Ledaráltak, eltűntem

Jóval ritkábban kerülök mostanában internet közelbe, pláne úgy, hogy nem csak 1-2 perc gyors email nézés, hanem hátradőlős BÖNGÉSZÉS, blog írás, emailek,kedvenc blogjaim olvasása...stb stb sorolhatnám... Volt pár biztos próbálkozásom, hogy na most annyira elvan, hogy fel se tűnne, ah én kicsit pötyögnék, de ááá, a radarjainak fél másodperc kellett csak, hogy megtámadják a gépet, és addig püföli a klaviatúrát, hogy A/ kikapcsolja, vagy B/ leszedegeti róla a billentyűket. Egyik jobb, mint a másik.... A skypolás élvezetéről nem is beszélva, ahol a fenti két tevékenységet színesíti a mikrofon megrágcsálása és a kamera kóstolgatása...

A napjaink Pumfi Úr mobilitása óta úgy néznek ki, hogy reggel 6 és f8 között valamikor elkezdődik, reggeli, lakás ellenőrzése, hogy minden ugyanott van-e, ahol ő előző este hagyta, majd legkésőbb fél 10-re elég is a négy falból és el kell indulnunk VALAHOVA... bolt, játszótér, ikea (haha, a helyszínt még szerencsére én választom) és a nagy meleg beálltával a kertig, azaz a nagymamájáig jutunk. Nagy öröm, hogy a legközelebbi és legkényelmesebb megoldás nyújtja a legnagyobb örömet Palkónak is! A mamájánál semmi sincs elzárva, úgymond, bababiztosítva, szabadon jöhet mehet, nyitva az ajtó kimehet a kertbe, ott a kapunál feláll nézelődik ki az utcára, észreveszi a macskát, próbálja elkapni... Nem kell neki senki, amíg a gyomra nem jelez észre se veszi, hogy ott szimatolok mögötte, mint egy vadászkutya... Ami tegnap óta pláne "jó", mert a lépcsőzés mellett, most elkezdett úgy járni, hogy közbe fognom kell a két kezét.

Délután egy és két óra között ebédel (már majdnem teljesen a mi ételeinket kapja, nem pancsolok nagyon külön, hála anyósomnak, aki sokkal lazább és ebből kezd rám is átragadni... )
Ebéd után aztán óriási délutáni alvás - tegnap 2 és fél óra!!! Szóval a délelötti alvás elmaradt, én ezt két kávéval kompenzálom és élvezem a délutni nyugit, mert ébredés után kezdődik a pörgés ismét este nyolcig kilencig.

Nagy élmény látni, ahogy nyílik az elméje, egyre egyértelműbben ki tudja fejezni az akaratát, nem mindig kellemes hangkísérettel és imádja a vizet!!! Ha a fürdőbe meghallja a zuhanyt, úgy ahogy van ruhástul mindenestűl bemászik és ül a víz alatt. Vagy amikor az esti fürdővize elkészül, legtöbbször a kádba (egy kis gumimedencét használunk, mert a másikat kinőtte) vesszük már le róla a pelust, meg a trikót, mert egyszerűen megállíthatatlan és mászik be, mint egy buldózer.
Az állatokat is nagyon szereti, kutya, macska... mindenkinek sinkongat és persze el akarja kapni őket. Illetve az apja vitorláscipőjének a bőr talpbetétjének kibányászása a cipőből és annak a szagolgatása és rágcsálása... Ezt nem tudom magyarázni, biztos hiányzik neki napközben Alex és a cipőjének van leginkább apa szaga?! Hm.... No sebaj.
Sajnos a nagy mozgásban, már voltak kisebb, vér kicsordulós balesetek is (mind a lakásba és amikor én vagyok vele :(((( ) Ilyenkor is a víz segít, csak jégkocka formában, ez mindig sokkolja annyira, hogy abbamarad a sírás és ha még a tükörhöz is odaviszem, nagyon hamar feledésbe merül a baja.


És most a hosszú leírás után a képregény:

az online generáció

ikea "játszótér" (itt hangosan sinkongatott örömében végig - hiába ezt az anyatejjel szívta magába)

főzünk

játszóterezünk

strandolunk a kertben

várja a tízórait

 

Evia - Hurrá nyaralunk 1.

Esti kompozás - mert akkor majd átalussza az utat... pofára estünk (megint), de nem volt vészes.. mert...

Élete első (és eddigi egyetlen) ÁTALUDT éjszakája után jól esett a reggeli a teraszon

A két légiós

A legkedvencebb elfoglaltság a lefolyó bűvölése, és addig mi...

...nyugodtan ebédelhettünk

esti program

tavernázás!!!

egy kis kenyércsücsökkel és pár szál spagettivel P hosszú percekig elvolt:)

itt strandoltunk

a tenger jóbarátunk

egy kis árnyék és rágcsálás

délután a teraszon folytatódott a pancsolás.. a fenti ki-be mászós képből kb.100 készült, mire sikerült...

...1, ahol a medencében ÜL - fél másodpercig:P

Evia (150 km hosszú, és 50 és 7 km közötti szélességű), Görögország második legnagyobb szigete Kréta után, és szinte teljes elnyomásban él a szigettestvérei által, akik, szinte mind nagyon jól vannak marketingelve és tódulnak a turisták. Eviára nem annyira, ami nekünk "helyieknek" sokkal jobb, nyugisabb, barátságosabb, biztonságosabb! (Mindkét nap kint felejtettem valaminket a strandon és másnap minden ugyanott volt, ahol hagytam... Könnyekig hatódtam, miután a magyar strandokon még a fürdőbugyiját is lelopnák az embernek ha jobban elszundítana... )

Athéntől 1-2 órányira van, útvonal és célállomás függvénye. Észak Athéntól akár fél óra is lehet az út, nekünk háztól házig 2 óra.

A mini vakációnk szuperül sikerült! Nem mellesleg a felejthetetlen első átaludt éjszaka miatt (az ébren és sírva töltött oda út, majd a hogyan szereljük össze sötétben az utazó kiságyat, hogy ne zabáljanak mindenkit agyon a szúnyogok - elég izzasztó bevezető volt!)... De amikor végre én keltem előbb és nem P és már a nap is magasan ragyogodt, nem hallottam a kukásautót, hanem csak a tenger morajlását... az megfizethetetlen élmény volt! Nem tudom leírni, mennyivel éreztem magam jobban így! Mintha egy új világ lett volna, ahol minden szép és jó, és ami nem, engem az se érdekel, mert aludtam... Egész nap lebegtem, pancsoltam, csacsogtam... Persze rendszer nem lett az alvásból, de kezdetnek nem rossz:) Illetve így legközelebb is szívesen megyek...

 

8 hónap

8 hónapos nagyfiú!!! Magabiztosan közlekedik a lakásban, mindenre kiváncsi és mindent meg szeretne kaparintani. Feláll. Fürdetéskor a kádban pancsolás másodlagos, leginkább a tusfürdös dobozok és a köveim szétdobálása szórakoztatja. Jó evő, eddig mindenféle főzeléket megevett.Imádja a kanalakat.  Cumisüvegből inni nem annyira szeret, csak este és éjjel, vagy ha nagyon nagyon szomjas. Ki tudja fejezni az örömét - hangos sikítással és nevetéssel - és a bánatát, hisztijét is - nyüszörgéssel, műsírással. Kedvence a tükrök, percekig álldogál és nézegeti magát, vagy a kisfiút a túloldalon.

Kalavryta

Megkésve bár, de törve nem, bemutatom az ELSŐ családi hosszúhétvégénket, amire még februárban került sor, a csodás Kalavryta hegyi faluba és síparadicsomba. Kalavryta a peloponnészoszi félsziget északi részén van, Pátrász felé, Athéntól kb. 2 órányira, a tengerparttól 20 percre.

Érdekes, hogy mennyire megszépíti az idő az emlékeket, és csak most kép rendezgetés közbe jöttem rá, hogy milyen jó kis hétvége is volt, és, hogy nagyon is itt a helye a blogon a lassan gyűlő görögországi tájak bemutatása címkénél.
Ha hazaérkezés után kérdeztek, azt mondtam volna, hogy gyerkőccel, majd 3 - 4 év múlva utazunk bárhova legközelebb. Túl hideg van a szálláson, vagy túl meleg, fürdessük vagy ne, hol is aludjon (szállodai kiságy, babakocsi mózeskosara, vagy velünk az ágyban - mondanom sem kell, hogy az utóbbi lett belőle:))
Síelni nem is, de vonatoztunk hegyen-völgyön át, tavernáztunk és megnéztünk minden helyi nevezetességet.

Kalavryta arról (is) híres, hogy egy itteni kolostorból indult az 1821-es szabadságharc a sok évszázados török uralom ellen.
A második világháborúban a német megszállás allatt a kalavrytai partizánok elfogtak és megöltek 81 katonát, amiért cserébe a megszállók a település összes 14 év feletti férfi lakosát (közel 700), város melletti mezőn agyonlőtték és a fenti kolostort (az ország szabadságharcának a jelképét) felgyújtották.

Görögországban nem túl elterjedt a vasút, ezért megy nevezetesség számba a Kalavrytát a tengerparttal összekötő kisvasút, amit 1885-ben olasz mérnökök építettek és az útvonal olyan, mintha az ember Svájcban lenne.

a kisvasút

 

kalavryta a völgyben

 

háttérben a havas hegycsúcsok

Az ellenség

Nem is gondoltam volna, hogy ez kialakulhat bennem, büszke meg aztán egyáltalán nem vagyok rá... de azt hiszem (remélem) a felismerés és beismerés az első lépés a "gyógyulás" felé... Egyre többször vagyok sárkány... Biztos a sok alvás megvonástól, vagy a hormonok, mindenesetre remélem nem romlottam végleg el... Van, hogy elhagyják olyan sablon szavak és mondatok a számat, amiken még én is meglepődőm, és nem érdemli meg Alex!!! (azok a helyzetek amikor Palkó a fia "itt a FIAD, játsz vele kicsit" , és van még sok olyan "beszólásom", amit én se gondolok komolyan, de minden csak nem szerelmes búgás...

Az örökzöld tüske, Alex (közös?) baráti társaság... hogy is fogalmazzak, hogy ne csak simán sárkánynak tűnjek, és valakiben azért együttérzést is ébresszek, de mégse ferdítsem el a nagy büdös igazságot...

Szóval a legközelebbi barátok közül egy van, akinek családja is van már, vele semmi gondom, nem morgok ha fiús program van (nyilván sokkal ritkábban van, és időben véget is ér, de leginkább közös családos programok vannak) szóval itt minden ok.
Aztán van még egy barát, akinek idén esküvője lesz, itt az esetek 50 % -ban nincs gond... hiába, az ő oldalbordája még semmi jelét nem mutatja az elsárkányodásnak, nincsenek határok és korlátok...
Mindenki más (még 3) SZINGLI, jaj bocsánat, AGGLEGÉNY, akik számomra itt a hónapok alatt az első számú ellenségekké nőtték ki magukat. Például ma is, na itt a példa: délután 4 kor (az én barátaimmal való strandolás után) találkozzunk velük valami új tapas helyen, ahol élő zene... stb... de én ekkor még szuper jó fej feleség voltam és, persze menjünk, majd alszik a gyerek útközben, babakocsiban, a tapas bárban (magyarul sehol)... Javukra váljon, tényleg jó volt a hely, jó kis zene, még egy fél pohár sört is megittam... De ahogy telt az idő és Palkó semmi jelét nem mutatta alvásnak, fáradtságnak, sőt még pislogni se akart nehogy elmulasszon valamit, kezdtem úgy érezni, jobb lenne haza indulni, otthon kicsit lenyugodni és jó esélyekkel nekifutni az éjszakának. Alex is egyetértett és el is kezdtünk cihelődni, mire jött a "na ne menjetek", "nem is álmos a gyerek", "nézd, hogy élvezi", " majd jobban alszik"...stb... Alex két tűz között ( az egyik konkrétan az én számból és szememimből), azzal reagálta le a helyzetet, hogy ok-ok mi hazamegyünk, letesszük a gyereket és este (ez a világnak ezen a részen este 10 óra után van) jöjjenek át hozzánk ...

Erre elöntötte a lelkemet a bennem élő, jóltáplát, sárkány tüze, hogy minek? És mikor fognak ezek haza menni? És hogy kelünk fel holnap (Palkó, köszöni, mint a kejfeljancsi fél 8-kor legkésőbb) és egyáltalán... minek zavarnak be ezek az "idegenek" a mi családi életünkbe... Na ilyen jó fej vagyok a gyermekáldás óta!

A babázás teljesen áttelepített egy másik bolygóra, ahol kevés férj van, és még kevesebb férj-szingli-mindig-és-bármeddig-ráérő-haver... Én családokhoz szeretnék vendégségbe járni, szerelmes párokhoz... Lehetőleg, mint család, együtt! (Ez alól, még jobb fej módon, kivételt képeznek az én bármilyen státuszú barátaim!!!)

Hát ez a helyzet! Dolgozom az ügyön, most is épp jópofával és leragadó szemekkel várom a vendégeket (este 10 óra!) és igyekszem a sárkányomat lenyugtatni...
Alex azt mondta ma, hogy egy feneketlen kút ez a "mi" sárkányunk, mert ő minél engedelmesebb, a sárkány annál többet akar... Ez sajnos tényleg igaz!

Alig várom, hogy ez a maradék 3 szem haver végre valami oltári szerelemre lobbanjon és házasodjon, lehetőleg gyerek is legyen hamar. Akkor nagyon fogjuk egymást értékelni...  és az én sárkányom úk vizekre evezhet!