 |
| képek: EnRoute Photography - by Gabby |
**********folyt.köv.************
2011/07/05
2011/06/28
Rajtunk a világ szeme
Kedves Fiam/Lányom!
Még a hasamban vagy ugyan, de azért elmesélem milyen történelmi pillanatokat élünk át.
Az egyik hazád - a görög - éppen forrong. Két napos általános sztrájk, azaz munkabeszüntetés van. (Apara ez nem vonatkozik, ő ma is és holnap is és azután is dolgozik).
Az egész történet régen kezdődött itt Európában, nemcsak nálunk Görögországban, de más európai országokban is nehéz éveket élnek az emberek. Sajnos, itt és most a legkiélezettebb a helyzet, ugyanis az ország már sok sok éve többet költ, mint amennyi bevétele van, de könnyen kapott külföldi hitelek miatt tavalyig ez nem sok mindenkit aggasztott és jól elvoltak az emberek. De most már ooolyan sok pénz hiányzik az ország és sok külföldi bank pénztárcájából, csak akkor adnak nekünk újra "zsebpénzt" ha garantáljuk, hogy most már tényleg kevesebbet is fogunk költeni. Azt még te is tudod, hogy csak két féle képpen lehet spórolni:
1- Több pénzt keresünk
2- Kevesebbet költünk
Az ország egyik fele akit a 300 fős görög parlamentben 155-en képviselnek, az utóbbit képviseli és egy újabb megszórító csomagot akar elfogadtatni a többiekkel is. Ez azt jelenti, hogy több adót fizetünk és kevesebbet keresünk, mi apával, a nagyszüleid nyugdíja is csökken. Nem fogunk tudni neked annyi játékot venni, de más gyerekek szülei se, így sok kis és nagy játékbolt is bezárhat, akik ott dolgoznak, munkanélküliek lesznek és az ő gyerekeik se kapnak játékokat.
Holnap lesz a mindent eldöntő szavazás.
Eddig a 155 kormánypárti képviselőből 2-en már kihátráltak, azaz egyre élesebb a helyzet, miközben több tízezren, vagy mégtöbben állnak a parlament előtt és az ország minden városának a főterén már hetek óta, de ma és holnap még többen lesznek, mert minden anyuka és apuka azt szeretné ha jó sok játékot vehetne a gyerekeinek és a bankok meg a politikusok végezzék a dolgukat és oldják meg a helyzetet.... valahogy....
Az is lehet, hogy neked az Euró már olyan lesz, mint nekem a Magyar Pengő volt... egy színes játékpénz...
Még a hasamban vagy ugyan, de azért elmesélem milyen történelmi pillanatokat élünk át.
Az egyik hazád - a görög - éppen forrong. Két napos általános sztrájk, azaz munkabeszüntetés van. (Apara ez nem vonatkozik, ő ma is és holnap is és azután is dolgozik).
Az egész történet régen kezdődött itt Európában, nemcsak nálunk Görögországban, de más európai országokban is nehéz éveket élnek az emberek. Sajnos, itt és most a legkiélezettebb a helyzet, ugyanis az ország már sok sok éve többet költ, mint amennyi bevétele van, de könnyen kapott külföldi hitelek miatt tavalyig ez nem sok mindenkit aggasztott és jól elvoltak az emberek. De most már ooolyan sok pénz hiányzik az ország és sok külföldi bank pénztárcájából, csak akkor adnak nekünk újra "zsebpénzt" ha garantáljuk, hogy most már tényleg kevesebbet is fogunk költeni. Azt még te is tudod, hogy csak két féle képpen lehet spórolni:
1- Több pénzt keresünk
2- Kevesebbet költünk
Az ország egyik fele akit a 300 fős görög parlamentben 155-en képviselnek, az utóbbit képviseli és egy újabb megszórító csomagot akar elfogadtatni a többiekkel is. Ez azt jelenti, hogy több adót fizetünk és kevesebbet keresünk, mi apával, a nagyszüleid nyugdíja is csökken. Nem fogunk tudni neked annyi játékot venni, de más gyerekek szülei se, így sok kis és nagy játékbolt is bezárhat, akik ott dolgoznak, munkanélküliek lesznek és az ő gyerekeik se kapnak játékokat.
Holnap lesz a mindent eldöntő szavazás.
Eddig a 155 kormánypárti képviselőből 2-en már kihátráltak, azaz egyre élesebb a helyzet, miközben több tízezren, vagy mégtöbben állnak a parlament előtt és az ország minden városának a főterén már hetek óta, de ma és holnap még többen lesznek, mert minden anyuka és apuka azt szeretné ha jó sok játékot vehetne a gyerekeinek és a bankok meg a politikusok végezzék a dolgukat és oldják meg a helyzetet.... valahogy....
2011/06/16
The Bank Job
A TV híradó mostanába nem túl megnyugtató itt mifelénk... Na nem mintha az lenne a műfaj célja bárhol a világon...
Hát tanakodtunk is az urammal, fenn áll-e a veszélye, hogy a nyár folyamán az állam csőd eljárást indít-e maga ellen, és ha igen mi lesz a kis megtakarított pénzünkkel.. stb.
Egyik ismerősünk szerint, aki az egyik legnagyobb görög banknál dolgozik, no para, a nemzetközi pénzemberek nem engedik Hellaszt ki a karmaik közül. Oké.
Másik ismerős ismerőse aki politikusi körökben -állítólag- jártas, pontos dátumot vél tudni, amikor is bejelentik, hogy eddig bírtuk nem tovább, utánunk a vízözön...
Oké.
Megnyugtató, hogy legalább nincsenek nagy megtakarításaink.
Ugyanakkor az én kismama vérem nem bírt magával és elhatároztam, hogy azt a keveset is ami van én azt se kockáztatom meg. Felpakoltam magam minden iratommal és bevonultam a helyi bankfiókba, hogy én utalni szeretnék. Külföldre. (Folyószámlát két fordulóba és Alex tolmácsolásával sikerült csak annó ebben a bankfiókban nyitnom)
Forgatókönyv:
Autóba be, mert nagyon meleg van. 3 kör a bank körül, legális parkolóhely sehol. Bátran, mint a helyiek, csatlakozom a vészvillógóval dupla sorban parkoló autók csapatába. Majd a bank ablakából szemmel tartom a járgányt és fülelek, úgyis dudálnak ha útba leszek.
Banknak hangszigeteltek az ablakai... Sűrűn kell kipillantani.
2 embernek mondom el mit szeretnék (nincs sorszám rendszer), a harmadik 40 perc sorbanállás után foglalkozik velem. Papírokat töltök ki, fénymásol, begyűjti másik két kollega aláírást az utalási megbízásomra, majd kiderül, hogy valami nem jó a "szisztemmel", nem veszi be az utalást...
Nem baj, jöjjek vissza később, biztosítanak, hogy nem kell sorbaállnom újra. Nem örülök!!! De meg se lepődöm igazán.
Szerencsére ráérek. Majd holnap újra nekifutunk.
Holnap, azaz ma. Már meg se próbálok parkolóhelyet találni. Vészvillogó.
Határozottan odalépek a tegnapi kisasszony elé, beelőzve 10 izzadó embert. (Ők mondták, hogy nem kell sorban állnom).
Sinen vagyunk, nem tántoríthatnak el, megismer a hölgy és egyben kimérten közli, hogy csak akkor nem kellett volna sorba állnom ha még tegnap visszajövök, ma már sorba kell állnom.
Akaratlanul ugyan de kicsúszott a számon egy "Oh come on"... és megtörten a kijárat felé sandítottam, hogy a fene vigye az egészet... Ekkor a sor közepe táján rászólt a kisasszonyra egy határozott férfi hang, hogy de hát nem látja, hogy terhes!
A kisasszony arca megváltozott, mosoly, kedves és gyors eljárás, folyékony angol tudás és a végén megyjegyezte, hogy ez nem azért van ám mert ma nem kellett volna sorban állnom, hanem mert terhes vagyok...
Mondanom sem kell a tranzakció sikerrel járt. (Vagyis innen elindult a spórolt pénzem az éterbe)
MInden mögöttem állótól elnézést kértem és gyorsan elsurrantam.
Tanulság, hangot kell adni a nemtetszésünknek mikro szinten is, mert valaki mindig meghallja, és az sem árt ha közben terhesek is vagyunk, mert ugyan a logika a görög bürokráciával és eljárás renddel szemben csúfos vereséget szenved sok esetben, de az emberek EMBEREK és a helyén van a szívük még akkor is ha meleg van és nem halad a sor és nekik biztos ott vészvillog kint az autójuk és biztos tele van a hócipőjük... Köszönöm kedves ismeretlen mégegyszer!
Végezetül: iiiiilyen nagy már a hasam:)))
Hát tanakodtunk is az urammal, fenn áll-e a veszélye, hogy a nyár folyamán az állam csőd eljárást indít-e maga ellen, és ha igen mi lesz a kis megtakarított pénzünkkel.. stb.
Egyik ismerősünk szerint, aki az egyik legnagyobb görög banknál dolgozik, no para, a nemzetközi pénzemberek nem engedik Hellaszt ki a karmaik közül. Oké.
Másik ismerős ismerőse aki politikusi körökben -állítólag- jártas, pontos dátumot vél tudni, amikor is bejelentik, hogy eddig bírtuk nem tovább, utánunk a vízözön...
Oké.
Megnyugtató, hogy legalább nincsenek nagy megtakarításaink.
Ugyanakkor az én kismama vérem nem bírt magával és elhatároztam, hogy azt a keveset is ami van én azt se kockáztatom meg. Felpakoltam magam minden iratommal és bevonultam a helyi bankfiókba, hogy én utalni szeretnék. Külföldre. (Folyószámlát két fordulóba és Alex tolmácsolásával sikerült csak annó ebben a bankfiókban nyitnom)
Forgatókönyv:
Autóba be, mert nagyon meleg van. 3 kör a bank körül, legális parkolóhely sehol. Bátran, mint a helyiek, csatlakozom a vészvillógóval dupla sorban parkoló autók csapatába. Majd a bank ablakából szemmel tartom a járgányt és fülelek, úgyis dudálnak ha útba leszek.
Banknak hangszigeteltek az ablakai... Sűrűn kell kipillantani.
2 embernek mondom el mit szeretnék (nincs sorszám rendszer), a harmadik 40 perc sorbanállás után foglalkozik velem. Papírokat töltök ki, fénymásol, begyűjti másik két kollega aláírást az utalási megbízásomra, majd kiderül, hogy valami nem jó a "szisztemmel", nem veszi be az utalást...
Nem baj, jöjjek vissza később, biztosítanak, hogy nem kell sorbaállnom újra. Nem örülök!!! De meg se lepődöm igazán.
Szerencsére ráérek. Majd holnap újra nekifutunk.
Holnap, azaz ma. Már meg se próbálok parkolóhelyet találni. Vészvillogó.
Határozottan odalépek a tegnapi kisasszony elé, beelőzve 10 izzadó embert. (Ők mondták, hogy nem kell sorban állnom).
Sinen vagyunk, nem tántoríthatnak el, megismer a hölgy és egyben kimérten közli, hogy csak akkor nem kellett volna sorba állnom ha még tegnap visszajövök, ma már sorba kell állnom.
Akaratlanul ugyan de kicsúszott a számon egy "Oh come on"... és megtörten a kijárat felé sandítottam, hogy a fene vigye az egészet... Ekkor a sor közepe táján rászólt a kisasszonyra egy határozott férfi hang, hogy de hát nem látja, hogy terhes!
A kisasszony arca megváltozott, mosoly, kedves és gyors eljárás, folyékony angol tudás és a végén megyjegyezte, hogy ez nem azért van ám mert ma nem kellett volna sorban állnom, hanem mert terhes vagyok...
Mondanom sem kell a tranzakció sikerrel járt. (Vagyis innen elindult a spórolt pénzem az éterbe)
MInden mögöttem állótól elnézést kértem és gyorsan elsurrantam.
Tanulság, hangot kell adni a nemtetszésünknek mikro szinten is, mert valaki mindig meghallja, és az sem árt ha közben terhesek is vagyunk, mert ugyan a logika a görög bürokráciával és eljárás renddel szemben csúfos vereséget szenved sok esetben, de az emberek EMBEREK és a helyén van a szívük még akkor is ha meleg van és nem halad a sor és nekik biztos ott vészvillog kint az autójuk és biztos tele van a hócipőjük... Köszönöm kedves ismeretlen mégegyszer!
Végezetül: iiiiilyen nagy már a hasam:)))
2011/06/10
Terhes félelmek
Normális? Nem normális? Első terhességes "mellékhatás"?
Igazából a 0-ik naptól aggódtam, hol jobban, hol kevésbe, de mindig van/volt miért... Szinte minden terhességi hétre jutott valami. Ha nem egy ultrahang, vagy labor, akkor egy influenza járvány, mérgezett zöldségek, hideg idő, meleg idő, kevés mozgás, túl sok mozgás...stb stb
Én személy szerint a babánk hogylétén túl is szét aggódom magam... Alexért, magamért.
Eddig se bírtam a pontatlanságot, de most 5 perc késés és a fejemben egy Oscar esélyes dráma forgatókönyve. A jó idő beálltával Alex kitalálta, hogy ő inkább nem motorral, hanem biciklivel jár edzésre. REMEK!!! ATHÉNBAN!!! ESTE SÖTÉTBEN!!! Najó a kerületen belül, de akkor is... Arra sikerült rávennem, hogy lámpát rakassunk a cangára, de amikor felvetettem, hogy van ám nekünk biciklis bukósisakunk, mi lenne, ha... süket fülekre talált. Elvből munka után sehova se visz magával mobilt, eddig ezt is megértettem, sőt ha együtt megyünk valahova kifejezetten élvezem... de most... ez is megőríjt. A motort lehet hallani amikor befordul az utcába... A biciklivel egyszer csak megérkezik...
Aztán aggodalmak a babával, minden rendben legyen. Egyik mérföldkő a másik után. 12. hét, 21. hét, 24. hét. Az utóbbi héttől született babákat életképesnek tartja a szakirodalom. Vércukorszint vizsgálat, ez meg az, és közbe statisztikailag semmilyen veszélycsoportba nem tartozom. Hogy nem ment az idegosztályra a Szulák Andi, meg a Jakupcsek... RESPECT!!!!
De persze a szülésnél is még annyi minden lehet, na meg utána is... Fuh! Minden alkalommal a volán mögött megfordul a fejembe, hogy nehogy most jöjjön belém valaki, vagy én ne vegyek észre valamit, valakit... (Amióta terhes vagyok pirosnál már kétszer előregurultam, mert elfelejtettem a lábam a féken tartani- no comment)
Írta A Terheskönyvem, hogy kismamáknak őrült álmaik lehetnek és normális, nem szabad semmi jelet látni ezekben az álmokban... Rendben. Vettem. Álmodtam én is össze vissza...
De a minap az álmom mindent felülmúlt... Én lettem gyógyíthatatlan beteg és ... na nem is mennék bele a részletekbe... de azt hiszem a régen látott "Becéző szavak" című film tört fel valahonnan. Debrah Winger sokgyerekes anyuka és rákos lesz... (nagyon jó film, ha valakire ráfér egy jó sírás, de terheseknek nem ajánlom)
Napokig kába voltam, és csak elhessegettem a negatív gondolatokat ha támadtak, követve A Könyvet, hogy ez normális és suh-suh, semmi... Majd úgy alakult, hogy szintén kismama barátnőmmel felnyitottuk Pandora szelencéjét és meggyóntuk egymásnak a legbensőbb félelmeinket is babával, papával és magunkkal kapcsolatban. (Ő repülővel zuhant le.. többek között). Rengeteg őrült félelem került a felszínre és a legjobb, hogy a végén olyan jóízűen tudtunk a hülyeségeinken nevetni, hogy nem is értem, miért nem azt írják a könyvek, hogy találj egy türelmes rokont, barátot vagy sorstársat és mindennap öntsd ki a szíved, így nem gyülemlik fel semmi és rövidesen már nem is kell mit kiönteni...
Persze az a legjobb, ha valaki olyan laza marad, hogy nincs is miről beszélni, de ha esetleg van, akkor KI KELL beszélni... Mostmár Alexnek is elmeséltem, hogy megőrülök néha az aggodalmaktól, halálfélemem van (vagy mi a szó arra ha attól félek, hogy bárki aki fontos nekem meghalhat)... és egyáltalán elmúlik-e ez a szüléssel, vagy csak fokozódik a gyerkőccel...???
A mai szappanopera adagomban, az anyuka fia ment Irakba katonának és én fuldokolva bőgtem a búcsújelenetüktől még hosszú percekig...
UI: Ez a mai bejegyzés egyértelműen terápiás jelleggel született és senki se aggódjon, sok sok pozitív gondolatom is van, vizualizálok és "bevonzok"... Legalábbis teljes erőbedobással ezen vagyok:)))))
Jó hétvégét!
Igazából a 0-ik naptól aggódtam, hol jobban, hol kevésbe, de mindig van/volt miért... Szinte minden terhességi hétre jutott valami. Ha nem egy ultrahang, vagy labor, akkor egy influenza járvány, mérgezett zöldségek, hideg idő, meleg idő, kevés mozgás, túl sok mozgás...stb stb
Én személy szerint a babánk hogylétén túl is szét aggódom magam... Alexért, magamért.
Eddig se bírtam a pontatlanságot, de most 5 perc késés és a fejemben egy Oscar esélyes dráma forgatókönyve. A jó idő beálltával Alex kitalálta, hogy ő inkább nem motorral, hanem biciklivel jár edzésre. REMEK!!! ATHÉNBAN!!! ESTE SÖTÉTBEN!!! Najó a kerületen belül, de akkor is... Arra sikerült rávennem, hogy lámpát rakassunk a cangára, de amikor felvetettem, hogy van ám nekünk biciklis bukósisakunk, mi lenne, ha... süket fülekre talált. Elvből munka után sehova se visz magával mobilt, eddig ezt is megértettem, sőt ha együtt megyünk valahova kifejezetten élvezem... de most... ez is megőríjt. A motort lehet hallani amikor befordul az utcába... A biciklivel egyszer csak megérkezik...
Aztán aggodalmak a babával, minden rendben legyen. Egyik mérföldkő a másik után. 12. hét, 21. hét, 24. hét. Az utóbbi héttől született babákat életképesnek tartja a szakirodalom. Vércukorszint vizsgálat, ez meg az, és közbe statisztikailag semmilyen veszélycsoportba nem tartozom. Hogy nem ment az idegosztályra a Szulák Andi, meg a Jakupcsek... RESPECT!!!!
De persze a szülésnél is még annyi minden lehet, na meg utána is... Fuh! Minden alkalommal a volán mögött megfordul a fejembe, hogy nehogy most jöjjön belém valaki, vagy én ne vegyek észre valamit, valakit... (Amióta terhes vagyok pirosnál már kétszer előregurultam, mert elfelejtettem a lábam a féken tartani- no comment)
Írta A Terheskönyvem, hogy kismamáknak őrült álmaik lehetnek és normális, nem szabad semmi jelet látni ezekben az álmokban... Rendben. Vettem. Álmodtam én is össze vissza...
De a minap az álmom mindent felülmúlt... Én lettem gyógyíthatatlan beteg és ... na nem is mennék bele a részletekbe... de azt hiszem a régen látott "Becéző szavak" című film tört fel valahonnan. Debrah Winger sokgyerekes anyuka és rákos lesz... (nagyon jó film, ha valakire ráfér egy jó sírás, de terheseknek nem ajánlom)
Napokig kába voltam, és csak elhessegettem a negatív gondolatokat ha támadtak, követve A Könyvet, hogy ez normális és suh-suh, semmi... Majd úgy alakult, hogy szintén kismama barátnőmmel felnyitottuk Pandora szelencéjét és meggyóntuk egymásnak a legbensőbb félelmeinket is babával, papával és magunkkal kapcsolatban. (Ő repülővel zuhant le.. többek között). Rengeteg őrült félelem került a felszínre és a legjobb, hogy a végén olyan jóízűen tudtunk a hülyeségeinken nevetni, hogy nem is értem, miért nem azt írják a könyvek, hogy találj egy türelmes rokont, barátot vagy sorstársat és mindennap öntsd ki a szíved, így nem gyülemlik fel semmi és rövidesen már nem is kell mit kiönteni...
Persze az a legjobb, ha valaki olyan laza marad, hogy nincs is miről beszélni, de ha esetleg van, akkor KI KELL beszélni... Mostmár Alexnek is elmeséltem, hogy megőrülök néha az aggodalmaktól, halálfélemem van (vagy mi a szó arra ha attól félek, hogy bárki aki fontos nekem meghalhat)... és egyáltalán elmúlik-e ez a szüléssel, vagy csak fokozódik a gyerkőccel...???
A mai szappanopera adagomban, az anyuka fia ment Irakba katonának és én fuldokolva bőgtem a búcsújelenetüktől még hosszú percekig...
UI: Ez a mai bejegyzés egyértelműen terápiás jelleggel született és senki se aggódjon, sok sok pozitív gondolatom is van, vizualizálok és "bevonzok"... Legalábbis teljes erőbedobással ezen vagyok:)))))
Jó hétvégét!
2011/06/03
Subscribe to:
Posts (Atom)