Ismét kereszteltünk (
2 éve így), ezúttal Theodórát. Theodóra. Ez volt az a név, ami már akkor megszületett, amikor még szó sem volt gyerekekről, vagy házasságról. Egy nyaralás alkalmával, miközben labdáztunk a tengerbe és az élet nagy dolgairól elmélkedtünk.
A szövetség másik fontos kelléke a keresztszülő (k)... Ez már nehezebb volt, mert az elmúlt két év Pavlos esetében nem váltotta be a keresztszüleihez való reményeinket, úgyhogy sehogy se álltunk ehhez a témához. Kiábrándultan és fenntartásokkal leginkább... De a mostaniak keresztszülők, mindamellett, hogy önként jelentkeztek, nagyon lelkesek és aktívak (egyenlőre) Theó életében. Remélem ez így is marad és ha minden kötél szakad "beveszik" a Pufit is :)
Az előkészületekről és az esemény fontosságáról már írtam
itt, tudtuk is, hogy mire számíthatunk és mire nem. Meglepetések nem voltak, csak meleg és egy
nagyon nyűgös Pufi!!! A nagy szervezkedésben sok mindenre gondoltunk és készültünk csak arra nem, hogy egy dackorszakban tobzódó majdnem-három-éves, nem veszi olyan könnyedén a húga körüli felhajtást, pláne nem a megszokott délutáni szieszta helyett...
Jó hír, hogy ezt a keresztelőt
Gabi örökítette meg nekünk, ahol egy csodálatos nap köszön vissza, és kevésbé az a káosz amit én éreztem...
 |
| Boys don't cry... |
 |
| Az ünnepi menet |
 |
| a megszokott helyszín |
 |
| itt még "csak" fáradt és megszeppent |
 |
| Az első kör sírás |
 |
| kis szünet... |
 |
| újabb sírás |
 |
| kész vagyunk, jöhetnek a hódolók. |
 |
| anyát az ital... |
 |
| Pufit a cukor teszi boldoggá |
 |
| Barátnők 1 |
 |
| Barátnők 2 |
 |
| A buli végén (Pufi a szó szoros és átvitt értelmében is kivetkőzött önmagából) |
No comments:
Post a Comment