Ha egyszer itt a nyár...

Teljes gőzzel a nyárra készülök...

A szezont 2 hét múlva ünnepélyesen megnyitjuk Alex-szel, egy két napos, esküvős mini vakációval KETTESBEN... Spetses szigetén!!! Zárójelben jegyzem meg, hogy egy egész hétvégét kettesben lassan 4 éve nem töltöttünk el, ahogy a varázslatos Spetsesen is utoljára Pufival a hasamban voltam. Szüléses könyveket olvasgattam, és babakocsi márkákon  és színeken töprengetem.

Ma, és immár három hónapja pedig azon töprengek, hogy milyen logisztikával lenne kivitelezhető egy 48 órás távollét...
Nem részletezném a verziókat, cask annyit, hogy a gordiuszi csomót, az új pótnagyink (Vivi néni a bébiszitter) vágta el, azzal, hogy a hétvégére elviszi magához a kis ördögöket. Ők szomszéd kerületbe  nyaralnak majd, mi pedig hátra se nézünk! ??? Remélem!!! Zárójelben csak annyit, hogy amennyire várom már, annyira izgulok is a külön töltött idő miatt... Tuti trauma? Átsírt éjszakák? Krónikus és gyógyíthatatlan anyahiányusz? Az a szerencsém, hogy Vivi néni nem ma kezdte a bizonytalan anyákkal és amikor elkezdenék variálni, leállít és meggyőz, hogy SEMMI BAJ nem lesz, nyugodjak meg! Úgy legyen... Nagyon szeretnék csak úgy henyélni a parton, pletyka lapokat nézegetni, meginni együltő helyemben egy egész kávét, Alex-szel BESZÉLGETNI, ALUDNI!!!

Drukkoljatok!!!

Egy kis nosztalgia amíg nekiállhatok verge bőröndöt pakolni... Képeket újra meg újra köszönöm, Gabbynak - En Route Photo

 

 

U.I.: Spetses egy kis, autómentes sziget, ideális Athénból hósszúhétvégezőknek, kirándulóknak.
Kedvelt esküvőhelyszín is. (lásd. legutóbbi ex- királyi esküvő : itt és itt)



 

A reggeli készülődés

A reggeli menet nálunk úgy kezdődik, hogy Theo ébred valamikor 6:00 és 6:30 között. Békésen, mosolyogva. Kézen fog és mondja, hogy "gyere". Felteszem a kávémat, megcsinálom a kakaóját, szöszölünk, hatter zajnak megy a Bogyó és Babóca, nekiállunk reggelizni, 10 ből 8 szor kiborul a kakaó és megfogadom, hogy visszatérek az ivóspohárhoz AZONNAL, csak találjam meg... Valamikor 7:00 és 7:30 között - szószerint - berobban Pufi. Ő hangosan ébred, letépi a kilincset majdnem, ahogy kinyitja a szobája ajtaját, mert tele van a keze a kardokkal és egyéb játékokkal ... ha esetleg valami miatt 7:00 előtt lép színre akkor legszívesebben elmenkülnék.
Csakúgy mint az apukája, ő sem a reggelek embere... Finoman fogalmazva.
Ha én se aludtam eleget akkor nincs erőm a reggeli Pufihoz és jön a Youtube... Nem vagyok rá büszke, de az dobja rám az első követ... na mindegy is...

Theót vagy békébe (7 előtt) vagy sebtébe öltöztetem, frizurát készítek és gyorsan magammal is próbálok kezdni valamit (általába nagyon keveset, és marad az autóban smink stb).
Közbe Pufi ébredezik a kakaója felett és megkérdezi százszor párszor , hogy milyen nap van és kell-e oviba mennie, és ha igen akkor egész napra-e. Ezt az utóbbit nem is értem, mindig egész napra megy... na mindegy.

8:20-kor csatlakozik Alex. Sokáig próbáltam előbb bevonni a buliba, de a tapasztalat az, hogy mindenkinek jobb, ha békén hagyjuk. Épp elég egy hisztis pasi ...

Nagy álmom a közös reggeli, de erre (is) még várnom kell...

Szóval Theo kész, én tipródom a tükör előtt, harcolunk az egyszem fürdőszobán és szívom fel magam a következő csatához, ugyanis ahhoz, hogy senki se késsen el 8:30-kor így vagy úgy de el kell hagynunk a lakást...
Pufi kettő darab nadrágot és három polót hajlandó cirkusz nélkül felvenni, amiből egy szett a farsangi jelmeze. Cipőt már csak vele veszek, mert amit én vittem haza az sose volt elég kalózos/kék/akármi... Aztán jön, hogy mit tesz a hátizsákba, majd a siettetés, hogy ha MOST felöltözik akkor lesz időnk pékségbe menni... stb ...stb... A másik nadrág koszos, nem lehet koszosba oviba menni, a koszos az büdös is, nem jó a büdös, mit szólnak majd a barátai stb stb....


a reggeli perec - csak menjünk már

Amíg Theó nem járt bölcsibe, addig ezt a párbeszédet huzavonát egy párhuzamos hiszti zárta, amikor Theó sírt, hogy jönni akar, Pufi sírt, hogy maradni akar.
Közbe Alex elő-elő bukkant, hogy facsarjon-e narancsot, vagy facsarok-e én, melyik inget vegye fel, hol a cipője... Szegény nem kap minőségi stílus tanácsadást, sem narancslevet, inkább pár keresetlen szót, hogy hol is keresse a cipőjét...

Egy ilyen reggelen döntöttem el, hogy Theó is jönni fog, csak csönd legyen ... (Ezt a rugalmas ovi vezetőnek köszönhetően pikk-pakk kiviteleztük és immár harmadik hete bölcsis ő is.)

Az én reggeli mit-vegyek-fel-nincs-egy-rongyom-se krízisemre  Matilda Kahl ihlette a megoldást. Röviden: 3 éve ugyanazokat a jól bevált darabokat váltogatja munkába, időt, energiát és hosszú távon pénzt spórolva. Nem állítja, hogy ő találta ki ezt a koncepiciót, hiszen ha jól belegondolunk a férfiak ezt már régóta bevezették a munkaruhák közé, úgy hívják, hogy öltöny...

Így csökkent a reggeli játékunk két drámával, egy hónap alatt...

Nálatok, hogy mennek a reggelek? Mivel motiváljátok a kicsiket, hogy elkészüljenek? Trükkök? Csodaszerek?

 

#1week1outfit

 

Hasonló öltözködős játék 4 évvel ezelőttről: 30 ból 30

 

Az ovis szerelem

Negyedszer kezdek bele ebbe a bejegyzésbe, de nem találom  a szavakat. Csöpögős olvadozós dolgok és közbe egyfolytába fülig ér a szám.

A hétvégén három ovis buli is volt így minden nap volt alkalmam rácsodálkozni az ovis szerelem erejére és szépségére!

Jöjjenek az ezer szónál is többet érő képek:

Szabadtéri gyerekszínház - egymás mellett

 

A Pufi szerint Dimitra a legjobb barátja

Egymás mellett mindig

 

Még a széken is osztoznak

Közös korona színezés

 

Torta sütés

Vonatozás

Végezetül csak egy szösszenet:
Dimitra anyukája mesélte, hogy a cipő amit a szülinapi zsúrra felhúzott a lánya sebesre torte a lábát már délelőtt, de nem tudta leimádkozni róla, mert meg akarta mutatni a Pavlosznak... Volt náluk persze váltás cipő, de esélytelen volt. Összeszorított szájjal tett meg minden lépést a buliig és akkor vette csak le amikor már P is látta.
 

Két gyerek egy szoba

Az utóbbi 20 hónapban annyiféle alvási és szobaleosztási verziónk volt, hogy már nem is tudom követni. Volt ugye Pufinak rövid egyke léte alatt egy szép kis kuckója... lásd itt. Mielőtt a húga megszületett, szépen az ágyában aludt. Egy eves korától átaludta az éjszakát, este nyolctól reggel hétig miénk volt a világ az apukájával...

Mikor Theo megérkezett, a fix helye, mellettem/rajtam lett. Már a kórházba is összebújva aludtunk, és ez így is maradt. Volt mózes, bölcső, kiságy... Üresen. Aztán volt lázadó Pufi, aki nem akart egyedül aludni a szobájában (érthető, de nehezen viselhető), volt lázadó Alex, aki nem akart tovább egyedül a kanapén aludni... 4-en a nagyágyba nem is férünk el és valahogy nem is vált be, pedig egy békés alvásért már ez is jöhetett volna... Gyerekeket egymás után altatni egy örökkévalóság, együtt: nem kis logisztika. Az egyik álmos a másik még nem, az egyik mesét akar, a másik az ágyon ugrál... Sorolhatnám.

A kordiuszi csomót Alex vágta el, amikor is kaptam egy matracot, hogy azt vigyem be a gyerekszobába és ő márpedig a nagyágyba alszik, és nem hajlandó számkivetett lenni. Az új munkája miatt az altatásra nem mindig sikerül hazaérnie, úh, ki kellett találnunk a rendszert amibe én egydül tudok két gyereket, egyszerre fürdetni, játszani, mesélni, elaltatni. Ehhez a keret a gyerekszoba.

Kiságy, Pufi ágy, matrac, játékok, szekrény, fotel..stb a kisszobába nem fér be. Szobacsere. Rumli, felfordulás... Amit gyerekek előtt egy hétvége alatt megcsináltam, most egy (!) évbe került! De kész. Vagyis nincs kész, mert a falak még üresek, és  mi hálószobánkra is még várnak az igazán látványos utolsó simítások...

A rendszer most tökéletes, szinte már kiszámíthatóak az esték.
A kisággyal nem áltattuk magunkat tovább, fotel se kell a földön zajlik az élet.
Theó alszik matracon velem, Pufi vagy mellettünk, vagy az ágyában, de verge békében, és én szépen kiosonok Alexhez lámpaoltás után, majd éjjel/hajnalba vissza.

Mindenki boldog és jót alszik... majd egyszer én is...

A modern mediterrán

A görög nő az én szememben: öntudatos.

A görög anya az én szememben: öntudatos és magabiztos.

A görög anya saját bevallása szerint: a széltől is óvja a gyerekét.

Amikor itt egy nőből feleség és anya lesz, kiteljesedik. Méhkirálynő lesz! Méhkirálynő és Anyatigris egyben. A világ(a) ura!

Diploma, karrier, házasság és mellesleg anyaság. Nem kapkodják el. Nem akarnak otthonszülni vagy igény szerint szoptatni.

Az egész szoptatási és fájdalomcsillapító-nélküli-szülés „kényszer” ami Magyarországon van, itt (még) nincs! A nőgyógyászom szerint a pánciensei közül 1 %, szoptat 6 hónapon túl. Itt a világon a legmagasabb, a választott császáros szülések száma.

Nem lesznek háztartásbeliek. Két gyereket szülnek. Kettőt. Nem egyet és nagyon ritkán többet. A férj nem családfő. Ketten keresik a kenyeret, majd a mérleg jelentősen átbillen feleség javára,mikor megszületik az első gyerek, és m ő már anya is. Az apa szerepét, pláne az első 3 évben, ahhoz a régi vicchez hasonlítanám, hogy „Jean megtette a kötelességét.” „Jean, elmehet!” Képbe kerül valamelyikük anyukája, A Jájá (nagymama görögül) és a házban életbelép a teljes nőuralom!

Alexszel való vitánkba ez így vagy úgy elő is jön. Túl „puhány” vagy, jegyzi meg építő jelleggel. Döntsek már egyedü!. Ha segítség kell? Szóljak az anyukájának! Ő volt az egyik legnagyobb támogatója a munkába való visszatérésemnek is, mondván minden nő dolgozik, a kolleganőinek is vannak gyerekei és ez a normális. Otthonmaradni nem szokás...
 

 Védőnő-rendszer nincs. A nőgyógyász után a gyerekorvost lehet igény esetén hivogatni. Ez utóbbi csak borsos áron jön házhoz, cserébe a telefonja megállás nelkül csörög. Az öntudatos görög anya(tigris) nem szabadkozik, ha pánikol akkor AZZONNAL és HANGOSAN követeli a törődést. Utána kifizeti az árát és visz egy kis ajándékot, mert úgy járja…és a görög nő mindig tudja mi és hogy járja. Egy szépen becsomagolt édességes doboz mindig legyen kéznél. Nem házi! 

De kinek kell a védőnő amikor ugyis „beköltözik” a Jájá…

Nálunk már eleve ott volt, ( itt )2 szinttel lejebb, csak épp esze ágában sincs babázni, szóval a jó hír, hogy nem avatkozik bele, a rossz hír, hogy mindig függünk a bébiszittertől.

A gyes/gyed alapból 4 és maximum 10 hónap. Miután visszamennek a nők dolgozni még egy-másfél évig munkaidő kedvezményük van, amit a többség inkább egybe kivesz, vagy csak heti négy napot dolgozik. A gyerek(ek)et a nagymama, nagymamák veszik át. Ha ez nem megoldás akkor bébiszitter vagy bölcsöde.

Az itteni anyukáknak nagyon fontos a saját és a gyerekek megjelenése. Haj, köröm, cipő, ruha, napszemüveg. A gyerek dettó. A "játszós ruha" nem létező fogalom, ahogy gyerek turi sincs. Igazából semmilyen turi sincsJ Egy görög nő elsüllyedne szégyenében ha valaki más levetett holmiját kényszerülne felhúzni.

Egyedül a konyha a régi. A konyha nem tréfa. Az étel szent. Bébiétel, mint olyan nincs is. A nagyobb szupermarketekbe van 2 (!) féle. A mindennapi melegétel még a férjnek is jár, a gyereknek kötelező. Ha nem eszi meg, valaki a családból addig megy utána a tányérral amig el nem fogy. Játszótéren, hintázás közbe… Az ételt meg kell enni. Az ételt meg kell főzni. Valami nőszemélynek a családba főzni kell. Anya vagy jájá. Kolléganőimtől tudom, hogy nekik ez komoly rivalizálás is. Ki főz jobban… Nem akarom elhinni, hogy még Alex szájából is elhangzott a minap, hogy nincs-e kedvem megtanulni az anyukájától görög ételt főzni… Pedig ez eddig nem volt téma. Olyan hálás és igenytelen fogyasztója volt eddig a konyhaművészetemnek… Öregszik! Persze szuper a görög konya és is imádom.

Mi a hozzátáplálást is úgy kezdtük, hogy menjen a pépbe egy kis citrom a vitamin miatt és egy kis oliva olaj, hogy ne legyen székrekedés. Az olivaolaj univerzális balzsam mindenre. Ebbe fürdettem az újszülötteket, ezt kentem a fenekükre ha kipirosodott.

Játszótéren nem kötöttem még barátságot görög anyukával, valahogy mindig úgy alakult, hogy hasonszőrűekkel (egyéb külföldi vagy itteni magyar) hozott össze a jósorsom. Most az ovis élet egy új helyzet elé állított, mert beindultak az ovis szülinapi bulik. Ezeken a „szűkkörű” bulikon a csoport nagyjából összes szülője ott van, gyerekekkel és tesókkal. Olyan ez most nekem kicsit, mint az első év a főiskolán. Méricskélés, feszengés, lassan beinduló beszélgetések, majd a nagy kérdés, a mindent beígérő, gyertek-át-egyszer-és-igyunk-meg-egy-kávét-amíg-játszanak-a-gyerekek utén tényleg felhívnak-e másnap az újdonsült mami ismerettségek … Aztán Pufi elújságolja, hogy a legfrissebb barátnő-jelölt anyuka gyerekével sikerült összeverekedni és a másik gyerek sírt. Nem fognak áthívni. Összefutunk a játszótéren. Pufinál két szivacskard, amiből az egyiket még át is engedi a fiának.(Yeah!) Az anyuka szívbajt kap, hiszen ez nagyon veszélyes. Én is elkezdem álszenten magyarázni a gyereknek, de hamar abbahagyom, mert szerintem nem olyan gáz, hiszen szivacs… Szerinte megijesztik vele a többi gyereket. Most már biztos nem fog áthívni. …

Nem baj majd a mi szülinapi bulinkra szerzünk egy pónit!J

UI: A fent írtak a személyes tapasztalatim és ismerettségeim alapján íródtak,  nem állítom, hogy mindenkire igaz, és természetesen nem szeretnék általánosítani.

Az országról még: itt