Mi a munka...

Mivel az elso terhessegemmel veget is ert az elso gorog munkahelyem, ugy indultam neki az "anyasag vs. karrier" kerdeskornek, mint egy nyitott mondatnak... Voltak menet kozben anyagi melypontok (errol mar irtam tavaly), de alapvetoen tuleltuk es meg egy daragbig biztos meg is lettunk volna, ha ugy dontok haztartasbeli maradok. A dilemma vegigkiserte az elmult 3 evet... es a mai napig nem mondhatom, hogy rajottem a tutira. Voltak jo napok otthon is, es nagyon rosszak es ugyanezt elmondhatom a mostani felallasrol is... A hetfo es a pentek a legnehezebb. Hetfon meg nagyon benne vagyok az "otthon uzemmodban" es pentekre mar nagyon hianyoznak... A ketto kozott rendben vagyok...
Meg kell jegyeznem itt, hogy oriasi szerencsem van, mert a fonokom eleve ugy vett fel, hogy tudta van ket pici gyerekem es megbeszeltuk, hogy amig a feladatok el vannak vegezve felole mehetek utamra. Azaz en 5:00-kor, az esetek 90%-ban eldobom a ceruzat es robogok haza.
Az elso ket honap igy is sok lelkifurdalassal, faradtsaggal es nyuglodessel telt.

Az elmult hetvegen Alexnek el kellett utaznia a munkaja miatt es egyedul voltunk a hetvegen - apa nelkul. Amennyire feltem tole, (lasd. tombolo Pufi) annyira jol ereztem magam. Azt hiszem ez kellett! Egy kis nyugi, egy kis figyelem, CSAK rajuk! Vagy akarmi is, de mintha atkattant volna bennem valami, es amig eddig az otthonlet es az ezzel jaro feladatok, feladatok voltak es MUNKA amit el kellett vegezni (etel, furdetes, altatas..stb stb), es ugy ereztem mindenkinek kutya kotelessge, onkent es dalolva ebben nekem/nekunk segitenie (apuka, nagyszulok, keresztszulok) addig most mar mas let a MUNKA es az otthonlet lett a SZABADSAG.

Az, hogy az eltelt ido, vagy a tenyleges munkavegzes jutatta el az agyamig, hogy minden szakaszat a kisbaba/kisgyerekkornak lehet lazan es termeszetesen kezelni, es elvezni... hogy vegre nem nyavalygok (se magamnak se masoknak), hogy nem alszom, nincsenek spontan programok, nincsenek atlustalkodott hetvegek, ... sorolhatnam. Ezeket a dolgokat sokaig gyaszoltam es sokszor elegedetlen voltam... Aztan a hetvegen bekattant. Majd lesz ujra, majd lesz mashogy, ez most JO!!!



Aztan hazaert Alex egy masik vilagbol, ahol megmesszebb kerult a mi mikro valosagunktol es ahogy elneztem a szenvedeset, hogy nem tudja kipakolni a borondjet, mert a Pufi rajta/benne ugral, nem tudja megnezni a nem-tom-mi-a-sz*art a laptopjan, nem tudunk ket epkezlab mondatot valtani, ahogy nem tud meg atoltozni se... de leginkabb, hogy ezen mennyire ki van borulva ...
Persze az o vedelmere legyen, hogy nem konnyu egy apa elete (se)!!! Sokszor a legnagyobb igyekezete ellenere se eleg jo a Pufinak es barmekkora jatek kozepen is elkezd vadul keresni. Akkor cserelunk gyereket, de Teo meg fogzik es este mar eleg sokat sir, igy Alex konnyen masodszorra is eluatsitva erezheti magat...

 

5 honappal kesobb

A szofogadasrol

Pufi egy zseni gyerek! Bizonyitekom van ra, hogy titokban mar tud olvasni es tobbek kozott ezt a blogot is biztosan olvassa!
Penteken azzal bucsuztam, hogy jo szepitkezest a hetvegere, hazaerkezesem utan nem sokkal egy ovatlan pillanatban a fent emlitett egyed besuhant a furdoszobaba, kinyitotta a gyermekzarral felszerelt furdoszobaszekrenyt (ott tartom azt 3 smink cuccot amim meg van, a hipo es egyeb tisztito- es mososzerek mellett) es, mint utobb kiderult, nekiallt a szempilla spiralommal alkotni. En az elso gyanus zajra felugrottam a kanaperol es 2 lepessel a furdoajtoban teremtem, pont idoban ahhoz, hogy az orromra csapjak az ajtot es jol halljam, ahogy kattan a zar is, mert a biztonsag kedveert be is zarta a furdoszobaajtot!

Egy kis szempillaspiral...

Nem szeretnem tuldramatizalni a helyzetet, de nehez szavakat talalni arra az erzesre, hogy a gyerek benn, en kinn es NEM TUDOK bemenni! O elsore nem vette komolyan a helyzetet, es nem is akartam, hogy panikoljon, de probaltam hatarozottan magyarazni, hogy nem tud igy kijonni es legyenszives ujra elforditani a kulcsot a zarba es akkor ki tud jonni. Ez nem akart sikerulni es a helyzet romlott... Pufi elkezdett sirni, hogy engedjem ki, en probaltam valakit felhivni telefonon BARKIT, miutan rajottem, hogy a testi erom nem tudja betorni az ajtot (a filmekben ez sokkal konnyebbnek tunik), nem tudom kipeckelni a kulcsot es kivulrol kinyitni... Nem ertem el telefonon se senkit (Alex v anyos) valami megvalto otletert, uh felhivtam egy 24 oras lakatost, hogy azonnal jojjon, mert a 2 es fel eves gyerekem mindjart megissza a hipot!!! (Azt megse mondhattam, hogy sminkel...) Es amint letettem a telefont egy osszekent, kisirt szemu Pufi allt elottem! Ahogy a drama perceire se, ugy a megkonnyebbulesre sincsenek szavak! Amellett, hogy nagyon merges voltam, hogy magara zarta az ajtot, hogy rosszasagot csinaljon, olyan buszke is, hogy annyi esze megis van mar most, hogy kitudta kulcsolni az ajtot... illetve halas a vegsokig az orangyalanak, arra az esetre ha csak veletlenul sikerult a szabadulas...

Bekes vizeken, azaz a friss levegon masnap delelott...

Hiusagok vasara

Szazadszorra is nekifutottam a napokban, hogy kicsit osszeszedettebb legyek... itt most a kulsomre gondolok... Kicsit csinos, kicsit noises, kicsit nem jatszoruhaban, mint egy lefo##tt kilometerko...
Nagy elhatarozas ez! Azt hittem a munkabajaras automatikusan elohozza belolem, hogy lepest tartsak a kolleginakkal es megse pizsomaba induljak el otthonrol. Ez az elso 2 napon sikerult is, amikor az autoban sminkeles azert megiscsak osszejott! Aztan inkabb "pihentem" ott is, majd sikerult megint osszetorni (koccanas) az autot es Alex mogott a motoron megse alhattam neki szempillat festeni...

De a heten - megint - elhataroztam, hogy ez igy nem allapot! Legalabb egy kicsit...

Tapasztalat es tanulsagok:
#1 Szemhejpuder alapozo! Igen, tudom hogy hangzik, de nagyon jol tettem, hogy hallgattam az eladoszemelyzetre, mert onmagaban egy natur szemhejpuderkent is funkcional, (kicsit kipihentebb tekintetet biztosit, plane szemuveg mogul) valamit helyen tartja a sminket (szemceruzat) 12 oran keresztul. En tapasztalatbol mondom, hogy a 48 orat is megutottuk!!! (pl. mellekelt kep)

#2 A ruzs! Azt hiszem ehhez be kellett toltenem a 30-at:) Sose szerettem a ruzst, nem is hasznaltam, max szajfeny, labello stb... Persze ez abban az eletemben amikor negyfele szemhejfesteket pamacsoltam magamra, eppen az aznapi ruhahoz illot, szepen minden reszletre ugyelve... Hat ez az ami ELMULT! Cserebe  meg kellett allapitanom, hogy a minimal sminket nagyon klasszul feldobja a ruzs (lesz szine a fejemnek:)es mar-mar ugy festek, mint aki raert.

Azt hiszem ha egy jo minosegu szarazsamponra meg szert tennek, egesz felkeszulten futnek neki az piros-lampanal valo szepitkezeshez.

Jo hetveget! Jo szepitkezest!

Szigaa, szigaa

Magyarul: lassan-lassan...

Ezt a helyi orokzoldet, mint egy mantrat mar sok esetben kellett ismetelgetnem, es megis nagyon lassan kopik a turelmetlensegem!

Az itteni - kicsit fatalista, kicsit raeros, kicsit majd-kiforrja-magat - mentalitas szerint, nem kell siettetni semmit, nem kell kapkodni, kialakulnak a dolgok, MINDENNEK ELJON MAJD AZ IDEJE. Az persze mas kerdes, hogy ez mikor is van??? Altalaban MAJD! Ez a hozzaallas megfigyelheto az ismeretsegi korunkben, parkapcsolatokban, lakasfelujitasoknal, nagyobb hasznalati targyak beszerzesenel, donteshozatalban. A mi csaladunkban peldaul orokzold konfliktus, az eves magyarorszagi latogatsok megtervezese. Minden evben minimum 2 alkalommal megyunk es a peldaul a karacsony biztos idopont, raadasul minden evben ugyanakkor van. Kulfoldi barataim a karacsonyi hazalatogatasos repulojegyeiket mar sokszor szeptemberben megveszik, de akar korabban is, hiszen az ido elorehaladtaval csak dragabb lesz... Alexszel karacsonyrol december elsejetol lehet targyalni, egeszen addig szerinte semmi ertelme, meg BOVEN van idonk!

Az utca vegen az Iroda epulete, itt setalok vegig reggelente.

Jelenpillanatban ugyanezt erzem a munkammal kapcsolatban is. Miutan en lelkileg felkeszultem a visszateresre, ugy alltam ujra munkaba, hogy akkor ide nekem a veres kardot, csinaljuk, haladjunk, porogjunk! En keszen allok, ide a sok feladatot! Hat nem igy tortenet! Ez se...:))))

Lassan-lassan ismerkedem a munkatarsakkal, a munkarenddel, a folyamatokkal a sajat munkakorommel. Nem zuditottak semmit a nyakamba, nagyon is finoman es aprankent indultunk. Lassan-lassan csopognek a feladatok az olembe. A helyzeten nem segit, hogy ha mi itt valamit siettetnenk is esetleg, a kovetkezo szervezeti szint Olaszorszagban van, es hat ok is osztjak ezt a mentalitast, nem kapnak gyomorfekelyt a kapkodastol.

Tegnap a konyhaba kerdezte az egyik uj kollega, hogy hogy erzem magma. A diplomatikus valaszombol kivehetett nemi elegedetlenseget, es hatarozottan valaszolt, hogy "sziga-sziga", majd alakul!

A fentiek tukreben, gondolhatjatok, hogy egyenlore tokeletes ellentete az otthoni oruleteknek, ami itt van! Szinte a nyugalom szigete! :)