Képregény 2

A hagyma

A külkeres évek alatt tanultunk a hagyma elméletről, amely szerint, egy kultúra megismerése, megértése és végül magunkévá tétele olyan, mint a hagyma és annak a rétegei.



A külső rétegtől haladunk befelé, rétegről-rétegre. Kezdjük a nyelv megismerésével, majd jönnek a szokások, ünnepek, történelem, konyhaművészet, magatartás formák, vallás, láthatatlan társadalmi kötelékek feltérképezése..stb. A hagyma belseje elérhetetlen, abból mindenkinek csak egy van és egy is marad. Ezeket a tartalmakat a korai gyerekkorral kapjuk illetve a közegből, ahol felnövünk.

Tulajdonképpen ez a blog az én naplóm is, a személyes hagyma történetem. De mivel én még a csak "hagymát pucolok", valaki más hagymájáról mesélek most Nektek!

Október elején elkezdtem görögül tanulni egy itteni magyar hölgynél, Gabi-nál, aki görög-olasz szakon végzett és sok-sok éve itt él/dolgozik/gyereket nevel...

A tegnapi óránk egy spontán vacsora meghívásba torkollott, mert vendégeket várt - nevezzük a vendégeket, személyiségi jogaikat figyelembe véve, Baracskay Úrnak és Baracskaynénak. Gabi úgy gondolta, nekem jó nyelv gyakorlás lesz, és biztos jól esik egy magyaros vacsora: Csirkepaprikás nokedlivel és uborka salátával. Kedves és kitartó marasztalása, a menü (5 hónap szuvlaki után), a kíváncsiság és nem mellékesen a welcome pálinka meggyőzött!
De még mindig nem értettem, hogy ha egyszer magyaros vacsora lesz és Baracskay Úr jön - ami vitathatatlanul magyar név, hogy lesz nekem ebből nyelvgyakorlás???

Na nem húzom a sztorit... Baracskay Úr nagypapája felvidéki magyar volt és 1908-ban érkezett Athénba, ahol feleségül vett egy bajor hölgyet. Baracskay Alexis Árpád Andreas nem beszél egyáltalán magyarul, Magyarországon is csak turistaként járt. Ómamája és ópapája(ahogy ő hívta őket) németül beszéltek otthon. Ópapa ugyanakkor sokat mesélt neki Magyarországról, az irodájába egy Nagy-Magyarország térkép és Petőfi "Talpra Magyar" verse lógott, aminek az első versszakát Baracskay Úr, aki ma már maga is többszörös nagypapa, (akcentus nélkül) szavalt el... majd hozzátette, hogy hiába a otthona Görögország és csordogál az ereiben, német és görög vér vegyesen, a magyar mellett, ő márpedig a szívében magyar! Görög felesége megerősítette, hogy valóban ők ketten tűz és víz. A férjének semmi köze a görög mentalitáshoz, otthonukban és 5 gyeremekük felnevelésében is németes precizitás uralkodott!

Summa summárum, tegnap este egy tálból csirkepaprikásoztam egy görög bácsival, aki életvitelében német, szívében magyar és bizonyos tengerpartszakaszokban a Balatont véli felefedezni!

Ezt a sokat három nyelven beszéltük meg, ugyanis Gabi tanárnő természetesen görögül beszélt végig, Gabi férje, aki svéd (bonyhádi sváb gyökerekkel) kicsit tud csak görögül, így ő németül beszélt Baracskay Úrral és angolul Baracskaynéval (aki nyugdíj előtt angol tanárnő volt és ugy nézett ki még most is, mint egy Viktória korabeli Audrey Hepburn). Én, Gabi "mély víz" technikájanak köszönhetően elmakogtam görögül a történetetemet, hogy kerültem Görögországba, kiféle, miféle vagyok... A sztorit, érthető okokból, a teljes társaság nagy megértéssel fogadta ...

Jó hétvégét! Sok puszi.

Képregény

Konyha tündér

Ez a hétvége is dolgosan telt...



A konyhánk 70 % os készültségben...



A csempe ami majd felkerül a falra...

Jó hetet mindenkinek, sok puszi

Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?

Görögországban a tanév szeptember közepén kezdődik. Ekkor kezdik magukat őrülten hirdetni a tanfolyamok, esti iskolák, szakkörök, sport egyesületek és konditermek, a 3 hónapos pihenőjük után.Minden délutáni/esti elfoglaltság október elejével indul.

Jelentem én ebben a tanévben (is), "iskola padba" ülök!!! Beiratkoztam egy közeli konditerembe (már 3-szor el is mentem:)) és tegnap volt az első hivatalos görög nyelvórám!!!
A szokásos lelkesedéssel vágok neki mindkettőnek, bár bevallom a nyelvóra sokkal jobban tetszik, mint a konditerem...Hiába, mindig is nagy sportóló hírében álltam...

Az elszántság és lelkesedés mellett a szükséges felszerelésem is megvan: új toll(ak) (még nem döntöttem el melyikkel tudom majd a legszebben írni a cirkalmas görög betűket...), nagy vonalas füzetem és kicsi szótár füzetem és szép színes mappám.
Tegnap mindent fel is avattam.

Nem tudom hányan osztoznak velem ebben, de én amióta az eszemet tudom iskolás akartam lenni, minden szeptembert lelkesen vártam és még ebben a korban (!)is ugyanazzal az izgalommal írtam fel, hogy "1.óra" "dátum". (Nem kis hezitálás után, hogy melyik tollamat is tiszteljem meg ezzel a nemes feladattal!)
Most azon gondolkozom, hogy lehet, hogy kellene vennem egy nagyobb táskát is amibe az iskolai cuccom belefér??? Hm...

Maga a nyelvóra kiválasztása is egy hosszabb folyamat volt, mert tengernyi a lehetőség, hogy csak párat említsek: kis csoportos régész-kutató-művész-itt-ragadt-turistáknak tartott belvárosi gyorstalpaló, az ingyenes EUs integráljuk-a-bevándorlókat tanfolyamtól... A dilemmát végül a volt Cadbury-s főnököm, Andreas oldotta meg azzal, hogy ajánlott egy itt-ragadt-kutató magyar hölgyet, aki magyarról tanít görögre! Gabi-nak hívják és 13 éve él itt... Azt mondta heti 2 órával ill. hogy mindennap hallom a nyelvet, egy év és perfekt leszek... Hát fantasztikus ígéret, remélem jövő ilyenkor ezt a bejegyzést megerősíthetem!!! Hosszú lesz az út és nagyon rég nem írogattam nyelvatni táblázatokat ... Tárgyeset, alanyeset, birtokoseset, igeidők, aktív, passzív.. .ajaj, sok új toll kell majd a lelkesedés megtartásához... Kívánjatok kitartást! Puszi.

Lakásból OTTHON

Kedves Család és Barátok!

Hazaértem!


(először úgy gondoltam csak ennyit írok, de inkább nem kíméllek meg Titeket a részletektől)

Az elmúlt 8 évben 8-szor költöztem (ha a turkáló nem jön össze még mindig indíthatok költöztető céget). Nem meglepő, hogy most egy jó darabig nem szeretnék menni sehova, legfeljebb - a légitársaságok által is maximalizált - 20 kg-os bőrönddel.

A lakásról nincsenek új képek, mert nagy változás a legutóbbiakhoz képest nincs, leszámítva a doboz tengert ami körülvesz most minket. De ez már semmi!!! Ha megkérdezitek, hogy ez akkor a fény az alagút végén? Én azt felelem, hogy milyen alagút!!! Ami most előttünk áll az már a hobbijaim között szerepel.

Ki hol van otthon? Mit is jelent az otthon a mi generációnknak? Ahol felnőttünk? Ahol mindeki az anyanyelvünkön beszél? Ahol dolgozunk és járulékokat fizetünk? Ahol szeretnek? Ahol a szüleink élnek vagy ahol a gyerekeink fognak? Az otthon egy ország? Az otthon egy város? Az otthon egy lakás/ház? Az otthon a lelkünkben van csak? Akárhol is én most megtaláltam. A lakást és a lelkit mindenképp. Az országgal még csak szemezünk.

Mondják páran, páran csak gondolják, hogy nem könnyű "szegény" Nórinak, olyan messze a hazájától, a családjától, nem beszéli a nyelvet, válságban Görögország, tüntetések és nílusi szúnyogok között kell "túlélnie"... Dehát létezik olyan, hogy MINDEN stimmel???? És az én estemben még így is elég sok minden stimmel...

Alex apukája lefordított nekem egy görög közmondást: "Egészen addig sajnáltam a szegényt akinek nem futja cipőre, amíg nem találkoztam eggyel akinek nincsen lába..."
Ha jól belegondolok a világba és a környezetünkbe manapság, ahol már semmi sem állandó, ahol csak az a biztos ami már megtörtént (meg az adó) és aki rendszeresen nézi a híradót még tovább cifrázhatja. (Én nem nézek TV-t, kímélem magam, épp elég az ami így is utolér:))

Nem szeretem a világvége jóslatokat és örök optimista vagyok, a fentiekkel csak azt szeretném megerősíteni Bennetek (aki még kételkedik :)), hogy "van lábam" (kettő is), néha nincs "cipőm" és ha nem is a hazámban, de van OTTHONOM és MINDEN RENDBEN!!!

Sok puszi!!!