Keresztszülőnek, mi nem szerettünk volna rokont, mert hát ők már amúgy is részei az életének, a családjának. Legyen olyan barát, akinek az életvitele szimpatikus, példaértékű és úgy érezzük tud majd tanítani valamit, példát mutatni, úgymond szellemi vezetője lenni...
Nagy szervezkedések és beszélgetések után, az ortodox vallás és Magyarország nyert. A helyszín logisztikáját azonban én nem tudtam megszervezni, így maradt a legkézenfekvőbb verzió: A templom ahol mi is esküdtünk és egy közeli taverna.
Laza, modern és kötelező köröktől mentes eseményt terveztünk. Ebben maximálisan partnerek voltak a leendő keresztszülők is. Elméletileg.
De ahogy azt már egy korábbi bejegyzésbe írtam (Az ördög a részletekben rejlik) itt a keresztelő egy esküvő fényével vetekszik. Sajnos, bármennyire is próbáltuk magunkat és pláne a válságtól érintett keresztszülőket kímélni, a rendszer ellen nem tudtunk tenni, bármilyen modern elvileg mindenki, a gyakorlatban egyáltalán NEM!
De mégis mit is kell a keresztszülőnek itt tenni a lényegen kívűl (hogy foglalkozzon majd a keresztgyerekével)?
Venni kell:
- Alkalmi ruhát
- Alkalmi cipőt
- Alkalmi sapkát
- Keresztelő gyertyát
- Olaj tartó üveg tégelyt
- Olaj felfogó lepedőt
- Szappant
- Kézi törölközőt
- Nagy törölközőt
- Egy bőröndöt, táskát, díszes ládát amibe a fentieket teszi
- Egy arany nyakláncot, kereszttel
- Minden meghívottnak kitűzőt
Szerencsétlenségükre ezeket csak szettben lehet megvenni, csillagászati áron. Itt is megpróbáltunk a rendszer ellen menni. Nem lehet! Amit megspórolnánk a vámon elveszítjük a réven. Illetve egy kis félelmet is láttam a megtisztelt keresztszülők szemében, mondván, mit szólnak majd a többiek ha nem szolgálnak a kellő szintű csillivillivel.
Az előkészületeknek eddig számomra két tanulsága van:
- A görög kiskereskedők kikezdhetetlenek!
- A látszatot minden áron fenn kell tartani!
