...avagy a Jedi visszatér, és én lennék a Jedi...
El se hiszem, hogy így elhanyagoltam a blogot és ENNYI sok idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta! Mentségemre szolgáljon, hogy nem nyaraltam, nem lustálkodtam az eltelt idő alatt...
Ősszel heti háromszor nyelviskolába jártam, leszigeteltettük és lefestettük a házunkat, tettünk-vettünk, pörögtünk! A fentiek annyira jót tettek, hogy nagy lendülettel el is kezdtem újra munkát keresni. Nem sok sikerrel ugyan, de nem kellett sokáig búslakodni, mert az élet dobott egy hatost nekünk és a terhességi teszt ismét pozitívat mutatott... Nagy nagy öröm! Sajnos nem sokáig, mert még azon a héten kiderült, hogy a cég ahol Alex dolgozott január elsejével megszűnik. Itt nem akartunk még nagyon pánikolni, mondván jönnek az ünnepek, hát ünnepeljünk és majd az új évben elővesszük a gondokat.
Az ünnepekre rajtam pont kijött a terhességi rosszullét, és február közepéig hánytam és feküdtem kb.egész nap... Közben Alex bébiszitterkedett és interjúkra járt. Az eredménye szerencsére meglett és lett új munka!! Huh!!!
Ugyan kétszer annyit kell dolgozni, majdnem fele annyi pénzért, de legalább van és biztos nemzetközi vállalat (magyarul multi:)))
Így várjuk most a tavaszt és a nyarat...
Itt a vége fuss el véle...
Persze-persze...
Szóval az elmúlt 5 hónapban voltam nagyon magasan (boldogan) és nagyon mélyen (kétségbeesve, elkeseredve, betegen, erőtlenül)... Alex gondolom hasonlóan megjárt sok bugyrot, de mivel nem annyira lelkizős és az állapotom miatt még csak egy jó kis borozgatást se tudtunk megejteni, azt hiszem sok minden benne maradt. Lényeg a lényeg, lassan dolgozzuk fel az eseményeket... Sok a surlódás egyenlőre... A klasszikus, Alex beesik (jó esetben) fürdetésre és hulla fáradt, éhes és elkezdene kicsit ÉLNI (sport, kimozdulni stb) én fürdetésre pont lemerülök, és örülök ha a vacsorát még az asztalra teszem, de utána nagyon hamar el is alszom a kanapén és tőlem aztán az angol királynő jöhet vacsorára én onnan nem modulok fél 9 után, ami görög viszonylatokban ugye délután...
PufiPavlos a körülményekhez képest jól van, ő tud minket mostanába leginkább összehozni... Ez jó és persze valahol kicsit ijesztő is nekem, hogy akkor most megint kezdjük előlröl és még egy év minimum mire én egy kicsit jobban ÉN leszek és csak remélem, hogy leszek...
UI: A Nőklapjás Szigeti Hajni írási közül van egy Két gyerek szindróma - túléled?
ami különösen sokszor a fülembecseng mostanába és csak remélem, hogy mi túléljük, és ez a büdös világ amiben élünk kicsit szebb lesz...
El se hiszem, hogy így elhanyagoltam a blogot és ENNYI sok idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta! Mentségemre szolgáljon, hogy nem nyaraltam, nem lustálkodtam az eltelt idő alatt...
Ősszel heti háromszor nyelviskolába jártam, leszigeteltettük és lefestettük a házunkat, tettünk-vettünk, pörögtünk! A fentiek annyira jót tettek, hogy nagy lendülettel el is kezdtem újra munkát keresni. Nem sok sikerrel ugyan, de nem kellett sokáig búslakodni, mert az élet dobott egy hatost nekünk és a terhességi teszt ismét pozitívat mutatott... Nagy nagy öröm! Sajnos nem sokáig, mert még azon a héten kiderült, hogy a cég ahol Alex dolgozott január elsejével megszűnik. Itt nem akartunk még nagyon pánikolni, mondván jönnek az ünnepek, hát ünnepeljünk és majd az új évben elővesszük a gondokat.
Az ünnepekre rajtam pont kijött a terhességi rosszullét, és február közepéig hánytam és feküdtem kb.egész nap... Közben Alex bébiszitterkedett és interjúkra járt. Az eredménye szerencsére meglett és lett új munka!! Huh!!!
Ugyan kétszer annyit kell dolgozni, majdnem fele annyi pénzért, de legalább van és biztos nemzetközi vállalat (magyarul multi:)))
Így várjuk most a tavaszt és a nyarat...
Itt a vége fuss el véle...
Persze-persze...
Szóval az elmúlt 5 hónapban voltam nagyon magasan (boldogan) és nagyon mélyen (kétségbeesve, elkeseredve, betegen, erőtlenül)... Alex gondolom hasonlóan megjárt sok bugyrot, de mivel nem annyira lelkizős és az állapotom miatt még csak egy jó kis borozgatást se tudtunk megejteni, azt hiszem sok minden benne maradt. Lényeg a lényeg, lassan dolgozzuk fel az eseményeket... Sok a surlódás egyenlőre... A klasszikus, Alex beesik (jó esetben) fürdetésre és hulla fáradt, éhes és elkezdene kicsit ÉLNI (sport, kimozdulni stb) én fürdetésre pont lemerülök, és örülök ha a vacsorát még az asztalra teszem, de utána nagyon hamar el is alszom a kanapén és tőlem aztán az angol királynő jöhet vacsorára én onnan nem modulok fél 9 után, ami görög viszonylatokban ugye délután...
 |
| Egy kicsit ilyen a hangulat is... |
UI: A Nőklapjás Szigeti Hajni írási közül van egy Két gyerek szindróma - túléled?
ami különösen sokszor a fülembecseng mostanába és csak remélem, hogy mi túléljük, és ez a büdös világ amiben élünk kicsit szebb lesz...
No comments:
Post a Comment