A keresztelőd

Drága Egyévesem!

Mivel nem feltételezem, hogy emlékszel az első születésnapodra, amin meg is kereszteltünk, itt és most elmesélem!

2012. szeptember 15. Szombat.

Ünnepi reggelivel kezdjük a napot, itt van velünk a Mami is Pécsről, pont, mint egy évvel ezelőtt, amikor megszülettél!

A hétvégére viharjelzés van érvényben, ami ránk, a szüleidre elég nagy nyomást gyakorol, mert az egész nap a templomot leszámítva, szabadtéri és csak nyáriruhákkal készültünk. Ezt csak azért említem meg, mert háromszor leszel átöltöztetve a nap folyamán.

Reggeli és a játék után szerencsére, jól elfáradtál, úgyhogy a templomba menet szunyókálsz egyet, aminek nagyon örülünk, mert hosszú nap áll még előtted!

A templom előtt már gyülekeznek a vendégek, és 11 órakor elkezdődik a keresztelőd! Kipihent vagy és kiváncsi, forgolódsz és nézelődsz, nem zavar a felhajtás. 

A szertartás első része, amikor a templom ajtóban a pap kimondja -elvileg- életedben először a nevedet és a keresztszüleid elmondanak a nevedben egy imát. Miután ez a kinyilatkoztatás megtörtént beléphetünk a templomba és kezdetét veszi a keresztelő maga.

Miközben a pap megáldja az olajat és a vizet mi lemezítelenítünk és a keresztelő dézsa egyik oldalán állunk. Szembe veled a keresztszüleid, akik - miután a pap bekente a szemhéjad, füled mögött, kézfejed, lábfejed, mellkasad és hátad olajjal - beolajozzák az egész tested. (Az olaj megvéd a bűnöktől és a kísértéstől az életed során.)
Az olajozás után jön a víz. A pap háromszor a nyakig beleültet a medencébe és a fejedet is lelocsolja, ami lemossa a (még nem létező) bűneidet. Csak ennél a résznél sírdogálsz kicsit, pedig nagyon kedves veled! (Más gyerekeket le nyomnak simán a víz alá) Ennél a papbácsinál házasodtunk össze, talán ezért is gyengédebb...

A keresztszüleid kezébe adnak egy szép, új, fehér lepedőbe. Itt levágnak 4 kis tincset a hajadból - ez a te ajándékod az Úrnak, hogy az egyházába fogadott.

 Felöltöztetünk, először ünnepi alsóneműbe és kis sapkába, ami az olajat felszívja, utána pedig a fehér öltönyödbe.

A nyakadba akasztják a következő ajándékodat, egy aranyláncot kereszttel és háromszor körüljárjuk az oltárt, kvázi örömtáncot járunk a nevedben.

A szertartás a végéhez ért, kezetcsókolunk a keresztszüleidnek, és a papnak, meghallgatjuk az áldást és végre visszakaplak a kezembe!!!

 Hogy aztán tovább is adjalak ....

 És tovább...

Míg végül jöhet az ebéd! A Bakalogatos, alimosi, taverna kerthelysége nagyon kellemes, süt a nap, de nincs túl meleg, kellemes szél fúj.

Pikk pakk el is lalszol...

 És csak alszol és alszol, amíg mi eszünk, iszunk, beszélgetünk...

Próbálunk várni a tortáddal, hogy te fújhasd el a gyertyádat, de vannak vendégek akik már mennének, így egy alvó Pavlos mellett énekelünk és én fújom el a gyertyádat.
Később, amikor felébredtél persze a Mami megetetett egy kis szelettel:)))

Ébredés után, újult erővel veted bele magad a forgatagba, feltérképezed a tavernát és a tágabb környezetét, galambokat hajkurászol, játszol a többi kisgyerekkel, vagyis inkább együtt csináljátok a fenti tevékenységeket! Nagyon jól érzed magad!

Sőt még azt is "kibírod", amikor a taverna után átmegyünk pár "maradék" vendéggel, azaz a kemény maggal, a Skipper bárba egy-egy italra.
A nagymamák, pláne a magyar Mami nélkül nem ment volna ilyen könnyen, mert így én is sokat ünnepeltem,  beszélgettem. Te ugyanis nem ülsz egyhelybe, állandóan menni akarsz, futni, mászni, megkóstolni és valakinek mindig a nyomodban kell lennie!

Este 7-kor indulunk haza, kibontogatjuk a szuper ajándékaid és autómatikusan megfürdetünk! Már a vízben ülsz amikor eszembe jut, hogy a keresztelő után három napot várni kell (ett volna)... Khm.... Azzal vigasztalom magam, hogy a fürdővized nem engedjük le a lefolyóba, hanem a szokásnak itt már eleget téve, a virágokra öntjük.
Úgy alszol, mint egy kis angyal, reggelig!!!
Gyönyörű nap volt, és te szuperül bírtad, nagyon nagyon büszkék voltunk (vagyunk) Rád!!!!!
 

12 hónap. Egy korszak vége, egy új kezdete.

Egy év eltelt és most nem a Pavlos-Pufiról fogok írni (aki kész kisfiú), hanem magamról. Amúgy is most jutottam el oda, hogy akkor ÉN is itt vagyok, MI (Alex és én) is itt vagyunk.
Életem legszebb és legboldogabb napja volt amikor megszületett Pavlos és az első pár hét jobb volt, mint bármilyen nyaralás, utazás...

De az év hosszú volt. Nagyon hosszú! Minden nap 24 teljes órából állt, a hét 7 teljes napból. Nem volt hétvége, nem volt ünnepnap, nem volt pihenés. Mint a terhesség kevésbé napos oldalaira, ez az első év kihívásira se érzem, hogy kellőképpen felkészültem volna. Azt hittem, csak pelenkázni kell tudni, és a többi megy majd magától. Fennhangon mondtuk Alexszel egymásnak, hogy minket a gyerekünk kiegészít és nem közénk épül, és, hogy nem ő lesz az életünk középpontja, hanem a MI.
Visszatekintve: HAHA, ahogy azt Móricka elképzelte. A közös gzerekünk érkezése kiforgatta a sarkaiból a világunkat és az elmúlt egy év arról szólt, hogy újra felépítsük.
A jó hír, hogy sikerült! Mindenki visszatalált önmagához, megtalálta a helyét az új felállásba. Kiderült, hogy aminek hittem magam az nem annyira vagyok... Azt hittem laza vagyok. NEM. Görcsöltem, bizalmatlan voltam mindenkivel a gyerek körül, de ahhoz nem elég tapasztalt, hogy magamban bízzak... Azt hittem nem vagyok nagy alvó, nem fog megviselni egy kis éjszakázás. Egy éve nem aludtam egyhuzamba át egy éjszakát se, és nagyon nagyon megvisel. Vannak jó napok, és vannak nagyon nyűgös fajták is.
Azt hittem tudom milyen igazán szeretni. Fogalmam se volt!

A házasságomról is tanultam ez az év alatt... ez is fájdalmas volt néhanapján... Egyszerűen nem fért bele a lelkembe a kapcsolatunk. Elvárásaim voltak! Sok! Neki is! Leginkább ugyanaz egymás felé: Tedd le a gyereket aludni és foglalkozz velem is! Ismerd el, milyen keményen dolgozom! És hiába kívántuk ugyanazt a másiktól, nem akaródzott teljesíteni.

Nálam mégis fordulópont lett ez az első szülinap. Valahogy magától, napról napra lett lényegesen jobb az életünk, aminek hála azon kapom magam, hogy élvezem a napjaim, nem szenvedek semmi miatt (szoptatás, evés, alvás, nem alvás, meleg, hideg, munka, nem-munka... és sorolhatnám, hogy mi minden miatt voltam fél másodperc alatt a plafonon, majd a padlón), jó kedvem van és tele vagyok energiával és tervekkel.

És milyen igaz, hogy azt kap az ember amit ad...

Pufi első szülinapja úgyanolyan szép nap lett, mint amikor megszületett. Szerelemben, szeretetben, fellegekben.Nagyon boldog és hálás vagyok a triónkért és a családunkért, a barátainkért, mindkét hazánkban! Mind segítettek ez az év alatt, nem is tudnám felsorolni mi mindennel, sokszor olyan dologgal, ami nem is segítségnek készült. Köszönöm!

Azt hiszem, és úgy érzem végre felnőttünk a feladathoz!

A keresztapa

A kis Pumfyink keresztelője jó darabig nem volt egyértelű... Katolikus lesz, vagy ortodox, itt tartjuk-e a keresztelőjét vagy Magyarországon... kik legyenek a keresztszülők?

Keresztszülőnek, mi nem szerettünk volna rokont, mert hát ők már amúgy is részei az életének, a családjának. Legyen olyan barát, akinek az életvitele szimpatikus, példaértékű és úgy érezzük tud majd tanítani valamit, példát mutatni, úgymond szellemi vezetője lenni...

Nagy szervezkedések és beszélgetések után, az ortodox vallás és Magyarország nyert. A helyszín logisztikáját azonban én nem tudtam megszervezni, így maradt a legkézenfekvőbb verzió: A templom ahol mi is esküdtünk és egy közeli taverna.

Laza, modern és kötelező köröktől mentes eseményt terveztünk. Ebben maximálisan partnerek voltak a leendő keresztszülők is. Elméletileg.

De ahogy azt már egy korábbi bejegyzésbe írtam (Az ördög a részletekben rejlik) itt a keresztelő egy esküvő fényével vetekszik. Sajnos, bármennyire is próbáltuk magunkat és pláne a válságtól érintett keresztszülőket kímélni, a rendszer ellen nem tudtunk tenni, bármilyen modern elvileg mindenki, a gyakorlatban egyáltalán NEM!

De mégis mit is kell a keresztszülőnek itt tenni a lényegen kívűl (hogy foglalkozzon majd a keresztgyerekével)?
Venni kell:

1. Alkalmi ruhát
2. Alkalmi cipőt
3. Alkalmi sapkát
4. Keresztelő gyertyát
5. Olaj tartó üveg tégelyt
6. Olaj felfogó lepedőt
7. Szappant
8. Kézi törölközőt
9. Nagy törölközőt
10. Egy bőröndöt, táskát, díszes ládát amibe a fentieket teszi
11. Egy arany nyakláncot, kereszttel
12. Minden meghívottnak kitűzőt

Szerencsétlenségükre ezeket csak szettben lehet megvenni, csillagászati áron. Itt is megpróbáltunk a rendszer ellen menni. Nem lehet! Amit megspórolnánk a vámon elveszítjük a réven. Illetve egy kis félelmet is láttam a megtisztelt keresztszülők szemében, mondván, mit szólnak majd a többiek ha nem szolgálnak a kellő szintű csillivillivel.
Az előkészületeknek eddig számomra két tanulsága van:

1. A görög kiskereskedők kikezdhetetlenek! 
2. A látszatot minden áron fenn kell tartani!

A külsőségektől eltekintve nagyon várom a keresztelőt, mert maga a szertartás - mint az esküvő is - tele van szimbolikus elemmel, cselekménnyel. A következő bejegyzésben le is írom, hogy mik a főbb részek és miben különbözik az általam megszokottól, nem utolsó sorban mivel kell készülnie a szülőknek.

11 hónap

11 hónaposan már öt lépést tettél kapaszkodás nélkül. Amúgy nagy nyaralást csaptunk idén, olyan sokat, mint korábban még soha egy huzamban, majd' 3 hetet. A mozgalmas, turistásabb nyaralást bírtad jobban, vagy mi fáradtunk el a pihenősebbre, anyukád, azaz jómagam az utolsüó 5 napban be se ment a tengerbe szinte.. Apukád legnagyobb borzalmára.(Ő egész nap a vízben lenne... de neki meg napallergiája lett .... haha) Azt gondolta, hogy azért, mert ő görög, neki nem kell naptej... na de ez nem ide tartozik...:)

A híres öt lépést sajnos nem sikerült megörökítenünk, bár többször is próbálkoztunk... nem szereted produkálni magad...
Ahogy aludni se szeretsz túl sokat egyhuzamba... Ugyan jobb a helyzet, mint "kiskorodban" de egyszer még felkelünk hozzád.
Étvággyal nincs gond, már szinte minden ételt és nem ételt is megkóstoltál, köveket és homokot is találtunk már a végtermékbe.

A nyári szünet vége

A szeptember nekem legalább annyira a megújulásról és az újrakezdésről - fogadalmakról szól, mint a január. Csak sokkal jobban szeretem! Amióta az eszemet tudom, vártam az iskolakezdést, az első őszi dolgos napokat... és még sorolhatnám...
Egy nagyon szenvedős, nagyon nagyon meleg nyár után, csak a tény, hogy a naptár szerint már ősz van energiával tölt fel. Energiával és édes teendőkkel.
Bazi nagy görög keresztelőre készülünk, házat szigetelünk - és ha már szigetelünk festünk is, de ha már festünk... szóval egy csomó dolog szerencsére szebb és jobb lesz, és amit kitaláljuk az új színt, már tudom is vizualizálni:)
A szín nem könnyű, mert az évek során minden lakó beletett valamit, a másik kettőtől persze teljesen eltérően... úgyhogy van mit harmonizálni. De a legnagyobb elvárásom mégis az, hogy télen nem fagyunk meg és jövő nyáron nem csak légkondival (amit úúúútálok) élek csak túl... nem mellesleg spórolni is tervezünk a fűtés ill. áram számlákon...