A mostani hazalátogatásom egyik legfényesebb pontja egy két napos budapesti "városnézés" volt. Csak ajánlani tudom, egy punnyadós wellness hétvége, vagy kenyéren és vizen élős fapadozás helyett.
Budapest csodás, rengeteg programot kínál, szuper éttermeket és kávézókat. Mi az anyukámmal az utóbbiakat kötöttük össze egy jó színházzal.
Remek feltöltődés volt és még így is töredéke árban egy nyugat európai, vagy akár athéni kiruccanásnak, repjegyet nem is számítva persze.
Jó volt kicsit turistaként,letérni a sárga útról és ismerős terepeket máshonnan, máshogyan közelíteni.
Most mondjam, hogy "úúú hogy szalad az idő", vagy " egy szempillantás alatt eltelt"... nem lenne igaz... Ez egy hosszú és eseménydús év volt. Tavaly ilyenkor még az albérlőre vártunk, hogy végre pakoljon össze és menjen a lakásból. Mennyire csalódott voltam, amikor pár nap késéssel akarta csak átadni a kulcsokat... Haha!!! Hát még mi minden várt rám, bocsánat, ránk...
A 2010 szeptemberétől azt vártam, hogy beköltözhessünk, bújtam az internet lakberendezési oldalait és titkos viszonyt kezdtem a görög IKEA hálózattal, és egyéb bútor áruházakkal egyszerre. Teljes erőbedobással ment a munka, utazások, pörgés, görög nyelvtanár keresés. Doboz cipelés, bútor összeszerelés, elégedettségek és elégedetlenségek.
Nagyon kedves látogatókkal városnézések...
Görög igeragozások...
Tél, először megint elégedetlenség, hogy nincs elég hideg, talán kis honvágy is a magyar hójelentésekre reagálva, majd pörgös, eseménydús, sütős-főzős ünnepek.
Munkafronton 180 fokos fordulat, kiábrándultság, kétségbeesés, düh, majd feltápászkodás és munkaerőpiaci nekifutások...
Majd egy hideg, téli, budapesti estén a Művészetek Palotája női mosdójában egy pozitív terhességi teszttel a kezemben állok... 2011 januárjában.
A tél hátralevő része (szerencsére) ha nem is törlődött, de kellőképpen elhomályosult a rövidtávú memóriámba, és most az egy éves évfordulómon, megint IKEÁzom, bútort szerelünk, dobozolunk, függönyt igazítunk... és megint egy várakozásokkal és készülődésekkel teli nyár előtt állunk...
Az interneten már a baba-mama portálokat olvasgatom, hasat növesztek (amihez egyéb testrészek is, akarva - akaratlanul, csatlakoznak)
Mit várunk 2011 szeptemberétől: ÉLETÜNK KALANDJÁT!!!!
Hogy mi is ez az egy év legnagyobb tanulsága? Mire tanított a görög élet? TÜRELEMRE. Az élet minden területén, hogy mindennek eljön a maga ideje és ami késik nem múlik, és a nem eszik olyan forrón a kását, de a kedvencem, a ha kitesznek az ajtón be kell mászni az ablakon, ja és bizalom alapja a folyamatos ellenőrzés...
Immáron 5-ik húsvétomat töltöm görög földön, ezen belül is másodszorra választottuk egy Spártához közeli hegyi falut az ünneplés helyszínéül. A húsvét Görögországban, az ünnepek ünnepe és a forgatókönyve, amit szerencsére a lakosság 99 % tényleg követ, vetekszik az angol hercegi esküvőjével.
Erről szuper ismertetőt olvashattok Agni blogján : Húsvét Görögországban
Szóval a Húsvét Görögországban szuper. :) de egy kisebb településen, szigeten (Korfu állítólag a leges leg a Húsvétban), faluban, természetesen nagy társaságban a legjobb.
Tzitsina http://www.tsintzina.gr/ kis hegyi falu, a görög iparosodás első áldoazati között szerepel, mára egy kezemen meg tudom számolni az állandó lakosait. Alex egyik barátjának a nagyszülei azonban megtartották házukat az utókornak, és bár nem összkomfortos a hely, szuper a hangulata és az athéni csapat szíve csücske a hely.
Én itt töltöttem az első görög húsvétomat is... Érkezés éjjel, kis hegyi úton a kihalt faluba, nulla ember, nulla térerő, dohos öreg ház, nagyon nagyon hűvös éjszaka (1100 m mgasban van a település). Konyha és fürdő az 50-es évekből. Alex ugyan említette, hogy a ház régi, de erre az első találkoyásra nem tudota a városi, kényelem és fűtés kedvelő, frissen szerzett magyar barátnőjét felkészíteni. Aztán fog összeszórít- éljen a szerelem! Régi tábori élmények elő, leginkább egy erdei tábor ahol még szabad ég alatt is aludtam... (én a hős, természetbúvár). Másnap reggel aztán megláttam a falut viágosba, megjöttek a többiek is. Na nem ragozom, lett csapat, lett hangulat, kirándulás stb. De ez persze még nem húsvét. Mert este felkerekedtünk és egy erdei ösvényen, 15 perc autókázás után eljutottunk egy kolostorba. Sajnos képeket se akkor se most nem sikerült a kolostorrol készíteni, mert csak éjjel voltunk:( pedig a legjobb része az egésznek és szavakat se találok milyen hangulata van ott a pénteki epitafnak és leginkább a szombat éjjeli feltámadásnak. A kis kápolnába nincs villány, csak gyertyák égnek, majd éjfél előtt ezeket is leoltják és sötétben hallgatjuk az éneklős imádságot, amíg egyszercsak csönd, és nagyon hamar megjelenik a nagy gyerty és elkezdenek kongani a harangok, bele a hegyekbe, bele az éjszakába és olyan erővel, olyan örömmel, hogy nem gyakorló hívők, nem görög ortodoxok is, akik még csak egy szót se értenek az éneklős imákból, de átszellemülve csatlakozik a tömeghez, (ebben a kis kápolnában azért a tömeg talán túlzás) és adja veszi a gyertya lángot, kezet fog és "gratulál" (Párbeszéd: Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt). Majd az égő gyertyával haza, a lágjával keresztet rajzolni a bejárati ajtó fölé, felhívni minden nem jelenlévő ismerőst, rokont..stb és irány a taverna. Ekkor már kb. éjjel 2 óra van. A menü a görög bensőség leves a "maigiritsa", tojás törés és örömködés. (Hosszú zárójel: ez a bensőség leves eddig 5-ből 4-szer nem csúszott le, bár mindig beletúrtam és udvariasan megkóstoltam... de nem. Ellenben idén, le se tagadhatom, hogy Csikóhalban görög vér is folyik, mert 3 tányérral ettem a levesből! És milyen jól esett!!!!! Nyami!!!)
Aztán alvás, és vasárnap reggel kezdődik a tűz csiholás, bárány nyársra húzása, illetve a bárány bensőségek béllel szorosan becsavarva nyárson sütése. Ez utóbbi a híres kokoretsi. A nyárs mellett, zene, evés-ivás, tánc, mulatság amíg bírja az ember.
Kokoresti úton
Kokoresti nyárson
Idén is a fenti forgatóköny szerint ünnepeltünk, immár 3 gyertyát gyújtva a kolostorban. (Újabb hosszú zárójel: "Sajnos" a nagy létszámra való tekintettel nekünk le "kellett" mondanunk a nagyszülők házában való elszállásolásról, és önkéntesen kivettük a taverna melleti szobát, ami ugyan kicsit büdi volt, de járt hozzá két hősugárzó :))))
UI: Miért a "This is Sparta" cím? Idén 2 új lány csatlakozott a táborozásos húsvéthoz. Megnyugtató volt, hogy echte görög lányokat is picit sokkol elsőre a régi házikó. A reakciókra a fiúk mosolyogva (persze ők állva pisilnek ..stb) csak ennyit mondtak: Chicas, this is Sparta! Enjoy!
Ja és UI 2: Idén azt hiszem, azon túl, hogy milyen jól esett a leves és nem akartam éjszaka megfagyni, az is jól esett, hogy végre nem én voltam a "legfrissebb" a csapatban, valamint csírázó görög nyelvtudásom is hozzásegített, hogy már nem kellett Alexet faggatnom, hogy na most min nevetünk, mit mesélt a bácsi / néni stb. Azt hiszem menni fog itt a görög élet :))))
Hétfő óta nem kell munkába mennem, vagyis alkotói szabadságon / gyesen / munkanélküli ..stb vagyok. A péteki - utolsó napom fénypontja a "Biztos, hogy törölni akarja a kiválasztott fájlokat? IGEEEEN" része volt. Azaz a számítógépem és az én lelkem 3 gb-i levél, fájl, táblázat stbvel lett könnyebb. Felemelő érzés volt. Azóta is repkedek. A költözés óta nem sikerült rendesen elpakolni, szortírozni, cipőket a cipészhez elvinni...stb. Ma aztán igazán belekóstoltam a dolcsevitába, ugyanis kismama barátnőmmel és 2 és fél éves kisfiával ebédeltünk, kávéztunk és játszótereztünk.
Az egyetlen kényelmetlenség, hogy amióta nem KELL reggel korán kelnem, az ébresztő előtt fél órával ébredek és tele energiával állok neki a napnak.
Hát így telt az első 3 szabadnapom. Most jön még 15 családdal és barátokkal, hazai ízekkel és anyai kényeztetéssel.
Irány Magyarország! Puszi
Ahogy beköszöntött a tavasz, teljes lendülettel bevetettük magunkat az erkély "berendezésbe". Örömmel jelentem, hogy a hétvégén be is fejeztük. Virágot ültettünk, bútort szereltünk...stb.
