Bandázás

Menni vagy nem menni

Eddig is utáltam a szilveszteri kötelező bulikat, de idén különösen macerás az egész és őszintén: SEMMI KEDVEM... A bökkenő csak az, hogy férjhez mentem:))) és a férjem szereti a szilvesztert, szeretné ha én is vele mulatnék... Napok óta készítem a lelkem a nagy napra. Igyekszem előre aludni (amit ugyse lehet), ma még pár boltba is benéztem, hogy hátha valami jó kis fölső majd meghozza a kedvem... Nem vált be! Alex mára megfázott (ugylátszik mégse olyan meleg a lakás mint azt ő pár napja állította ...khm ..khm), ha esetleg holnapra rosszabbodna az állapota itthon maradhatnánk és nem kellene egy ásványvíz mellett virrasztanom és nézni a sok ... (ide most nem tudom mit írjak) ...esetleg a sok normális, nem hormon túltengésés szoptatós kismamát, aki többre értékelne pár óra alvást és alvó Palkó nézegetést...
De hát megígértük egymásnak, hogy Palkó nem változtatja meg az életünket... Milyen hülye naiv ígéret!!! Már hogy a csudába ne változtatná meg... Na mindegy a következő 24 órában még alakulhat a dolog;) Majd jelentem.
Akik ezeket a sorokat olvassák, kívánok Nektek nagyon boldog új évet, egészséget, boldogságot és, hogy úgy és azokkal töltsétek az estét / éjszakát aki(k)kel a legjobban szeretnétek! (Én legszívesebben két pasival tölteném:))))

fokról fokra

A téli hónapokban tavaly is és idén is sok irigykedő megjegyzést kaptam Közép-Európából, hogy biztos milyen jó nekünk, a telet délen átvészelni... én mindig azt válaszoltam, hogy ááá itt is hideg van, de mióta kisbabánk van, és beruháztunk egy szobahőmérőbe miatta, egyrészt tényekkel alá tudom támasztani az itteni viszonyokat, másrészt kibékíthetetlen ellentét kezd köztem és az uram közt kibontakozni...
De lássuk a számokat:
Megérkezünk Magyarországból, a lakásba 13(!) fok. ... hopp, azt had tegyem hozzá, hogy az én anyukám lakásába, ahol az elmúlt egy hónapot töltöttük 22 fok volt. 21,5-nél pamut sapkát adtunk a gyerekre fürdés után.
Szóval, megérkezünk, fűtést bekapcsoljuk, Palkó a hidegtől pikk-pakk bealszik, míg én gondtalanul elmehetek a boltba, feltölteni a hűtőt. Romantikus estét tervezünk, egy kis bor, kandalló tüze. A boltból repkedve arra érek haza, hogy Alex az immár 15 fokos lakásban fürdeti a Gyereket!!! A lélegzetem is eláll... idegességemet és bizalmatlanságomat leplezve próbálok diszkréten sapkát és ruha rétegeket a gyerekre bűvészkedni, aki újabban uuutál öltözködni. Ez az utálat ideális táptalaj arra, hogy én túl öltöztetem a gyereket és már retteg a ruhától, kabáttól, kissapkáról nem is beszélve, amit én ráadok az immár 17 fokos lakásba Alex meg azzal a lendülettel leveszi róla. Alig tudtam ezek után aludni, biztos voltam benne, hogy jön a nátha. Eddig szerencsére nem jött!!! A lakásunk pedig 17,5 foknál nem lesz melegebb. Kandallóval felmegy 18-ra. Ennyit a hőszigetelésünkről, meg a fűtésünk beszereléséről. És rajtam kívűl továbbra is állítja a család, hogy Pumfikánknak melege van...

3 hónaposan

...Palkó 6 kiló körül, a 62-es méretű ruhák lepattannak róla, megtalálta a nagyujját, ami néha kevésnek is bizonyul és az egész öklét a szájába veszi, felfedezte a hangját és hangosan gögicsél, hasonfekve gyönyörűen tartja a fejét és már sikerült átfordulni a hasáról a hátára... bár az is lehet, hogy csak eldőlt:)))
Leonard Cohen-re és Charlie Hayden zenére megnyugszik/elalszik...
...és állítom, hogy a legeslegjobb dolog a világon az, amikor rám mosolyog!!!

Úton, útfélen

 Azt mondják, aki egyszer elhagyja a hazáját, sose fogja magát újra igazán otthon érezni...

... Az elmúlt két és fél hónapban azt vártam, hogy végre hazalátogathassak és találkozzam a családom magyar felével és a barátaimmal... szűk két hete vagyok magyar földön és hirtelen rámtört egy őrülten heves honvágy a görög hazám iránt!!! Borzasztó!!! Állítólag ez már mindig így lesz... Görögországban a pörkölt hiányzik, Magyarországon meg a tzatziki... :))))

2 hónap

Görögországról...

Azt szeretem Görögországban, hogy...
.... minden görög szerint ez a világ legszebb országa , olyan büszkék a kultúrájukra és az országukra, mint semmilyen másik - általam ismert - ország népe

.... a kis üzletekben lévő kedves és közvetlen hangnemet, azt, hogy ha nem tudnak visszaadni, akkor hagyjuk és majd legközelebb behozod a pénzt

.... ott lehet parkolni, ahol helyet találsz

.... szeretnek élni - ez leginkább ezekben az őrült időkben szembetűnő, és a külföldi média által kritizált, holott a társasági élet lételemük, és igen egy kávé mellett a napon ücsörögve a 4-6 fős társaságok (minden generáció) megbeszélik/kibeszélik a fájdalmukat (és van bőven minden háztartásban!). Szerintem így sokkal könnyebb - csapat szellemben - átvészelni a nehéz időket, mint otthon begubózni egy Tesco sörrel.

.... a család, a barátok fontosak és rendkívül összetartóak.

.... adnak a külsőségekre és onnan kezdve, hogy a szupermarketbe dunsztosgumit tesznek a friss sajt és felvágott papírcsomagjára, hogy a legkisebb ajándéktárgy is olyan csomagolást kap, mint egy Herendi készlet otthon, az hogy a cukrászdás termékeket milyen gyönyörű dobozokba teszik pedig egy külön iparág lehet. Mondanom sem kell, hogy mekkora selyemszalag és díszdoboz gyűjteményre tettem szert csak 1,5 év alatt. az esküvői és keresztelői dekorációról nem is beszélve. ez szintén egy külön szakma és borsos áron dolgoznak!

... imádnak vásárolni és ajándékozni. az utóbbi külön tetszik, mert akár mi adunk, akár mi kapunk olyan jó. a kis szertartás az ajándék beszerzésére, a szép csomagolások... és tényleg nem az értéke miatt... hihetetlen mennyiségű "kütyü" és "bizgentyű" cserél itt gazdát és táplál egy másik iparágat.

.... van vitakultúra, lehet és elvárt is, hogy legyen véleményed és azt jó hangosan de SÉRTŐDÉS NÉLKÜL meg lehet vitatkozni, családdal, barátokkal kollégákkal. 

NEM szeretem Görögországban, hogy

.... ugyan ez a világ legszebb országa, mégse vigyáznak rá. Szemét, kutyagumi... stb.

.... saját tulajdonú kis üzletben az is nem egyszer előfordulhat, hogy ha a tulajnak úgy tartja kedve, akkor goromba, nem szolgál ki, nem ad blokkot, nem fogadja vissza a cserét, és egyáltalán te miért zavarod őt...

.... a leglehetetlenebb helyeken is parkoló autókat találsz. ez akkor kezdett el igazán nem tetszeni, amikor babakocsival le kellett mennem a 4*4 sávos autóútra, ahol átlag 100-al mennek az autók, mert egyszerűen felparkoltak a járdára, úgy, hogy még gyalog se fértem el ha fejemre tettem volna a babakocsit.

.... szeretnek élni, tudnak élni, tudnak jól élni és leginkább könnyen, mert ismerik a TITKOT. A titok szerintem, a görög társadalom láthatatlan (kívülállóknak, naiv külföldieknek..stb) szabályrendszerét. Nagy tévedés azt hinni, hogy itt káosz van (kivéve a héten a miniszterelnök körül) és nem tartják be a szabályokat. Nagyon is betartja mindenki , több, mint öt ezer éve túlélnek, hogy lehetne ezt szabályok nélkül. Az egy más kérdés, hogy ezek nem azok a szabályok , amiket közzé is tesznek. A titkos rendszer ismerője tudja, hogy és mikor és mennyit teszünk az orvos zsebébe, hogy kell beszélni ákmesteremberekkel, úgy, hogy dolgozzanak is (a megfelelő egyensúly a barátságos, közvetlen sör felszolgálás és a szigorú kiabálós megbízó között), hogy hogy jelent az "igen" nemet és a "nem" igent, hogy melyik mosoly az igazi, és melyik csak udvariasság, melyik bűntetést kell tényleg befizetni és melyiket nem...

... sokszor túlértékeltek a külsőségek, és túúúúl drágák (esküvői, keresztelő dekor, lakberendezés, babacuccok) és pláne, hogy ezen mérik is az embert

... a vitakultúra a nem edzetteknek, csak kiabálás és könnyen ijesztő lehet, amíg meg nem tanulja nem a szívére venni

A listát sokáig lehetne folytatni (mindkettőt), sok az ellentmondás, de tény, hogy gyönyörű ország kivételes kulturális örökséggel és tiszta szívemből drukkolok, hogy a mostani nehézségek visszazökkentség ezt a társadalmat arra a pályára ahonnan egy-két évtizede letértek és most a visszanyaló fagyi súlya alatt roskadoznak.

Alvás keringő

 Az alvás. A boldog baba (és mama-papa) élet alfája és omegája. A verseny éles. Már vannak a kis Pumfynál (igen, ez lett a családon belüli "titkos" beceneve:))) fiatalabb babák, akik átalusszák az éjszakát. Idősebbek is persze, de az ok. Bár egy hét és elérjük azt a kort, amikor az ismert idősebb baba elkezdte átaludni... Mi azt tudjuk felmutatni, hogy az éjszakákat már egy hete MINDEN ÉJJEL a kiságyunkba tölti már háromszor elaludt magától (nem a sírástól, hanem csak  úgy elgügyörészve). Ezen kívül még mindig 2 szer ébreszti a szüleit éjfél és reggel 7 között.
Cserébe napközbe lépten nyomon elszunnyad... és akkor hallom Alexet dörögni, hogy fel kell ébreszteni... de szerencsére mindig akad egy könyv vagy internetes forrás amire az ellágyult szívem hivatkozhat, hogy ugyan miért ébresszünk fel egy alvó babát, és hát had egyen még éjjel, még pici a szigorhoz... Aztán 2 átsírt (hasfájós is) éjszaka és nappal után most szigor és következetesség állt a házhoz... Igyekszem napirendet tartani (most épp összedőlt a mai, mert 6 óra lesz és mélyen alszik... azaz lehetetlen lesz 7 kor lefektetni:P) 

 Addig is amíg rend lesz és alvás, marad a kreatívitás altatásban és poziciókban, illetve külön művészeti ág, vagy inkább olimpiai sportág az alvó-gyerek-kiságyba-helyezése-felébresztés-nélkül. Ebben a tág családban én vagyok a legbénább... De túl mély a kiságy!!! :)))


Mennem kell felébredt!

A második hivatalos fotó

Ahogy írtam, minden napra jut valami újdonság... például bejártuk a bürökráciát Palkóval, azaz leginkább Alex járta, de kétszer nekünk is jelen kellett lenni, és íme lett útlevelünk. Az alábbi képet nézegetik majd a határátkelőkön és reptereken:)))))
Maga a fénykép elkészítése nem volt egyszerű manőver, ugyanis amíg itthon - pláne éjjel - tágra nyílt szemekkel nézgelődik, a fotósnál 40 percig vártunk, hogy fél pillanatra kinyissa a szemét, majd azt lehetőleg a kamera felé. Külön elismerés a fotósbácsinak, aki olyan türelmes volt és kedves. Mikuláskor jó kis mellékkeresetet szerezhetne, mint télapó!!!

Negyven nap öt év

Minden évért egy jár

Így Palkóval, nem jut annyi időm irogatni, mint amennyi mindent tudnék és szeretnék megosztani Veletek.
Az életünk ezekben a hetekben - bár kívülállóknak monotonnak tűnhet - izgalmasabb, mint valaha...
Most, hogy a fiatalember szunyókál a legfontosabbakat megörökíteném írásban is.
5 évesek lettünk/voltunk Alexszel. 5 év kalandjairól igyekeztünk a pelenkagőzben is megemlékezni.
Itt Görögországban 40 nap a gyermekágy, ez nekünk kedden telt le, és ma a magyar is, a 6 hét. Mindkét ország törvényei szerint "szabadok" vagyunk:)))
Minden nap más volt. Minden napnak volt egy mélypontja és egy fénypontja. A mélyek egyre sekélyebbek és a fények egyre erősebben ragyognak. És még csak most jön a java. Állítólag. Minden gyerekkel rendelkező ismerősünk szerint ez a legegyszerűbb időszak. Majd ha jár, majd ha beszél, majd ha kamaszodik, majd ha felnőtt problémai lesznek... stb stb.
Alvás nem alvás, sírás nem sírás boldogabbak vagyunk mint valaha, teljes erőbedobással várjuk az előttünk álló vélt nehézségeket.
Nem tudom hol olvastam, de megmaradt nagyon bennem és ezutón szeretném magam emlékeztetni ha a későbbiekben újraolvasom ezeket a sorokat. "Amint megtudják az emberek, hogy gyermekük lesz várják a közös játékokat, a focizást, kirándulásokat, tervezgetik, hogy mi mindenre tanítják majd a gyerekeket és amikor eljön az ideje hányszor mondják, hogy 'kicsim, hagyd most anyát/apát, majd később, most XXX kell csinálni'..."
Remélem ilyen mondatok csak nagyon kivételes esetekben hagyják majd el a szánkat.

"Mit akarsz anyám???"

"Haverokkal lógunk"

"Kipurcanok ezektől az őszi sétáktól"

"Ma reggel jó kedvem van"

"Ha-ha de viccesek vagytok ti is"

"Jaj apa, ne menj még dolgozni olyan jól szórakozunk"

Videózás

Édes négyes

4 hetesek elmúltunk, és már több, mint 4 kilósak vagyunk!!! Yuppieeeeeeeeeeee yeeeeeaaaahh!!!

Előre is elnézést kérek, nem gondoltam volna, hogy ide jutunk, de vállalom! Ez most az ömlengős "büszke-anyuka-aki-szerint-az-ő-gyereke-a legjobb" típusú bejegyzés lesz.
Én ezeket nem szerettem olvasni vagy hallgatni sose... Persze azok más gyerekeiről szóltak.  Nekem csak aranyos kisbabák, akik jó esetben csak keveset sírnak, lehetőleg azt se akkor amikor én tartom őket a kezeimben.
Na de most, hogy feleszméltem a terhesség-szülés-szoptatás-altatás bűvöletéből és már nem nyalogatom a saját sebeimet, amiket a fentiek okoztak, észre kellett, hogy vegyem, hogy ez egy SZUPER ÉDES KIS KÖLÖK és napról napra jobban szeretem!!! Most írhatnám, hogy azért, mert nem sírós..stb, de mindegy, mert ha sírós lenne akkor is így éreznék:)
Az elején még nem tudtam mit mondjak neki, inkább zenét raktam be, hogy ne legyen csönd. Mikroszkóppal vizsgáltam a kakikat, a bőrét, mázsáltuk, írtuk, hogy hány óra hány perckor evett...stb (még mindig írjuk!). Mint egy stréber diák a házi feladatát.
Aztán négy hét eltelt, új fejezet ez a babakönyvbe is, és azt hiszem nálam is. Most már beszélgetünk, meggyőződésem, hogy tegnap rám mosolygott (természetesen elolvadtam) és már nem félek puszilgatni ahol csak érem. A közelmúltban ez se ment olyan jól, mert féltem, nehogy valami bacit adjak át, vagy még rosszabb összetörjem a gyereket.

Az, hogy közben az országban sztrájk sztrák hátán, újabb és újabb megszorítások és különadók, őrületek!  (Most épp a szemetet nem viszik el...) Ezek, bár érintenek és foglalkoztatniuk kellene, bevallom nem jutnak igazán el hozzám. Majd futunk, ha ég a ház! Én most egy rózsaszín kis burokban ülök, ahol babaillat van.

"Tudok sírni is, mert a lökött anyám ahelyett, hogy a fürdőkádba tenne inkább fényképez"

"Gondolkodom tehát vagyok"

"Apukám hálózsákját is megörököltem és ilyen jól mutat rajtam korán reggel"

"Valaki kopog..."

"Anya próbál művészi lenni, én meg megfagyok közben"

"Az élet napos oldalán egy jó kis ebéd után"

Keringő

Lassan (csütörtökön) 4 hetes lesz Palkó, és szintén lassan de láthatóan kialakulóban van nálunk valamiféle napirend, aminek a gerincét a három óránkénti etetések adják. (Egy etetés peluscserével és büfiztetéssel jelenleg egy órát vesz igénybe. Azaz marad 2 óránk, ha elalszik. Ha nem akkor a "B" terv lép életbe, de erről majd máskor. Alex szuperül helytáll és nagyon sokat segít illetve babázik. Igazán nem panaszkodhatom a munkamegosztást illetően.
Alváshiány? Hát az van mindkettőnknél, nem vészes, de amint nyugalomba kerülünk, bárhol és bármikor el tudunk aludni...

pár kép

A tejút

Már napok óta tervezek írni, hogy mégis hogy telnek a babázós hétköznapok, csak épp nem tudtam eldönteni, hogy melyik oldaláról is közelítsem meg a témát...

Anyukám egy hetet tudott otthon lenni velünk, amit nem is számolok, mert az olyan volt, mint egy nyaralás. A kedvenc ételeimet főzte, segített a babával és kényeztett mindkettőnket. Egy szombati napon repült haza. Vasaárnap este kezdődött az én babázásom, amikor is tudatosult bennem, hogy Alex hétfőn reggel megy munkába és Palkóval kettesben leszünk egész nap! Ez egy kicsit meg is ijesztett, vagy csak a hormonok, vagy anyukám hiánya, de két napig sírhatnékom volt és imitt amott meg is itattam az egereket.

Ezzel párhuzamosan, mint tökélyre törekvő friss szülő ezerrel szoptattam, csak épp azzal kis testi hibával, hogy a mellbimbóim még a kórházba szétrepedeztek. Mindenkitől kértünk tanácsot, javaslatot, és a legjobb, azaz leghasznosabb tanács a TÜRELEM lett. Ahogy sápadt, karikás szemű hányó kismamákat se mutatnak a baba magazinok, úgy a fájdalomtól sírva szoptató és önmarcangoló anyukákat se.... De legalább megtudtam miért van annyi könyv a szoptatásról... Nem is gondoltam, volna, hogy egy ilyen egyszerűnek tűnő manőverben ennyi minden csúszhat ki az ember keze közül...

Na de minden jóra fordult, és egy hét alatt kialakult a napirend (félénk), sikeresen szoptatok (2- 3 óránként) és csak örülök és mosolygok (és néha ásítozok) és puszilgatom, simogatom a kis Mackónkat...atán Alex munka után átveszi a fiát és szórakoztatja, pelenkázza, fürdeti, altatja.

Statisztikánk:
Átlagos éjszakai etetések száma 2, de én a reggel 7 órát is éjszakának érzem, úh:3
Saját kiságyban töltött éjszakák száma: 1
Velünk a nagyágyban töltött éjszakák száma: 2
A többit a kis bölcsőjében közvetlenül az ágyunk mellett.
Napi etetések száma: 10-11
Próbálkozások a babakönyv utasításainak betartására: minden reggel, hogy aztán estére megállapítsuk, hogy áh, hülyeség, még túl pici ehhez...
Dilemma, hogy hagyjuk-e sírni, kivegyük-e a kiságyból, büfiztessünk-e ha olyan édesen elaludt a cicin, mennyi idős kortól kényeztetünk el egy babát...stb: min. 15/nap

2.rész - A KITOLÁS

A kórházba fénysebességre kapcsoltak az események, és ahogyan azt a nálam tapasztaltabbak megjósolták egyáltalán nem érdekelt a szülőszoba, sem semmi. Gombóccal a torkomban hagytam, ahogy az előkészületek történnek (adatfelvétel, ruhacsere, vérvétel...stb) és gúrítanak végül a szülőszobára, ahol a szemem sarkából pont azt a gépet láttam, ahova majd a kisbabánkat teszik miután megszületik. A fájások egyre erősődtek és Alexet mire beengedték, egy kék hátulkötősben vergődő partra vetett bálnát látott. Segített a bábával együtt a helyes légzésben, amit kb. az utolsó fájásra sikerült elsajátítanom és még akkor is rohejesnek éreztem... de biztos segített. Csak az maradt meg, hogy azt ismételgetik, hogy úgy vegyél levegőt, mint egy kifulladt kutya... Hát mi macskát tartunk otthon, aki sose szenved nyilvánosan... na mindegy.
Nem sokat kellett kutyául "beszélnem" szerencsére, mert megjött az aneszteziológus, Alexet kiküldték és megkaptam a gerinc érzestelenítést. Mire Alex visszajött én boldogan lebegtem az ágyon mosolyogtam és próbáltam neki megmagyarazni, hogy ez a világ legjobb találmánya és kérjen ő is egyet olyan jó. A fájásokat éreztem, de épphogy, szóval nagyon jól elvoltunk. Mondta Alex, hogy az anyukák aggódnak értem, ugyhogy kiküldtem, adja hírül, hogy istenien vagyok és minden szuper. Szülni jó!
Ekkor még nem volt gyanús, hogy a bába a képernyőn egyre csak nézi a fájások intezitását és nem rajong az ötletért, hogy Alex kimenjen, mert szerinte mindjárt szülünk... Ekkor megijedtem, hogy hú, de hát csak most kezdtem jobban lenni, mások még alszanak is egyet az epidurál alatt, és hé ha szülünk hol a doki és nem kellene még egy adag érzértelenítőt nyomni, mert ekkor mintha már kicsit erősebben éreztem volna a fájásokat. De még abba a kis faágba kapaszkodtam, hogy csak 6centire tágultam, tehát van idő...
És itt filmszakadás. A fájásokat újra nagyon elkezdtem érezni, és mire Alex visszajött csak annyit tudtam már mondani, hogy nyomni kell és miután - megdöbbenésemre - mondták, hogy nyomhatok, SZÜLÜNK. Becsuktam a szemem és mintha egy alagútba süllyedtem volna, ahol mindenki mond valamit, sürögnek forognak körülöttem és kiabálják, hogy nyomj, nyomj!! Orvos is ott termett, kigyulladtak a fények, ápolónők (vagy kik..) lettek még az alfelem körül és egy hosszúúúúú és pokolian fájdalmas nyomással, ami közben 3szor vettem levegőt, de nem hagyhattam el magam, kijött a babánk és arra nyitottam ki a szemem, hogy "Agoraki!", azaz "kisfiú". A mellemre tették és Alex is ott volt és az volt életem eddigi legvarázslatosabb pillanata. A kisfiúnk nem sírt, Alex igen, én csak mosolyogtam és még sziszegtem párat, mert az alfelem épp szülte még a méhlepényt, meg varrtak...de az a tekintet akkor is belém égett és napokig ébren tartott még szülés után is. Mint, akit egy hosszú álomból ébresztenek fel, és kérdően rádnéz, hogy "na mi van, mit akartok tőlem"... Ebben a pillanatban Alex apukájára hasonlított a legjobban, valószínű a nyugodt tekintet és a sok ránc miatt...
Aztán elvitték tőlem, Alex ment a dokival hírül adni az anyukáknak, engem pedig 2 órára megfigyelés alá helyeztek.
Körülbelül dél vagy egy óra lehetett, mire újra mindhárman a kórházi szobába együtt lehettünk. Fantasztikus nap volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Így szültünk mi - 1.rész - A SÉTA

Szeptember 12-re voltam kiírva, anyukám a 10-i géppel érkezett. Amióta megvette a jegyét azon aggódott, hogy nehogy túl későn jöjjön és lemaradjon a szülésről. Fölösleges aggodalmak voltak ezek, mert minden orvosi vizit eredménye az volt, hogy ez a baba még nagyon jól érzi magát odabenn. Sétáljak, ússzak sokat, hátha majd attól megmozdul valami...
Így aztán az egész hétvégét végig strandoltuk, hétfőn végignéztük a legközelebbi bevásárló utca összes butikjának egész kínálatát... de semmi. Még egy kis hasfeszülés se...
Kedden, újabb orvosi vizit, ami ismerős eredménnyel végződött. Baba sehol. De másnap alaposabban megvizsgálnak egy babafigyelő gépezettel (NST Teszt), hogy kiderüljön olyan jól érzi-e magát, mint amilyen ráérős.
Szerda reggel NST teszt eredménye, hogy baba bezzeg jönni akar, összehúzódásaim is vannak, csak épp nem szabad neki a pálya. Ezt az utóbbit nagyon könnyen tudja bába is, orvos is javítani. Ez volt a jó hír. A rossz hír, hogy ez az egyszerű kis méhnyak bizergálás NAGYON fájt!!! Amilyen kedvesen mondták és együtt örültünk, hogy na majd most akkor hamarosan szülünk, annyira UUUUTÁLTAM őket a vizsgálat végére! A dühömet csak fokozta, hogy a recept második része egy erőltetett menet, azaz déltől este 6-ig séta, nem andalgás, SÉTA és este vissza a rendelőbe, hogy mire mentünk.
Alex kivette a nap hátralevő részét, a két anyuka (ővé és az enyém) power ebédet csinált és mint aki háborúba készül nekivágtunk a sétának fél egy körül a 37 fokos melegben. Egy lélekkel se találkoztunk, mondanom se kell, de nagyon eltökéltek voltunk, mert ott lebegett előttünk, hogy éjjel talán már a karunkba lesz a kisbabánk. Alexet a séta második felében anyukám váltotta, vele már egyéb baba-csalogató-gimnasztikai gyakorlatokat is végeztünk a kihalt parkban.
Nagy reményekkel és enyhe fájásokkal, amiket csak séta közben éreztem, mentünk vissza a rendelőbe, ahol lesújtó volt az eredmény. Semmi tágulás, semmi baba ereszkedés... Várunk. Talán a hétvégére, én csak sétáljak sokat....
Hát nem lett kedvesebb ettől se a doki se a bába, ugyanakkor óriási megkönnyebbülést is éreztem, hogy húh, akkor van még egy kis időm, nem ma éjjel szülünk, alhatok egyet, holnap még elmehetünk az IKEÁba, és sétálok a légkondiba... stb.
Rajtam kívül mindenki csalódott volt persze, mert szűk és tág család hetek óta várja, hogy mikor szül a Nóri. Részemről egy szuper estét töltöttünk a teraszon, megittam egy pohár finom vörös bort és mint akit felmetettek valami súlyos ítélet alól, elmentem aludni.
Másfél óra alvás után szokásos pisi-szünet, ami ezúttal kicsit máshogy alakult, mert a hálóba visszafele menet elszivárgott a magzatvizem. Alex hívta a bábát, aki az aznapi hűvös diplomáciájával közölte, hogy nyugodjunk meg és próbáljunk aludni, aztán hívjuk az 5 perces, kibírhatatlan fájásoknál, mert csak akkor indulunk a kórházba. Hát időmérésben nem volt hiány és a hab a tortán, hogy azonnal 5 perces fájásaim voltak, csak még kibírhatóak. Babzsák párna, meleg zuhany, mászkálás...stb, majd reggel 6-kor hív minket a bába, hogy hát mi van már, induljunk a kórházba. Gondolom ő kialudta magát és hiányolt minket:))) mindenesetre jól időzített, mert akkor már valóban kibírhatatlan fájásaim voltak, ugyan 7 percenként, de cserébe elkezdtem hányni (is)...
Az immár egy hónapja bepakolt kórházi táskát VÉGRE beraktuk a kocsiba és a két nagymama jelölttel elindultunk a kórházba. Nem sok gondolat fért el akkor már a fejemben. Féltem, izgultam, túl akartam lenni rajta, kiváncsi voltam... és ezer százalékig biztos abban, hogy az első kérésem a kórház személyzetete felé az epidurális érzéstelenítés lesz!!!

*** folyt.köv***

Sétára készen

Power Lunch

A kórház kapujában, hajnalban

Bejelentés

Kedves Mindenki!
Kimondhatatlan örömünkre szolgál megosztani, hogy  
2011. szeptember 15-én, reggel 9 óra 40 perckor megszületett a KISFIÚNK!!!
Mama és Baba is jó egészségnek örvend és tegnap óta már itthon vagyunk.
Részletes élménybeszámolóval is mihamarabb jelentkezem, egyenlőre csak ülök és nézem a babát és el vagyok olvadva. Főállásban.

Sok puszi

Fészekrakás

Ez a fészekrakás dolog nem a terhességgel kezdődött, hanem már több, mint egy éve tart. (Amióta belefogtunk a lakásfelújításba). Sajnos amíg dolgoztam nem volt időm a részletek kigondolásán és pláne nem a megvalósításon... Ez a nyár azonban a babaszoba mellett egyéb kis simításokat is megengedett a lakáson.
Átalakult az előszoba - a piros komód ugyanis átigazolt pelenkázó asztalnak... A TV állványunk pedig cipősszekrény / padnak.

A másik régóta húzódó dilemma, hogy mi legyen az ágyunk felett a falon. Végül az interneten (www.brooklynlimestone.com) talált rám az ihlet és valósult meg az alábbi alkotás:

Az üres fal dilemma

A kirakós játék

A keret meghatározása

Beillesztés

Voilá