Vége a nyárnak

A jó hír, hogy sok a munkám, ezért nem jelentkeztem, a rossz, hogy annyi minden történt, hogy azt se tudom, hol kezdjem ... De elkezdem és jönnek a friss bejegyzések!

Randi guru

Nálunk ebben az új, dolgozó-anyás felállásban, mindenki mindenkivel randizik... Hófehér a lelkiismeretem, mert megpróbáltuk négyesben is, de az egyenlőre nagyon kaotikus.

A családi béke - viszonylagos - megtartása érdekében, osztódunk és vagy én megyek a Pufival vagy Alex. Kezdek komolyan rákapni ezekre a programokra! Pufi már komolyan kezd kisfiúsodni és ő is nagyon komolyan veszi ezeket a kiruccanásainkat.

Elmentünk kávézni, egyik szombat délelött például. A kedvenc helyemre, ahol a pincer volt olyan rendes és megértette, majd Oscar díjasan elő is adta, hogy P is igazi kávét kap, ugyanolyan presszós csészébe, mint én. (tejhab volt csak benne) Az idillt én rontottam csak el azzal, hogy annyira izgultam, nehogy leejtse, kiöntse a "kávéját", hogy a nagy hadonászásba én borítottam fel a saját csészémet...

4 eves vagyok

Négy éve ... ezzel a bejegyzéssel kezdődött...

Nem egy kerek évforduló, de szeretek megemlékezni mégis.

Kicsit leltározni, kicsit nosztalgiázni.

 

 

2010 - esküvő +tatarozás + munka

2011 - PUFI!!!

2012 - PUFI + tatarozás

2013 - THEODORA!!!!

2014 -  PUFI + THEODORA + munka

és ahogy angolszász barátaink mondják:

4 years...and counting...

 

 

De azért nem sütött itt mindig a nap! Négy év után és középfokú nyelvismerettel már nem vagyok túrista, de még mindig érnek meglepetések (jók, rosszak egyaránt). Vannak leckék, kisebb csalódások aklimatizálódás terén.

 

A görög barátnő. Bár sokszor hittem már, hogy van, valahogy mégsincs. A viszonyom a helyi lakosokkal egy bizonyos ponton megáll. Egy bizonyos ponton túl "kszeni" (külföldi,idegen) vagyok és kész. Ettől még van munkám, van társasági életem... jókat beszélgetünk... Csak van az a pont.

 

A másik a "kszenik" csoportosítása. Nem mindegy honnan jön ide az ember. Nyugatról? MENŐ! Szomszéd országokból? TAKARÍTÓNŐ! Keletről? FÉRJRABLÓ K***A.

Magyarország ilyenszempontból kellemesen semleges, úgyhogy külön tiszteletet nem is, de pejoratív asszociációt sem kapok ... se a gyerekeim.

 

Sznobizmus! ÓRIÁSI!!!! (lásd.menő nyugati bevándorlók) Mutasd a címed (telefonod, névjegyed, esküvői fotód, gyerek ovódáját) és megmondom ki vagy!

 

Nekem az segít a legjobban ebben (és azt hiszem bármilyen) az élethelyzetben, hogy nem vagyok  egyedül. A legközelebbi baratánőim szintén külföldiek, egy csónakban evezünk, és mindig megértjük egymást.

 

A görög pasik: (ez eddig 10-ből 10-szer beigazolódott)

Bárhol a világon ismer meg az ember egy görög férfit, és bármit ígérjen is a közös lakhelyet illetően, előbb-utóbb mind hazatér!!! MIND!!! AZ ÖSSZES!!  Mindenhonnan. 1-2-10-20-30 év után. A görögségük, a gyökereik, a kozmosz... nem tudom... mind visszajön!

 

A nyelvismeretről:  Azt hiszem ideális esetben az ember jó ha beszéli a nyelvet, már érkezés előtt.  Ugyanakkor ismerek nem egy külföldit aki 40 éve itt él és nem tanult meg görögül. (Nyugati országból) (A szomszédos országokból érkezők pár hónap alatt elsajátítják a nyelvet.)

Saját tapasztat: igyekezet nem vált ki tiszteletet! Túlélni, ügyintézni, fodrászhoz menni elég.

 Sokszor előfordult már, hogy ahhoz, hogy komolyan vegyenek angolul kell beszélni. Ha ár alku alakul ki (és mindig kialakul) ott a tisztelet, presztízs az alap. Ehhez meg stimmelnie kell a vélt kaszt ismertető jeleinek (lásd. szobizmus). Majd kell egy férfi (férj, apa, bátyj). Még az ovódai nyíltnaphoz is!!! Biztos van kivétel. Nem állítom, nekem is sikerült egyedül is, de a különbség a bánásmódban, amikor Alexszel ketten mentünk... egész más katgória. És a végső ár is... 

 

4 év után röviden ennyi... majd 40 után könyvet írok...

 

 

Napi Teo

Theodóra már lassan 10 hónapos nagylány! Kinn van 4 foga, kapaszkodva megtesz egy-két lépést, és a kedvence a paradicsomos tészta husival vagy anélkül és a banán. Ezeket bármennyit, bármikor...
Nyílik az akarata is, nem hagyja magát elterelni olyan könnyen, ha kinézett egy játékot magának, vagy konnektort...
Nem bírja az orszívózást egyáltalán!!!

 

A jutalomfalat

Pufi nem keveset nyúzza a kishugát... Ezt többféle képpen próbáljuk kordában tartani. Sokáig csak a fenyegetőzésig, büntetésig jutottunk... Mentségünkre legyen, nem is volt nagyon példa a jó magatartásra... ergo nem volt, mit megerősíteni. Mígnem egy szép tavaszi napon, Pufi megint erőteljesen közelített Teóhoz (valami kemény játékkal a kezében), aki vakmerően játszott a testvére egyik kedvenc játékával. Én ijedtemben már ugrottam is, de csodák csodájára az alábbi párbeszéd (monológ) fültanúja lettem:
-Tessék bébi, ez a tied - átnyújtotta a nála lévő játékot - és aftó ine dikomou, parakallo (a mondat második fele görögül kb.: az az enyém, kéremszépen...)

A lélegzetem is elállt, vártam egy pillanatot, hátha csak fejbe vágja... de nem... úgyhogy határtalan örömömben egyből megjutalmaztam Pufit egy csokival!

Rá is érzett az ízére, ugyanis, most már többször előfordult, hogy hirtelen kedves lesz vele: a fenti mondatot ismétli, majd ugyanazzal a lendülettel rám néz és kéri a csokiját. A sokadik csoki után már próbáltam alkudozni valami más jutalomfalat felé, de hiába! Kedvességért CSOKI jár...


Valamit, valamiért...