Randi guru

Nálunk ebben az új, dolgozó-anyás felállásban, mindenki mindenkivel randizik... Hófehér a lelkiismeretem, mert megpróbáltuk négyesben is, de az egyenlőre nagyon kaotikus.

A családi béke - viszonylagos - megtartása érdekében, osztódunk és vagy én megyek a Pufival vagy Alex. Kezdek komolyan rákapni ezekre a programokra! Pufi már komolyan kezd kisfiúsodni és ő is nagyon komolyan veszi ezeket a kiruccanásainkat.

Elmentünk kávézni, egyik szombat délelött például. A kedvenc helyemre, ahol a pincer volt olyan rendes és megértette, majd Oscar díjasan elő is adta, hogy P is igazi kávét kap, ugyanolyan presszós csészébe, mint én. (tejhab volt csak benne) Az idillt én rontottam csak el azzal, hogy annyira izgultam, nehogy leejtse, kiöntse a "kávéját", hogy a nagy hadonászásba én borítottam fel a saját csészémet...

4 eves vagyok

Négy éve ... ezzel a bejegyzéssel kezdődött...

Nem egy kerek évforduló, de szeretek megemlékezni mégis.

Kicsit leltározni, kicsit nosztalgiázni.

 

 

2010 - esküvő +tatarozás + munka

2011 - PUFI!!!

2012 - PUFI + tatarozás

2013 - THEODORA!!!!

2014 -  PUFI + THEODORA + munka

és ahogy angolszász barátaink mondják:

4 years...and counting...

 

 

De azért nem sütött itt mindig a nap! Négy év után és középfokú nyelvismerettel már nem vagyok túrista, de még mindig érnek meglepetések (jók, rosszak egyaránt). Vannak leckék, kisebb csalódások aklimatizálódás terén.

 

A görög barátnő. Bár sokszor hittem már, hogy van, valahogy mégsincs. A viszonyom a helyi lakosokkal egy bizonyos ponton megáll. Egy bizonyos ponton túl "kszeni" (külföldi,idegen) vagyok és kész. Ettől még van munkám, van társasági életem... jókat beszélgetünk... Csak van az a pont.

 

A másik a "kszenik" csoportosítása. Nem mindegy honnan jön ide az ember. Nyugatról? MENŐ! Szomszéd országokból? TAKARÍTÓNŐ! Keletről? FÉRJRABLÓ K***A.

Magyarország ilyenszempontból kellemesen semleges, úgyhogy külön tiszteletet nem is, de pejoratív asszociációt sem kapok ... se a gyerekeim.

 

Sznobizmus! ÓRIÁSI!!!! (lásd.menő nyugati bevándorlók) Mutasd a címed (telefonod, névjegyed, esküvői fotód, gyerek ovódáját) és megmondom ki vagy!

 

Nekem az segít a legjobban ebben (és azt hiszem bármilyen) az élethelyzetben, hogy nem vagyok  egyedül. A legközelebbi baratánőim szintén külföldiek, egy csónakban evezünk, és mindig megértjük egymást.

 

A görög pasik: (ez eddig 10-ből 10-szer beigazolódott)

Bárhol a világon ismer meg az ember egy görög férfit, és bármit ígérjen is a közös lakhelyet illetően, előbb-utóbb mind hazatér!!! MIND!!! AZ ÖSSZES!!  Mindenhonnan. 1-2-10-20-30 év után. A görögségük, a gyökereik, a kozmosz... nem tudom... mind visszajön!

 

A nyelvismeretről:  Azt hiszem ideális esetben az ember jó ha beszéli a nyelvet, már érkezés előtt.  Ugyanakkor ismerek nem egy külföldit aki 40 éve itt él és nem tanult meg görögül. (Nyugati országból) (A szomszédos országokból érkezők pár hónap alatt elsajátítják a nyelvet.)

Saját tapasztat: igyekezet nem vált ki tiszteletet! Túlélni, ügyintézni, fodrászhoz menni elég.

 Sokszor előfordult már, hogy ahhoz, hogy komolyan vegyenek angolul kell beszélni. Ha ár alku alakul ki (és mindig kialakul) ott a tisztelet, presztízs az alap. Ehhez meg stimmelnie kell a vélt kaszt ismertető jeleinek (lásd. szobizmus). Majd kell egy férfi (férj, apa, bátyj). Még az ovódai nyíltnaphoz is!!! Biztos van kivétel. Nem állítom, nekem is sikerült egyedül is, de a különbség a bánásmódban, amikor Alexszel ketten mentünk... egész más katgória. És a végső ár is... 

 

4 év után röviden ennyi... majd 40 után könyvet írok...