Karate Kid

Alex a karate vizsgáján

Mivel Alex múlt szombaton szerezte meg a kék övet (még 3 szín a feketééig). A karate hobby oltárán áldozva meg kellett néznem az eredeti ÉS az új feldolgozású „Karate Kid” című filmeket.


Alaphelyzet, hogy a család új városba/országba költözik és bár az anyuka lelkesedése töretlen, a gyerek uuuuuutálja az új helyet. Csak a nagy megfigyelőképességgel rendelkező nézőnek esik le, hogy azért uuuuuuuuuuuuuuutálja az új helyet, mert nehézségekbe ütközik, és reménytelennek tűnik a megoldás.

Azt hiszem az elmúlt hónapokban én is Mr. Miyagi segítségére szorultam, mert sok nehézséggel, új helyzettel találtam szembe magam, és semmi energiát/reményt nem éreztem arra, hogy megbírkózzak velük. Egyszerűbb volt utálni a rendszert ... és ez nagyon jól ment...

Szeretek dolgozni, szeretem értelmesen, tartalmasan tölteni a napjaimat és úgy nyugovóra térni, mint aki jól végezte a dolgát. Szeretem a munkával járó anyagi függetlenséget és viszonylagos szabadságot. Szeretem a társaságot az irodában, szeretek emberek között lenni, emberekkel dolgozni.

Mégis, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a munkakeresés projektet befagyasztottam, kivéve azt az egy helyet, ahol már elkezdtem az interjúkat, az „Akasztják a hóhért” idején. A sok – sok (mind a 6 darab) fordulót sikeresen zártam és megkaptam az állást. Vagyis megkaptam volna, ha nem lennék terhes.... De nagyra értékelték, hogy bevallottam az állapotom és cserébe abba maradtunk, hogy a babázás után jelentkezzem, szeretettel várnak, HA lesz éppen akkor üresedés. Végülis érthető a helyzet részükről, felvegyenek valakit aki 2 hónap munka után anyasági szabadságra megy... Hozzáteszem, itt nem olyan vészes a helyzet munkáltató szempontjából, ugyanis 4 hónapot fizet az állam, meg hozzá lehet csapni az éves szabadságot, tehát össz-vissz 5 hónap után erősen ajánlott felvenni a „fegyvert”. Van ugyan lehetőség még 6 hónapot igénybe venni, de a cégnél, illetve a tág ismerettségi körünkben SENKI sem veszi/vette igénybe.

Amíg a leendő munkaadóm válaszára vártam, nem is tudtam minek örülnék jobban, mivel leszek felelősségteljesebb anyuka... Ha van egy jó állásom és hozzájarilhatok ezzel a család kézzelfogható javaihoz, vagy nem kapom meg az állást és az egyetlen dolog amit a gyereknek adhatok a tengernyi szabadidőm lesz. Végül a negatív válasszal megkönnyebbülést éreztem, meg persze egy adag ijesztő bizonytalanségot is.

Mert akkor hátra volt még a görög gyes, gyed, anyasági segély ... és társintézményeivel való harc. Arra ugyanis nem sikerült elég sokáig egyértelmű választ kapnom, hogy az én helyzetemben hova pályázhatok és mire vagyok jogosult. A cég méregdrága ügyvédje annyival intézte el az ügyemet, hogy „jogszabály nincs, csak gyakorlat”, azaz az intézmények maguk állítnak szabályokat... stb stb ezt most oldalakon keresztül tudnám részletezni. Maradjunk annyiban, hogy Magyarország nagyon rendezett ország 

De minden jó ha látjuk a fényt az alagút végén...A rendszert átláttuk, sikerült kibogoznunk, hogy kitől milyen papirt kell beszerezni, azt hova kell benyújtani, mitől függ a jogosultságom. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban megegyezni a mostani munkáltatómmal, hogy segítsenek a kritériumok teljesítésében.

Tanulság: Türelem rózsát terem, esetemben kiterjesztett egészségbiztosítást (szülésig) és gyest (vagy gyedet vagy mit)

Még 2 hét munka és indul főállású babavárás, és a hivatalba járás... és bár lassan, de biztosan JÖN A NYÁR!!!