Akasztják a hóhért... (17,18)

A 17. napi ruha együttes összeéllítása volt az eddigi legnehezebb, mert ez volt az a "szerelés" amiben az első görög állásinterjúmra mentem... Állandó dilemma(m), hogy állásinterjúra mibe menjen az ember. Legyen alkalomhoz illő, de ne túl sok (végülis nem a miniszterelnöki , vagy az év titkárnője állásra pályázok), ne túl kevés ... de legyek "én", legyen kényelmes...stb stb. Végül a sötét farmer voltam "én" és a fehér ing - mint örök klasszikus - adta meg az esemény hivatalosságát... (A sálat levettem).

De ha már "az eseménynél" tartunk... Interjúra menni mindig stresszes és azt hiszem nem lehet hozzászokni. Elmondhatom magamról, hogy közepesen tapasztalt interjúzó és interjúztató vagyok, leginkább az utóbbi, amit 5 éve aktívan űzök. Tegnap mindennek ellenére úgyanúgy izgultam, mint a legelső állásinterjúmon.

A megfelelő öltözék kiválasztása mellett, azért van még pár részlet, amire érdemes felkészülni, annak ellenére, hogy tuti recept nincs:

1. Tanulmányozni a saját önéletrajzunkat, átgondolni, hogy a kérdező mikre kérdezhet rá. Nem egy nagy tudomány ez, és akár egy gyors internetes böngészéssel az ember megtalálja az esetek 90%-ban feltett kérdéseket. (Nem azért nem kérdeznek mást vagy máshogy a HR-esek mert hülyék, hanem mert tényleg ezekre a kérdésekre adott válaszok tartalma és minősége érdekli őket. Nem több és nem kevesebb)
2. Érdemes az önéletrajzot nem csak átolvasni, de a saját szavainkkal összefoglalni (RÖVIDEN ÉS LÉNYEGRE TÖRŐEN). Egy - egy állásnak, vagy pozíciónak mi volt a lényege, mi volt benne az új egy korábbihoz képest és mi volt benne a kihívás. Ez arra a szintén klasszikus kérdésre készít fel minket, hogy "Foglalja össze pár mondatban az eddigi tapasztalatait?" vagy a szintén örökzöld "Mit kell Önről tudni?". Amilyen egyszerűek ezek a kérdések, a rájuk adott válaszok mégis annyira nehézen jönnek, és a legtöbb esetben nem is sikerül rájuk válaszolni... Láttam nem egyszer tapasztalt szakembereket az ilyen típusú kérdéseken összezavarodni, majd "szakszerűen" visszavágni, hogy ez egy internetes kérdés... Hát persze hogy az, de mi is a válasz... kik is vagyunk szakmailag... Mit tudunk és mit szeretnénk... Ez a jó válasz lényege és egy sikeres interjú bevezetése.
3. Mondanom sem kell, hogy érdemes frissen és kipihenten az interjúra érkezni. Ha nagyon izgulunk a kávé helyett kamilla teát igyunk. A kávé és az adrenalin keveréke mindenféle kellemetlen mellékhatással járhat a hascsikarástól, a vörös fejen keresztül az erős szívverés ... stb stb. Egyik sem segít.
4. Legyünk határozottak, őszinték, de egyiket se vigyük túlzásba...
5. Aki hajlamos a történeteket Ádámtól és Évától kezdeni, különösen figyeljen arra az interjún, hogy mindig a kérdésre válaszoljon, nem kell a sztorizás. Ki? Mit? Kivel? Miért? Mikor v. Mennyi idő alatt? Mi lett az eredménye?
6. Semmi esetre se alkossunk (negatív) véleményt volt v. jelenlegi munkatársakról, vezetőkről.
7. Az interjúzás egy társas érintkezés, és mint olyan (sajnos vagy szerencsére, attól függ) nagy szerepet játszik benne a kémia, a szubjektivitás. Ezt igyekszik a HR tudomány minimálisra csökkenteni, de önámítás lenne azt mondani, hogy nem létezik...
8. A visszautasítás.... Nehéz dió....de sok esetben olyan tényezők játszanak benne szerepet, amikre nem is gondolnánk. (Szerencsés esetben az interjúztató ezt pontosan meg is osztja az illetővel). Nem kifogás, de emberi gyarlóság, hogy nem szeretünk rossz híreket közölni ... De ne magunkban keressük a hibát!!!! Előfordulhat, hogy valaki minden elvárással rendelkezik a meghirdetett állás betöltéséhez, de a meglévő csapat tagjainak/ leendő főnök személyisége ahova érkezne más típusu embert kíván. Végül, de nem utolsó sorban, igenis létezik az a verzió is, hogy valaki túl jó egy állásra és azért utasítjék el, mert szinte biztosra lehet vélni, hogy rövid időn belül előléptetést és mégrosszabb (a cégnek) fizetésemelést is fog kérni/érdemelni. Az ún. makro környezeti tényezők perdöntőek... Egy - egy visszautasítást NE éljünk meg kudarcank, mert csak megkímél minket egy még nagyobb csalódástól és teret nyit megtalálni az igazi IGAZIT.

Még hosszasan sorolhatnám, de az egész álláskeresés lényegét az eddigi legkedvencebb főnököm fogalmazta meg a legfrappánsabban:

"Állást/munkatársat keresni olyan, mint házastársat"

Van szerelem első látásra, van aki 20 évesen férjhez megy és gyémánt lakodalmat ül, de van aki hosszan keresgél esetleg el is kell válnia egyszer (kétszer), míg végül megtalálja élete párját. Az őszinteség azért fontos(itt is), mert ha nem vagyunk tisztában magunkkal, a céljainkkal és, hogy mit várunk el egy munkahelytől/munkatárstól a kudarc és csalódás borítékolható! Ha valami "bűzlik" már az első pillanatban, nem szabad erőltetni. Nem lesz jobb, sőt... Az interjún mindkét(!) fél a legjobb formáját igyekszik mutatni... Igen, van hogy kompromisszumot kell kötni, de nem mindegy milyet és mennyit még akkor se ha a MENNYIÉRT-re a válasz felülmúlja az elvárásainkat...

Ha már aláírtuk a munkaszerződést, de nem az állás nem az amire számítottunk, meddig maradjunk, hogy "jól mutasson" az önéletrajzunkban?

Erre a kérdésre, egy több, mint 20 év tapasztalattal rendelkező felsővezető azt mondta nekem: "Sokkal nagyobb bátorság kell, ahhoz, hogy feláljunk 3 hónap után, hogy köszönöm, de ez nem nekem való, TÉVEDTEM, mint sem lapítani 1-2-3 évig és vágni a centit."

Az egész elmélet, ami a válságos időkben sokkal nehezebb, mert nagy a tét, hitelek, igények, család, stb stb... Nem ritkán megtépázott önbizalom, ami ROMBOL....
De csak úgy, mint egy szerelmi csalódás után, itt is fel kell állni, az élet megy tovább, össze kell szedni magunkat, önbizalmat kell meríteni, majd tiszta fejjel és (szóismétlés) ŐSZINTÉN leírni egy nagy fehér papírra, hogy igazából mit várunk el egy következő munkahelytől, (újra)megírni az önéletrajzunkat, magunkba nézni, hogy kik vagyunk, miben vagyunk jók és mit nem szerettünk az eddigi munkánkban. Ezek után kezdjünk TUDATOSAN keresni. Hívjunk fel ismerősöket, barátokat, hogy mi a helyzet, mit keresünk és tudnak - e esetleg segíteni. Ha ismerőstöl kérünk szívességet különösen fontos, hogy el tudjuk neki világosan mondani mit keresünk. Ne használjuk a "bármi érdekel" mondatot, mert ez úgysem igaz...

És végül, de nem utolső sorban meg kell csókolni pár békát, amíg az egyikből királyfi/lány nem lesz...

A kimerítő bevezető után,  mi is történt velem tegnap az interjún...

10 perccel korábban érkeztem, egy nagy kávé után, ami köztudottan vízhajtó, és az interjú (2,5 órás) végén már alig bírtam egyhelyben ülni... Miután bátran beleírtam az önéletrajzomba, hogy kezdő szinten beszélek görögül, egy bizonyos ponton az interjúztatóm tesztelte is a tudásomat. Hát igen, lehet, hogy hatékonyabb lett volna a kávé helyett két kupica pálinkát inni...Szerencsé(m)re a rövid görög kitérő, "csak" felmérni hivatott, hogy milyen szinten is állok igazából, a nyelvtudást illetően. (Engem közben és azóta is erős lelkiisemeret furdalásom gyötör, hogy mennyi minden mást csináltam/ok a görög házim helyett)...

A jó hír, hogy van remény!!! Van egy lehetőség, ami nagyon is érdekel, és "beneveztek"...

Jelen állás szerint, a háború megnyeréséhez még előttem áll három forduló:

1. Egy on-line személyiség és logikai teszt - AAAAAAA (Utálom!!!) - Ha sikerül és nem derül fény komoly pszihológiai vagy logikai hiányosságokra,
2. Egy újabb interjú, ha az is sikerül,
3. Egy csoportos helyzet gyakorlat/ magyarul: Assessment Center/

A tesztet tegnap este már meg is csináltam (vaciláltam, hogy egy pohár borral öljem az adrenalint, de végül a kamilla tea mellett döntöttem). Izgulok, hogy mennyi logika is kell, a betölteni kívánt álláshoz és a teszt alapján én ebből mennyivel rendelkezem... hm...

Na hát itt tartok... Nézegetem a telefonom... Be van - e kapcsolva, van-e rendes térerő, csörög-e rendesen... A szokásos tünetek, amikor az ember VÁÁÁÁR....

***FOLYT.KÖV.***

UI: A "fél" macskánk, Bella ma reggel velünk reggelizett :))))

Ünnepi Krónika - 5 felvonásban

Első felvonás: Ünnepi elő-vacsora (11 fö). Élő zenével és tánccal.

 

Második felvonás: Szenteste a-lá Nóri.

Idén nagy fába vágtam a fejszém, mert saját, szűkörű szentestét szerveztünk Alex-szel.

Nekem a menü összeállítása és kivitelesése volt a kedvenc részem. A konyha 2 napra átalakult a saját kis alkotóműhelyemmé. Nagyon élveztem!!!

Az első "hand made" szentesténk menüje:

Házi tojás likőr

Almával sült, prosciuttoba göngyölt karaj, svéd mártással

Tört krumpli

Párolt vörös káposzta

Almás pite és mézes krémes

Egy - két klasszikus tanulság: A recepteket végig kell olvasni mielőtt nekiállunk, mert miután elkészült a tojás likőr értem ahhoz az UTOLSÓ mondathoz, hogy most minimum 1 hétig állni hagyjuk... Erre nekem sajnos nem maradt időm és "félkészen" fogyasztottuk. Nem lett semmi bajunk!



Harmadik felvonás:

Mi mentünk vendégségbe karácsony napján amerikai pulykás karácsonyi ebédre (Tesszaloniki mellett egy amerikaiak által vezetett farmon/gazdaságban nevelik a pulykákat, es csak karácsonykor lehet őket korlátozott példányban kapni), majd este barátokkal vacsora egy zenés-táncos étteremben.

Negyedik felvonás: Magyaros karácsonyoi vacsora a magyar-görög tanárnőnknél: TÖLTÖTT KÁPOSZTA és Társai :) (Kiderült, hogy az athéni piacon a lengyel zöldségesektől lehet venni savanyú káposztát és egyéb kelet-európai csemegéket is.)

Ötödik felvonás:

Barátokkal vacsora nálunk. Ez tegnap este volt és már annyira kikészültünk az evéstől, hogy rendeltünk pár pizzát, a karácsonyi ízek zárásaként.

Ahogy írtam már, ez csak a kezdet, mert az ünnepek itt 12 napig tartanak és január 7-én érnek véget, azaz FOLYT.KÖV.

13,14,15,16

Már csak 2 hét van vissza és újra "szabad" vagyok...

Zöld nap és 9,10,11,12

Ma ZÖLD napom van!

Összetevők:

• Alex és a Ti tippeitek, biztatásotok és tanácsaitok! Köszönöm!
• Kiírtam és kisírtam magamból minden bánatom itt a blogon és egy jó filmen, egy pohár finom borral. (Victoria Hislop: Sziget c. könyve alapján  filmsorozat készült, aminek tegnap meg néztem az első részét.(A könyv magyarul is kapható - a legjobb karácsonyi ajándék a család nő tagjainak!). A legátfogóbb háttérinfo a történetről ITT olvasható.
• Holnap és holnapután nem dolgozom! Karácsonyi sütiket és ételeket fogok futószalagon gyártani és készülni az első házas szentestémre. Nem fogok a munkámra gondolni és nem kapcsolom be a számítógépen hétfőig!!!
• Ma felvettem a kapcsolatot négy fejvadász céggel és van két interjú időpontom januárra, azaz hivatalosn is megtettem az első lépéseket.
• Bár egy kicsit megakadtam a héten és felakartam rúgni a 30-ból, 30-at játékomat (is), végül kitartottam/kitartok.
• Találtam egy új kihívást is, mely szerint egy hétig nem panaszkodhatok és nem zsörtölődhetek semmin. Belevágtam!

Az ünnepekre kívánok mindenkinek csupa-csupa "zöld napot", ne zsörtölődjetek, ne mérgelődjetek!

Ha negyon feszít a helyzet próbáljátok ki a fentiek mellett ezt is ki:

"BÉKE IMA

Istenem adj lelki békét annak elfogadására,

Amin változtatni nem tudok,

Bátorságot,

Hogy változtassak azon amin tudok,

És bölcsességet,

Hogy felismerjem a különbséget." (Julitól!-Köszi!:)))

Érdekházasság

Létezik egy naptár fajta, ami minden nap "megkér", hogy jelöld be milyen napod volt. A dátumra kell ragasztani egy piros vagy zöld cetlit. Piros ha rossz és zöld, ha jó... A naptár az év 12 hónapját egy nagy lapon tüntei fel, amit ki kell függeszteni a falra. Tehát csak egy pillantás és máris tudod piros vagy zöld volt a heted, hónapod, éved.

Mert ugye van a nagy tervem, minden féle A B C D forgatókönyvvel és van időm ...és... bla bla bla bla bla. És már százszor megbeszéltem a közvetlen környezetemmel is, hogy minden ok, és elméletben tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy pánikra, hirtelen mozdulatokra és kapkodásra semmi ok!
De a gyakorlatban "bedaráltak és eltüntem"...
Ma reggel snem akarózott munkába mennem, de miután Alex-szel nem tudtam elhitetni, hogy súlyos beteg vagyok és nem mehetek így emberek közé, összeszedtem magam és kb. egy órás késéssel beértem az irodába. Megnéztem a leveleimet, céges és privát (nincs kedvem válaszolni) , feltérképeztem ki mit osztott meg magáról és másokról a világhálón, mi történt a világban, melyik híresség vált el/házasodott/szült gyereket az éjszaka. Majd egy kávé. Listát készítettem, hogy mi mindent kell aznap elintézni, felgöngyölíteni. (Nem túl sok minden, mintha már kímélnének... vagy valahol elvágtak egy zsinórt, ami hozzám vezetett). Pont annyira van mostanság munkám, hogy több legyen annál, hogy jó szívvel jelenthessek beteget, de nem elég ahhoz, hogy sürgessen...Így az se volt égető, hogy azonnal nekiálljak bárminek is(Valamit holnapra is kell hagynom). Újabb kör az interneten. Ebéd előtt egy két dolgot azért mégis megcsináltam, csak hogy jól essen az étel. Ebéd után kávé a kollegákkal, de nem is nagyon hallottam amit modanak, mert annyira sajnáltam magam. A maradék teendőim befejeztével még mindig el kellett ütnöm valahogy 3 órát. Utolsó kör az interneten. Majd Alex felmentett és indulás haza.

Ez így leírva borzalmasan hangzik. Elárulom átélni még rosszabb!!! Igazából nem is tudom, kire legyek mérges? Hozzáteszem, magammal se vagyok kibékülve...


Pedig elméletben annyi mindenre használhatnám azt a napi négy (khm. 6) óra "szabad" időt egy íróasztalnál internettel... Például a görög leckéim megírására... Görög honlapok olvasására és fordítására...

GRAAAAAAA, VAAAAAAAAAHHHHHH , de én mégis legszívesebben kisétálnék, hogy köszönöm, de én képtelen vagyok még 9 hónapig vegetálni és inni az ingyen kávét a fizetésemért cserébe.
Tudom - tudom van akinek egyik napról a másikra szólnak, és nekem hálásnak kellene lennem, hogy ilyen jó előre szóltak, hogy fel tudjak készülni az álláskeresésre vagy az akaármire is ami előttem áll, de úgy érzem így napról napra HÜLYÜLÖK!!! Azt hiszem nem véletlen, hogy aki nem önszántából távozik egy munkahelyről, attól maximum egy hónap teljesítmény várható el, de sok esetben még ettől is eltekintenek...
Persze (le)lépni nincs elég bátorságom és elállni az egyezségtől, mert olyan ijesztő a külvilág, ahol mindenki kesereg és panaszkodik, nem is beszélem a nyelvet és mi van ha az otthon ülés mégjobban kikészít...


Olyan ez, mint egy érdekházasság lehet ahol érzelmek nélkül csak a hideg fejjel végig kell csinálni, eljátszani egy szerepet a jó kis örökségért cserébe...
 Ez a munka sose volt szerelem. Érdekházasságot kötöttem vele és most vissza van az utolsó felvonás. 
Egyenlőre fel szeretném rúgni az egészet.

Ma erősen piros napom volt.

És, igen, nagyon sajnálom magam. És, igen, hisztizni szeretnék. Mellőzöttnek és tehetetlennek érzem magam, miközben nem is tudom mit kellene tennem, azon kívül, hogy nyugodtan ülni a fenekemen.(Ami sose ment jól!!)


Na most összeszedem magam és nem nyalogatom tovább a sebeimet, mint egy elkényeztetett liba. De muszály volt kiírnom magamból a világfájdalmam!!!
Köszönöm, hogy meghallgattatok, már sokkal jobb!!! El is határoztam, hogy ha fene fenét eszik holnap akkor is zöld napom lesz és egyébként is itt a karácsony és újabb zöld napok előtt állok :)))))