Ma három éve...
Három év.
Kisbabából kisfiú lett.
Ha megkérdezi nagykorába milyen kisbaba volt, mit is mondanék neki...
Egy éves koráig nem aludta át az éjszakát, hogy két éves koráig minta alvó legyen. De amióta testvére született egyszerűen megőrült, már ami az alvást illeti. Egy éve nem sikerül átütő sikereket elérnünk. Kitartó.
Mindig mindent megevett (MINDENT), nagyon ügyes és mozgékony, a csúzdára előbb mászott menetiránynak ellenkezőleg, mint csúszott le rajta.
Sokáig cumizott, nem lett alvós játéka (valószínű, mert engem használ erre a célra. khm), későn kezdett kommunikálni, odacsapott más gyerekeknek, a kedvencei a séta és a kertkapuk nyitogatása.
A kismotor sokkal később fogta meg, mint a kortársait és tiszavirág életű volt a motorozós korszak. A roller még annyira sem jött be. A futóbicikli nagyon, de túl gyors vele, uh azt mi nem erőltetjük...
Sokszor szó szerint a falra mászott.
Nagyon szereti a vizet, a tengert.
Vakmerő.
Nem túl mosolygós, barátkozós. Az újdonságot nem kedvelte és nem kedveli. Új embereket nagyon lassan és szelektíven fogad bizalmába. Nagyon lassan! Vannak családtagok, akiket születése óta rendszeresen látott és mostanra, mosolyog rájuk egyáltalán, vagy vesz akár tudomást róluk!
Nem bújós, nem hízelgős.
A pelust úgy hagytuk el, hogy egy reggel azt mondta nem kéri többet. Majd pár nap múlva rám szólt, hogy éjszakára se kéri.
Újabban nem lehet neki mesét olvasni, mert vagy két oldal után megunja, fel áll és szerel kicsit, vagy ő akar mesét olvasni. Ha hosszabb időt el is töltünk egy könyv felett, akkor azzal, hogy minden kis részletet a képen átbeszélünk. Minden könyvébe van egy-két kép ami megfogja és ahhoz kell újra meg újra visszatérni. (ahol sír a maci, ahol beragadt a majom a sárba, ahol ott a kalapács, ahol sír a sárkány, ahol csavarhízó van...stb)
A TV/DVD mesék se hatották meg, vagy kötötték le. Kivéve a Dorás mese. Az egy éve töretlen siker. Reggelente 20 perc. Hétvégén dupla epizód.
1 éves kora óta a szerszámok a kedvencei. Ő egy "mastoras", azaz mesterember. Olyannyira, hogy amikor tegnap átadtuk a szülinapi ajándékait, amik javarészt a tűzoltó koncepció köré épültek, sírva kiszaladt a szobából, hogy ő egy mastoras és semmi más, és NEM tűzoltó!
Nagyon fél a farkastól.
A földön alszik, most már egy kis matracon, de sokáig simán a szőnyegén, még lepedőt se engedett maga alá tenni.
Imád mezítelenül lenni (ez persze az éghajlatnak is köszönhető). Hazeérünk valahonnan és az előszobába a cipőel együtt mindent levesz magáról.
Lecsavart tetejű pici cumisüvegből issza a kakaóját, szívószállal. A vizet egy zöld pohárból. Ettől eltérni nem lehet.
Nagyon sokszor elalvás előtt elmondom neki, hogy szeretem. A minap elalvás előtt odasúgta nekem, hogy "szeretlek" és "jóbarátok vagyunk''...
Arra nincsenek szavak, hogy nekem ő mit jelent! Ha meg is találnám, se írná le azt az ezer féle érzést, amit egy átlagos nap átélek vele.
Ha ezt valha olvasni fogod drága szőke-kék-szemű görögöm, röviden azt szeretném, hogy tudd: NAGYON BÜSZKE BAGYOK RÁD és IMÁDLAK!
Három év.
Ha megkérdezi nagykorába milyen kisbaba volt, mit is mondanék neki...
Egy éves koráig nem aludta át az éjszakát, hogy két éves koráig minta alvó legyen. De amióta testvére született egyszerűen megőrült, már ami az alvást illeti. Egy éve nem sikerül átütő sikereket elérnünk. Kitartó.
Mindig mindent megevett (MINDENT), nagyon ügyes és mozgékony, a csúzdára előbb mászott menetiránynak ellenkezőleg, mint csúszott le rajta.
Sokáig cumizott, nem lett alvós játéka (valószínű, mert engem használ erre a célra. khm), későn kezdett kommunikálni, odacsapott más gyerekeknek, a kedvencei a séta és a kertkapuk nyitogatása.
A kismotor sokkal később fogta meg, mint a kortársait és tiszavirág életű volt a motorozós korszak. A roller még annyira sem jött be. A futóbicikli nagyon, de túl gyors vele, uh azt mi nem erőltetjük...
Sokszor szó szerint a falra mászott.
Nagyon szereti a vizet, a tengert.
Vakmerő.
Nem túl mosolygós, barátkozós. Az újdonságot nem kedvelte és nem kedveli. Új embereket nagyon lassan és szelektíven fogad bizalmába. Nagyon lassan! Vannak családtagok, akiket születése óta rendszeresen látott és mostanra, mosolyog rájuk egyáltalán, vagy vesz akár tudomást róluk!
Nem bújós, nem hízelgős.
A pelust úgy hagytuk el, hogy egy reggel azt mondta nem kéri többet. Majd pár nap múlva rám szólt, hogy éjszakára se kéri.
Újabban nem lehet neki mesét olvasni, mert vagy két oldal után megunja, fel áll és szerel kicsit, vagy ő akar mesét olvasni. Ha hosszabb időt el is töltünk egy könyv felett, akkor azzal, hogy minden kis részletet a képen átbeszélünk. Minden könyvébe van egy-két kép ami megfogja és ahhoz kell újra meg újra visszatérni. (ahol sír a maci, ahol beragadt a majom a sárba, ahol ott a kalapács, ahol sír a sárkány, ahol csavarhízó van...stb)
A TV/DVD mesék se hatották meg, vagy kötötték le. Kivéve a Dorás mese. Az egy éve töretlen siker. Reggelente 20 perc. Hétvégén dupla epizód.
1 éves kora óta a szerszámok a kedvencei. Ő egy "mastoras", azaz mesterember. Olyannyira, hogy amikor tegnap átadtuk a szülinapi ajándékait, amik javarészt a tűzoltó koncepció köré épültek, sírva kiszaladt a szobából, hogy ő egy mastoras és semmi más, és NEM tűzoltó!
Nagyon fél a farkastól.
A földön alszik, most már egy kis matracon, de sokáig simán a szőnyegén, még lepedőt se engedett maga alá tenni.
Imád mezítelenül lenni (ez persze az éghajlatnak is köszönhető). Hazeérünk valahonnan és az előszobába a cipőel együtt mindent levesz magáról.
Lecsavart tetejű pici cumisüvegből issza a kakaóját, szívószállal. A vizet egy zöld pohárból. Ettől eltérni nem lehet.
Nagyon sokszor elalvás előtt elmondom neki, hogy szeretem. A minap elalvás előtt odasúgta nekem, hogy "szeretlek" és "jóbarátok vagyunk''...
Arra nincsenek szavak, hogy nekem ő mit jelent! Ha meg is találnám, se írná le azt az ezer féle érzést, amit egy átlagos nap átélek vele.
Ha ezt valha olvasni fogod drága szőke-kék-szemű görögöm, röviden azt szeretném, hogy tudd: NAGYON BÜSZKE BAGYOK RÁD és IMÁDLAK!
