Negyven nap öt év

Minden évért egy jár

Így Palkóval, nem jut annyi időm irogatni, mint amennyi mindent tudnék és szeretnék megosztani Veletek.
Az életünk ezekben a hetekben - bár kívülállóknak monotonnak tűnhet - izgalmasabb, mint valaha...
Most, hogy a fiatalember szunyókál a legfontosabbakat megörökíteném írásban is.
5 évesek lettünk/voltunk Alexszel. 5 év kalandjairól igyekeztünk a pelenkagőzben is megemlékezni.
Itt Görögországban 40 nap a gyermekágy, ez nekünk kedden telt le, és ma a magyar is, a 6 hét. Mindkét ország törvényei szerint "szabadok" vagyunk:)))
Minden nap más volt. Minden napnak volt egy mélypontja és egy fénypontja. A mélyek egyre sekélyebbek és a fények egyre erősebben ragyognak. És még csak most jön a java. Állítólag. Minden gyerekkel rendelkező ismerősünk szerint ez a legegyszerűbb időszak. Majd ha jár, majd ha beszél, majd ha kamaszodik, majd ha felnőtt problémai lesznek... stb stb.
Alvás nem alvás, sírás nem sírás boldogabbak vagyunk mint valaha, teljes erőbedobással várjuk az előttünk álló vélt nehézségeket.
Nem tudom hol olvastam, de megmaradt nagyon bennem és ezutón szeretném magam emlékeztetni ha a későbbiekben újraolvasom ezeket a sorokat. "Amint megtudják az emberek, hogy gyermekük lesz várják a közös játékokat, a focizást, kirándulásokat, tervezgetik, hogy mi mindenre tanítják majd a gyerekeket és amikor eljön az ideje hányszor mondják, hogy 'kicsim, hagyd most anyát/apát, majd később, most XXX kell csinálni'..."
Remélem ilyen mondatok csak nagyon kivételes esetekben hagyják majd el a szánkat.

"Mit akarsz anyám???"

"Haverokkal lógunk"

"Kipurcanok ezektől az őszi sétáktól"

"Ma reggel jó kedvem van"

"Ha-ha de viccesek vagytok ti is"

"Jaj apa, ne menj még dolgozni olyan jól szórakozunk"

Videózás

Édes négyes

4 hetesek elmúltunk, és már több, mint 4 kilósak vagyunk!!! Yuppieeeeeeeeeeee yeeeeeaaaahh!!!

Előre is elnézést kérek, nem gondoltam volna, hogy ide jutunk, de vállalom! Ez most az ömlengős "büszke-anyuka-aki-szerint-az-ő-gyereke-a legjobb" típusú bejegyzés lesz.
Én ezeket nem szerettem olvasni vagy hallgatni sose... Persze azok más gyerekeiről szóltak.  Nekem csak aranyos kisbabák, akik jó esetben csak keveset sírnak, lehetőleg azt se akkor amikor én tartom őket a kezeimben.
Na de most, hogy feleszméltem a terhesség-szülés-szoptatás-altatás bűvöletéből és már nem nyalogatom a saját sebeimet, amiket a fentiek okoztak, észre kellett, hogy vegyem, hogy ez egy SZUPER ÉDES KIS KÖLÖK és napról napra jobban szeretem!!! Most írhatnám, hogy azért, mert nem sírós..stb, de mindegy, mert ha sírós lenne akkor is így éreznék:)
Az elején még nem tudtam mit mondjak neki, inkább zenét raktam be, hogy ne legyen csönd. Mikroszkóppal vizsgáltam a kakikat, a bőrét, mázsáltuk, írtuk, hogy hány óra hány perckor evett...stb (még mindig írjuk!). Mint egy stréber diák a házi feladatát.
Aztán négy hét eltelt, új fejezet ez a babakönyvbe is, és azt hiszem nálam is. Most már beszélgetünk, meggyőződésem, hogy tegnap rám mosolygott (természetesen elolvadtam) és már nem félek puszilgatni ahol csak érem. A közelmúltban ez se ment olyan jól, mert féltem, nehogy valami bacit adjak át, vagy még rosszabb összetörjem a gyereket.

Az, hogy közben az országban sztrájk sztrák hátán, újabb és újabb megszorítások és különadók, őrületek!  (Most épp a szemetet nem viszik el...) Ezek, bár érintenek és foglalkoztatniuk kellene, bevallom nem jutnak igazán el hozzám. Majd futunk, ha ég a ház! Én most egy rózsaszín kis burokban ülök, ahol babaillat van.

"Tudok sírni is, mert a lökött anyám ahelyett, hogy a fürdőkádba tenne inkább fényképez"

"Gondolkodom tehát vagyok"

"Apukám hálózsákját is megörököltem és ilyen jól mutat rajtam korán reggel"

"Valaki kopog..."

"Anya próbál művészi lenni, én meg megfagyok közben"

"Az élet napos oldalán egy jó kis ebéd után"

Keringő

Lassan (csütörtökön) 4 hetes lesz Palkó, és szintén lassan de láthatóan kialakulóban van nálunk valamiféle napirend, aminek a gerincét a három óránkénti etetések adják. (Egy etetés peluscserével és büfiztetéssel jelenleg egy órát vesz igénybe. Azaz marad 2 óránk, ha elalszik. Ha nem akkor a "B" terv lép életbe, de erről majd máskor. Alex szuperül helytáll és nagyon sokat segít illetve babázik. Igazán nem panaszkodhatom a munkamegosztást illetően.
Alváshiány? Hát az van mindkettőnknél, nem vészes, de amint nyugalomba kerülünk, bárhol és bármikor el tudunk aludni...

pár kép