Érdekházasság

Létezik egy naptár fajta, ami minden nap "megkér", hogy jelöld be milyen napod volt. A dátumra kell ragasztani egy piros vagy zöld cetlit. Piros ha rossz és zöld, ha jó... A naptár az év 12 hónapját egy nagy lapon tüntei fel, amit ki kell függeszteni a falra. Tehát csak egy pillantás és máris tudod piros vagy zöld volt a heted, hónapod, éved.

Mert ugye van a nagy tervem, minden féle A B C D forgatókönyvvel és van időm ...és... bla bla bla bla bla. És már százszor megbeszéltem a közvetlen környezetemmel is, hogy minden ok, és elméletben tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy pánikra, hirtelen mozdulatokra és kapkodásra semmi ok!
De a gyakorlatban "bedaráltak és eltüntem"...
Ma reggel snem akarózott munkába mennem, de miután Alex-szel nem tudtam elhitetni, hogy súlyos beteg vagyok és nem mehetek így emberek közé, összeszedtem magam és kb. egy órás késéssel beértem az irodába. Megnéztem a leveleimet, céges és privát (nincs kedvem válaszolni) , feltérképeztem ki mit osztott meg magáról és másokról a világhálón, mi történt a világban, melyik híresség vált el/házasodott/szült gyereket az éjszaka. Majd egy kávé. Listát készítettem, hogy mi mindent kell aznap elintézni, felgöngyölíteni. (Nem túl sok minden, mintha már kímélnének... vagy valahol elvágtak egy zsinórt, ami hozzám vezetett). Pont annyira van mostanság munkám, hogy több legyen annál, hogy jó szívvel jelenthessek beteget, de nem elég ahhoz, hogy sürgessen...Így az se volt égető, hogy azonnal nekiálljak bárminek is(Valamit holnapra is kell hagynom). Újabb kör az interneten. Ebéd előtt egy két dolgot azért mégis megcsináltam, csak hogy jól essen az étel. Ebéd után kávé a kollegákkal, de nem is nagyon hallottam amit modanak, mert annyira sajnáltam magam. A maradék teendőim befejeztével még mindig el kellett ütnöm valahogy 3 órát. Utolsó kör az interneten. Majd Alex felmentett és indulás haza.

Ez így leírva borzalmasan hangzik. Elárulom átélni még rosszabb!!! Igazából nem is tudom, kire legyek mérges? Hozzáteszem, magammal se vagyok kibékülve...


Pedig elméletben annyi mindenre használhatnám azt a napi négy (khm. 6) óra "szabad" időt egy íróasztalnál internettel... Például a görög leckéim megírására... Görög honlapok olvasására és fordítására...

GRAAAAAAA, VAAAAAAAAAHHHHHH , de én mégis legszívesebben kisétálnék, hogy köszönöm, de én képtelen vagyok még 9 hónapig vegetálni és inni az ingyen kávét a fizetésemért cserébe.
Tudom - tudom van akinek egyik napról a másikra szólnak, és nekem hálásnak kellene lennem, hogy ilyen jó előre szóltak, hogy fel tudjak készülni az álláskeresésre vagy az akaármire is ami előttem áll, de úgy érzem így napról napra HÜLYÜLÖK!!! Azt hiszem nem véletlen, hogy aki nem önszántából távozik egy munkahelyről, attól maximum egy hónap teljesítmény várható el, de sok esetben még ettől is eltekintenek...
Persze (le)lépni nincs elég bátorságom és elállni az egyezségtől, mert olyan ijesztő a külvilág, ahol mindenki kesereg és panaszkodik, nem is beszélem a nyelvet és mi van ha az otthon ülés mégjobban kikészít...


Olyan ez, mint egy érdekházasság lehet ahol érzelmek nélkül csak a hideg fejjel végig kell csinálni, eljátszani egy szerepet a jó kis örökségért cserébe...
 Ez a munka sose volt szerelem. Érdekházasságot kötöttem vele és most vissza van az utolsó felvonás. 
Egyenlőre fel szeretném rúgni az egészet.

Ma erősen piros napom volt.

És, igen, nagyon sajnálom magam. És, igen, hisztizni szeretnék. Mellőzöttnek és tehetetlennek érzem magam, miközben nem is tudom mit kellene tennem, azon kívül, hogy nyugodtan ülni a fenekemen.(Ami sose ment jól!!)


Na most összeszedem magam és nem nyalogatom tovább a sebeimet, mint egy elkényeztetett liba. De muszály volt kiírnom magamból a világfájdalmam!!!
Köszönöm, hogy meghallgattatok, már sokkal jobb!!! El is határoztam, hogy ha fene fenét eszik holnap akkor is zöld napom lesz és egyébként is itt a karácsony és újabb zöld napok előtt állok :)))))

Az utolsó simítás - a zsalugáter

Több, mint öröm, hogy advent 4-ik hétvégéjen megérkezett a lakás utolsó hiányzó eleme - a zsalugátereink.
Hihetetlen, de BEFEJEZTÜK!!!!

Virágot a virágnak

Nem tudom már, hogy mivel kezdődött, de ennél a lakás felújításnál meg vagyok/voltam őrülve a virág mintákért (fotel, falmatrica, függöny, díszpárna, tapéta)... Ha végig nézem a képeket, újság cikkeket, katalógusokat amikből ihletet merítettem,  minden 3-ik kedvencem virág motívummal rendelkezett...

Alex kitartóan és sikeresen 'irtotta" a virágokat a lakásból, és azt hiszem a végeredmény egész unisex lett, leginkább az ő örömére. HAHA, viszont a hálószoba függöny vásárlásnál máshol járhatott az esze, mert beleegyezett a VIRÁGOS függönybe. Cserébe a virágok nem rózsaszínek :)))) Most csak úgy hívja őket, hogy a húsevő virágok...

6,7,8

Már egy hete tartom a magam az új játékszabályokhoz...
És a lelkesedés még tart...
Ha megkérdeznétek milyen érzés reggel indulás előtt fényképezkedni, ahhoz tudnám a legjobban hasonlítani, mint amikor visszahallgatod a hangod egy magnóról... legalábbis én mindig meghökkentem, hiszen "belül" egész más a hangom. (Na nem az énekhangom, mert az kívül-belül FURCSA :)))))
Szóval tükör és fejben tervezés ide vagy oda... a kép más...

Folyt. köv.

A riporter - 1. rész

Azt hiszem eleget hallottatok az "én Görögországomról". Egy időre :). Nagyon jó ötletet kaptam Agnitol, aminek köszönhetően, igyekszem az elkövetkező időszakban, minél több itteni bartátot, ismerőst, munkatársat és rokont - a hozzájárulásukkal - "meginterjuvolni" és bemutatni. :) 


Első "áldozatom" a kedvenc kolleganőm, és első athéni barátnőm, Panagiota.
Panagiota 29 éves, Athénban született és itt él a szüleivel egy háztartásban. A barátja nem hivatalosan múlt hét pénteken kérte meg a kezét!!! (Hivatalosan a fiú a szüleivel megy Panagiota szüleitől megkérni a kezét. :))

1. Mi jut először eszedbe Görögországról?
Először is, a legjobb hely nyaralni, én el se tudom képzelni, hogy külföldre menjek nyaralni. Aztán az életvitel, ahogy a szabadidőnket töltjük, az éjszakai élet, az isteni ételek!!! Ugyanakkor a drágaság is fő jellemzőnk. Az emberek erőlködnek, hogy vidámak maradjanak, miközbe küszködnek, hogy fenntarthassák a megszokott életvitelüket.

2. Mit csinálsz a szabadidődben?
A barátaimmal vagyok. A baráti társaságom 6-10 fő, és hetente 3-4 alkalommal szervezünk közös programokat, az évszaktól függően. Nyáron a tengerhez megyünk a hétvégéken és kávézókba és hangulatos bárokba ülünk be a hétköznapokon. Télen egymásnál találkozunk, sütögetünk (BBQ)...stb. A tél a nagy bulizások ideje is, amikor az éjszakai élet a csúcson van! Mi is akkor megyünk nagy diszkókba és buzukiákra*.

*Nori: A Buzukiáról majd akkor írok részletesebben, ha személyesen is részt veszek egyen. Egyenlőre Alex "dugdossa" előlem ezt a szórakozást. Elmondások alapján az én fejemben egy Lagzi Lajcsi féle Dáridó és elő Megsztár keveréke egy nagy diszkóban. Kvázi egy diszkó féle, minden korosztálynak, ahol különboző fellépők adják a talpalá valót. "A nemzet aranya" SAKIS, is egy Buzukia fellépő volt, amíg fel nem figyelt rá egy ügyes manager, és lett az abszolut görög szupersztár!!!

3. Élnél másik országban?
Nem! Bár most a válság miatt, meggondolnám, de nagyon nehezen hagynám itt a családomat és a barátaimat.

4. Szerinted Görögország miben különbözik a többi országtól? (EU.)
A többi ország tisztább és rendezettebb, az emberek betartják a szabályokat. Viszont nálunk kedvesebb és barátságosabb a légkör. Nagy a különbség van szerintem a családhoz való hozzáállásban, a családi összetartásban is. Például mi a szüleinkkel élünk, amíg meg nem házasodunk.
Végül, azt hiszem minket görögöket, jobban érdekel az élet élvezete, mint a munka.

5. Megváltozott az életed a válság óta?
Még nem, de nem vagyok nyugodt,  én is félek a holnaptól. A közvetlen környezetemben sok mindenkinek fordult rosszabbra a sorsa. Látom, hogy az emberek már nem mosolyognak, félnek és szomorúak, nem tudja senki mire számíthat.

6. Mi a különbség a ti és a szüleitek generációja között?
A szüleim idejében az emberek találékonyabbak, ügyesebbek voltak. Mi már mindent készen kapunk és csak igyekszünk megtartani azt, amit ők megteremtettek nekünk.
Szerintem a mi generációnk kevesebbet dolgozik és többet fogyaszt.
Különbség az is, hogy a szüleim például másként ünnepeltek. Többet és egyszerűbben, bensőségesebben. Leginkább az otthonaikban gyűltek össze a barátaikkal. Jobban bántak az idővel is, mert bár többet dolgoztak, de mégis több időt tudtak a szeretteiknek szentelni.
Nem volt annyi igényük, mint nekünk. Nem volt ennyi válás sem. Korán házasodtak (az én anyukám 18 évesen) , majd együtt "nőttek fel". Most mindenki habzsolja az életet és minél több tapasztalatot szeretne szerezni házasság előtt, hogy később ne érezzék úgy, hogy lemaradtak valamiről. A mai lányok/nők 28-35 éves koruk körül állapodnak meg, és nem akarják a családalapítás miatt feladni a karrierjüket.