Romantika 2.0

Kicsit úgy érzem, hogy a terhesgondozás (kismama felkészítés), szakirodalom (legalábbis ami ebből hozzám is eljutott) nem hangsúlyozza eléggé (meg sem említi? csillaggal jelöli és apróbetűs részen van?), hogy mi lesz a szülés után a párkapcsolatunkkal... És, hogy a "gyerekágy" igazából nem 40 nap, hanem amíg a várva várt kis útód át nem alussza az éjszakát, eszik kellő mennyiséget, abbamarad a hasfájás, rádöbbenünk, hogy egy nagymama/nagypapa, kedves rokon is képes pár órára életben tartani ... stb.

Nem panaszkodni fogok, csak megosztom veletek a post-natal romantika barométerem.

• Alexben jelenleg az a legvonzóbb, amikor elaltatja a nyűgös fiúnkat (már-már szexi, ahogy határozottan bevonul a gyerekszobába és engem kitessékel, esetleg be se enged ... Nemhiába közel 2 évig volt katona)
• A legjobb Valentin ajándék, hogy az esti mellett egy éjszakai etetést is átvett, visszaaltatta a gyereket, én 5 órát aludtam egyhuzamban.
• A bók, ami a legjobban esett, amikor Alex a kollégáinak azt mondta, hogy jó anyja vagyok a Gyereknek.

 Magyarul romantika ügyben, úgy érzem, minden megváltozott! A Palkó előtti, laza, spontán, romantika, úgy fest mintha egy előző élet lenne... El se tudom képzelni, mikor és milyen formába tér belőle vissza valami... Igyekszünk, vagyis inkább csak a saját nevemben nyilatkozom, igyekszem úgy tenni, mintha nem. Igyekezetemben, már többször bíztam nagymamákra Palkót, mentünk moziba, vacsorázni, úszni-szaunázni, bulizni, de sajnos részemről a legtöbb izzadságszagúra sikeredett. Az álmosságra fogom, ami este 10 után egy darab rongy lelkesedésével és ragyogásával egyenlő. Egy-egy kimenő a nem kis logisztika mellett részemről komoly lelki felkészülést is igényel. A testi felkészülésről nem is beszélve, apróságok, mint kontaklencse, smink, kibontott és lehetőleg frissen mosott haj, bármi ami nem sportcipő.... iszonyatos energiákat igényel. Előre próbálok aludni, jókedvet szugerálni magamba, lazaságot, egyszóval jó társaság lenni, valaki, aki Alexet emlékeztetné a nem mackónadrágos-karikásszemű-összecopfozott hajú-szemüveges-sminktelen-tejszagú-anyaállatra, hanem a NŐre. Pedig bennem van! tudom! Valahol!
Azt hiszem az, hogy erőltetem azért segít... ha ennyit se tennék, akkor lehet, hogy már mindig csak ANYAállat lennék és sose látná bennem újra a NŐt... Vagy már sose fogja mert már olyan nő vagyok aki anya is, és a kettő igazából egy és még egy kis idő, mire a nőies anya szerepbe beletanulok?!
Beletanulok és megtaláljuk a helyünket (az új helyzet romantikáját) az új felállásban, ahol már nem FÉRFI és NŐ van, hanem FÉRFI-APA és NŐ-ANYA...

Nagyon remélem, hogy összehozható, mert szívem szerint még nagyon sok gyereket szülnék és nevelnék szerelemben az apukájukkal!

Palkóra várva, a naplementében