Alvás keringő

 Az alvás. A boldog baba (és mama-papa) élet alfája és omegája. A verseny éles. Már vannak a kis Pumfynál (igen, ez lett a családon belüli "titkos" beceneve:))) fiatalabb babák, akik átalusszák az éjszakát. Idősebbek is persze, de az ok. Bár egy hét és elérjük azt a kort, amikor az ismert idősebb baba elkezdte átaludni... Mi azt tudjuk felmutatni, hogy az éjszakákat már egy hete MINDEN ÉJJEL a kiságyunkba tölti már háromszor elaludt magától (nem a sírástól, hanem csak  úgy elgügyörészve). Ezen kívül még mindig 2 szer ébreszti a szüleit éjfél és reggel 7 között.
Cserébe napközbe lépten nyomon elszunnyad... és akkor hallom Alexet dörögni, hogy fel kell ébreszteni... de szerencsére mindig akad egy könyv vagy internetes forrás amire az ellágyult szívem hivatkozhat, hogy ugyan miért ébresszünk fel egy alvó babát, és hát had egyen még éjjel, még pici a szigorhoz... Aztán 2 átsírt (hasfájós is) éjszaka és nappal után most szigor és következetesség állt a házhoz... Igyekszem napirendet tartani (most épp összedőlt a mai, mert 6 óra lesz és mélyen alszik... azaz lehetetlen lesz 7 kor lefektetni:P) 

 Addig is amíg rend lesz és alvás, marad a kreatívitás altatásban és poziciókban, illetve külön művészeti ág, vagy inkább olimpiai sportág az alvó-gyerek-kiságyba-helyezése-felébresztés-nélkül. Ebben a tág családban én vagyok a legbénább... De túl mély a kiságy!!! :)))


Mennem kell felébredt!

A második hivatalos fotó

Ahogy írtam, minden napra jut valami újdonság... például bejártuk a bürökráciát Palkóval, azaz leginkább Alex járta, de kétszer nekünk is jelen kellett lenni, és íme lett útlevelünk. Az alábbi képet nézegetik majd a határátkelőkön és reptereken:)))))
Maga a fénykép elkészítése nem volt egyszerű manőver, ugyanis amíg itthon - pláne éjjel - tágra nyílt szemekkel nézgelődik, a fotósnál 40 percig vártunk, hogy fél pillanatra kinyissa a szemét, majd azt lehetőleg a kamera felé. Külön elismerés a fotósbácsinak, aki olyan türelmes volt és kedves. Mikuláskor jó kis mellékkeresetet szerezhetne, mint télapó!!!

Negyven nap öt év

Minden évért egy jár

Így Palkóval, nem jut annyi időm irogatni, mint amennyi mindent tudnék és szeretnék megosztani Veletek.
Az életünk ezekben a hetekben - bár kívülállóknak monotonnak tűnhet - izgalmasabb, mint valaha...
Most, hogy a fiatalember szunyókál a legfontosabbakat megörökíteném írásban is.
5 évesek lettünk/voltunk Alexszel. 5 év kalandjairól igyekeztünk a pelenkagőzben is megemlékezni.
Itt Görögországban 40 nap a gyermekágy, ez nekünk kedden telt le, és ma a magyar is, a 6 hét. Mindkét ország törvényei szerint "szabadok" vagyunk:)))
Minden nap más volt. Minden napnak volt egy mélypontja és egy fénypontja. A mélyek egyre sekélyebbek és a fények egyre erősebben ragyognak. És még csak most jön a java. Állítólag. Minden gyerekkel rendelkező ismerősünk szerint ez a legegyszerűbb időszak. Majd ha jár, majd ha beszél, majd ha kamaszodik, majd ha felnőtt problémai lesznek... stb stb.
Alvás nem alvás, sírás nem sírás boldogabbak vagyunk mint valaha, teljes erőbedobással várjuk az előttünk álló vélt nehézségeket.
Nem tudom hol olvastam, de megmaradt nagyon bennem és ezutón szeretném magam emlékeztetni ha a későbbiekben újraolvasom ezeket a sorokat. "Amint megtudják az emberek, hogy gyermekük lesz várják a közös játékokat, a focizást, kirándulásokat, tervezgetik, hogy mi mindenre tanítják majd a gyerekeket és amikor eljön az ideje hányszor mondják, hogy 'kicsim, hagyd most anyát/apát, majd később, most XXX kell csinálni'..."
Remélem ilyen mondatok csak nagyon kivételes esetekben hagyják majd el a szánkat.

"Mit akarsz anyám???"

"Haverokkal lógunk"

"Kipurcanok ezektől az őszi sétáktól"

"Ma reggel jó kedvem van"

"Ha-ha de viccesek vagytok ti is"

"Jaj apa, ne menj még dolgozni olyan jól szórakozunk"

Videózás

Édes négyes

4 hetesek elmúltunk, és már több, mint 4 kilósak vagyunk!!! Yuppieeeeeeeeeeee yeeeeeaaaahh!!!

Előre is elnézést kérek, nem gondoltam volna, hogy ide jutunk, de vállalom! Ez most az ömlengős "büszke-anyuka-aki-szerint-az-ő-gyereke-a legjobb" típusú bejegyzés lesz.
Én ezeket nem szerettem olvasni vagy hallgatni sose... Persze azok más gyerekeiről szóltak.  Nekem csak aranyos kisbabák, akik jó esetben csak keveset sírnak, lehetőleg azt se akkor amikor én tartom őket a kezeimben.
Na de most, hogy feleszméltem a terhesség-szülés-szoptatás-altatás bűvöletéből és már nem nyalogatom a saját sebeimet, amiket a fentiek okoztak, észre kellett, hogy vegyem, hogy ez egy SZUPER ÉDES KIS KÖLÖK és napról napra jobban szeretem!!! Most írhatnám, hogy azért, mert nem sírós..stb, de mindegy, mert ha sírós lenne akkor is így éreznék:)
Az elején még nem tudtam mit mondjak neki, inkább zenét raktam be, hogy ne legyen csönd. Mikroszkóppal vizsgáltam a kakikat, a bőrét, mázsáltuk, írtuk, hogy hány óra hány perckor evett...stb (még mindig írjuk!). Mint egy stréber diák a házi feladatát.
Aztán négy hét eltelt, új fejezet ez a babakönyvbe is, és azt hiszem nálam is. Most már beszélgetünk, meggyőződésem, hogy tegnap rám mosolygott (természetesen elolvadtam) és már nem félek puszilgatni ahol csak érem. A közelmúltban ez se ment olyan jól, mert féltem, nehogy valami bacit adjak át, vagy még rosszabb összetörjem a gyereket.

Az, hogy közben az országban sztrájk sztrák hátán, újabb és újabb megszorítások és különadók, őrületek!  (Most épp a szemetet nem viszik el...) Ezek, bár érintenek és foglalkoztatniuk kellene, bevallom nem jutnak igazán el hozzám. Majd futunk, ha ég a ház! Én most egy rózsaszín kis burokban ülök, ahol babaillat van.

"Tudok sírni is, mert a lökött anyám ahelyett, hogy a fürdőkádba tenne inkább fényképez"

"Gondolkodom tehát vagyok"

"Apukám hálózsákját is megörököltem és ilyen jól mutat rajtam korán reggel"

"Valaki kopog..."

"Anya próbál művészi lenni, én meg megfagyok közben"

"Az élet napos oldalán egy jó kis ebéd után"