Pufi iskolas lett

De nehez az iskolataska ...

Ujabb merfoldko az eletunkben, Pufi iskolas lett! 2017 szeptember 11-en megkezdte a tanulmanyait!  (nincs magyar billentyuzetem)

Az iskolakezdes nagyon jol sikerult, egyutt beszereztuk a felszerelest, o valasztotta ki az iskolataskat, tolltartot, uj cipot..stb. Szivesen es buszken ment es megy azota is minden reggel. 

"Anya en mar iskolas vagyok, nem kisfiu!" "Anya en mar ferfi vagyok...hagyjal..."

O maga vallotta be, hogy sokkal jobb az iskola, mint varta es a tanar neni is kedves. Zarojelbe megjegyzem, hogy az oviba a Dimitra azt meselte neki, hogy o tudja a batyjatol, hogy az iskolaba a rossz gyerekeket bezarjak egy szobaba es nagyon nagyon szigoruak veluk. Hozzatette meg, hogy a Pufit tuti bezarjak majd, mert o eleg eleven!!! Szoval Pufi erre keszult egesz nyaron, ezt varta az iskolatol... Valljuk be ezt azert nem volt nehez felulmulnia a tanito neninek :) (Plane, hogy nem katonai iskolaba kuldtuk)

Hogyan alakulnak az iskolas napok? Eloszor is hirtelen ontudatara ebredt divatot illetoen, igy mar nem mindegy mit huz fel reggel! Theo mellett meg egy divatdiktator gyerek! Kar, hogy ez a szekreny szinte teljes kipalasaval jar minden reggel... 

Bufepenz ... az oviba mindent megevett. A suliba nincs menza, reggelit es ebedet is otthonrol visznek a gyerekek. Nagy lelkesen tupperekkel felszerelkezve, kezdok lelkesedesevel allitottam ossze az elso heti menut! A hozzataplalashoz hasonlitott a folyamat:)

 Kicsi doboz mandula, kis gyumolcs, babybell sajt (mert a TVbe is az van), szenyo, aztan valami jol melegitheto de egeszseges ebed. Ja es a sok folyadek. Plusz 10 kilo a taskaba.

Ebed egy resze (mar amikor a tupper nem felejtodik az iskolaba) a taskaba a konyveken es fuzeteken szetkenve. Reggeli megragva es sajtot leszamitva szinten a taska kulonbozo zsebeibe gondosan visszaturva... Mandula erintetlen.

Bezzeg a bufe! Egyezseget kellett kotni, hogy ha 2 szer megeszi amit en csomagolok kap penzt bufezni. Kiveve amikor a hatam mogott egyeb csaladtagokat nyul le zsebpenzzel es bufezik!!! 

Maga a tanulas nagyon jol megy, szepen ir es mar olvasgat (oktober!!!). 

Az egyhelyben ules es csondben maradas meg nehezen megy. Mar az elso padbaultettek egy streber kislany melle. Khm khm. 

Negyed kilenctol negyed kettoig van a tanitas. (Jo az orarend, van szabadfoglalkozas, informatika, angol, zene, szinhaz, kornyezet es heti 3 tesi a napi matek es iras-olvasas mellett).

Utana ebed + jatek es 3 ig napkozi, ahol elvileg a hazit kellene megirnia. Na az mar plane nehez Pufinak. Probalkozott mar hazifeladat elsunnyogassal is, hogy akkor itthon mar ne kelljen leulni... De hivott mar este fel kilenckor Dimitra anyukaja, hogy Pufi munkafuzete az o lanya taskajaba van... 

Ujabb egyezseg, hogy haza KELL hoznia az uzeno fuzetet es a hazikat !

A baratkozassal nincs baj, eleve az ovibol egyutt kezdtek egy csapat lannyal. (lasd lent) Az uj gyerekek kozul eddig egy kisfiut emleget rendzeresen, Irakliszt. Iraklisz (sajnos) ugyanolyan eleven (ha nem rosszabb), mint Pufi, igy ezt a burjanzo kapcsolatot kicsit aggodva figyeljuk, mert ketten egyutt mar most bajba keveredtek... 

Fius anyukaknak talan (remelem) ismeros terep, hogy mar visszajaro vagyok a tanito neninel, reggel messzirol integet, hogy mondanivaloja van. Pufi persze artatlanul nez, hogy neki aztan fogalma sincs...  Aztan frissitem a memoriajat... "nincs zsebpenz" "ne baratkozz vele" "fogadj szot a tanarneninek" stb stb.... 

Hat roviden igy kezdtuk Pufival az iskolat!

folyt kov.

Indulas a suliba!

Szulokkel mar ciki fotozkodni, igy rongybabat jatszott... 

Az ovis csapatbol aki maradt. Iskolai horrorsztorik szerzoje Dimitra a legszelen.

Maddo neni a tanito neni

R

Csapat szelfi!

Politikai fordulat(ok)

9 éve jöttem először Athénba (2006). Még bőven a fénykorban. Emlékszem az itteni kollegáim mind olyan csinosnak és divatosnak tűntek. Csupa márkás cucc, fizura stb. Keleti kényelem. Kérdeztem az akkori főnökömet, hogy milyen itt az élet, milyen volt az olimpia végeredménye, visszhangja. Annyit mondott, hogy figyeljem meg az árát még az unokái is fizetni fogják. Most már az enyémek is. Vagy euróban vagy drachmában.
Ugyanazon a munkahelyemen egy másik (portugál) főnök mondta, hogy nem létezik, hogy a görög statisztikák stimmelnek. Ha bárki is volt itt és esetleg elhagyta a főváros határát, vagy akár csak a szállodáját, látnia kell, hogy a számok nem fed(het)ik a valóságot!!! Vagy egyszerre két Nostradamusnak is dolgoztam, vagy valakik nem akarták észrevenni. Kényelmesebb volt, vagy inkább jövedelmezőbb?! Egyszerűbb egy bűnbakot találni és kliséket zengeni.

Persze előbb-utóbb lehullt a lepel, 4 év múlva 2010-ben először bedőlni készült az ország, és nagy sietve meg is lett mentve az ún. Troika által. Akik nagyjából a saját magukat és a bankjaikat mentették ki. Az emberek akkor még jól éltek.

Én is akkor érkeztem. Ez a világ még így is, jobban élt, mint a hazai, magyar megfelelőjük. Gondolok itt arra, amikor anyósom meggyászolta a 14-ik és 13-ik havi nyugdíját én meg belegondoltam mit is csinálnak az én nagyszüleim a nyugdíjukkal. Az ingatlan árakról és az álatlános költekezésről nem is beszélve. Minden északi nép kikészült volna.
Attól is, hogy anyósom az, aki kb. 40 évesen nyugdíjba ment. 30 éve. Egy teljesen más politikai rendszerben, EU és Euró tagság előtt. Ma már nincs ilyen, ahogy szieszta sincs. Az én generációm sokat dolgozik, erőn és munkidőn túl, európai viszonylatban sokkal kevesebb pénzért. Adót fizet és 67 évesen megy majd nyugdíjba, évi 4 hét szabadsággal és 4 hónap gyessel/gyeddel.

A jelenlegi, legújabb felfordulásra én csak vasárnap kaptam fel a fejem, ugyanis Alex munkája miatt már reggel nekiállt válságstábozni. Illetve, mondta, hogy akkor ugorjak már el a bankautomatához és vegyek ki valamennyit. Nem sokat, csak, hogy legyen nálunk. Engem sorbanállás közben kapott el a gépszíj, és vágott fejbe a helyzet súlya, ahogy egymást gerjesztik az emberek. Meg eleve a tény, hogy akkor most tényleg sorbanállunk, mert ki tudja mi lesz???
Egy pillanat alatt fordult velem a világ, pedig ez még semmi, ahoz képest amit a nagyszüleink generációja átélt.

Ami most van az gondolom nem más, mint ami eddig is volt, csak hála a médiának, minden részletről értesülünk, minden mozdulatot és szót ki-beforgatnak.

Minden reggel adrenalin gomboccal kelek. Mi legújabb fejlemény. Népszavazás még mindig? Van még pénz a bankokban? Csak 3-ik napja vannak zárva és megállt az élet. Ez a rémisztő. A kiszolgáltaottság. Városi patkányok lettünk. A legerősebb várakat is így vették be. Kiéheztették őket.

A lényeg, hogy ez az ország is a bankok kezeibe van. Függetlenül attól, hogy mit szavaznak vasárnap, ha lesz egyáltalán népszevazás.

van benzin, nincs sor

nincs lencse, pánik van

 

Az ovis szerelem

Negyedszer kezdek bele ebbe a bejegyzésbe, de nem találom  a szavakat. Csöpögős olvadozós dolgok és közbe egyfolytába fülig ér a szám.

A hétvégén három ovis buli is volt így minden nap volt alkalmam rácsodálkozni az ovis szerelem erejére és szépségére!

Jöjjenek az ezer szónál is többet érő képek:

Szabadtéri gyerekszínház - egymás mellett

 

A Pufi szerint Dimitra a legjobb barátja

Egymás mellett mindig

 

Még a széken is osztoznak

Közös korona színezés

 

Torta sütés

Vonatozás

Végezetül csak egy szösszenet:
Dimitra anyukája mesélte, hogy a cipő amit a szülinapi zsúrra felhúzott a lánya sebesre torte a lábát már délelőtt, de nem tudta leimádkozni róla, mert meg akarta mutatni a Pavlosznak... Volt náluk persze váltás cipő, de esélytelen volt. Összeszorított szájjal tett meg minden lépést a buliig és akkor vette csak le amikor már P is látta.
 

A modern mediterrán

A görög nő az én szememben: öntudatos.

A görög anya az én szememben: öntudatos és magabiztos.

A görög anya saját bevallása szerint: a széltől is óvja a gyerekét.

Amikor itt egy nőből feleség és anya lesz, kiteljesedik. Méhkirálynő lesz! Méhkirálynő és Anyatigris egyben. A világ(a) ura!

Diploma, karrier, házasság és mellesleg anyaság. Nem kapkodják el. Nem akarnak otthonszülni vagy igény szerint szoptatni.

Az egész szoptatási és fájdalomcsillapító-nélküli-szülés „kényszer” ami Magyarországon van, itt (még) nincs! A nőgyógyászom szerint a pánciensei közül 1 %, szoptat 6 hónapon túl. Itt a világon a legmagasabb, a választott császáros szülések száma.

Nem lesznek háztartásbeliek. Két gyereket szülnek. Kettőt. Nem egyet és nagyon ritkán többet. A férj nem családfő. Ketten keresik a kenyeret, majd a mérleg jelentősen átbillen feleség javára,mikor megszületik az első gyerek, és m ő már anya is. Az apa szerepét, pláne az első 3 évben, ahhoz a régi vicchez hasonlítanám, hogy „Jean megtette a kötelességét.” „Jean, elmehet!” Képbe kerül valamelyikük anyukája, A Jájá (nagymama görögül) és a házban életbelép a teljes nőuralom!

Alexszel való vitánkba ez így vagy úgy elő is jön. Túl „puhány” vagy, jegyzi meg építő jelleggel. Döntsek már egyedü!. Ha segítség kell? Szóljak az anyukájának! Ő volt az egyik legnagyobb támogatója a munkába való visszatérésemnek is, mondván minden nő dolgozik, a kolleganőinek is vannak gyerekei és ez a normális. Otthonmaradni nem szokás...
 

 Védőnő-rendszer nincs. A nőgyógyász után a gyerekorvost lehet igény esetén hivogatni. Ez utóbbi csak borsos áron jön házhoz, cserébe a telefonja megállás nelkül csörög. Az öntudatos görög anya(tigris) nem szabadkozik, ha pánikol akkor AZZONNAL és HANGOSAN követeli a törődést. Utána kifizeti az árát és visz egy kis ajándékot, mert úgy járja…és a görög nő mindig tudja mi és hogy járja. Egy szépen becsomagolt édességes doboz mindig legyen kéznél. Nem házi! 

De kinek kell a védőnő amikor ugyis „beköltözik” a Jájá…

Nálunk már eleve ott volt, ( itt )2 szinttel lejebb, csak épp esze ágában sincs babázni, szóval a jó hír, hogy nem avatkozik bele, a rossz hír, hogy mindig függünk a bébiszittertől.

A gyes/gyed alapból 4 és maximum 10 hónap. Miután visszamennek a nők dolgozni még egy-másfél évig munkaidő kedvezményük van, amit a többség inkább egybe kivesz, vagy csak heti négy napot dolgozik. A gyerek(ek)et a nagymama, nagymamák veszik át. Ha ez nem megoldás akkor bébiszitter vagy bölcsöde.

Az itteni anyukáknak nagyon fontos a saját és a gyerekek megjelenése. Haj, köröm, cipő, ruha, napszemüveg. A gyerek dettó. A "játszós ruha" nem létező fogalom, ahogy gyerek turi sincs. Igazából semmilyen turi sincsJ Egy görög nő elsüllyedne szégyenében ha valaki más levetett holmiját kényszerülne felhúzni.

Egyedül a konyha a régi. A konyha nem tréfa. Az étel szent. Bébiétel, mint olyan nincs is. A nagyobb szupermarketekbe van 2 (!) féle. A mindennapi melegétel még a férjnek is jár, a gyereknek kötelező. Ha nem eszi meg, valaki a családból addig megy utána a tányérral amig el nem fogy. Játszótéren, hintázás közbe… Az ételt meg kell enni. Az ételt meg kell főzni. Valami nőszemélynek a családba főzni kell. Anya vagy jájá. Kolléganőimtől tudom, hogy nekik ez komoly rivalizálás is. Ki főz jobban… Nem akarom elhinni, hogy még Alex szájából is elhangzott a minap, hogy nincs-e kedvem megtanulni az anyukájától görög ételt főzni… Pedig ez eddig nem volt téma. Olyan hálás és igenytelen fogyasztója volt eddig a konyhaművészetemnek… Öregszik! Persze szuper a görög konya és is imádom.

Mi a hozzátáplálást is úgy kezdtük, hogy menjen a pépbe egy kis citrom a vitamin miatt és egy kis oliva olaj, hogy ne legyen székrekedés. Az olivaolaj univerzális balzsam mindenre. Ebbe fürdettem az újszülötteket, ezt kentem a fenekükre ha kipirosodott.

Játszótéren nem kötöttem még barátságot görög anyukával, valahogy mindig úgy alakult, hogy hasonszőrűekkel (egyéb külföldi vagy itteni magyar) hozott össze a jósorsom. Most az ovis élet egy új helyzet elé állított, mert beindultak az ovis szülinapi bulik. Ezeken a „szűkkörű” bulikon a csoport nagyjából összes szülője ott van, gyerekekkel és tesókkal. Olyan ez most nekem kicsit, mint az első év a főiskolán. Méricskélés, feszengés, lassan beinduló beszélgetések, majd a nagy kérdés, a mindent beígérő, gyertek-át-egyszer-és-igyunk-meg-egy-kávét-amíg-játszanak-a-gyerekek utén tényleg felhívnak-e másnap az újdonsült mami ismerettségek … Aztán Pufi elújságolja, hogy a legfrissebb barátnő-jelölt anyuka gyerekével sikerült összeverekedni és a másik gyerek sírt. Nem fognak áthívni. Összefutunk a játszótéren. Pufinál két szivacskard, amiből az egyiket még át is engedi a fiának.(Yeah!) Az anyuka szívbajt kap, hiszen ez nagyon veszélyes. Én is elkezdem álszenten magyarázni a gyereknek, de hamar abbahagyom, mert szerintem nem olyan gáz, hiszen szivacs… Szerinte megijesztik vele a többi gyereket. Most már biztos nem fog áthívni. …

Nem baj majd a mi szülinapi bulinkra szerzünk egy pónit!J

UI: A fent írtak a személyes tapasztalatim és ismerettségeim alapján íródtak,  nem állítom, hogy mindenkire igaz, és természetesen nem szeretnék általánosítani.

Az országról még: itt

Tekerd fel a szőnyeget

Rövid görög életem leghosszabb telét éljük…

Hideg van, havazik, esik és esik…

Már a második tavaszi munkaszüneti napot mossa el az eső.

Nyomasztó!

És hol van még a szőnyegtisztító*!!!

 *Akkor van végérvényesen tavasz, amikor feltekerjük a szőnyegeket és mennek a tisztító/raktárba.

Ez egy külön iparág (mint az esküvő/keresztelő bolt). A tisztító cégeknek van egy kisteherautójuk amivel házhoz jönnek a legények, feltekerik a szőnyegeket, raktározzák egész nyáron, kitisztítják és ősszel visszahozzák. Válság előtt fixen évente, most már hagytunk ki évet, de anyósom még sose… Rend a lelke!

 Nálunk most a gyerekek miatt nem rossz ez az évi egy alaposabb tisztítás (feltételezem/ remélem, hogy nem csak kiporszívózzák és lefújják egy kis illatosítóval) de például jogos lehet a kérdés, hogy mondjuk gyerek és háziállat nélküliek hova tisztogatnak ennyire?!

 Hát mert SENKI nem veszi le a cipőjét!!! Se vendég, se házigazda, se senki!! Alapvetően előszoba sincs… Az újabb lakásokba a bejárati ajtók mind egy nagy térbe nyílnak, ami rendszerint a nappali vagy az ebédlő. Van olyan ismerősünk, ahol a fogas, csak a fogas (cipős szekrényüket még nem láttam) a nappali/konyhából nyíló folyosó végén van a gyerekszobák után és a hálószobájuk előtt. Anyuka építész, amit csak azért jegyzek meg, mert gondolom így tuti nem emberi mulasztás történt. Az üzenet világos: kabát nem kell, cipő marad!

Ha hozzánk jönnek vendégek…

Amióta gyerek van szólok és ugyan a legtöbben kérdően Alex-re néznek („most tényleg?”) nagy nehezen engedelmeskednek, vagy nem, mondván csak kimennek az erkélyre... Bikakaka (ejtsd.: bullsitt)…  Apósom nem tudja megérteni, és mert szívből szeretem és tisztelem nem is szólok többet, mert egyszerűen NEM ÉRTI…

4 fős, előbb említett építész család hova teszi a vizes esőkabátot és a sáros/vizes gumicsizmákat??? Leveszik??? Ja, nem! Fel se húzzák, mert nem mozdulnak ki. Eső előtt, alatt és után kijárási tilalom van… de játszótérre biztos nem mennek....ők se...

Egyedül a játszótéren... UNALMAS

TÖMEG

   

Csak apa maradt mérleghintázni...

Vége a nyárnak

A jó hír, hogy sok a munkám, ezért nem jelentkeztem, a rossz, hogy annyi minden történt, hogy azt se tudom, hol kezdjem ... De elkezdem és jönnek a friss bejegyzések!

Randi guru

Nálunk ebben az új, dolgozó-anyás felállásban, mindenki mindenkivel randizik... Hófehér a lelkiismeretem, mert megpróbáltuk négyesben is, de az egyenlőre nagyon kaotikus.

A családi béke - viszonylagos - megtartása érdekében, osztódunk és vagy én megyek a Pufival vagy Alex. Kezdek komolyan rákapni ezekre a programokra! Pufi már komolyan kezd kisfiúsodni és ő is nagyon komolyan veszi ezeket a kiruccanásainkat.

Elmentünk kávézni, egyik szombat délelött például. A kedvenc helyemre, ahol a pincer volt olyan rendes és megértette, majd Oscar díjasan elő is adta, hogy P is igazi kávét kap, ugyanolyan presszós csészébe, mint én. (tejhab volt csak benne) Az idillt én rontottam csak el azzal, hogy annyira izgultam, nehogy leejtse, kiöntse a "kávéját", hogy a nagy hadonászásba én borítottam fel a saját csészémet...

A jutalomfalat

Pufi nem keveset nyúzza a kishugát... Ezt többféle képpen próbáljuk kordában tartani. Sokáig csak a fenyegetőzésig, büntetésig jutottunk... Mentségünkre legyen, nem is volt nagyon példa a jó magatartásra... ergo nem volt, mit megerősíteni. Mígnem egy szép tavaszi napon, Pufi megint erőteljesen közelített Teóhoz (valami kemény játékkal a kezében), aki vakmerően játszott a testvére egyik kedvenc játékával. Én ijedtemben már ugrottam is, de csodák csodájára az alábbi párbeszéd (monológ) fültanúja lettem:
-Tessék bébi, ez a tied - átnyújtotta a nála lévő játékot - és aftó ine dikomou, parakallo (a mondat második fele görögül kb.: az az enyém, kéremszépen...)

A lélegzetem is elállt, vártam egy pillanatot, hátha csak fejbe vágja... de nem... úgyhogy határtalan örömömben egyből megjutalmaztam Pufit egy csokival!

Rá is érzett az ízére, ugyanis, most már többször előfordult, hogy hirtelen kedves lesz vele: a fenti mondatot ismétli, majd ugyanazzal a lendülettel rám néz és kéri a csokiját. A sokadik csoki után már próbáltam alkudozni valami más jutalomfalat felé, de hiába! Kedvességért CSOKI jár...


Valamit, valamiért...

 

Soros vagy parhuzamos

A ket gyerekre valo felkeszulest segito szakirodalom nem tul sok tippel szolgal 2 (vagy tobb), gyerek parhuzamos ellatasat illetoen, azon kivul, hogy legyen az embernek segitsege "az elejen"... Theodora mar a hetedik honapjat tapossa, de meg mindig egy kezemen meg tudom szamolni azokat az esteket, amikor zokkenomentesen egyedul lefektettem mindkettot... (Zokkenomentes alatt azt ertem, hogy Alexszel kettesben valtottunk par szot, TV-ztunk...stb)

Felreertes ne essek, ez nem egy panasz, vagy itt-ontom-ki-a-lelkem poszt... A puszta tenyek egy atlagos estenkrol. (Az utokornak leginkabb, amikor majd mar edes nosztalgiaval gondolunk erre az idoszakra...)

A cel, hogy este kilenc orara mindket gyermek aludjon.

Innen haladtunk visszafele. Ahhoz, hogy ez sikeruljon, de legalabbis kozelitsunk, este fel 7-kor kezdunk a vacsoraval. Egyenlore eleg kaotikusan es inkabb soros kapcsolasban, azaz amig Theo eszik Alex Pufival jatszik, aztan amig en furdetek, esznek ok. Neha sikerul egyszerre mindenkinek, de ez egyenlore a kivetel.

Amig T furdik P elokeszul

Amig Pufi furdik en elvonulok Theot altatni... Ez altalaban viszonylag egyszeru folyamat, de a latszat csal (lasd. a kesobbiekben)

Furdes utan P meg egy kicsit velunk van a nappliban, megissza a kakaojat, fogmosas es megyunk a szobajaba, mese olvasas..stb

 

 Nem sokkal kesobb, de az esetek 99%-ban meg az esti mese alatt, felebred T. es kisebb nagyobb megszakitasokkal fel 11-11-ig sir/eszik/ebren van.

Pufival Alex fejezi be az esti meset, vagy en T-vel kozosen...
9 elott kicsivel elhagyjuk a gyerekszobat es innentol, ismet napja valogatja 20-60 perc es kb. 8 kimaszkalas utan elalszik P is.

Most mar csak T van... itt tobb lehetseges forgatokonyv all fenn... de minden esetben csendben kell tartan a Lanyt, hogy ne ebressze fel a masikat... a vege az, hogy Alex a nappaliban marad mi lanyok a haloszobaban, amig ejjel 3-4 kozott meg nem erkezik hozzank P. (Termeszetesen nem akkor, amikor T is epp ebren van, hanem miutan pont elaludt ... es en is... )

 

Mi a munka...

Mivel az elso terhessegemmel veget is ert az elso gorog munkahelyem, ugy indultam neki az "anyasag vs. karrier" kerdeskornek, mint egy nyitott mondatnak... Voltak menet kozben anyagi melypontok (errol mar irtam tavaly), de alapvetoen tuleltuk es meg egy daragbig biztos meg is lettunk volna, ha ugy dontok haztartasbeli maradok. A dilemma vegigkiserte az elmult 3 evet... es a mai napig nem mondhatom, hogy rajottem a tutira. Voltak jo napok otthon is, es nagyon rosszak es ugyanezt elmondhatom a mostani felallasrol is... A hetfo es a pentek a legnehezebb. Hetfon meg nagyon benne vagyok az "otthon uzemmodban" es pentekre mar nagyon hianyoznak... A ketto kozott rendben vagyok...
Meg kell jegyeznem itt, hogy oriasi szerencsem van, mert a fonokom eleve ugy vett fel, hogy tudta van ket pici gyerekem es megbeszeltuk, hogy amig a feladatok el vannak vegezve felole mehetek utamra. Azaz en 5:00-kor, az esetek 90%-ban eldobom a ceruzat es robogok haza.
Az elso ket honap igy is sok lelkifurdalassal, faradtsaggal es nyuglodessel telt.

Az elmult hetvegen Alexnek el kellett utaznia a munkaja miatt es egyedul voltunk a hetvegen - apa nelkul. Amennyire feltem tole, (lasd. tombolo Pufi) annyira jol ereztem magam. Azt hiszem ez kellett! Egy kis nyugi, egy kis figyelem, CSAK rajuk! Vagy akarmi is, de mintha atkattant volna bennem valami, es amig eddig az otthonlet es az ezzel jaro feladatok, feladatok voltak es MUNKA amit el kellett vegezni (etel, furdetes, altatas..stb stb), es ugy ereztem mindenkinek kutya kotelessge, onkent es dalolva ebben nekem/nekunk segitenie (apuka, nagyszulok, keresztszulok) addig most mar mas let a MUNKA es az otthonlet lett a SZABADSAG.

Az, hogy az eltelt ido, vagy a tenyleges munkavegzes jutatta el az agyamig, hogy minden szakaszat a kisbaba/kisgyerekkornak lehet lazan es termeszetesen kezelni, es elvezni... hogy vegre nem nyavalygok (se magamnak se masoknak), hogy nem alszom, nincsenek spontan programok, nincsenek atlustalkodott hetvegek, ... sorolhatnam. Ezeket a dolgokat sokaig gyaszoltam es sokszor elegedetlen voltam... Aztan a hetvegen bekattant. Majd lesz ujra, majd lesz mashogy, ez most JO!!!



Aztan hazaert Alex egy masik vilagbol, ahol megmesszebb kerult a mi mikro valosagunktol es ahogy elneztem a szenvedeset, hogy nem tudja kipakolni a borondjet, mert a Pufi rajta/benne ugral, nem tudja megnezni a nem-tom-mi-a-sz*art a laptopjan, nem tudunk ket epkezlab mondatot valtani, ahogy nem tud meg atoltozni se... de leginkabb, hogy ezen mennyire ki van borulva ...
Persze az o vedelmere legyen, hogy nem konnyu egy apa elete (se)!!! Sokszor a legnagyobb igyekezete ellenere se eleg jo a Pufinak es barmekkora jatek kozepen is elkezd vadul keresni. Akkor cserelunk gyereket, de Teo meg fogzik es este mar eleg sokat sir, igy Alex konnyen masodszorra is eluatsitva erezheti magat...

 

5 honappal kesobb

A szofogadasrol

Pufi egy zseni gyerek! Bizonyitekom van ra, hogy titokban mar tud olvasni es tobbek kozott ezt a blogot is biztosan olvassa!
Penteken azzal bucsuztam, hogy jo szepitkezest a hetvegere, hazaerkezesem utan nem sokkal egy ovatlan pillanatban a fent emlitett egyed besuhant a furdoszobaba, kinyitotta a gyermekzarral felszerelt furdoszobaszekrenyt (ott tartom azt 3 smink cuccot amim meg van, a hipo es egyeb tisztito- es mososzerek mellett) es, mint utobb kiderult, nekiallt a szempilla spiralommal alkotni. En az elso gyanus zajra felugrottam a kanaperol es 2 lepessel a furdoajtoban teremtem, pont idoban ahhoz, hogy az orromra csapjak az ajtot es jol halljam, ahogy kattan a zar is, mert a biztonsag kedveert be is zarta a furdoszobaajtot!

Egy kis szempillaspiral...

Nem szeretnem tuldramatizalni a helyzetet, de nehez szavakat talalni arra az erzesre, hogy a gyerek benn, en kinn es NEM TUDOK bemenni! O elsore nem vette komolyan a helyzetet, es nem is akartam, hogy panikoljon, de probaltam hatarozottan magyarazni, hogy nem tud igy kijonni es legyenszives ujra elforditani a kulcsot a zarba es akkor ki tud jonni. Ez nem akart sikerulni es a helyzet romlott... Pufi elkezdett sirni, hogy engedjem ki, en probaltam valakit felhivni telefonon BARKIT, miutan rajottem, hogy a testi erom nem tudja betorni az ajtot (a filmekben ez sokkal konnyebbnek tunik), nem tudom kipeckelni a kulcsot es kivulrol kinyitni... Nem ertem el telefonon se senkit (Alex v anyos) valami megvalto otletert, uh felhivtam egy 24 oras lakatost, hogy azonnal jojjon, mert a 2 es fel eves gyerekem mindjart megissza a hipot!!! (Azt megse mondhattam, hogy sminkel...) Es amint letettem a telefont egy osszekent, kisirt szemu Pufi allt elottem! Ahogy a drama perceire se, ugy a megkonnyebbulesre sincsenek szavak! Amellett, hogy nagyon merges voltam, hogy magara zarta az ajtot, hogy rosszasagot csinaljon, olyan buszke is, hogy annyi esze megis van mar most, hogy kitudta kulcsolni az ajtot... illetve halas a vegsokig az orangyalanak, arra az esetre ha csak veletlenul sikerult a szabadulas...

Bekes vizeken, azaz a friss levegon masnap delelott...

Hiusagok vasara

Szazadszorra is nekifutottam a napokban, hogy kicsit osszeszedettebb legyek... itt most a kulsomre gondolok... Kicsit csinos, kicsit noises, kicsit nem jatszoruhaban, mint egy lefo##tt kilometerko...
Nagy elhatarozas ez! Azt hittem a munkabajaras automatikusan elohozza belolem, hogy lepest tartsak a kolleginakkal es megse pizsomaba induljak el otthonrol. Ez az elso 2 napon sikerult is, amikor az autoban sminkeles azert megiscsak osszejott! Aztan inkabb "pihentem" ott is, majd sikerult megint osszetorni (koccanas) az autot es Alex mogott a motoron megse alhattam neki szempillat festeni...

De a heten - megint - elhataroztam, hogy ez igy nem allapot! Legalabb egy kicsit...

Tapasztalat es tanulsagok:
#1 Szemhejpuder alapozo! Igen, tudom hogy hangzik, de nagyon jol tettem, hogy hallgattam az eladoszemelyzetre, mert onmagaban egy natur szemhejpuderkent is funkcional, (kicsit kipihentebb tekintetet biztosit, plane szemuveg mogul) valamit helyen tartja a sminket (szemceruzat) 12 oran keresztul. En tapasztalatbol mondom, hogy a 48 orat is megutottuk!!! (pl. mellekelt kep)

#2 A ruzs! Azt hiszem ehhez be kellett toltenem a 30-at:) Sose szerettem a ruzst, nem is hasznaltam, max szajfeny, labello stb... Persze ez abban az eletemben amikor negyfele szemhejfesteket pamacsoltam magamra, eppen az aznapi ruhahoz illot, szepen minden reszletre ugyelve... Hat ez az ami ELMULT! Cserebe  meg kellett allapitanom, hogy a minimal sminket nagyon klasszul feldobja a ruzs (lesz szine a fejemnek:)es mar-mar ugy festek, mint aki raert.

Azt hiszem ha egy jo minosegu szarazsamponra meg szert tennek, egesz felkeszulten futnek neki az piros-lampanal valo szepitkezeshez.

Jo hetveget! Jo szepitkezest!

Szigaa, szigaa

Magyarul: lassan-lassan...

Ezt a helyi orokzoldet, mint egy mantrat mar sok esetben kellett ismetelgetnem, es megis nagyon lassan kopik a turelmetlensegem!

Az itteni - kicsit fatalista, kicsit raeros, kicsit majd-kiforrja-magat - mentalitas szerint, nem kell siettetni semmit, nem kell kapkodni, kialakulnak a dolgok, MINDENNEK ELJON MAJD AZ IDEJE. Az persze mas kerdes, hogy ez mikor is van??? Altalaban MAJD! Ez a hozzaallas megfigyelheto az ismeretsegi korunkben, parkapcsolatokban, lakasfelujitasoknal, nagyobb hasznalati targyak beszerzesenel, donteshozatalban. A mi csaladunkban peldaul orokzold konfliktus, az eves magyarorszagi latogatsok megtervezese. Minden evben minimum 2 alkalommal megyunk es a peldaul a karacsony biztos idopont, raadasul minden evben ugyanakkor van. Kulfoldi barataim a karacsonyi hazalatogatasos repulojegyeiket mar sokszor szeptemberben megveszik, de akar korabban is, hiszen az ido elorehaladtaval csak dragabb lesz... Alexszel karacsonyrol december elsejetol lehet targyalni, egeszen addig szerinte semmi ertelme, meg BOVEN van idonk!

Az utca vegen az Iroda epulete, itt setalok vegig reggelente.

Jelenpillanatban ugyanezt erzem a munkammal kapcsolatban is. Miutan en lelkileg felkeszultem a visszateresre, ugy alltam ujra munkaba, hogy akkor ide nekem a veres kardot, csinaljuk, haladjunk, porogjunk! En keszen allok, ide a sok feladatot! Hat nem igy tortenet! Ez se...:))))

Lassan-lassan ismerkedem a munkatarsakkal, a munkarenddel, a folyamatokkal a sajat munkakorommel. Nem zuditottak semmit a nyakamba, nagyon is finoman es aprankent indultunk. Lassan-lassan csopognek a feladatok az olembe. A helyzeten nem segit, hogy ha mi itt valamit siettetnenk is esetleg, a kovetkezo szervezeti szint Olaszorszagban van, es hat ok is osztjak ezt a mentalitast, nem kapnak gyomorfekelyt a kapkodastol.

Tegnap a konyhaba kerdezte az egyik uj kollega, hogy hogy erzem magma. A diplomatikus valaszombol kivehetett nemi elegedetlenseget, es hatarozottan valaszolt, hogy "sziga-sziga", majd alakul!

A fentiek tukreben, gondolhatjatok, hogy egyenlore tokeletes ellentete az otthoni oruleteknek, ami itt van! Szinte a nyugalom szigete! :)
 

Csaladi allapot: Hazas - mar 4 eve!!!

Te jo eg!!! Holnap van a hazassagi evfordulonk!!! Nem is keszultem, ha nem bogaraszok itt a blogon, talan ki is ment volna a fejembol...

Hat nem mondom, hogy nagy teljesitmeny, mert hol van meg az aranylakodalom? :)
De kihivasokban nem szukolkodtunk az elmult egy evben sem. Osszesegeben jol vettuk oket, bizonyos hormonalis jelensegekre mar elore fel is keszultunk, de azert mindenre nem lehet:) Szerencsere a napok jelentos reszet tudjuk legalabb egy osszemosolygassal kezdeni, ha nem is sikerul mindegyiket igy vegezni
Van hova fejlodni es en sok mindent szeretnek tenni a kapcsolatunkert ebben az evben is...

...szeretnem ha minden este az asztalnal ulve tudnank vacsorazni
...szeretnem teljes figyelemmel meghallgatni a problemait
...szeretnek legalabb este 11-ig ebren maradni
...szeretnek rendszeresen sportolni, hogy fitt legyek
...szeretnek eljarni kozmetikushoz, fodraszhoz, hogy vonzo legyek,
...szeretnek turelmesebb lenni,
...szeretnek jobb szakacs es haziasszony lenni
...szeretnek lazabb es spontanabb lenni,
...szeretnek egy egesz ejszakat es reggelt egy agyban tolteni Csak Vele ;)

Mit szeretnek cserebe, ha en a fentieket esetleg teljesitenem???

ALUDNI, ALUDNI, ALUDNI!!!!

Hat roviden ennyi a kisgyerekes hazassagunk keresztmetszete 2014 hajnalan...

BUEK Mindenkinek aki meg erre teved!

 

 

8 ora munka, 8 ora pihenes, 8 ora szorakozas

2013 december 2-a ota ez az uj felallas nalunk! (Cserebe van egy kis idom, ide irogatni:))
Vagyis, 8 ora munka, 10 ora babazas, 6 ora alvas...(Bocsanat, de nincs ekezet)

Az elmult 4 honap ugy elszallt, mint egy szempillanat, hiaba 2 picivel mar nincs megallas es egyfolytaba hetvege volt, meg hetfo... jatszoterezes, etetes, altatas es allasinterjuk jellemeztek ez ev oszet.

2 es fel hete dolgozom, es az idoszak eleg nehez lelkileg es fizikailag is. Igazabol az segitett csak at a holtpontokon, hogy vivodas ide-vagy-oda en reggel szivesen jottem el otthonrol es delutan lelkesen ertem haza, tele ujult energiaval. Ami persze rohamtempoban csokkent es este 9-kor az esetek 99%-ban mar en is aludtam. A hetvegek is uj ertelmet nyertek, mert nem csak egy ujabb nap, hanem alapvetoen mas az elozo 5-hoz kepest es orom boldogsag a jatszoterezes, ket gyerekkel valo cuccolas...

Persze arnyoldal is van boven, fokozott alvashiany, mert ugye nincs mar jo kis delutani szieszta, macera a tejfejogeppel es az irodai fejessel. Kiderult, hogy hiaba van hova feloltozni es fesulkodni, 1-a ruhataram katasztrofa, munkaruhak egy elozo eletbol valoak , 2-az auto lett a pipereasztal, koromreszeles, smink es fesulkodes a piros lampaknal.
A bevasarlas - fozes is kulon logisztikat igenyel... miutan lassan feleljuk a melyhutot, most az a felallas, hogy en itt a munkahelyen kigondolom a menut, Alex este bevasarol a Pufival en addig megetetem es furdetem Theocit es mire hazajonnek johet a mi vacsink. Ez jo esetben sikerul, rossz esetben, a Pufi addigra annyira elfarad, hogy mar csak egy kakaoert konyorog, azaz eves nelkul jon az o furdetese es mese\alvas. Itt valamelyikunk bealszik vele, a masik a kanapen.
Ez most meg kicsit nehez... de majd belerazodunk... Egy - egy este amikor vagy mindannyian le ulunk egyutt az asztalhoz vacsorazni, vagy esetleg 9-kor csak a gyerekek alszanak es mi ebren birunk maradni es beszelgetni..stb... unnepnappa valik!

Hat roviden igy fejezzuk be ezt a 2013-as evet!
Sok tanulsaga volt az otthontoltott 2,5 evnek es ha majd mar egy kicsit megemesztettem szivesen le is irom... Leginkabb magamnak, hogy a harmadik babanal mar nagyon okos lehessek:))))))))))))))

 

Gyermekágy - az első napok

Gyorsan megírom ezt a bejegyzést, mert félek, hogy az idő előrehaladtával már nem emlékeznék ugyanígy vissza. Márpedig ezeket a napokat sose szeretném elfelejteni!

A kórházat, amennyire vártam, annyira nem volt szanatóriumi. Arra számítottam ugyanis a Pufis tapasztalat után, hogy én majd ott nyaralok! Ez nem egészen sikerült. A pici besárgult, a Pufi rettentően hiányzott, alig vártam a hazajövetelt! A jó része persze az volt, hogy háborítatlanul rázódhattam vissza a szoptatásba és ágyba kaptam az ételt:)))

Továbbra is állítom, hogy a szoptatás csak messziről tűnik egyszerünek, másodszorra is meg kell tanulni!

A hazaérkezésre nagyon készültünk és nagyon izgultunk, hogy jól sikerüljön, és, hogy az első benyomás a kistestvérrel szemben pozitív legyen. Kapott a Pufi szép nagy ajándékot a babától, a kicsit nem kézbe hoztuk (és pláne nem én fogtam), hanem a babahordozóba, csak úgy mellesleg.
Bemutattuk a Pufinak és hagytuk, hogy megfogdossa, nézegsse. Megfogdosta a kezét és a lábát és rámosolygott, majd pár játékát ami kéznél volt odahozta és bette neki a hordozóba. Oooolyan aranyos volt!:)
A kis Theodórára a délelött hátralevő részében senki rá se nézhetett, csak letettük a sarokba és játszottunk a Pufival és a szuper új játékával. Ez így együtt mind, az első napra megtette hatását és teljesen zökkenőmentes volt.

Az ajándéka

A száműzött

A hét további részében teljes energiánkkal azon voltunk Alexszel, hogy Pufi élete amennyire lehet változatlan maradjon, kapjon elég figyelmet és legyen neki is programja a lakáson kívül. Alex szuperül helyt állt, vitte reggel egy körre motorozni, délután strandolni, vagy együtt négyesbe játszóterezni, éjjel felkelt ha kellett...stb. Igazából az egész hét nagyon meghitten telt és minden olajozottan működött. (Csak megjegyzem, hogy a szabadtéri programok embert próbálóak a nap még este 6-kor is perzsel és a játszóterek, utcák teljesen kihaltak. Minden "normális" ember este 9 után dugja ki az orrát a légkondi alól... Hát nálunk nem megy a légkondi és 9kor altatás van, így mi IZZADUNK!!!)
Egy (nagy) kihívás van jelenleg, hogy a szoptatás látványát (vagy a velejáró babusgatást) még nem szokta meg és akkor sok a csintalanság, ön- és közveszélyes akció, illetve azt ismetételgeti, hogy "náni náni" azaz menjen a baba aludni. Ezt nem segíti, hogy a kicsi még nem olyan ügyes és egy evés minimum fél de inkább másfél órás (ebbe a böfiztetés és két peluscsere is benne van)... Ettől vannak besokallások azért...

Este tízre minden gyerek alszik és csendes a ház, ekkora még maradt annyi energiánk, hogy örüljünk és szusszanjunk és megbeszéljük, hogy milyen kerek lett a világ és valamiféle egyensúly lépett az életünkbe az újabb gyerekkel. Én is nagyon jól érzem magam, de az a változás amit Alexnél láttam ezen a héten még külön boldogság! Kettesben is szervez programot a Pufival, és jól érzi magát, csillogó szemmel meséli, hogy miket csinált, órákig tartogatja a lányát és nézegeti, és végre sokat mosolyog!!!

Ismerkedés - minden nap egy kicsi

Persze vannak kérdések, leginkább a Pufival kapcsolatba, hogy azokat a bizonyos fel-akarja-csak-magára-hívni-a-figyelmet "csintalanságokat" mennyire büntessük, büntessük-e egyáltalán, ha igen - hogyan és leginkább MIKOR NÖVI MÁR KI A MINDENT LEDOBUNK KORSZAKOT??? :))))))))))))

UI. Alex hétfőtől újra megy dolgozni, és mi haladunk az új hétköznapjaink felé... arról szól majd a következő írás...

Visszaszámlálás

A második terhességem utolsó hónapjában járunk. Közepesen türelmetlen, kíváncsi és beszari is vagyok. (Beszari a szülés miatt - míg Pavlosnál az ismeretlentől féltem, most pont attól, hogy nagyjából tudom mi vár ránk...)
Van egy hosszú listám, hogy mi mindent kell-szeretnék elintézni mielőtt jó pár hónapra ismét "kikerülök a forgalomból". Örömmel és összeszorult gyomorral jelentem, hogy a blog frissítése az utolsó elötti és miutánelmentem egy felfrissítő bikin gyantára is végeztem és "csak" ülünk a fiúkkal és várjuk a kishúgot!
Senkit se szeretnék untatni a lista minden elemével, legyen elég annyi, hogy volt benne bürokrácia, Pufi bölcsibeszoktatása, nyaralás, vendégvárás, vendégeskedés, szórakozás, takarítás, szanálás, mosás, vasalás, szerelés, díszítés és némi áru beszerzés.
Az elmúlt 3 hónap ritka mozgalmas volt, nagyon élveztem! De lássuk csak:

Három hét vakáció a magyarországi családomnál, barátnőzés hegyek, evés-ivás:

 Egy hét nyaralás itt Athénba és környékén Hugi barátnőmmel és a családjával. Még az Akropoliszra is felhúztuk magunkat és két porontyot...:)

Utána pár hét nyugi, mert PavlosPufi elkezdte a közösségi életét. Az első hét persze sok fejtörést okozott, leginkább nekem, de szerencsére minden jel arra utal, hogy nagyon szereti és minden este elalvás előtt emlegeti a "nénit" (Eleni néni, ami neki nééénii) és reggel futólépésben vonul be. Egy-két sírós reggel volt az elején azért... Először ő bent és kint, aztán én nagyon hamar ráéreztem a rövid szabadságom édes ízére és akkor még párszor ő, és most már senki.

Miután jól beindultak az új hétköznapok, belefért egy családi hosszúhétvége Evián és közvetlen utána, egy itteni barátnőm spontán meginvitalt minket egy utolsó "laza" (csak egy gyerekes:)) nyaralásra a férje falujába Kefalonia szigetére. Ugyan ez az elem nem szerepelt a listán és kicsit tartottam attól, hogy egy hétig csak én vagyok a Pufival, se Alex, se anyósom, se bölcsi, de ugyanakkor az ismeretlen görög sziget felfedezése jobban vonzott, mint a félelmeim. Végül mindkét oldal nyert, ugyanis nagyon nagyon fárasztó volt egy hétig "csak" Pufizni (a barátnőm a saját gyereke után szaladt), de a sziget meseszép és megérte a kis plusz fáradtság, pláne, hogy nem is tudom mikor tudok ismét kettesben a fiammal nyaralni menni:))))

A rögtönzött anya-fia programunk után eljött két hétre meglátogatni a 13 éves kishúgom (egyedül ide- és hazarepült!) Sajnos már csak athén és környéki programjaink voltak, mert én már nem utazhattam, de így is nagyon jó volt az a két hét is!

Végül, de nem utolsó sorban, még pár "projekt":

Haj levágatva!!!

Felszerelés amikor két gyerekkel megyek játszóterezni!

Őszi alapdarabok...

És végül... az új lakóra várva!