Kali elefteria

Az a szép a görög nyelvben, hogy mindenre, de tényleg MINDENre van külön köszönés és jókivánság. (A magyar nyelv is nagyon gazdag, tudom, inkább az angol szegényes nekem ebben egy kicsit...)
Írtam már, a "Boldog/Jó nyarat" (lásd. tavalyi Kalo kalokeri bejegyzést), a "Boldog/Jó 40 napos böjtöt", valamint minden hónap elsején "Boldog/Jó hónapot" kívánunk ill. így köszönünk... és még sorolhatnám...

Terhes anyuka-jelöltetknek "Kali elefteria"-val illik köszönni, vagy jókívánni, ami annyit jelent, hogy "Boldog/Jó szabadulást". Ehhez még hozzá lehet tenni az "egy fájással" kiegészítést is...
Mint büszke 9 hónapos kismama, már egy ideje kapom a boldog szabadulásos köszönéseket, de sose éreztem át igazán, sőt volt időszak, amikor kifejezetten "ünneprontónak" éreztem, hiszen a terhesség nem terhes (pláne ha nem hányunk), hanem áldott állapot, miért emlegetik a szabadulást...

Aztán fordult a kocka.... Most szinte zene füleimnek:)))))
Múlt hét óta átléptem egy újabb fázisba, amikor is nem tudok már normális ember módjára felkelni a kanapéról, nem tudok rendesen lehajolni, csak terpeszállásban. Éjjel minimum 3-szor megyek a fürdőbe.  Nem tudok rendesen ülni, ( most miközbe ezeket a sorokat írom a babánk alulról ÉS felülről nyom.) Nem tudom már kilakkozni a lábkörmömet és a szőrtelenítést is mostantól szakemberre kell, hogy bízzam. Elkezdett fájdogálni a derekam is, itt szúr ott szúr, feszül...
Úgy érzem magam, mint amikor egy tavaly-ez-még-rámjött-farmerba akartam bele paszírozni magam egy fontos buli vagy randevú előtt, majd egész este rosszul voltam, mert nem kaptam levegőt...Most ez a farmer én magam vagyok és nem tudom levenni a buli végén és a szekrény mélyére süllyeszteni...

Ugyanakkor mégse vagyok ideges vagy nagyon türelmetlen, sőt a legutóbbi bejegyzéshez képest angyali nyugalom szállt meg. Nem félek már a barátságtalan szülőszobától, és elhatároztam, hogy nem fogok megszökni a kórházból.
Úgyhogy a szűk farmer érzése mellett nagy az öröm és kiváncsiság a házunk táján, hiszen közel a "szabadulás".