Hogy vagyok? Jól. Békében. Burokban. Alex hoz, visz, ő garantálja a programokat, intéz ügyeket, tolmácsol...stb. Kicsit „meg is bénít” ez a helyzet, úgyhogy ugyekszem tanulni a nyelvet és ismerkedni, hogy függetlenedni tudjak kicsit. A jó hír, hogy kezdek „összejönni” az egyik munkatársnőmmel. Meg is hívtam a barátjával egy névnapi mulatságra, hátha elmélyül a viszony.
A munka kitölti a napjaimat, nem csak a szociális kapcsolataim miatt, de a mennyisége miatt is. Szerencsére van bőven mit csinálnom, ami manapság talán valami boztonságot és ad...
Alex hogy van? Nagyon jól. Kivirágzott. Tele van energiával, kisimult, megnyugodott. Szó szerint hazaért. Ez egy új helyzetet is teremt számomra, amikor „csak” a saját „hazaérkezésemmel” kell foglalkoznom. Alex nem okoz fejtörést, nem igényel idegenvezetést, segítséget, magyar órákat... Kirepült!
Görög gazdaság: nem tudok részleteket, mert nem nézünk tvt. Én amióta itt vagyok még egy tüntetést sem láttam, pedig egy nap kétszer átszeljük a belvárost. A munkatársaimtól két elméletet hallok, miszerint kitört a nyár nem lesz most semmi, a másik, hogy pont most lesz a legtöbb tötvénymódosítás, mert nincs akkora figyelem, mindeki nyaral. A benzin 1,5 Euro, egy doboz cigi 3,9, az áfa 21%. 14 havi fizetés van a versenyszférában és a bruttó fizetésem 75% at kapom meg nettoba. Sokat vár az ország a turizmustól. Azok az ismerőseink akik az állami szférában dolgoznak nagyon csalódottak, mert ők nem kapnak majd 13 és 14ik havi fizetést. A propaganda viccek az IMF szidalmazásáról szólnak, és senki se hiszi, hogy az Unió ne segítene.
Honvágy: nincs. Megérkeztem 100%osan. Persze a legjobb az lenne ha a család és a barátaim is mind itt lennének, de akkor már tökéletes lenne, és olyan úgy sincs.
2010/06/16
Második menet, avagy türelemjáték
Az egész a tökéletes hétvégének a tervével kezdődött, azaz szombaton reggel átvesszük az új otthonunk kulcsát, elmegyünk strandolni, grill partyval egybekötött VB nézésre, este pedig lakásavató bulit tartunk, ahonnan egy zenei fesztiválra megyünk. Vasárnap egyeztetés a lakásfelújítás vezetővel...stb stb.
Szombat reggel, nagy örömömbe, hogy délután már a lakásba cipelhetőek a dobozaink, gondoltam kinyitok „párat” és behozok a lakásba pár „elengedhetetlen” nyári cipőt, ruhát, könyvet, fotó albumot, gyanta szettet és hajnyíró gépet. (35 Euro egy térdig gyanta a sarki szalonba!!!) Szakácskönyvet és a fűszeres dobozomat.
Alex arra ébredt, hogy kiizzadt arája, egy szál hálóingben dobozol és hordja be a cuccokat a lakásba, mondván erre mind szükségünk van. A fűszeres doboznál elszakadt a cérna... Sajnos a gondolat menetemet, hogy ez miért létszükséges anyukája teljen felszerelt konyhájába, amikor nem is főzünk, nem tudtam befejezni, sem azt, hogy az esküvős cipőjét miért gondolom fontosnak nyáron motorozni, mert csörgött a telefon...
... Alex anyukája, akit hívott Alex nagynénije, akit hívott az albérlő (a 2 emelettel feljebbi lakásból), hogy ha nem gond inkább hétfőn adná át a kulcsokat... Ez rajtam kívül SENKINEK sem volt gond, és engem nem kérdeztek meg, nem engem hívott a nő, így tehetetlen dühöm és csalódottságom egyetelen célpontja Alex lett, akinek a legnagyobb gonda az volt, hogy a sok új cucc elárasztotta a lakást és mit fogunk csinálni a fűszeres dobozzal és az esküvős cipőével... Ha nem szóltam volna egy szót se az albérlőről és a népe viszonyáról a határidőkhöz, akkor is sok hiányzott még a családi békéhez, na de sajnos most se sikerült csendbe maradnom és rázúdítottam minden vélt és valós sérelmemet a fent említett spontán bejelentés után. Aztán csak fokoztam a kedélyeket amikor „ötleteket” adtam, hogy neki most mit kellene csinálnia és kiket kellene felhívnia, kezdve az albérlővel... ő még kb. tíz percig próbált utat találni az eredeti Nórihoz, majd feladta és egész egyszerűen jobbnak látta, ha hallgatásba burkolózik. Mire a düh függönyömön keresztül ezt észrevettem, egy újabb hullám jött, hogy most mi francnak nem beszél VELEM, amikor MINDKETTŐNKET „támadás” ért, és együtt kellene az „ellenség” ellen fellépnünk... Lemondtuk a szaki randit vasárnapra, és már láttam lelki szemeimmel, hogy minimum egy hetet veszítettünk a jó kis tervümkhöz képest.
Hát a délelötti romantikának lőttek... a délutánt és estét megmentette a tenger – ami lehűtött és egy kis társasági élet, ami elterelte a figyelmem a veszteségről, ami ért.
Vasárnap reggel amikor kinyitottam a lakás ajtaját, a kerti asztalon találtam egy kis üzenetet és két darab lakáskulcsot!!!! Öröm a köbön és rohanás pizsomába és hálóingbe a leendő fészkünkbe.
Minden jó, ha a vége (a második menetnek) jó, hétfőn este eljött szaki 1, aki egy iszonyatos összeget adott tudtunkra mint felújítási költség. Ma este szaki 2 már egy 40% al alacsonyabb összeget mondott és augusztus elejére el is készülne.
A tenderünk a hét végéig fut, jövő héten valamelyik szaki nekiáll falatbontani és számomra megkezdődik a harmadik menet.
Alexszel békét kötöttünk és próbálunk felkészülni a felújítás, a 40 fok és 6 óra alvásidő okozta fokozott stressz helyzetekre.
Semmi gond, mert újra neki álltam a görög leckéknek és a lakással kapcsolatos szavakkal kezdtem, úh a munkásokkal már direktbe is tudok elégedetlenkedni és kötekedni.
Szombat reggel, nagy örömömbe, hogy délután már a lakásba cipelhetőek a dobozaink, gondoltam kinyitok „párat” és behozok a lakásba pár „elengedhetetlen” nyári cipőt, ruhát, könyvet, fotó albumot, gyanta szettet és hajnyíró gépet. (35 Euro egy térdig gyanta a sarki szalonba!!!) Szakácskönyvet és a fűszeres dobozomat.
Alex arra ébredt, hogy kiizzadt arája, egy szál hálóingben dobozol és hordja be a cuccokat a lakásba, mondván erre mind szükségünk van. A fűszeres doboznál elszakadt a cérna... Sajnos a gondolat menetemet, hogy ez miért létszükséges anyukája teljen felszerelt konyhájába, amikor nem is főzünk, nem tudtam befejezni, sem azt, hogy az esküvős cipőjét miért gondolom fontosnak nyáron motorozni, mert csörgött a telefon...
... Alex anyukája, akit hívott Alex nagynénije, akit hívott az albérlő (a 2 emelettel feljebbi lakásból), hogy ha nem gond inkább hétfőn adná át a kulcsokat... Ez rajtam kívül SENKINEK sem volt gond, és engem nem kérdeztek meg, nem engem hívott a nő, így tehetetlen dühöm és csalódottságom egyetelen célpontja Alex lett, akinek a legnagyobb gonda az volt, hogy a sok új cucc elárasztotta a lakást és mit fogunk csinálni a fűszeres dobozzal és az esküvős cipőével... Ha nem szóltam volna egy szót se az albérlőről és a népe viszonyáról a határidőkhöz, akkor is sok hiányzott még a családi békéhez, na de sajnos most se sikerült csendbe maradnom és rázúdítottam minden vélt és valós sérelmemet a fent említett spontán bejelentés után. Aztán csak fokoztam a kedélyeket amikor „ötleteket” adtam, hogy neki most mit kellene csinálnia és kiket kellene felhívnia, kezdve az albérlővel... ő még kb. tíz percig próbált utat találni az eredeti Nórihoz, majd feladta és egész egyszerűen jobbnak látta, ha hallgatásba burkolózik. Mire a düh függönyömön keresztül ezt észrevettem, egy újabb hullám jött, hogy most mi francnak nem beszél VELEM, amikor MINDKETTŐNKET „támadás” ért, és együtt kellene az „ellenség” ellen fellépnünk... Lemondtuk a szaki randit vasárnapra, és már láttam lelki szemeimmel, hogy minimum egy hetet veszítettünk a jó kis tervümkhöz képest.
Hát a délelötti romantikának lőttek... a délutánt és estét megmentette a tenger – ami lehűtött és egy kis társasági élet, ami elterelte a figyelmem a veszteségről, ami ért.
Vasárnap reggel amikor kinyitottam a lakás ajtaját, a kerti asztalon találtam egy kis üzenetet és két darab lakáskulcsot!!!! Öröm a köbön és rohanás pizsomába és hálóingbe a leendő fészkünkbe.
Minden jó, ha a vége (a második menetnek) jó, hétfőn este eljött szaki 1, aki egy iszonyatos összeget adott tudtunkra mint felújítási költség. Ma este szaki 2 már egy 40% al alacsonyabb összeget mondott és augusztus elejére el is készülne.
A tenderünk a hét végéig fut, jövő héten valamelyik szaki nekiáll falatbontani és számomra megkezdődik a harmadik menet.
Alexszel békét kötöttünk és próbálunk felkészülni a felújítás, a 40 fok és 6 óra alvásidő okozta fokozott stressz helyzetekre.
Semmi gond, mert újra neki álltam a görög leckéknek és a lakással kapcsolatos szavakkal kezdtem, úh a munkásokkal már direktbe is tudok elégedetlenkedni és kötekedni.
2010/06/11
Sport szelet
Tegnap történelmi perceket éltünk, azaz pillanatokat, ugyanis csak eddig tartott, amig birtam szusszal az esti kocogast Alex-szel. Persze ez csak a kezdet, mert most , hogy megvan az útvonal jár(hat)ok majd rendszeresen. Talán ezúttal kitartóbb is leszek...
(Az örült sportban sikerült a telefonommal, amit inspriáló zenehallgatás céljából vittem magammal, miután feladtam a futást átváltott fotó módra.)
Ja és találtunk a parkba egy kertmozit is, ahova ma megyunk! (Francia film lesz gorog felirattal - ezert most sietek, hogy elolvassam a neten h mirol is fog szolni.)
(Az örült sportban sikerült a telefonommal, amit inspriáló zenehallgatás céljából vittem magammal, miután feladtam a futást átváltott fotó módra.)
Ja és találtunk a parkba egy kertmozit is, ahova ma megyunk! (Francia film lesz gorog felirattal - ezert most sietek, hogy elolvassam a neten h mirol is fog szolni.)
2010/06/08
Jet lag
Már két hete itt vagyok, de még van pár dolog amihez nem szokott hozzá a szervezetem... Egyszerűen az étkezések rendje állit folyamatosan kihivások elé.
A vacsorákról már irtam, hogy 9-nél előbb még nem sikerült vacsorázni, de jellemzően este 10 körül eszünk. Otthon ilyenkor már bőven az alváshoz készülődtem. (természetesen hétköznapokról van szó).
A reggeli még ok(otthon volt, hogy nem is reggeliztem, de itt reggeli nélkül már 11-kor az órát nézem, azezÉ reggeli elengedhetetlen!) Az ebédidővel már komolyabb gondom van. Itt az irodába általába együtt ebédelünk, és én nagyon élvezem ezeket az összejöveteleket, csak az a baj hogy fél 2 előtt senki meg se moccan ebéd ügyben. Rám nézve ez 2 és fél óra „éhezés”. Szóval nap mint nap mérlegelek, mit szeretnék jobban, társaságot vagy kevesebb „éhezést” (a legújabb verzióm egy banán délben és akkor kihúzom ebédig). Délután minimum 2 kávéra van szükségem, hogy egyáltalán kibirjam a vacsoráig, ahhoz pedig, hogy éhen se haljak előtte kell egy kis uzsonna...Magyarul: reggeltől késő estig eszem és kávézom...
Az evésen és ébrenmaradáson kivül egyéb kisérleteim is vannak az integrálódásom elősegiitendő.
1-Nyelvtanulás: Itt olyan aprócska gondom támadt, hogy a legközelebbi csoportos tanfolyamok októberben indulnak. Azaz van 3,5 hónapom... Magánórákat vehetek potom 45 Euroért, amire Alex (természetesen) azt mondta, hogy majd ő taniit. Ez mind a kapcsolatunkat, mind az én bioritmusomat komoly kihivás elé állitja, ugyanis Alex elfoglaltabb lett, mint manapság az IMF elnöke. Munka mellett heti három karate edzése van 9-től fél 11ig(vacsi előtt), heti egyszer kosárlabda és újraéleszette a zenekarát, akikkek most próbálják összaállitani a próbarendjüket. Szóval sűrű a program és nekem ez minimum plusz két adag koffein, hogy meglegyen a görög órám. Arról nem is beszélve, hogy Alex nem egy született jógi, vagyis a türelme az értetlenek és tudatlanok felé nagyon is véges. Tapasztalatból beszélek, mert a romániai turnénk alatt már volt szerencsém a tanáromnak mondani és két elmulasztott házi feladat után kitette a szűröm. De hát ajándék lónak nem nézem a fogát heti 3*45 Euroból sok cipőre futja, illetve lehet, hogy félre teszek arra az időre, amikor összegyűlnek a fekete pontjaim és megszégyenülve kopogtatok a magántanár ajtaján.
2-társasági élet: Ebben nagy bajok nincsenek, mert a lehetőségek végtelenek. Valakihez mindig megyünk, valaki mindig jön, vaéahova mindig lehetne menni. Egész egyszerűen nem birom az ébrenlétet. A nap amég itt is 24 órából áll (Bár lehet, hogy a görög gazdaségi elemzők szerint ez 26-28) ebből mi átlag 6-ot alszunk, 8-at dolgozunk, 1-et úton vagyunk, 9-et „élünk”.
A vacsorákról már irtam, hogy 9-nél előbb még nem sikerült vacsorázni, de jellemzően este 10 körül eszünk. Otthon ilyenkor már bőven az alváshoz készülődtem. (természetesen hétköznapokról van szó).
A reggeli még ok(otthon volt, hogy nem is reggeliztem, de itt reggeli nélkül már 11-kor az órát nézem, azezÉ reggeli elengedhetetlen!) Az ebédidővel már komolyabb gondom van. Itt az irodába általába együtt ebédelünk, és én nagyon élvezem ezeket az összejöveteleket, csak az a baj hogy fél 2 előtt senki meg se moccan ebéd ügyben. Rám nézve ez 2 és fél óra „éhezés”. Szóval nap mint nap mérlegelek, mit szeretnék jobban, társaságot vagy kevesebb „éhezést” (a legújabb verzióm egy banán délben és akkor kihúzom ebédig). Délután minimum 2 kávéra van szükségem, hogy egyáltalán kibirjam a vacsoráig, ahhoz pedig, hogy éhen se haljak előtte kell egy kis uzsonna...Magyarul: reggeltől késő estig eszem és kávézom...
Az evésen és ébrenmaradáson kivül egyéb kisérleteim is vannak az integrálódásom elősegiitendő.
1-Nyelvtanulás: Itt olyan aprócska gondom támadt, hogy a legközelebbi csoportos tanfolyamok októberben indulnak. Azaz van 3,5 hónapom... Magánórákat vehetek potom 45 Euroért, amire Alex (természetesen) azt mondta, hogy majd ő taniit. Ez mind a kapcsolatunkat, mind az én bioritmusomat komoly kihivás elé állitja, ugyanis Alex elfoglaltabb lett, mint manapság az IMF elnöke. Munka mellett heti három karate edzése van 9-től fél 11ig(vacsi előtt), heti egyszer kosárlabda és újraéleszette a zenekarát, akikkek most próbálják összaállitani a próbarendjüket. Szóval sűrű a program és nekem ez minimum plusz két adag koffein, hogy meglegyen a görög órám. Arról nem is beszélve, hogy Alex nem egy született jógi, vagyis a türelme az értetlenek és tudatlanok felé nagyon is véges. Tapasztalatból beszélek, mert a romániai turnénk alatt már volt szerencsém a tanáromnak mondani és két elmulasztott házi feladat után kitette a szűröm. De hát ajándék lónak nem nézem a fogát heti 3*45 Euroból sok cipőre futja, illetve lehet, hogy félre teszek arra az időre, amikor összegyűlnek a fekete pontjaim és megszégyenülve kopogtatok a magántanár ajtaján.
2-társasági élet: Ebben nagy bajok nincsenek, mert a lehetőségek végtelenek. Valakihez mindig megyünk, valaki mindig jön, vaéahova mindig lehetne menni. Egész egyszerűen nem birom az ébrenlétet. A nap amég itt is 24 órából áll (Bár lehet, hogy a görög gazdaségi elemzők szerint ez 26-28) ebből mi átlag 6-ot alszunk, 8-at dolgozunk, 1-et úton vagyunk, 9-et „élünk”.
2010/06/04
Meziitláb a parkban
Tegnap általános sztrájk révén... Ami szerintem nem volt általános, mert reggel 3 hivatalba is voltam és 1 óra alatt lett TAJ számom és egészségbiztositasi nem-tom-milyen szamom. Azért nem teljesen pikk-pakk, mert egy papirt kellett volna nem otthon felejtenem, amit már húsvétkor beszereztem, de otthon hagytam, úh. azért (adószám) újra sorba kellett állnunk.
Szóval a nem teljesen általános sztrájkban őrült forgalom volt, ezért tettünk haza felé egy kis kitérőt és városnéztünk illetve heverésztünk egy kicsit a szabad ég alatt.
Volt időnk, ugyanis a vacsora meghivasunk "csak" este 10-re szólt.
Subscribe to:
Posts (Atom)