Terhes félelmek

Normális? Nem normális? Első terhességes "mellékhatás"?

Igazából a 0-ik naptól aggódtam, hol jobban, hol kevésbe, de mindig van/volt miért... Szinte minden terhességi hétre jutott valami. Ha nem egy ultrahang, vagy labor, akkor egy influenza járvány, mérgezett zöldségek, hideg idő, meleg idő, kevés mozgás, túl sok mozgás...stb stb
Én személy szerint a babánk hogylétén túl is szét aggódom magam... Alexért, magamért.
Eddig se bírtam a pontatlanságot, de most 5 perc késés és a fejemben egy Oscar esélyes dráma forgatókönyve. A jó idő beálltával Alex kitalálta, hogy ő inkább nem motorral, hanem biciklivel jár edzésre. REMEK!!! ATHÉNBAN!!! ESTE SÖTÉTBEN!!! Najó a kerületen belül, de akkor is... Arra sikerült rávennem, hogy lámpát rakassunk a cangára, de amikor felvetettem, hogy van ám nekünk biciklis bukósisakunk, mi lenne, ha... süket fülekre talált. Elvből munka után sehova se visz magával mobilt, eddig ezt is megértettem, sőt ha együtt megyünk valahova kifejezetten élvezem... de most... ez is megőríjt. A motort lehet hallani amikor befordul az utcába... A biciklivel egyszer csak megérkezik...

Aztán aggodalmak a babával, minden rendben legyen. Egyik mérföldkő a másik után. 12. hét, 21. hét, 24. hét. Az utóbbi héttől született babákat életképesnek tartja a szakirodalom. Vércukorszint vizsgálat, ez meg az, és közbe statisztikailag semmilyen veszélycsoportba nem tartozom. Hogy nem ment az idegosztályra a Szulák Andi, meg a Jakupcsek... RESPECT!!!!
De persze a szülésnél is még annyi minden lehet, na meg utána is... Fuh! Minden alkalommal a volán mögött megfordul a fejembe, hogy nehogy most jöjjön belém valaki, vagy én ne vegyek észre valamit, valakit... (Amióta terhes vagyok pirosnál már kétszer előregurultam, mert elfelejtettem a lábam a féken tartani- no comment)
Írta A Terheskönyvem, hogy kismamáknak őrült álmaik lehetnek és normális, nem szabad semmi jelet látni ezekben az álmokban... Rendben. Vettem. Álmodtam én is össze vissza...
De a minap az álmom mindent felülmúlt... Én lettem gyógyíthatatlan beteg és ... na nem is mennék bele a részletekbe... de azt hiszem a régen látott "Becéző szavak" című film tört fel valahonnan. Debrah Winger sokgyerekes anyuka és rákos lesz... (nagyon jó film, ha valakire ráfér egy jó sírás, de terheseknek nem ajánlom)
Napokig kába voltam, és csak elhessegettem a negatív gondolatokat ha támadtak, követve A Könyvet, hogy ez normális és suh-suh, semmi... Majd úgy alakult, hogy szintén kismama barátnőmmel felnyitottuk Pandora szelencéjét és meggyóntuk egymásnak a legbensőbb félelmeinket is babával, papával és magunkkal kapcsolatban. (Ő repülővel zuhant le.. többek között). Rengeteg őrült félelem került a felszínre és a legjobb, hogy a végén olyan jóízűen tudtunk a hülyeségeinken nevetni, hogy nem is értem, miért nem azt írják a könyvek, hogy találj egy türelmes rokont, barátot vagy sorstársat és mindennap öntsd ki a szíved, így nem gyülemlik fel semmi és rövidesen már nem is kell mit kiönteni...

Persze az a legjobb, ha valaki olyan laza marad, hogy nincs is miről beszélni, de ha esetleg van, akkor KI KELL beszélni... Mostmár Alexnek is elmeséltem, hogy megőrülök néha az aggodalmaktól, halálfélemem van (vagy mi a szó arra ha attól félek, hogy bárki aki fontos nekem meghalhat)... és egyáltalán elmúlik-e ez a szüléssel, vagy csak fokozódik a gyerkőccel...???
A mai szappanopera adagomban, az anyuka fia ment Irakba katonának és én fuldokolva bőgtem a búcsújelenetüktől még hosszú percekig...

UI: Ez a mai bejegyzés egyértelműen terápiás jelleggel született és senki se aggódjon, sok sok pozitív gondolatom is van, vizualizálok és "bevonzok"... Legalábbis teljes erőbedobással ezen vagyok:)))))

Jó hétvégét!