Return of the Jedi

...avagy a Jedi visszatér, és én lennék a Jedi...

El se hiszem, hogy így elhanyagoltam a blogot és ENNYI sok idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta! Mentségemre szolgáljon, hogy nem nyaraltam, nem lustálkodtam az eltelt idő alatt...

Ősszel heti háromszor nyelviskolába jártam, leszigeteltettük és lefestettük a házunkat, tettünk-vettünk, pörögtünk! A fentiek annyira jót tettek, hogy nagy lendülettel el is kezdtem újra munkát keresni. Nem sok sikerrel ugyan, de nem kellett sokáig búslakodni, mert az élet dobott egy hatost nekünk és a terhességi teszt ismét pozitívat mutatott... Nagy nagy öröm! Sajnos nem sokáig, mert még azon a héten kiderült, hogy a cég ahol Alex dolgozott január elsejével megszűnik. Itt nem akartunk még nagyon pánikolni, mondván jönnek az ünnepek, hát ünnepeljünk és majd az új évben elővesszük a gondokat.
Az ünnepekre rajtam pont kijött a terhességi rosszullét, és február közepéig hánytam és feküdtem kb.egész nap... Közben Alex bébiszitterkedett és interjúkra járt. Az eredménye szerencsére meglett és lett új munka!! Huh!!!
Ugyan kétszer annyit kell dolgozni, majdnem fele annyi pénzért, de legalább van és biztos nemzetközi vállalat (magyarul multi:)))
Így várjuk most a tavaszt és a nyarat...
Itt a vége fuss el véle...
Persze-persze...

Szóval az elmúlt 5 hónapban voltam nagyon magasan (boldogan) és nagyon mélyen (kétségbeesve, elkeseredve, betegen, erőtlenül)... Alex gondolom hasonlóan megjárt sok bugyrot, de mivel nem annyira lelkizős és az állapotom miatt még csak egy jó kis borozgatást se tudtunk megejteni, azt hiszem sok minden benne maradt. Lényeg a lényeg, lassan dolgozzuk fel az eseményeket... Sok a surlódás egyenlőre... A klasszikus, Alex beesik (jó esetben) fürdetésre és hulla fáradt, éhes és elkezdene kicsit ÉLNI (sport, kimozdulni stb) én fürdetésre pont lemerülök, és örülök ha a vacsorát még az asztalra teszem, de utána nagyon hamar el is alszom a kanapén és tőlem aztán az angol királynő jöhet vacsorára én onnan nem modulok fél 9 után, ami görög viszonylatokban ugye délután...

Egy kicsit ilyen a hangulat is...

PufiPavlos a körülményekhez képest jól van, ő tud minket mostanába leginkább összehozni... Ez jó és persze valahol kicsit ijesztő is nekem, hogy akkor most megint kezdjük előlröl és még egy év minimum mire én egy kicsit jobban ÉN leszek és csak remélem, hogy leszek...

UI: A Nőklapjás Szigeti Hajni írási közül van egy Két gyerek szindróma - túléled? 
ami különösen sokszor a fülembecseng mostanába és csak remélem, hogy mi túléljük, és ez a büdös világ amiben élünk kicsit szebb lesz...

Puhnnuhl

Felirat hozzáadása

A cím a sváb babos tészta (Bohnen Nudeln) fonetikusan leírva, és kiskoromba nagyon sokat ettünk. Aztán több, mint 20 év eltelt és megkívántam. (Nem mellesleg nagy fogadalmam van magam felé, hogy nem hagyom, hogy mindig Alex anyukája főzzön, és azért imitt amott én is villantsak egy kis hazait).
Szóval babos tésztát ettünk és az előző éjjel még hányó, és egész nap főtt krumplit evő gyerek egyszerűen kinézte a szánkból, majd egy kegyelem falat után kitépte a kezemből a tányért... és mindmegette! Ez nagyon jól esett a szívemnek, ugyan kicsit aggódtam mi lesz a diétázó gyomorral...

Hát nem lett semmi, cserébe mi Alexszel lebetegedtünk, szépen egymás után, hogy tudjuk áplni a másikat és Pavlos mindkettőnket:))))

Oltásra várva

A keresztelőd

Drága Egyévesem!

Mivel nem feltételezem, hogy emlékszel az első születésnapodra, amin meg is kereszteltünk, itt és most elmesélem!

2012. szeptember 15. Szombat.

Ünnepi reggelivel kezdjük a napot, itt van velünk a Mami is Pécsről, pont, mint egy évvel ezelőtt, amikor megszülettél!

A hétvégére viharjelzés van érvényben, ami ránk, a szüleidre elég nagy nyomást gyakorol, mert az egész nap a templomot leszámítva, szabadtéri és csak nyáriruhákkal készültünk. Ezt csak azért említem meg, mert háromszor leszel átöltöztetve a nap folyamán.

Reggeli és a játék után szerencsére, jól elfáradtál, úgyhogy a templomba menet szunyókálsz egyet, aminek nagyon örülünk, mert hosszú nap áll még előtted!

A templom előtt már gyülekeznek a vendégek, és 11 órakor elkezdődik a keresztelőd! Kipihent vagy és kiváncsi, forgolódsz és nézelődsz, nem zavar a felhajtás. 

A szertartás első része, amikor a templom ajtóban a pap kimondja -elvileg- életedben először a nevedet és a keresztszüleid elmondanak a nevedben egy imát. Miután ez a kinyilatkoztatás megtörtént beléphetünk a templomba és kezdetét veszi a keresztelő maga.

Miközben a pap megáldja az olajat és a vizet mi lemezítelenítünk és a keresztelő dézsa egyik oldalán állunk. Szembe veled a keresztszüleid, akik - miután a pap bekente a szemhéjad, füled mögött, kézfejed, lábfejed, mellkasad és hátad olajjal - beolajozzák az egész tested. (Az olaj megvéd a bűnöktől és a kísértéstől az életed során.)
Az olajozás után jön a víz. A pap háromszor a nyakig beleültet a medencébe és a fejedet is lelocsolja, ami lemossa a (még nem létező) bűneidet. Csak ennél a résznél sírdogálsz kicsit, pedig nagyon kedves veled! (Más gyerekeket le nyomnak simán a víz alá) Ennél a papbácsinál házasodtunk össze, talán ezért is gyengédebb...

A keresztszüleid kezébe adnak egy szép, új, fehér lepedőbe. Itt levágnak 4 kis tincset a hajadból - ez a te ajándékod az Úrnak, hogy az egyházába fogadott.

 Felöltöztetünk, először ünnepi alsóneműbe és kis sapkába, ami az olajat felszívja, utána pedig a fehér öltönyödbe.

A nyakadba akasztják a következő ajándékodat, egy aranyláncot kereszttel és háromszor körüljárjuk az oltárt, kvázi örömtáncot járunk a nevedben.

A szertartás a végéhez ért, kezetcsókolunk a keresztszüleidnek, és a papnak, meghallgatjuk az áldást és végre visszakaplak a kezembe!!!

 Hogy aztán tovább is adjalak ....

 És tovább...

Míg végül jöhet az ebéd! A Bakalogatos, alimosi, taverna kerthelysége nagyon kellemes, süt a nap, de nincs túl meleg, kellemes szél fúj.

Pikk pakk el is lalszol...

 És csak alszol és alszol, amíg mi eszünk, iszunk, beszélgetünk...

Próbálunk várni a tortáddal, hogy te fújhasd el a gyertyádat, de vannak vendégek akik már mennének, így egy alvó Pavlos mellett énekelünk és én fújom el a gyertyádat.
Később, amikor felébredtél persze a Mami megetetett egy kis szelettel:)))

Ébredés után, újult erővel veted bele magad a forgatagba, feltérképezed a tavernát és a tágabb környezetét, galambokat hajkurászol, játszol a többi kisgyerekkel, vagyis inkább együtt csináljátok a fenti tevékenységeket! Nagyon jól érzed magad!

Sőt még azt is "kibírod", amikor a taverna után átmegyünk pár "maradék" vendéggel, azaz a kemény maggal, a Skipper bárba egy-egy italra.
A nagymamák, pláne a magyar Mami nélkül nem ment volna ilyen könnyen, mert így én is sokat ünnepeltem,  beszélgettem. Te ugyanis nem ülsz egyhelybe, állandóan menni akarsz, futni, mászni, megkóstolni és valakinek mindig a nyomodban kell lennie!

Este 7-kor indulunk haza, kibontogatjuk a szuper ajándékaid és autómatikusan megfürdetünk! Már a vízben ülsz amikor eszembe jut, hogy a keresztelő után három napot várni kell (ett volna)... Khm.... Azzal vigasztalom magam, hogy a fürdővized nem engedjük le a lefolyóba, hanem a szokásnak itt már eleget téve, a virágokra öntjük.
Úgy alszol, mint egy kis angyal, reggelig!!!
Gyönyörű nap volt, és te szuperül bírtad, nagyon nagyon büszkék voltunk (vagyunk) Rád!!!!!
 

12 hónap. Egy korszak vége, egy új kezdete.

Egy év eltelt és most nem a Pavlos-Pufiról fogok írni (aki kész kisfiú), hanem magamról. Amúgy is most jutottam el oda, hogy akkor ÉN is itt vagyok, MI (Alex és én) is itt vagyunk.
Életem legszebb és legboldogabb napja volt amikor megszületett Pavlos és az első pár hét jobb volt, mint bármilyen nyaralás, utazás...

De az év hosszú volt. Nagyon hosszú! Minden nap 24 teljes órából állt, a hét 7 teljes napból. Nem volt hétvége, nem volt ünnepnap, nem volt pihenés. Mint a terhesség kevésbé napos oldalaira, ez az első év kihívásira se érzem, hogy kellőképpen felkészültem volna. Azt hittem, csak pelenkázni kell tudni, és a többi megy majd magától. Fennhangon mondtuk Alexszel egymásnak, hogy minket a gyerekünk kiegészít és nem közénk épül, és, hogy nem ő lesz az életünk középpontja, hanem a MI.
Visszatekintve: HAHA, ahogy azt Móricka elképzelte. A közös gzerekünk érkezése kiforgatta a sarkaiból a világunkat és az elmúlt egy év arról szólt, hogy újra felépítsük.
A jó hír, hogy sikerült! Mindenki visszatalált önmagához, megtalálta a helyét az új felállásba. Kiderült, hogy aminek hittem magam az nem annyira vagyok... Azt hittem laza vagyok. NEM. Görcsöltem, bizalmatlan voltam mindenkivel a gyerek körül, de ahhoz nem elég tapasztalt, hogy magamban bízzak... Azt hittem nem vagyok nagy alvó, nem fog megviselni egy kis éjszakázás. Egy éve nem aludtam egyhuzamba át egy éjszakát se, és nagyon nagyon megvisel. Vannak jó napok, és vannak nagyon nyűgös fajták is.
Azt hittem tudom milyen igazán szeretni. Fogalmam se volt!

A házasságomról is tanultam ez az év alatt... ez is fájdalmas volt néhanapján... Egyszerűen nem fért bele a lelkembe a kapcsolatunk. Elvárásaim voltak! Sok! Neki is! Leginkább ugyanaz egymás felé: Tedd le a gyereket aludni és foglalkozz velem is! Ismerd el, milyen keményen dolgozom! És hiába kívántuk ugyanazt a másiktól, nem akaródzott teljesíteni.

Nálam mégis fordulópont lett ez az első szülinap. Valahogy magától, napról napra lett lényegesen jobb az életünk, aminek hála azon kapom magam, hogy élvezem a napjaim, nem szenvedek semmi miatt (szoptatás, evés, alvás, nem alvás, meleg, hideg, munka, nem-munka... és sorolhatnám, hogy mi minden miatt voltam fél másodperc alatt a plafonon, majd a padlón), jó kedvem van és tele vagyok energiával és tervekkel.

És milyen igaz, hogy azt kap az ember amit ad...

Pufi első szülinapja úgyanolyan szép nap lett, mint amikor megszületett. Szerelemben, szeretetben, fellegekben.Nagyon boldog és hálás vagyok a triónkért és a családunkért, a barátainkért, mindkét hazánkban! Mind segítettek ez az év alatt, nem is tudnám felsorolni mi mindennel, sokszor olyan dologgal, ami nem is segítségnek készült. Köszönöm!

Azt hiszem, és úgy érzem végre felnőttünk a feladathoz!