Kezdetek...

Hihetetetlen, de végül rászántam magam a blog irásra... (az ékezetekért előre is elnézést kérek, de nem mindig fogom tudni őket garantálni, cserébe megigérem, hogy nem használok még egy darabig görög betüket.))per pillanat nem találom a hosszú "i"t)

Egy kis ismétlés csak a rendszerezettség kedvéért:
"Első menet

Hat ujra itt vagyok, ujra beszamlok
Mar egy hete es ket napja, hogy atheni lakos vagyok. Az ut nem volt veszes es egyik hataron se kellett szetdobni az 50 dobozomat. Kerdeztek helyi nyelveken, hogy hova es miert mire en gyurusujj (jegygyurus) fel es ertehetoen: „Greek husband“ , mire mosoly es jo utat elore! Ejjel 1-re gurult be a haz ele, ahol kis rogtonzott kerti party fogadott. Az elso napokra nem nagyon emlekszem, mert annyira faradt voltam a szakdoga hajra, eskuvo es 15 oras uttol (amin nem aludtam tobbet, mint 15 perc), hogy csak fotoszintetizaltam. Nem sokaig, mert kedden mar irany a munka.
Itt meg magamhoz se tertem, amikor is szerdan irany Munchen. Pentek este amikor Alex osszeszedett a repteren azt se tudtam mar, hogy akkor most ki kivel ..stb. A repterrol egyenesen a nyaraloba mentunk ahol intenziv alvas es semmitteves kovetkezett. Vegre nekialltam az uj konyvemnek, ettunk, ittunk, napoztunk. Kicsit osszeszedtem magam.
Ugyan 3 honapom volt felkeszulni erre a koltozesre – meg mindig nem fogtam fel, hogy itt vagyok! Leszamitva a kezdeti honvagyat, ami az intenziv 2 hetes pecsi tanulmanyi szabadsagnak koszonheto, naprol napra jobban vagyok es egyaltalan nem gondolok a budapesti letre. Mintha egy hosszu alom lett volna.
Az eddigi mindennapjaink ugy telnek, hogy reggel motoron atszeljuk a belvarost, Alex kitesz a munkahelyemen es delutan jon ertem. (Delutan az enyhe tulzas, mert itt este 7 korul er veget a munkanap es 8-tol kezdodik az esti program). (Nincs szieszta – sot ... a legkondibol dol a 17 fokos levego, robonak a George Clooney kavefozok es zakatol a bazi nagy gorog gazdasag, de legalabbis a mobiltelefoniaba) A fonokom este 10 korul megy haza... (o is 9-re jar be dolgozni). Szoval ezt nehez lesz uberelni.
A kollegak kedvesek es mosolygosak, alapveto dolgok szepitik meg itt a mindennapjaimat, mint pl.: rendeltem – e ebedet? Szeretnek – e csatlakozni ebedhez? Minden rendeben? Hogy vagy? (nem nagy ugy, tudom , es normalis esetbe fel se tunne, de hat mint tudjatok nem normalis esetbol jovok. Az itteni cegnel is leepitesek vannak, az orszag a csod szelen, de ezek az alapveto kis figyelmessegek egy-egy mosollyal fuszerezve bearanyozzak a legkondis napomat!)
Mas egyenlore nem tortent, a lakasnak 12-en allunk neki, addig erintetlenek a dobozaink es csak lazulunk meg baratokat latogatunk estenkent. Siman becsuszik olyan vacsi ami fel 11-kor kezdodik, egy kedd este...

Es vegezetul egy kis kepregeny:

Ok a nemet HR-esek, akikkel fozo iskolaba mentunk csapatepiteni mult heten! (A receptek megvannak, aki vacsora csatara keszul szivesen atkuldom!!! Isteni volt!!!)

Evia sziget, ahol a kis nyaralo lakasunk van es ahol a hetvegeket toltjuk.