Hazaértem!
(először úgy gondoltam csak ennyit írok, de inkább nem kíméllek meg Titeket a részletektől)
Az elmúlt 8 évben 8-szor költöztem (ha a turkáló nem jön össze még mindig indíthatok költöztető céget). Nem meglepő, hogy most egy jó darabig nem szeretnék menni sehova, legfeljebb - a légitársaságok által is maximalizált - 20 kg-os bőrönddel.
A lakásról nincsenek új képek, mert nagy változás a legutóbbiakhoz képest nincs, leszámítva a doboz tengert ami körülvesz most minket. De ez már semmi!!! Ha megkérdezitek, hogy ez akkor a fény az alagút végén? Én azt felelem, hogy milyen alagút!!! Ami most előttünk áll az már a hobbijaim között szerepel.
Ki hol van otthon? Mit is jelent az otthon a mi generációnknak? Ahol felnőttünk? Ahol mindeki az anyanyelvünkön beszél? Ahol dolgozunk és járulékokat fizetünk? Ahol szeretnek? Ahol a szüleink élnek vagy ahol a gyerekeink fognak? Az otthon egy ország? Az otthon egy város? Az otthon egy lakás/ház? Az otthon a lelkünkben van csak? Akárhol is én most megtaláltam. A lakást és a lelkit mindenképp. Az országgal még csak szemezünk.
Mondják páran, páran csak gondolják, hogy nem könnyű "szegény" Nórinak, olyan messze a hazájától, a családjától, nem beszéli a nyelvet, válságban Görögország, tüntetések és nílusi szúnyogok között kell "túlélnie"... Dehát létezik olyan, hogy MINDEN stimmel???? És az én estemben még így is elég sok minden stimmel...
Alex apukája lefordított nekem egy görög közmondást: "Egészen addig sajnáltam a szegényt akinek nem futja cipőre, amíg nem találkoztam eggyel akinek nincsen lába..."
Ha jól belegondolok a világba és a környezetünkbe manapság, ahol már semmi sem állandó, ahol csak az a biztos ami már megtörtént (meg az adó) és aki rendszeresen nézi a híradót még tovább cifrázhatja. (Én nem nézek TV-t, kímélem magam, épp elég az ami így is utolér:))
Nem szeretem a világvége jóslatokat és örök optimista vagyok, a fentiekkel csak azt szeretném megerősíteni Bennetek (aki még kételkedik :)), hogy "van lábam" (kettő is), néha nincs "cipőm" és ha nem is a hazámban, de van OTTHONOM és MINDEN RENDBEN!!!
Sok puszi!!!
Ezt jo hallani! :D Gratula! Mar varom nagyon a kepeket a bebutorozott lakasrol!!!
ReplyDeletexxx
G.
“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
ReplyDeleteNem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
(Wass Albert: Otthon)