A reggeli készülődés

A reggeli menet nálunk úgy kezdődik, hogy Theo ébred valamikor 6:00 és 6:30 között. Békésen, mosolyogva. Kézen fog és mondja, hogy "gyere". Felteszem a kávémat, megcsinálom a kakaóját, szöszölünk, hatter zajnak megy a Bogyó és Babóca, nekiállunk reggelizni, 10 ből 8 szor kiborul a kakaó és megfogadom, hogy visszatérek az ivóspohárhoz AZONNAL, csak találjam meg... Valamikor 7:00 és 7:30 között - szószerint - berobban Pufi. Ő hangosan ébred, letépi a kilincset majdnem, ahogy kinyitja a szobája ajtaját, mert tele van a keze a kardokkal és egyéb játékokkal ... ha esetleg valami miatt 7:00 előtt lép színre akkor legszívesebben elmenkülnék.
Csakúgy mint az apukája, ő sem a reggelek embere... Finoman fogalmazva.
Ha én se aludtam eleget akkor nincs erőm a reggeli Pufihoz és jön a Youtube... Nem vagyok rá büszke, de az dobja rám az első követ... na mindegy is...

Theót vagy békébe (7 előtt) vagy sebtébe öltöztetem, frizurát készítek és gyorsan magammal is próbálok kezdni valamit (általába nagyon keveset, és marad az autóban smink stb).
Közbe Pufi ébredezik a kakaója felett és megkérdezi százszor párszor , hogy milyen nap van és kell-e oviba mennie, és ha igen akkor egész napra-e. Ezt az utóbbit nem is értem, mindig egész napra megy... na mindegy.

8:20-kor csatlakozik Alex. Sokáig próbáltam előbb bevonni a buliba, de a tapasztalat az, hogy mindenkinek jobb, ha békén hagyjuk. Épp elég egy hisztis pasi ...

Nagy álmom a közös reggeli, de erre (is) még várnom kell...

Szóval Theo kész, én tipródom a tükör előtt, harcolunk az egyszem fürdőszobán és szívom fel magam a következő csatához, ugyanis ahhoz, hogy senki se késsen el 8:30-kor így vagy úgy de el kell hagynunk a lakást...
Pufi kettő darab nadrágot és három polót hajlandó cirkusz nélkül felvenni, amiből egy szett a farsangi jelmeze. Cipőt már csak vele veszek, mert amit én vittem haza az sose volt elég kalózos/kék/akármi... Aztán jön, hogy mit tesz a hátizsákba, majd a siettetés, hogy ha MOST felöltözik akkor lesz időnk pékségbe menni... stb ...stb... A másik nadrág koszos, nem lehet koszosba oviba menni, a koszos az büdös is, nem jó a büdös, mit szólnak majd a barátai stb stb....


a reggeli perec - csak menjünk már

Amíg Theó nem járt bölcsibe, addig ezt a párbeszédet huzavonát egy párhuzamos hiszti zárta, amikor Theó sírt, hogy jönni akar, Pufi sírt, hogy maradni akar.
Közbe Alex elő-elő bukkant, hogy facsarjon-e narancsot, vagy facsarok-e én, melyik inget vegye fel, hol a cipője... Szegény nem kap minőségi stílus tanácsadást, sem narancslevet, inkább pár keresetlen szót, hogy hol is keresse a cipőjét...

Egy ilyen reggelen döntöttem el, hogy Theó is jönni fog, csak csönd legyen ... (Ezt a rugalmas ovi vezetőnek köszönhetően pikk-pakk kiviteleztük és immár harmadik hete bölcsis ő is.)

Az én reggeli mit-vegyek-fel-nincs-egy-rongyom-se krízisemre  Matilda Kahl ihlette a megoldást. Röviden: 3 éve ugyanazokat a jól bevált darabokat váltogatja munkába, időt, energiát és hosszú távon pénzt spórolva. Nem állítja, hogy ő találta ki ezt a koncepiciót, hiszen ha jól belegondolunk a férfiak ezt már régóta bevezették a munkaruhák közé, úgy hívják, hogy öltöny...

Így csökkent a reggeli játékunk két drámával, egy hónap alatt...

Nálatok, hogy mennek a reggelek? Mivel motiváljátok a kicsiket, hogy elkészüljenek? Trükkök? Csodaszerek?

 

#1week1outfit

 

Hasonló öltözködős játék 4 évvel ezelőttről: 30 ból 30

 

Hiusagok vasara

Szazadszorra is nekifutottam a napokban, hogy kicsit osszeszedettebb legyek... itt most a kulsomre gondolok... Kicsit csinos, kicsit noises, kicsit nem jatszoruhaban, mint egy lefo##tt kilometerko...
Nagy elhatarozas ez! Azt hittem a munkabajaras automatikusan elohozza belolem, hogy lepest tartsak a kolleginakkal es megse pizsomaba induljak el otthonrol. Ez az elso 2 napon sikerult is, amikor az autoban sminkeles azert megiscsak osszejott! Aztan inkabb "pihentem" ott is, majd sikerult megint osszetorni (koccanas) az autot es Alex mogott a motoron megse alhattam neki szempillat festeni...

De a heten - megint - elhataroztam, hogy ez igy nem allapot! Legalabb egy kicsit...

Tapasztalat es tanulsagok:
#1 Szemhejpuder alapozo! Igen, tudom hogy hangzik, de nagyon jol tettem, hogy hallgattam az eladoszemelyzetre, mert onmagaban egy natur szemhejpuderkent is funkcional, (kicsit kipihentebb tekintetet biztosit, plane szemuveg mogul) valamit helyen tartja a sminket (szemceruzat) 12 oran keresztul. En tapasztalatbol mondom, hogy a 48 orat is megutottuk!!! (pl. mellekelt kep)

#2 A ruzs! Azt hiszem ehhez be kellett toltenem a 30-at:) Sose szerettem a ruzst, nem is hasznaltam, max szajfeny, labello stb... Persze ez abban az eletemben amikor negyfele szemhejfesteket pamacsoltam magamra, eppen az aznapi ruhahoz illot, szepen minden reszletre ugyelve... Hat ez az ami ELMULT! Cserebe  meg kellett allapitanom, hogy a minimal sminket nagyon klasszul feldobja a ruzs (lesz szine a fejemnek:)es mar-mar ugy festek, mint aki raert.

Azt hiszem ha egy jo minosegu szarazsamponra meg szert tennek, egesz felkeszulten futnek neki az piros-lampanal valo szepitkezeshez.

Jo hetveget! Jo szepitkezest!

Akasztják a hóhért... (17,18)

A 17. napi ruha együttes összeéllítása volt az eddigi legnehezebb, mert ez volt az a "szerelés" amiben az első görög állásinterjúmra mentem... Állandó dilemma(m), hogy állásinterjúra mibe menjen az ember. Legyen alkalomhoz illő, de ne túl sok (végülis nem a miniszterelnöki , vagy az év titkárnője állásra pályázok), ne túl kevés ... de legyek "én", legyen kényelmes...stb stb. Végül a sötét farmer voltam "én" és a fehér ing - mint örök klasszikus - adta meg az esemény hivatalosságát... (A sálat levettem).

De ha már "az eseménynél" tartunk... Interjúra menni mindig stresszes és azt hiszem nem lehet hozzászokni. Elmondhatom magamról, hogy közepesen tapasztalt interjúzó és interjúztató vagyok, leginkább az utóbbi, amit 5 éve aktívan űzök. Tegnap mindennek ellenére úgyanúgy izgultam, mint a legelső állásinterjúmon.

A megfelelő öltözék kiválasztása mellett, azért van még pár részlet, amire érdemes felkészülni, annak ellenére, hogy tuti recept nincs:

1. Tanulmányozni a saját önéletrajzunkat, átgondolni, hogy a kérdező mikre kérdezhet rá. Nem egy nagy tudomány ez, és akár egy gyors internetes böngészéssel az ember megtalálja az esetek 90%-ban feltett kérdéseket. (Nem azért nem kérdeznek mást vagy máshogy a HR-esek mert hülyék, hanem mert tényleg ezekre a kérdésekre adott válaszok tartalma és minősége érdekli őket. Nem több és nem kevesebb)
2. Érdemes az önéletrajzot nem csak átolvasni, de a saját szavainkkal összefoglalni (RÖVIDEN ÉS LÉNYEGRE TÖRŐEN). Egy - egy állásnak, vagy pozíciónak mi volt a lényege, mi volt benne az új egy korábbihoz képest és mi volt benne a kihívás. Ez arra a szintén klasszikus kérdésre készít fel minket, hogy "Foglalja össze pár mondatban az eddigi tapasztalatait?" vagy a szintén örökzöld "Mit kell Önről tudni?". Amilyen egyszerűek ezek a kérdések, a rájuk adott válaszok mégis annyira nehézen jönnek, és a legtöbb esetben nem is sikerül rájuk válaszolni... Láttam nem egyszer tapasztalt szakembereket az ilyen típusú kérdéseken összezavarodni, majd "szakszerűen" visszavágni, hogy ez egy internetes kérdés... Hát persze hogy az, de mi is a válasz... kik is vagyunk szakmailag... Mit tudunk és mit szeretnénk... Ez a jó válasz lényege és egy sikeres interjú bevezetése.
3. Mondanom sem kell, hogy érdemes frissen és kipihenten az interjúra érkezni. Ha nagyon izgulunk a kávé helyett kamilla teát igyunk. A kávé és az adrenalin keveréke mindenféle kellemetlen mellékhatással járhat a hascsikarástól, a vörös fejen keresztül az erős szívverés ... stb stb. Egyik sem segít.
4. Legyünk határozottak, őszinték, de egyiket se vigyük túlzásba...
5. Aki hajlamos a történeteket Ádámtól és Évától kezdeni, különösen figyeljen arra az interjún, hogy mindig a kérdésre válaszoljon, nem kell a sztorizás. Ki? Mit? Kivel? Miért? Mikor v. Mennyi idő alatt? Mi lett az eredménye?
6. Semmi esetre se alkossunk (negatív) véleményt volt v. jelenlegi munkatársakról, vezetőkről.
7. Az interjúzás egy társas érintkezés, és mint olyan (sajnos vagy szerencsére, attól függ) nagy szerepet játszik benne a kémia, a szubjektivitás. Ezt igyekszik a HR tudomány minimálisra csökkenteni, de önámítás lenne azt mondani, hogy nem létezik...
8. A visszautasítás.... Nehéz dió....de sok esetben olyan tényezők játszanak benne szerepet, amikre nem is gondolnánk. (Szerencsés esetben az interjúztató ezt pontosan meg is osztja az illetővel). Nem kifogás, de emberi gyarlóság, hogy nem szeretünk rossz híreket közölni ... De ne magunkban keressük a hibát!!!! Előfordulhat, hogy valaki minden elvárással rendelkezik a meghirdetett állás betöltéséhez, de a meglévő csapat tagjainak/ leendő főnök személyisége ahova érkezne más típusu embert kíván. Végül, de nem utolsó sorban, igenis létezik az a verzió is, hogy valaki túl jó egy állásra és azért utasítjék el, mert szinte biztosra lehet vélni, hogy rövid időn belül előléptetést és mégrosszabb (a cégnek) fizetésemelést is fog kérni/érdemelni. Az ún. makro környezeti tényezők perdöntőek... Egy - egy visszautasítást NE éljünk meg kudarcank, mert csak megkímél minket egy még nagyobb csalódástól és teret nyit megtalálni az igazi IGAZIT.

Még hosszasan sorolhatnám, de az egész álláskeresés lényegét az eddigi legkedvencebb főnököm fogalmazta meg a legfrappánsabban:

"Állást/munkatársat keresni olyan, mint házastársat"

Van szerelem első látásra, van aki 20 évesen férjhez megy és gyémánt lakodalmat ül, de van aki hosszan keresgél esetleg el is kell válnia egyszer (kétszer), míg végül megtalálja élete párját. Az őszinteség azért fontos(itt is), mert ha nem vagyunk tisztában magunkkal, a céljainkkal és, hogy mit várunk el egy munkahelytől/munkatárstól a kudarc és csalódás borítékolható! Ha valami "bűzlik" már az első pillanatban, nem szabad erőltetni. Nem lesz jobb, sőt... Az interjún mindkét(!) fél a legjobb formáját igyekszik mutatni... Igen, van hogy kompromisszumot kell kötni, de nem mindegy milyet és mennyit még akkor se ha a MENNYIÉRT-re a válasz felülmúlja az elvárásainkat...

Ha már aláírtuk a munkaszerződést, de nem az állás nem az amire számítottunk, meddig maradjunk, hogy "jól mutasson" az önéletrajzunkban?

Erre a kérdésre, egy több, mint 20 év tapasztalattal rendelkező felsővezető azt mondta nekem: "Sokkal nagyobb bátorság kell, ahhoz, hogy feláljunk 3 hónap után, hogy köszönöm, de ez nem nekem való, TÉVEDTEM, mint sem lapítani 1-2-3 évig és vágni a centit."

Az egész elmélet, ami a válságos időkben sokkal nehezebb, mert nagy a tét, hitelek, igények, család, stb stb... Nem ritkán megtépázott önbizalom, ami ROMBOL....
De csak úgy, mint egy szerelmi csalódás után, itt is fel kell állni, az élet megy tovább, össze kell szedni magunkat, önbizalmat kell meríteni, majd tiszta fejjel és (szóismétlés) ŐSZINTÉN leírni egy nagy fehér papírra, hogy igazából mit várunk el egy következő munkahelytől, (újra)megírni az önéletrajzunkat, magunkba nézni, hogy kik vagyunk, miben vagyunk jók és mit nem szerettünk az eddigi munkánkban. Ezek után kezdjünk TUDATOSAN keresni. Hívjunk fel ismerősöket, barátokat, hogy mi a helyzet, mit keresünk és tudnak - e esetleg segíteni. Ha ismerőstöl kérünk szívességet különösen fontos, hogy el tudjuk neki világosan mondani mit keresünk. Ne használjuk a "bármi érdekel" mondatot, mert ez úgysem igaz...

És végül, de nem utolső sorban meg kell csókolni pár békát, amíg az egyikből királyfi/lány nem lesz...

A kimerítő bevezető után,  mi is történt velem tegnap az interjún...

10 perccel korábban érkeztem, egy nagy kávé után, ami köztudottan vízhajtó, és az interjú (2,5 órás) végén már alig bírtam egyhelyben ülni... Miután bátran beleírtam az önéletrajzomba, hogy kezdő szinten beszélek görögül, egy bizonyos ponton az interjúztatóm tesztelte is a tudásomat. Hát igen, lehet, hogy hatékonyabb lett volna a kávé helyett két kupica pálinkát inni...Szerencsé(m)re a rövid görög kitérő, "csak" felmérni hivatott, hogy milyen szinten is állok igazából, a nyelvtudást illetően. (Engem közben és azóta is erős lelkiisemeret furdalásom gyötör, hogy mennyi minden mást csináltam/ok a görög házim helyett)...

A jó hír, hogy van remény!!! Van egy lehetőség, ami nagyon is érdekel, és "beneveztek"...

Jelen állás szerint, a háború megnyeréséhez még előttem áll három forduló:

1. Egy on-line személyiség és logikai teszt - AAAAAAA (Utálom!!!) - Ha sikerül és nem derül fény komoly pszihológiai vagy logikai hiányosságokra,
2. Egy újabb interjú, ha az is sikerül,
3. Egy csoportos helyzet gyakorlat/ magyarul: Assessment Center/

A tesztet tegnap este már meg is csináltam (vaciláltam, hogy egy pohár borral öljem az adrenalint, de végül a kamilla tea mellett döntöttem). Izgulok, hogy mennyi logika is kell, a betölteni kívánt álláshoz és a teszt alapján én ebből mennyivel rendelkezem... hm...

Na hát itt tartok... Nézegetem a telefonom... Be van - e kapcsolva, van-e rendes térerő, csörög-e rendesen... A szokásos tünetek, amikor az ember VÁÁÁÁR....

***FOLYT.KÖV.***

UI: A "fél" macskánk, Bella ma reggel velünk reggelizett :))))

13,14,15,16

Már csak 2 hét van vissza és újra "szabad" vagyok...

Zöld nap és 9,10,11,12

Ma ZÖLD napom van!

Összetevők:

• Alex és a Ti tippeitek, biztatásotok és tanácsaitok! Köszönöm!
• Kiírtam és kisírtam magamból minden bánatom itt a blogon és egy jó filmen, egy pohár finom borral. (Victoria Hislop: Sziget c. könyve alapján  filmsorozat készült, aminek tegnap meg néztem az első részét.(A könyv magyarul is kapható - a legjobb karácsonyi ajándék a család nő tagjainak!). A legátfogóbb háttérinfo a történetről ITT olvasható.
• Holnap és holnapután nem dolgozom! Karácsonyi sütiket és ételeket fogok futószalagon gyártani és készülni az első házas szentestémre. Nem fogok a munkámra gondolni és nem kapcsolom be a számítógépen hétfőig!!!
• Ma felvettem a kapcsolatot négy fejvadász céggel és van két interjú időpontom januárra, azaz hivatalosn is megtettem az első lépéseket.
• Bár egy kicsit megakadtam a héten és felakartam rúgni a 30-ból, 30-at játékomat (is), végül kitartottam/kitartok.
• Találtam egy új kihívást is, mely szerint egy hétig nem panaszkodhatok és nem zsörtölődhetek semmin. Belevágtam!

Az ünnepekre kívánok mindenkinek csupa-csupa "zöld napot", ne zsörtölődjetek, ne mérgelődjetek!

Ha negyon feszít a helyzet próbáljátok ki a fentiek mellett ezt is ki:

"BÉKE IMA

Istenem adj lelki békét annak elfogadására,

Amin változtatni nem tudok,

Bátorságot,

Hogy változtassak azon amin tudok,

És bölcsességet,

Hogy felismerjem a különbséget." (Julitól!-Köszi!:)))

6,7,8

Már egy hete tartom a magam az új játékszabályokhoz...
És a lelkesedés még tart...
Ha megkérdeznétek milyen érzés reggel indulás előtt fényképezkedni, ahhoz tudnám a legjobban hasonlítani, mint amikor visszahallgatod a hangod egy magnóról... legalábbis én mindig meghökkentem, hiszen "belül" egész más a hangom. (Na nem az énekhangom, mert az kívül-belül FURCSA :)))))
Szóval tükör és fejben tervezés ide vagy oda... a kép más...

Folyt. köv.

5. és a sztrájk



5. nap

 Aki olvassa soraimat a kezdetek óta (GY.I.K), talán emlékszik, hogy a görög válság eddig kimaradt a hétköznapjainkból. Nem találkoztam (a mai napig) feldühödött tömegekkel,  nagy tüntetésekkel. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak, csak, hogy elég nagy a város ahhoz, hogy elférjünk, mi, a nem-tüntetők és tüntetők.

Ezen a héten viszont általános sztrájk van. MINDENKI sztrájkol:

• Tömegközlekedés, vasutak ÉS a taxisok
• Bankok, gyógyszertárak,
• Légiforgalom irányítás
• Bíróságok, média
• Távközlési vállalat

Mi nem sztrájkolunk, felpattanunk a motorra és (eddig is megkönnyítette az életünket, de most pótolhatatlan) átszeljük a várost ... Benzin van!!!

2.3.4.

Teljes menet felszerelésben:

1.nap

Alexnek, egyenlőre a játéknak csak az a része tetszik, hogy egy hónapig nem veszek semmit... A reggeli rohanásban egyáltalán nem értékelte az ötletet, hogy akkor most álljon neki engem fotózgatni... Végül csak megsajnált és lefényképezett, de kár volt!!! A kép vállalhatatlan... Játék ide vagy oda...

Szerencsére Panagiota az egyik kedvenc kolleginám megértette a játék lényegét és a reggeli kávénk közben, az iroda teraszán rögtönöztünk egy kis fotózást :)))

Az én 30-am

Voilá, a Nóri-szekrény-válogatás...

(virágos: Promod, zürke: Sisley)
(Balról jobbra/Barnától keletre: Massimo Dutti, Levi's, Zara, H&M)

(Fektétől keletre : Zara, Benetton, Zara)



(Világos szürkétől keletre: GAP, Benetton, Pimkie)

(V. Barnal: H&M, Kék: Sisley, Fehér: Philip Russel, Szürke: H&M)

(Kéktől indulva: Massimo Dutti, Turi, StreetOne, Zara, H&M)

(Barnával kezdve: Mango, Zara, Turi, Mango, Turi)

(V.barnával kezdve: Turi, Massimo Dutti, Benetton)

A +1 csizmáról holnap teszek képet, úgyanis munkába menet döbbentem rá, hogy ezt a 30-at variálom az ünnepek alatt is, ezért be kell válogatnom egy magassarkú cipőt/csizmát is :((((.

Válogatás alatti tanulságok:

- A ruháim felét nem hordom

- 4 szín tetszik idén télen, és ezt a ruhatáram 100%-osan tükrözi

- Kiegészítők nélkül nagyon unalmasak a kedvenc színeim...

- Az elmúlt években csak barna és/vagy fekete téli lábbelit vásároltam

Új vizeken...

Amilyen döcögősen és fenntartásokkal indult a blogger életem, egyre inkább alámerülök ebben a világban, ami ÓRIÁSI. Szinte mindenki a világ minden pontján bármiről elmélkedik és irogat!!! Alig győz az ember válogatni...
Én egy könnyű témával kezdtem, velem egykorú lányok irományait olvasgatom a világ minden pontjáról: Singapore, Budapest, Milano, Bécs, USA... stb stb...
Az egyik blogon (http://tandsdaybook.blogspot.com/ futtottam össze egy felhívással http://kendieveryday.blogspot.com/p/30-for-30-remixes.html , amin egy ideje morfondírozok!!!

"30 for 30" vagy "30-ból 30-at"

A szabályok:
1. Válassz a szekrényebdől 30 darabot, cipőkkel együtt (a kiegeszitok és ékszerek nem szamitanak)

2. Ezt a 30 darabot hordhatod csak 30 napig, kedvedre variálva.

3. Nem vásárlohatsz semmi ruhát és cipőt 30 napig!!!

A várt eredmény:
1. megtanit "okosan" vásárolni - csak azt ami tényleg hiányzik
2. megtanít (újra)értekelni amid van
3. megmozgatja a fantáziád
4. kihívás :))))
5. talán sikerül egy kicsit spórolni :))))
6. karácsonyi ajándék vásárlás közben nem magamnak találni kincseket


Kiváncsi vagyok ... és szívesen veszem a csatlakozni vágyókat!!!

Ma este összeállítom a 30 kedvencem!!! Holnaptól indul a móka!!!