A második 9 hónap

Kedves Gyerek!

Amikor 9 hónapos lettél, hason kívűli kilenc hónapos...

... a görög foci válogatott továbbjutott az EBn - nem hittünk volna...
... megtartották a második fordulóját is a választásoknak, és bár a megszorítások elején, mindenki arról romantikázott milyen jó lenne a drachma, most élesben a többség, mégis a biztos, kiszámítható rosszat választotta. Nem volt könnyű dolga a lelkiismeretes szavazónak, mert ahogy egy híres, hírhedt magyar politikus megfogalmazta "ez fájni fog"... Akárhogy is, és ezt még a szokásos kampány ferdítések se tudták feledtetni. Mi bízunk benne, hogy így talán kevésbé...
... Anyukád evett életében először olyan halat, aminek ZÖLD a szálkája, (Zagana). Hosszúkás, vékony hal, és így hívják, gúnyolják a magas vékony nőket is.
... Apukád a magyar lecsót feta sajttal, oliva bogyóval és erős pistával ette.
... A tetőre kertet tervezünk ültetni, ahol lesz tea növény, fűszernövény és még eper is... Ha jól megy a kertészkedés talán paradicsom és társai is.

Neked 4 fogad van, és tuti jön megint, mert egész nap a vállamat harapdálod és megint elég sokat nyüglődsz. Egyedül is tudsz már állni, és ha valami kis hokedli van előtted azt tologatod és mész utána. Megtanultad leszedni a CD-ket a polcról, sőt a polcot is le tudod venni. Ki tudod nyitni a fiókokat, rá tudod csukni az újjaidra, a nem felcsavarozott biztonsági zárat is leszeded és kinyitod a tisztítószeres szekrényt. Holnap megyünk biztonsági felszerelésekért.

Az ételt megtanultad kiköpni és a fejcsóválással együtt sikeresen alkalmazod. Nem lehet már túletetni.

A kedvenc tevékenységed a víz mellett a virágföld kipakolása, kóstolgatása, virágok zaklatása. Eme a remek tevékenységtől semmi (nagyon szúrós kaktusz) és senki nem tud eltántorítani. A tetőkertet imádni fogod!!!

A megcsalásról

Hálivúdi ifi rom-kom műfaj szerint, már akkor se beszélünk megcsalásról, ha más az irányítószámunk... Nem ám a konzervatívok szerinti, ha-már-másra-gondolok az is megcsalás...
De mik a végpontjai annak a skálának ami szülő, na adj isten, anya és gyerek között van?
Én a saját "skálám" szerint a múlt héten félreléptem... Nem tudom, még hogy alkalmi volt-e az eset, vagy viszonyt kezdek, még csak nem is rajtam múlik...

Az történt, hogy első lépésként -.a fenti konzervatív álláspont szerint már itt bűnbe estem - érdeklődést mutattam a munka világa iránt, sőt még az önéletrajzomat is beküldtem egy helyre... Itt még nem szenvedtem a bűntudattól csak kis bizsergés volt... Mondhatni ártatlan flört...

Pár héttel később behívtak egy személyes interjúra... Na itt már komoly szívdobogás ás tenyérizzadásos nem alvás kínzott... A lehető legkésőbbi időpotot kértem, amikor Alex is eséllyel hazatud érni gyerekvigyázni, mert hátha a nagymamája nem lesz elég... Következő lépés a szekrény legeldugodtabb szegletéből előbányászni olyan ruhákat, amik amellett, hogy rám jönnek, még valami hivatalos formájuk is van. Aztán majd 24 óra évődés, könnyes szemmel és megszakadt szívvel távozás az iroda felé... Itt egyértelműen úgy éreztem, hogy a világ legjobb pasija se elég jó nekem és tessék, hűtlenkedni készülök, ergo én vagyok a világ legszörnyűbb anyukája. nem kell ecsetelnem mennyire szétmart a lelkiismeret furdalás.

(Az interjú jó hangulatban telt, a görög tudásom nincs megfelelő szinten, erre jutottunk illetve, hogy őnekik mégegyszer át kell gondolniuk pontosan mennyi görögtudás is kell a feladatok elvégzéséhez...)

Ez egy hete volt, azóta várok és alkudozok magammal, hogy miért is tudnék munkába állni, és nem okozni sérülést egy kilenc - tíz hónaposnak... Elképzelem magamban, hogy milyen lenne egy napja, ha a közös programoknál nem én asszisztálnék, nem én mennék be hozzá amikor a délutáni alvásból felébred és olyan kisimult az arca, amilyen csak akkor... Ha elesik más vigasztalja meg, más adná az ebédet ... Persze vannak pillanatai a napnak, amit szívesen átengednék, illetve tényleg van szabad energiám amit sokkal jobban tudnék egy munkahelyen kamatoztatni, és most írnám a sablon szöveget, hogy a minőségi együtt töltött idő számít és nem a mennyiségi... de ettől még nem sikerült feloldoznom önmagam, és izgalommal, bűntudattal és félelemmel várom a visszajelzést. Örülök annak is ha igen, de nagy kihívás lesz elszakadnom a nap 8 órájában, illetve egyenlőre fogalmunk sincs, hogy kire is bízzuk. Önkéntes jelentkezők száma egyenlő a nullával, úh biztos külsös segítséget kell majd megfizetnünk, ami nekem plusz érzelmi teher is amellett, hogy az én munkába állásom gazdasági indokát erősen gyengíti. Ha nemleges a cég válasza, egy jó nagy kő esne le a szívemről, fellélegeznék és a nyáron biztos nem adnék be újabb pályázatot. Ugyanakkor tudjuk, hogy aki egyszer félrelép, az újra félre fog csak idő kérdése, vagyis előbb - utóbb akkor is munkába kell, szeretnék állni, ami persze visszahozza a fent részletezett összes nyavalyámat...

Egy kis remény azért van ...
P nem túl barátkozós baba, sőt bizonyos embereket ki nem állhat, amit úgy jelez, hogy amint megszólalnak, nemhogy felé közelítenek, hangosan sírni, visítani kezd és két kézzel kapaszkodik belém. Kevés (nagyon kevés) olyan ember van, akivel korlátlanul elvan. Olyan, hogy valakihez magától menne, meg pláne nem fordult még elő. Hajlamos a környezetem arra a tudományos megállapításra jutni, hogy nagyon anyás... (persze melyik kisbaba nem az? vagy van nem anyás? na mindegy!)
Tegnap a tengerbe pancsoltunk, amikor egy nagyon szép tinilány odajött hozzánk üntyümpüntyümözni és P az én teljes döbbenetemre, nem csak ránevetett (nevetett, nem mosolygott, nevetett) a lányra, hanem teljes testével felé fordult és nyújtogatta a karját, hogy vihetné...
Lehet, ha egy nagyon szép bébiszittert találnánk, meg se kottyanna az én másik életem neki???

A közös délutáni alvásaink még a télről... már csak a múlt?

Ledaráltak, eltűntem

Jóval ritkábban kerülök mostanában internet közelbe, pláne úgy, hogy nem csak 1-2 perc gyors email nézés, hanem hátradőlős BÖNGÉSZÉS, blog írás, emailek,kedvenc blogjaim olvasása...stb stb sorolhatnám... Volt pár biztos próbálkozásom, hogy na most annyira elvan, hogy fel se tűnne, ah én kicsit pötyögnék, de ááá, a radarjainak fél másodperc kellett csak, hogy megtámadják a gépet, és addig püföli a klaviatúrát, hogy A/ kikapcsolja, vagy B/ leszedegeti róla a billentyűket. Egyik jobb, mint a másik.... A skypolás élvezetéről nem is beszélva, ahol a fenti két tevékenységet színesíti a mikrofon megrágcsálása és a kamera kóstolgatása...

A napjaink Pumfi Úr mobilitása óta úgy néznek ki, hogy reggel 6 és f8 között valamikor elkezdődik, reggeli, lakás ellenőrzése, hogy minden ugyanott van-e, ahol ő előző este hagyta, majd legkésőbb fél 10-re elég is a négy falból és el kell indulnunk VALAHOVA... bolt, játszótér, ikea (haha, a helyszínt még szerencsére én választom) és a nagy meleg beálltával a kertig, azaz a nagymamájáig jutunk. Nagy öröm, hogy a legközelebbi és legkényelmesebb megoldás nyújtja a legnagyobb örömet Palkónak is! A mamájánál semmi sincs elzárva, úgymond, bababiztosítva, szabadon jöhet mehet, nyitva az ajtó kimehet a kertbe, ott a kapunál feláll nézelődik ki az utcára, észreveszi a macskát, próbálja elkapni... Nem kell neki senki, amíg a gyomra nem jelez észre se veszi, hogy ott szimatolok mögötte, mint egy vadászkutya... Ami tegnap óta pláne "jó", mert a lépcsőzés mellett, most elkezdett úgy járni, hogy közbe fognom kell a két kezét.

Délután egy és két óra között ebédel (már majdnem teljesen a mi ételeinket kapja, nem pancsolok nagyon külön, hála anyósomnak, aki sokkal lazább és ebből kezd rám is átragadni... )
Ebéd után aztán óriási délutáni alvás - tegnap 2 és fél óra!!! Szóval a délelötti alvás elmaradt, én ezt két kávéval kompenzálom és élvezem a délutni nyugit, mert ébredés után kezdődik a pörgés ismét este nyolcig kilencig.

Nagy élmény látni, ahogy nyílik az elméje, egyre egyértelműbben ki tudja fejezni az akaratát, nem mindig kellemes hangkísérettel és imádja a vizet!!! Ha a fürdőbe meghallja a zuhanyt, úgy ahogy van ruhástul mindenestűl bemászik és ül a víz alatt. Vagy amikor az esti fürdővize elkészül, legtöbbször a kádba (egy kis gumimedencét használunk, mert a másikat kinőtte) vesszük már le róla a pelust, meg a trikót, mert egyszerűen megállíthatatlan és mászik be, mint egy buldózer.
Az állatokat is nagyon szereti, kutya, macska... mindenkinek sinkongat és persze el akarja kapni őket. Illetve az apja vitorláscipőjének a bőr talpbetétjének kibányászása a cipőből és annak a szagolgatása és rágcsálása... Ezt nem tudom magyarázni, biztos hiányzik neki napközben Alex és a cipőjének van leginkább apa szaga?! Hm.... No sebaj.
Sajnos a nagy mozgásban, már voltak kisebb, vér kicsordulós balesetek is (mind a lakásba és amikor én vagyok vele :(((( ) Ilyenkor is a víz segít, csak jégkocka formában, ez mindig sokkolja annyira, hogy abbamarad a sírás és ha még a tükörhöz is odaviszem, nagyon hamar feledésbe merül a baja.


És most a hosszú leírás után a képregény:

az online generáció

ikea "játszótér" (itt hangosan sinkongatott örömében végig - hiába ezt az anyatejjel szívta magába)

főzünk

játszóterezünk

strandolunk a kertben

várja a tízórait

 

Evia - Hurrá nyaralunk 1.

Esti kompozás - mert akkor majd átalussza az utat... pofára estünk (megint), de nem volt vészes.. mert...

Élete első (és eddigi egyetlen) ÁTALUDT éjszakája után jól esett a reggeli a teraszon

A két légiós

A legkedvencebb elfoglaltság a lefolyó bűvölése, és addig mi...

...nyugodtan ebédelhettünk

esti program

tavernázás!!!

egy kis kenyércsücsökkel és pár szál spagettivel P hosszú percekig elvolt:)

itt strandoltunk

a tenger jóbarátunk

egy kis árnyék és rágcsálás

délután a teraszon folytatódott a pancsolás.. a fenti ki-be mászós képből kb.100 készült, mire sikerült...

...1, ahol a medencében ÜL - fél másodpercig:P

Evia (150 km hosszú, és 50 és 7 km közötti szélességű), Görögország második legnagyobb szigete Kréta után, és szinte teljes elnyomásban él a szigettestvérei által, akik, szinte mind nagyon jól vannak marketingelve és tódulnak a turisták. Eviára nem annyira, ami nekünk "helyieknek" sokkal jobb, nyugisabb, barátságosabb, biztonságosabb! (Mindkét nap kint felejtettem valaminket a strandon és másnap minden ugyanott volt, ahol hagytam... Könnyekig hatódtam, miután a magyar strandokon még a fürdőbugyiját is lelopnák az embernek ha jobban elszundítana... )

Athéntől 1-2 órányira van, útvonal és célállomás függvénye. Észak Athéntól akár fél óra is lehet az út, nekünk háztól házig 2 óra.

A mini vakációnk szuperül sikerült! Nem mellesleg a felejthetetlen első átaludt éjszaka miatt (az ébren és sírva töltött oda út, majd a hogyan szereljük össze sötétben az utazó kiságyat, hogy ne zabáljanak mindenkit agyon a szúnyogok - elég izzasztó bevezető volt!)... De amikor végre én keltem előbb és nem P és már a nap is magasan ragyogodt, nem hallottam a kukásautót, hanem csak a tenger morajlását... az megfizethetetlen élmény volt! Nem tudom leírni, mennyivel éreztem magam jobban így! Mintha egy új világ lett volna, ahol minden szép és jó, és ami nem, engem az se érdekel, mert aludtam... Egész nap lebegtem, pancsoltam, csacsogtam... Persze rendszer nem lett az alvásból, de kezdetnek nem rossz:) Illetve így legközelebb is szívesen megyek...

 

8 hónap

8 hónapos nagyfiú!!! Magabiztosan közlekedik a lakásban, mindenre kiváncsi és mindent meg szeretne kaparintani. Feláll. Fürdetéskor a kádban pancsolás másodlagos, leginkább a tusfürdös dobozok és a köveim szétdobálása szórakoztatja. Jó evő, eddig mindenféle főzeléket megevett.Imádja a kanalakat.  Cumisüvegből inni nem annyira szeret, csak este és éjjel, vagy ha nagyon nagyon szomjas. Ki tudja fejezni az örömét - hangos sikítással és nevetéssel - és a bánatát, hisztijét is - nyüszörgéssel, műsírással. Kedvence a tükrök, percekig álldogál és nézegeti magát, vagy a kisfiút a túloldalon.