ugye Pufinak rövid egyke léte alatt egy szép kis kuckója... lásd itt. Mielőtt a húga megszületett, szépen az ágyában aludt. Egy eves korától átaludta az éjszakát, este nyolctól reggel hétig miénk volt a világ az apukájával...

Mikor Theo megérkezett, a fix helye, mellettem/rajtam lett. Már a kórházba is összebújva aludtunk, és ez így is maradt. Volt mózes, bölcső, kiságy... Üresen. Aztán volt lázadó Pufi, aki nem akart egyedül aludni a szobájában (érthető, de nehezen viselhető), volt lázadó Alex, aki nem akart tovább egyedül a kanapén aludni... 4-en a nagyágyba nem is férünk el és valahogy nem is vált be, pedig egy békés alvásért már ez is jöhetett volna... Gyerekeket egymás után altatni egy örökkévalóság, együtt: nem kis logisztika. Az egyik álmos a másik még nem, az egyik mesét akar, a másik az ágyon ugrál... Sorolhatnám.

A kordiuszi csomót Alex vágta el, amikor is kaptam egy matracot, hogy azt vigyem be a gyerekszobába és ő márpedig a nagyágyba alszik, és nem hajlandó számkivetett lenni. Az új munkája miatt az altatásra nem mindig sikerül hazaérnie, úh, ki kellett találnunk a rendszert amibe én egydül tudok két gyereket, egyszerre fürdetni, játszani, mesélni, elaltatni. Ehhez a keret a gyerekszoba.

Kiságy, Pufi ágy, matrac, játékok, szekrény, fotel..stb a kisszobába nem fér be. Szobacsere. Rumli, felfordulás... Amit gyerekek előtt egy hétvége alatt megcsináltam, most egy (!) évbe került! De kész. Vagyis nincs kész, mert a falak még üresek, és  mi hálószobánkra is még várnak az igazán látványos utolsó simítások...

A rendszer most tökéletes, szinte már kiszámíthatóak az esték.
A kisággyal nem áltattuk magunkat tovább, fotel se kell a földön zajlik az élet.
Theó alszik matracon velem, Pufi vagy mellettünk, vagy az ágyában, de verge békében, és én szépen kiosonok Alexhez lámpaoltás után, majd éjjel/hajnalba vissza.

Mindenki boldog és jót alszik... majd egyszer én is...