Amióta beindultak a fapadosok, beindultak a mini vakációk, hétvégi városlátogatások... És milyen csábítás... 2, maxiumum 3 nap alatt megnézni, megmászni MINDENT!!!
Az én fejemben ezeknek az utaknak 3 fajtáját különböztetem meg:
1- All you can eat / Svéd asztal - azaz, fix árért annyit "fogyasztunk az adott városból amennyi csak belénk fér, és akkor még egy picit.
2- Á la carte - kényelmesen átnézzük az étlapot, válogatunk, majd azért fizetünk, amit fogyasztunk
3- Menu del dia / napi menü - megint csak fix áron, de limitált mennyiségű, általunk kevésbe befolyásolt ízek és adagok.
Az egész 2005-ben kezdődött... Az első igazi munkahelyem és az első igazi fizetésem után befizettünk anyukámmal egy "Párizs - All you can eat" útra. Csak a repjegyünk és a szállásunk volt fix, minden mást mi válogattunk össze. Nem akartunk csoportot, idegenvezetőt - azaz "Napi Menüt", ami aztán eszed-nem-eszed-ez-van... Sose felejtem el, amikor a kalandos reptér - busz - szállás - földalatti után végre napfényre értünk az Operánál... Aznap már többet nem is metróztunk. Egy lendülettel átvágtunk a Tuilerak kertjén és meg sem álltunk a Diadalivig, majd vissza az Eiffel toronyhoz. Vacsorazi (még mindig gyalog) a St. Michael térre mentuk, Ady verset ujraelni. Ugyanezt a tempót diktáltuk még 2 teljes napig. MINDENT láttunk. Rengeteget gyalogoltunk, nem válogattunk a látnivalok között. Mint akik még sose "ettek". Otthon, ugyan pár hetig még pihentuk az utat, de megérte!!!! 
Én azóta is így néznék várost, ami belefér, összeesésig, majd-alszunk-otthon alapon. Alex-et mértékkel ugyan (hiába a pasik nem bírják a strapát) de sikerült bevonnom ebbe a "hobbiba" és bár százszor többre értékel egy görög tengerpartozást, uszkálással, pihivel és tavernázással, és egyébként is templom, templom, főtér, főtér... de azért sikerül meggyőznöm néha és városnázünk. Alex egyszerűen, csak masírozásnak hívja.
Idén. ahogy elmúltak a hányingeres heteim és éreztem az Erőt visszatérni egyenesarányba a napsugaras órák számával, semmit se szerettem volna jobban, mint egy tavaszi városlátogatást, kettesbe, meg-nem-állva. Alex nem értett egyet velem, és nem is tűnt egyáltalán kaphatónak a fapadpzásra... Amíg egy nap a munkája Madriba nem szólította. Egy csütörtöki napon... Nekem pénteken nem kellett dolgoznom, mert zárva volt az irodánk. Minden JEL Madridba mutatott. És mire észbe kaptam már az internetet és az utikönyveket bújtam, és dolgoztam az erőltett 2,5 napos Madrid Discovery túránkon. Az utazás előtti este már olyan izgalomba voltam, hogy nem bírtam elaludni, hullafáradtan érkeztem, és sajnos az első fél nap a célállomáson azzal telt, hogy próbáltam összeszedni magam és lenyugodni annyira, hogy legalább egy órát sziesztázzak, különben összeesem. De hát ki bír aludni, amikor hívnak az utcák.... De nem ment, nem teljesítettem az aznapi tervet.
Szombaton aztán, viszonylag kipihenten, nekivágtunk. Minek ide turista busz. Sétalni jó, sétálni nem fárasztó...
Csak annyira, hogy a délután 5-re, már a metróig se bírtam, taxival mentünk a szállodába, lepihenni, hogy este bírjuk. Ahogy a szobába beléptünk, megint felébredtem, lett erőm és fél óra múlva már megint mehetnékem volt. És mentünk. A szombatból így nem sok minden maradt ki, szerencsére... Ugyanis éjjel megint felébredtem, ezúttal - sajnos - a gyomrom miatt. Igen, a gyomrom felmondta a madridi szolgálatot és megálljt parancsolt a masírozásnak. Az utolsó madridi napunkat a szállodai szobában töltöttünk, pontosabban én annak a fürdőszobájában....
Szombaton aztán, viszonylag kipihenten, nekivágtunk. Minek ide turista busz. Sétalni jó, sétálni nem fárasztó...
Csak annyira, hogy a délután 5-re, már a metróig se bírtam, taxival mentünk a szállodába, lepihenni, hogy este bírjuk. Ahogy a szobába beléptünk, megint felébredtem, lett erőm és fél óra múlva már megint mehetnékem volt. És mentünk. A szombatból így nem sok minden maradt ki, szerencsére... Ugyanis éjjel megint felébredtem, ezúttal - sajnos - a gyomrom miatt. Igen, a gyomrom felmondta a madridi szolgálatot és megálljt parancsolt a masírozásnak. Az utolsó madridi napunkat a szállodai szobában töltöttünk, pontosabban én annak a fürdőszobájában....
Sokat akart a szarka de nem bírta a farka...
Ugyan egy vírus okozta a "bökkenőt", nekem ez JEL volt, hogy váltanom kell az "All you can eat" városnézésről az "Á la carte-ra". Mint komoly, felnőtt és felelősségteljes anyuka-jelölt nem rohangálhatok, mint egy félőrült idegen városokban, mint akit hajt a tatár. Szépen megválogatjuk majd - még itthon - a programot, napi egy max. kettő. Délutáni pihenéssel és sok kávé szünettel.
De hova is megyünk legközelebb ??? El kellene-e kezdenem tervezni ???? :)))) Esetleg megfelelő gyerekprogramok után nézni??? :)))))
Egyenlőre pár kép a telefonomról, és nemsokára a hivatalos képek is, csak meg kell várnom, hogy Alex is meggyógyuljon, most rajta tombol a H.F. (hányós-fo**ós) vírus. :((((
