Pufi nem keveset nyúzza a kishugát... Ezt többféle képpen próbáljuk kordában tartani. Sokáig csak a fenyegetőzésig, büntetésig jutottunk... Mentségünkre legyen, nem is volt nagyon példa a jó magatartásra... ergo nem volt, mit megerősíteni. Mígnem egy szép tavaszi napon, Pufi megint erőteljesen közelített Teóhoz (valami kemény játékkal a kezében), aki vakmerően játszott a testvére egyik kedvenc játékával. Én ijedtemben már ugrottam is, de csodák csodájára az alábbi párbeszéd (monológ) fültanúja lettem:
-Tessék bébi, ez a tied - átnyújtotta a nála lévő játékot - és aftó ine dikomou, parakallo (a mondat második fele görögül kb.: az az enyém, kéremszépen...)
A lélegzetem is elállt, vártam egy pillanatot, hátha csak fejbe vágja... de nem... úgyhogy határtalan örömömben egyből megjutalmaztam Pufit egy csokival!
Rá is érzett az ízére, ugyanis, most már többször előfordult, hogy hirtelen kedves lesz vele: a fenti mondatot ismétli, majd ugyanazzal a lendülettel rám néz és kéri a csokiját. A sokadik csoki után már próbáltam alkudozni valami más jutalomfalat felé, de hiába! Kedvességért CSOKI jár...
Valamit, valamiért...
.JPG)
-Tessék bébi, ez a tied - átnyújtotta a nála lévő játékot - és aftó ine dikomou, parakallo (a mondat második fele görögül kb.: az az enyém, kéremszépen...)
A lélegzetem is elállt, vártam egy pillanatot, hátha csak fejbe vágja... de nem... úgyhogy határtalan örömömben egyből megjutalmaztam Pufit egy csokival!
Rá is érzett az ízére, ugyanis, most már többször előfordult, hogy hirtelen kedves lesz vele: a fenti mondatot ismétli, majd ugyanazzal a lendülettel rám néz és kéri a csokiját. A sokadik csoki után már próbáltam alkudozni valami más jutalomfalat felé, de hiába! Kedvességért CSOKI jár...
Valamit, valamiért...
No comments:
Post a Comment