Amikor az ág is húz

Ahogy azt az előző bejegyzésben is írtam, kevésbé romantikus időszak áll mögöttünk és pénteken, nagy firifittyel úgy gondoltam a tavaszi megújúlás jegyében elcsalom Alexet itthonról, ne a kanapén aludjak el és lásson kicsit lakáson kívül is, már-már ünnepi díszben...

Jól indult az este, korán hazaért a munkából, amíg apa és fia játszottak én békésen elkészülhettem, haj, smink..stb, aztán fürdetés, fektetés és 8:05-kor már a taverna felé sétáltunk kézenfogva! Álom!

A bejáratnál Alex kérdezte mit is ennék, de igazából valamiért nem kívántam semmit, úgyhogy lazán odavágtam, hogy áh csak egy salátát... Asztalhoz ültünk és mire kihozták az ételeket én angolosan távoztam a toálettre és elkezdtem egy 12 órás hányást. MEGINT! Először Alex csalódott volt, hogy akkor szép kis este, én próbáltam a jó oldalát mutatni, hogy ezúttal legalább nem Madridba kapok gyomorrontást, és csak két utcányit kell vonszolnia. Madridi kirandulas pont 2 eve.. hasonlo sikerrel

A jól bevált menetrend szerint szombaton ő lett beteg, így a romantikus este egy realista gyomorrontásos hétvégével ért véget...

Keresek egy mostani közös képet, de nincs:(((( Csak a Pufi!! (Ja, ő szerencsére nem kapta el és végig a fejünkön táncolt!)

Utolsó közös képek közül - nyár 

Return of the Jedi

...avagy a Jedi visszatér, és én lennék a Jedi...

El se hiszem, hogy így elhanyagoltam a blogot és ENNYI sok idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta! Mentségemre szolgáljon, hogy nem nyaraltam, nem lustálkodtam az eltelt idő alatt...

Ősszel heti háromszor nyelviskolába jártam, leszigeteltettük és lefestettük a házunkat, tettünk-vettünk, pörögtünk! A fentiek annyira jót tettek, hogy nagy lendülettel el is kezdtem újra munkát keresni. Nem sok sikerrel ugyan, de nem kellett sokáig búslakodni, mert az élet dobott egy hatost nekünk és a terhességi teszt ismét pozitívat mutatott... Nagy nagy öröm! Sajnos nem sokáig, mert még azon a héten kiderült, hogy a cég ahol Alex dolgozott január elsejével megszűnik. Itt nem akartunk még nagyon pánikolni, mondván jönnek az ünnepek, hát ünnepeljünk és majd az új évben elővesszük a gondokat.
Az ünnepekre rajtam pont kijött a terhességi rosszullét, és február közepéig hánytam és feküdtem kb.egész nap... Közben Alex bébiszitterkedett és interjúkra járt. Az eredménye szerencsére meglett és lett új munka!! Huh!!!
Ugyan kétszer annyit kell dolgozni, majdnem fele annyi pénzért, de legalább van és biztos nemzetközi vállalat (magyarul multi:)))
Így várjuk most a tavaszt és a nyarat...
Itt a vége fuss el véle...
Persze-persze...

Szóval az elmúlt 5 hónapban voltam nagyon magasan (boldogan) és nagyon mélyen (kétségbeesve, elkeseredve, betegen, erőtlenül)... Alex gondolom hasonlóan megjárt sok bugyrot, de mivel nem annyira lelkizős és az állapotom miatt még csak egy jó kis borozgatást se tudtunk megejteni, azt hiszem sok minden benne maradt. Lényeg a lényeg, lassan dolgozzuk fel az eseményeket... Sok a surlódás egyenlőre... A klasszikus, Alex beesik (jó esetben) fürdetésre és hulla fáradt, éhes és elkezdene kicsit ÉLNI (sport, kimozdulni stb) én fürdetésre pont lemerülök, és örülök ha a vacsorát még az asztalra teszem, de utána nagyon hamar el is alszom a kanapén és tőlem aztán az angol királynő jöhet vacsorára én onnan nem modulok fél 9 után, ami görög viszonylatokban ugye délután...

Egy kicsit ilyen a hangulat is...

PufiPavlos a körülményekhez képest jól van, ő tud minket mostanába leginkább összehozni... Ez jó és persze valahol kicsit ijesztő is nekem, hogy akkor most megint kezdjük előlröl és még egy év minimum mire én egy kicsit jobban ÉN leszek és csak remélem, hogy leszek...

UI: A Nőklapjás Szigeti Hajni írási közül van egy Két gyerek szindróma - túléled? 
ami különösen sokszor a fülembecseng mostanába és csak remélem, hogy mi túléljük, és ez a büdös világ amiben élünk kicsit szebb lesz...