Egy kis Athén

Ez az első görög telem - mármint, amit megszakítások nélkül - itt töltök. Nem panaszkodom, az otthoni mínuszokhoz képest az itthoni 0 és 10 fok közötti hőmérsékletek barátságosabbak. Bár csak most értem mit jelent a nyirkos hideg. Nem jó!!! És a lakásokat nem divat úgy befűteni, mint otthon...

Azért a nap legalább hetente egyszer kisüt. És mégis, vagy pont ezért... A tél és Athén. Nálam nem fér össze. Nem idevaló a hideg, nyirkos idő.  Itt minden és mindenki szabadtéri, és arra van rendszer kitalálva, hogy jó idő legyen. Erkélyek, terszok, strandok, kávézók, éttermek, frappék... Motorozás. Azt hittem, csak én, a hideg téllel és havazással elkényeztett közép-európai nem találom a helyem és nem érzem át az athéni tél romantikáját. Aztán nagy megfigyelésbe fogtam és megállapítottam, hogy a többi athéni se talalja a helyét a télben, és ugyanazt csinálja, mint nyáron csak kicsit több ruhában. Alex szüleivel és azok barátaival például egy napos februári szombaton STRANDOLNI mentünk. A starnd nyitva volt, belépőt is fizettünk és rajtunk kívűl is voltak a parton. Rajtam kívül MINDENKI úszott a tengerben, napozott, kocogott, strand teniszezett (raketes: kortól és nemtől független, görög nemzeti sport, faütőkkel püfölnek egy teniszlabdát a strandokon.) Én a téli toll kabátomba bagyulálva próbáltam átmelegedni a napon...

Starndolás után ebéd egy tengerparti tavernába, ahol "meglepő" módon voltak, akik a szabad ég alatt ebédeltek, immár azért nagykabátban.

A kedvencem az athéni télben, valószínű azért, mert a tavaszra, nyárra emlékeztet, a roskadozó citromfánk az udvarban. Ebben minden nap gyönyörködöm.

Addig is éljen a karnevál!!! Ha meghívást kapnék egy maszkabálba eszkimónak öltöznék! És Ti?

Puszi.