Megint eltüntem.
5 hónap telt el a legutolsó írásom óta és még csak fel se tűnt. Ez a blog sok
felé célt szolgál és szolgált az életemben, többek között terápiás,
kommunikációs… Hát a jó hír, hogy jól vagyunk, a rossz hír, hogy nincs időnk,
nem jól lenni… Azt hiszem ahol most vagyok azt hívják MÓKUSKERÉKNEK.
Vannak pillanatok
amiket örökre a lelkembe akarok zárni, mert olyan jók! Mert van már párbeszéd,
van vélemény, van CSALÁD! Már letudunk ülni együtt az asztalhoz és akár 5
percig mindenki a helyén marad… Van újra esténk… Akár 6 óra alvás egyhúzamban.
Vannak rossz
napok. Hisztis gyerekek, elhúzódó vírusok és elhúzódó munkaórák. Nem alvás, nem
evés…
Nincsenek nagy
kalandok, nincsenek csajos napok, nincsenek görbe esték, nincsenek wellness
hétvégék, nincsenek ágyban töltött esős vasárnapok, világmegváltó
beszélgetések.
Ami alap, hogy csordultig
van velük a szívem, olyannyira, hogy kicsit mintha ki is zártam volna a
világot, még azt is ami beférne.
No comments:
Post a Comment